Hétfőn nyolcvannégy éves korában elhunyt Dr. Tímár György, a Független Kisgazdapárt egykori politikusa. Személyében és politikájában is azt a polgári létet képviselte, amelynek anyagi alapjaitól a nyilasok és a kommunisták megfosztották, és amit a rendszerváltás Magyarországa sem hozott vissza.
Noha szokás a mából is visszatekintve röhögni Torgyán Józsefen és az ő Független Kisgazdapártján, egyre inkább látható: a rendszerváltás idején neki volt igaza.
és – ha nem is a monarchia visszaállítását, legalább – Habsburg Ottó államfőségét. Ezen követeléseket bal- és jobboldal, konzervatív és liberális pártok egyöntetűen söpörték le.
Esterházy Péter szellemesnek szánt bon mot-ja volt, hogy „földet vissza nem veszünk”. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy a földet és minden mást azok vittek, akik éppen a hatalom közelében voltak – tehát nem túl messze a politikailag beomló, de magát gazdaságilag sikeresen átmentő állampárti rezsimhez.
Miközben a Sólyom László-féle Alkotmánybíróság kényesen és igen kiváló problémaérzékenységgel védelmezte a személyi számot, nem találta sem a kommunizmus alatt büntetlenül maradt – de a rendszer joga szerint is üldözendő – bűncselekményeknek a diktatúra tétlensége miatti elévülését, sem a nyilasokkal kezdődő és a kommunistákkal kicsúcsosodó rablások helyreállítását a jogállamra veszélyesnek. Azok, akik ma féltik a jogállamot (joggal, persze), ne csodálkozzanak az orbáni jogállamon, elvégre
Tímár György a spontán privatizációval tanult ügyvédként szegezte szembe az ismert római jogi elvet: „nemo plus iuris transferre potest quam ipse habet“, azaz „senkinek sincs joga többet átruházni, mint amivel rendelkezik”. Márpedig a spontán privatizáció alkalmával az állam olyan vagyontárgyakat is értékesített – vagy tartott meg állami tulajdonban –, amelyekhez nem jogállami módszerekkel, hanem rablással, rekvirálással, kényszerállamosítással (stb.) jutott. Tímár György családjának például a Terézvárosban voltak házsorai, de azokat sem kaphatta vissza.
A hosszú római jogi elvet a politikus még egyszerűbben fogalmazta meg: „a lopott holmi visszajár”. Ehelyett az 1989/90-es rendszerváltás a lopott holmit újraosztotta. Megteremtve ezzel azt a gyakorlatot, amit a NER is követ: az állam szabadon lophat, azt bárkinek újraoszthatja.
Tímár György 1937-ben született pesti jópolgári zsidó családba.
jól szabott öltönyével, eleganciájával, barokk körmondataival és fehér kiskutyáival igazi polgári jelenség maradt. És amikor lehetősége lett rá, belépett abba a pártba, amely a leghatározottabban állt ki a magántulajdon szentsége mellett – azaz a kinevetett Független Kisgazdapártba.
– a rendszerváltás környékén pedig együtt képviselhették a „lopott holmi visszajár” nagyon egyszerű, de a kor politikai és jogászi elitje által egyöntetűen elutasított elvét. Egy polgári társadalmat azonban nem lehet a lopás legalizálásának ősbűnére és a rezsim proli kiszolgálóinak újpolgáriasságára építeni. Azaz lehet. De annak az lesz az eredménye, ami a ma Magyarországa.
aki csak azt szerette volna visszakapni, amiért elődei megdolgoztak. A rendszerváltás utáni Magyarországon is vesztes pozíció volt ez. De az igazságán ez mit sem változtat.
Zichrono livracha!
NYITÓKÉP: Tímár György / Mandiner
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.