Illegális kocsmatúrát terveztem a járvány közepén, mire Jóska rámírt oroszul

Szerző: Bukovics Martin
2021.01.16. 08:38

Rengeteg vendéglátós nyitott ki péntek este Olaszországban, így tiltakozva a római kormány lockdownpolitikája ellen. Az Azonnali Firenzében próbálta végigjárni a helyeket: titkos csoportok, Unicum, fogalmatlan taxisok, elrejtőző rendőrök, tömeg a bulinegyedben és rengeteg fotó!

Illegális kocsmatúrát terveztem a járvány közepén, mire Jóska rámírt oroszul

Miután a héten az olaszországi éttermek és bárok este hatig nyitva tarthattak, és akár beltéren is fogadhattak vendégeket, az ezen fellelkesülő, a lockdownba pedig már rég belefáradt vendéglátósok kitalálták: tiltakozásból pénteken nyitva maradnak este hat után is. A szabályok egyszerűek: távolságtartás, maszkhasználat, ha lehet, inkább csak elvitelre adjanak ki ételt és italt. Sajtóhírek szerint Olaszország-szerte akár több tízezer étterem is részt vesz a 22 órakor kezdődő éjszakai kijárási tilalomig tartó akcióban, szóval baromi izgatott lettem, hogy mi lesz ebből Firenzében, milyen az, amikor tényleg a pénztárcánkkal lázadunk.

Hogy melyik hely lesz nyitva, nem tudni, de van egy csoport a Telegramon, ahol a firenzei dolog szerveződik, nézzem meg ott, írták valahol. Leszedtem App Store-ból a Telegramot, felraktam magam rá, az app regisztrálást követően kérte is a kontaktjaimat, nyilván nem adtam meg őket, önkéntes és ingyenes az oltás legyen, ne az adatszolgáltatás, inkább azt néztem, ahogy lelkendezve egymást köszöntik az emojitúltengéstől szenvedő firenzei #ioapro csoportban az új tagok. De ott is csak vagy két percig tudtam scrollozgatni, mert egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az appon új kontaktkérelemként egy magyar +30-as telefonszámról rámír valami Jóska oroszul. Töröltem is a Telegramot azonnal.

Firenzének a helyi Újlipótvárosában lakom, viszonylag nyugodt és élhető a környék, a bulinegyed messze van, a belváros két sarokra, egy körútszerű út választ csak el tőle. Étterem itt sehol nem maradt nyitva, illegális kocsmatúra lesz így ebből, sajnálkoztam magamban.

Az első állomás kicsivel nyolc előtt egy itteni kávézó: eddig sosem ültem be ide, minek, hiszen egy sarokkal arrébb adják a város egyik legjobb pisztáciás dolcijait, pedig mint most kiderült, egész jó a spremutájuk, jut bele bőven az érett, édes vérnarancsból is, arról nem beszélve, hogy pont a pult fölötti polc közepére ki van rakva egy gigantikus üveg Unicum, de láthatóan nem csak a városba emigrált, és részben ma is itt élő Zwack család iránti tiszteletből, mert rendesen ki van apadva a tartalma. Bent egy közepes méretű társaság iszik elviteles poharakból, van, akin van maszk, van, akik nincs.

JÓ HELY, JÖVÖK MÁSKOR IS

A pultoson nyilván van. Kérdezem, tiltakozik-e. Mi mást tehetnék, mondja. Újabb kérdés: a rendőröktől nem fél? Miért félnék, az elmúlt egy évben egyszer se jöttek, pont ma jönnének? – vigyorodik el a maszkja alatt. Aki kinyit, az kinyit, aki nem, nem, nem beszélt össze senkivel, meséli. De ha nagyobb életet akarok, nézzem meg a Santo Spiritót, javasolja. A Santo Spirito két dolog miatt kiváló randihelyszín: a többnyire idejáró emberek ruhái és fogyasztási szokásai alapján ez kicsit Firenze Madách tere, másrészt van a téren egy Santo Spirito Toilet nevű intézmény, aminek a felirata éjszaka kivilágítva is hirdeti az élet apró örömeit. Amikor a taxi leparkol a téren, először megdöbbenek:

mi az, hogy nincsenek nyitva a helyek?

Emberek a téren csak-csak vannak, bolti bort isznak a padokon és a szökőkútnál, rendes üvegpohárból szerencsére. Az egyik étterembe egy fiatal pár be is kopogtat, hogy azért világít-e a lámpa, mert tiltakoznak ők is, vagy mi van itt, erre maga a szakács jön ki cigivel a szájával, hogy eligazítsa őket: van egy bár két sarokkal arrébb, az kinyitott estére, van kaja is, de semmi extra.

LA DOLCE LOCKDOWN

Egészen meglepő ennyire üresen látni ezt a környéket, persze a turisták meg a kormány hibája ez is, hogy nem jönnek ide a lockdown alatt. Az ígért bár tényleg nyitva, a bejárat trükkösen elbarikádozva egy asztallal, jelzi tehát, hogy nyitva van, de bemenni még véletlenül sem lehet, covidbiztos tiltakozás. Előttem a pár kikért két Spritzet, miután megkapták, levették a maszkot, boldogan megcsókolták egymást, koccintottak, majd belekortyoltak a műanyagpohárba töltött aperolos löttybe. Én a Spritzet eleve Campariból iszom, így nincs émelyítően édes íze, ez már a második ma este, a pultos mamma elfelejtette megkeverni, a kért croissant pedig még reggeli, mögöttem egy idős úr csak egy kávét kér. Mármint egy macchiatot.

A kihalt utcán részegek üvöltözését hallani, odaérve látom, hogy egy fotóautomatát foglalták el hárman, onnan óbégatnak a járókelőknek, akik épp miséről mennek haza,

összetűzés nem alakul ki a két csoport között. Nyitva van itt viszont egy falafeles, ő úgy tiltakozik, hogy most este nemcsak a futárok várhatják meg az ételt a vendégtérben, hanem mindenki, de bent megenni nem szabad, és várakozás közben csak állni lehet, leülni még véletlenül se üljek. Szerintem hülyére vett, nincs persze rajta kívül bent senki, így a legnagyobb meglepetésemre elmondja, hogy a saját hülye szabályai ellenére is meglepően nagy forgalma van, #ioapro.

VÉGÜLIS NYITVA: UDVARIAS BARIKÁD A BEJÁRATNÁL

Két kézműves sört még elvitelre is viszek, a falafel pitában meglepően jó, 4 euró, Budapesten se drágább, csak itt papírba van tekerve, és tesznek rá valami pecsétet is, hogy látszódjon a logójuk, hátha kiinstázom. De minek, nincs itt mit instázni, eddig egy nyitvatartó éttermet sem láttam, így a nagy tiltakozásom annyiból áll, hogy voltam két olyan helyen, ahova magamtól nem mennék soha, most pedig falafelt eszek, mint valami elsőéves momés. Valamennyi méltóságot próbálok hozzágondolni a helyzethez, de nem megy: a zárvatartó szembeszomszéd hely üres teraszán a padon ülve, pufidzsekiben, lehúzott maszkkal eszem a falafeles pitát, hozzá a csak kaja mellett iható Nastro Azzurro, közben egy közlekedési lámpa pirosan világít,

én pedig arra gondolok, hogy igazából mindezt tiltakozásból csinálom, ez most történelem, és ez az egész valamit biztos nagyon szimbolizál.

Nincs itt semmi, Firenze nem Nápoly, SMS-ezem csalódottan Techet Péternek, akitől aztán meg is tudom, hogy ennek az az oka, hogy a toszkánokat rendre nevelte a Habsburg-uralom. Kulturált és járványbiztos tiltakozást találtak ki az olasz vendéglátósok, ezek után senki sem mondhatja, hogy sem a helyiek, sem a vendéglátósok nincsenek tekintettel a szabályokra és a járványhelyzetre, ráadásul ki akar kimenni a hidegbe azért, hogy megvegye este kilenckor a reggel 7-kor a pultra kirakott kiflit, persze, egyszer #lázadásként rendben van, ez pont egy illegális kocsmatúra érzésével jobb az otthonülésnél, kezdem el magamban fogalmazni már a cikket, miközben próbálok leinteni egy taxit, hogy vigyen már el Firenze Kaczinczy utcájára, a belvárosi Sant'Ambrogio-térre, hátha ott van még valami. Telefonon végül sikerül, de a sofőr teljesen fogalmatlan.

- Nagy a forgalma a tiltakozás miatt?

- Hol tüntetnek?

- Hát az éttermesek, kocsmárosok...

- A dómnál?

- Nem, ki vannak nyitva este hat után is.

- De akkor van a záróra.

- Jó, menjünk el a Sant'Ambrogiora, és nézzük meg.

Megérkezünk, és nemhogy ő nem hiszi el, amit lát, de igazából én se

EGY ÁTLAGOS PÉNTEK ESTE A TÉREN

Mintha visszamentem volna pár hónapot az időben: a tér tele, a sarki borbár nyitva, a templom előtti lépcsőn megmozdulni sem lehet, mindenhol jól öltözött emberek, megy a zene, sokan táncolnak is, a kukák meg csak úgy roskadoznak a műanyagpoharaktól. A különbség annyi, hogy most kabát is van az embereken, de már szeptemberben is elviteles pohárban adták a proseccót, mondván az üveg bizony eltörik. Meg annyi, hogy akkor állt két rendőr a téren, most viszont sehol senki, se rendőrök, se katonák, se csendőrök, holott egy hasonló lockdown-ellenes csoportosulást pár hónapja erőszakkal oszlattak fel a belvárosban.

Közben újabb SMS, ez most a mobilszolgáltatótól: több, mint tíz nap után üdvözölnek Olaszországban.

Hitetlenkedve állok, egy újabb Spritzet eszembe se jut kikérni, akkora egyrészt a sor, másrészt ekkora tömegben a covid előtti időkben sem igazán éreztem jól magam. Életet és élni akarást, az emberek arcát látni persze óriási öröm, hallom is, ahogy úgy koccintanak egymással, hogy „az életre”, de érzem magamban azt is, ahogy rosszallóan gondolok a bulizókra: először azt, hogy most tette be először sárga zónába Toszkánát a római kormány, ne csesszétek már el, hát hogy megyek el így kedden a töküres Uffizibe, ami most végre újra kinyithat, majd azt, hogy

szerencsétlen szolidan tiltakozó vendéglátósok a város többi részén, ezekkel a képekkel illusztrálják majd az ő békés polgári engedetlenségüket is.

Akik ugyanis kinyitottak, sokkal inkább a tömegeket is kiszolgálni képes kocsmaként működő helyek voltak, nem annyira a családi tulajdonban lévő kis osteriák, pasticceriák. Mint még aznap éjszaka megtudtam: voltak azért ilyenek is, csak kevesen. Ők bátorították azt is, hogy be lehessen hozzájuk ülni, itt, Firenzében sajtóhírek szerint azt beszélték le egymás között, hogy az asztalok 30 százalékáig engednek be vendégeket, így tartva a megfelelő távolságot a vendégek között. Egy ilyen feltételekkel estére is megnyitó helyet, a korrekt, de nem kiemelkedő toszkán ételeket kínáló, több különálló helyiségből álló Titót 400 euróra meg is büntettek. Az étterem tulajdonosa le is nyilatkozta, hogy ő ebben semmi kivetnivalót nem lát, a rendőrök a dolgukat teszik. És higgyék el, ezt próbálná ő is.

FOTÓK: Bakó Bea / Azonnali

Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali alapító-főszerkesztője

Német anyanyelv, gradišćei gyökerek, pécsi szőlő, olasz parkolási bírságok. Az Azonnalitól való távozása óta itt olvasható: Gemišt

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek