A West Balkán még mindig ott lóg a fejünk felett

Ágoston Dániel

Szerző:
Ágoston Dániel

2021.01.15. 18:10

Éppen tíz éve annak, hogy bekövetkezett a magyar klubtörténelem talán legnagyobb tragédiája a West-Balkánban. Három fiatal lány vesztette életét azért, mert pár totál inkompetens, opportunista balfasz úgy gondolta, hogy kimaxolják az aznap esti buli jegyeladását.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az eset következményei ismertek, de az önmagában is borzasztó a három fiatal lány tök felesleges halálának tükrében. Mindez egyúttal rávilágított egy valag olyan hiányosságra is, amelyek egyébként megmagyarázhatatlan módon nem voltak addig megoldva, s amelyek hatása mindmáig érezhető a szórakoztatóiparban.

Abban mindannyian biztosak lehetünk, hogy soha a büdös életben nem fog kiderülni, miért kellett három fiatal lány halála ahhoz, hogy létrejöjjön egy az Országos Tűzvédelmi Szabályzattal párhuzamos, a zenés-táncos rendezvényekre vonatkozó szabályozás, amivel jó eséllyel eleve elkerülhető lett volna, hogy 3000 (tehát még egyszer: háromezer) embert zsúfoljanak be egy olyan helyre, amelybe nyilvánvalóan soha nem lett volna szabad ekkora tömeget összezsúfolni. Az eset után persze szinte rögtön született is szabályozás, ami bár érezhetően egy „dühcsillapító” rendeletcsomag volt a kedélyek lenyugtatására, és nem is ártott volna neki, ha a szakma bevonásával állítják össze, de legalább lett belőle valami.

Csak hát ez még nem garantálja azt, hogy ennek ellenére ne legyen ma is fullon a placc ugyanolyan gátlástalan, inkompetens kóklerrel, mint a westbalkánosok,

akik csak a legjobb esetben teljesen fogalmatlanok, rosszabb esetben viszont vastagon szarnak arra, hogy amúgy emberek életéért is felelnek minden rendezvénynél.

Mert ahogy szinte minden kreatív területen, a rendezvényszervezésben is megjelentek olyan szereplők, akikbe leginkább egy buli után hágott bele a felismerés, hogy rendezvényt szervezni egyáltalán nem olyan nagy cucc, elvégre csak zenész kell hozzá, meg színpad, aztán egy Facebook-esemény, a végén meg le kell számolni a nagy lóvét, miután mindenki felszívta a másik seggéről a kokót a backstage-ben.

Nem meglepő módon ebben a wannabe szegmensben érhető tetten leginkább a hozzá nem értés elképesztő öntudattal történő kompenzálása, ami jellemzően csap át egyfajta lázadó attitűddé, miszerint a szabályok azért vannak, hogy felrúgják őket. Aki pedig ezek betartását kérik számon, azok vamzer stréberek, és amúgy is csak azt akarják, hogy a régóta regnáló szervezői háttérhatalomnál maradjon a gyeplő.

Az ifjonti lendület persze mindig szívderítő, a vérfrissülés pedig nemcsak elkerülhetetlen, de szükséges is – viszont ez egyáltalán nem változtat azon, hogy épp az ilyen, illetve ehhez hasonló dilettantizmus, másfelől pedig

a tudatos opportunizmus, illetve a kontraszelekció folyamatosan ott lógatja Damoklész kardját a szórakoztatóipar fölött ma is, és tartja azt a West Balkán árnyékában.

A dolog ugyanis úgy áll, hogy épp szörnyen menők az illegál bulik, és mindenki tudja azt is, hogy mennyire jó érzés, ha a mögöttünk álló 130 kilós férfi az arcunkba pörgeti a haját, mivel esély sincs megmozdulni a szervező által beengedett embertömeg miatt. Nyilvánvaló, hogy nem a közönség feladata megoldani a saját biztonságát, a rendezvény tisztaságát, a legális rendezvényeket szervezők pedig nem lehetnek önjelölt házmesterek, akik feljelentgetik azokat a bulikat, amelyek semmit nem tartanak be azokból a szabályokból, amikre minden magát komolyan vevő hely és rendezvény (kötelezően is) ügyel.

Vagyis addig, amíg a fellépők elmennek az illegál rendezvényekre fellépni, s amíg emberek jegyet vesznek ilyen bulikra, mivel nyilvánvaló igényük van rájuk (gondoljunk csak vissza, mekkora buli volt nemrég Brüsszelben), addig kizárólag a NAV és a katasztrófavédelem az, akikre számítani lehet a szabályok betartatásában.

A szabályok betartatására pedig annál is inkább szükség van, mert a rendezvényszervezés minden területén kiváló szervezők gründolnak jobbnál jobb eseményeket, régi és új szereplők egyaránt, amit a közönség részéről is elképesztő odaadás övez, aminek eredménye pedig az, hogy Magyarországon a covid betörésééig ténylegesen világszínvonalú szórakoztatóipar alakult ki, ami már nemzetközi szinten is turisztikai vonzerővel kezdett bírni. Ennek tükrében pedig nyilvánvaló, hogy a legkevésbé kellene hagyni, hogy mindez egy újabb westbalkános tragédiába fusson bele. Bőven elég már az is, hogy a komplett szektor magára van hagyva.

A szerző DJ és rendezvényszervező is. Olvass még tőle az Azonnalin!

Ágoston Dániel
Ágoston Dániel az Azonnali újságírója

Podcast, techno, divat, publicisztika.

olvass még a szerzőtől
Ágoston Dániel
Ágoston Dániel az Azonnali újságírója

Podcast, techno, divat, publicisztika.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek