Olaszország válaszút előtt: kormányválság, új kormány vagy előrehozott választás

Ezúttal Matteo Renzi, egykori kormányfő nemcsak fenyegetett, de be is tartotta az ígéretét: szerdán végleg kiszállt az Italia Viva kispártjával együtt Giuseppe Conte balközép római kormányából, amely így legalábbis a Szenátusban elvesztette a többségét. Mi jön most a járvány és gazdasági válság által egyaránt sújtott dél-európai országban? Mutatjuk a lehetséges forgatókönyveket.

Amint arról az Azonnali beszámolt:

Az egészet egy decemberben indult vita előzte meg, ugyanis Matteo Renzi, egykori kormányfő kifogásolta a kormány terveit az európai segélycsomag elosztását illetően. Mint ismert: Olaszország az Európai Uniótól – vissza nem fizetendő segély, ill. visszafizetendő hitel formájában – összesen 209 milliárd eurót kap a kínai koronavírus miatti válság kezelésére. Giuseppe Conte kormányfő decemberben megkezdte a pénz elosztásáról szóló tervezet kidolgozását, de ez nem nyerte el Matteo Renzi tetszését, aki a tervezett 9 milliárd eurónál többet költene az egészségügyre, valamint nem rövidtávú szociális segélyeket osztana, hanem hosszútávú, főleg a fiatalok közötti magas munkanélküliséget legyőző programokra költene inkább.

A politikus, aki 2016-ban egy elvesztett népszavazás miatt lépett vissza a kormányfői posztról, már 2020 végén bejelentette: ha a kérései nem teljesülnek, visszahívja az általa vezetett szociálliberális Italia Viva kispárt mindkét miniszterét a kormányból. Először lehetett azt is hinni, hogy csak Renzi szokásos fenyegetésével állunk szemben, elvégre már 2019 végén és 2020 elején is kormányválságot idézett elő – akkor egy igazságügyi reform miatt –, de végül visszatáncolt.

Most azonban hajthatatlan maradt. Miután a Conte-kormány kedd esti kormányülésén jóváhagyta az eredeti tervezetet a segélycsomag költéseit illetően – ezeket kívánják áprilisig benyújtani Brüsszelben –, Renzi szerdán sajtótájékoztatón jelentette be: az Italia Viva kiszáll a kormányból, az eddigi két minisztere – az agrár- és a családügyi tárcákról – lemondanak. Ezzel véglegessé vált nemcsak a kormánykoalíció szakadása, de a Conte-kormány kisebbségbe szorulása is. Ugyan az Italia Viva egy kispárt – a közvélemény-kutatásokban 2-4 százalék között szerepel –, a párt nélkül a Demokrata Párt (PD), az Öt Csillag (M5S) és a szocialista Szabadok és Egyenlőek (LeU) koalíciójának a Szenátusban semmiképpen nincs többsége, a Képviselőházban pedig csak az eddig informálisan kormánypárti Vegyes frakcióval együtt tud túlélni.

és ő ehelyett felelős politikát szorgalmazna.

Az a vitája a kormányfővel, hogy az EU-pénzeket ne látványos szociális segélyekre, hanem hosszú távú programokra költsék el. Renzi a Conte-terv alternatívájaként maga is letett az asztalra egy javaslatot, amely – az olasz Kultúra, Infrastruktúra, Környezet és Lehetőség szavak kezdőbetűiből – a „CIAO“ nevet viseli. De a kormányból való kilépés után a cím úgy is olvasható, hogy „Ciao, Conte“, elvégre Renzi a lépésével – akár új kormány jön, akár előrehozott választásokra kerül sor – tényleg Conte bukását is előidézheti.

Az egykori firenzei jogászprofesszor, aki 2018-ban a politikában teljesen járatlan személyként került kompromisszumos javaslatként a Minisztertanácsnak nevezett kormány élére, már túlélt egyszer sikeresen egy kormányválságot. Mint ismert: 2019 augusztusában Matteo Salvini, akinek Legájával kormányzott akkor még az Öt Csillag, felbuzdulva a szélsőjobboldali párt jó európai parlamenti választási eredményén, előrehozott választásokat akart volna kicsikarni. Conte azonban politikussá érve cselezte őt ki: Salvini a kormánybuktatásával ezért csak annyit ért el, hogy ő kikerült a kormányból, Conte pedig egy tisztán baloldali kormányt tudott alakítani Rómában. Éppen ezért

Conte ennek megfelelő nyugalommal nézi a helyzetet – ahogy mondta: „Válság? Nem hinném.“ Ennél kicsit dühösebbnek tűnnek Renzi eddigi partnerei, a demokraták és a grilloisták, akik felelőtlenséggel vádolják Renzit. Nicola Zingaretti, a demokraták főtitkára egyenesen azt mondta, hogy „Renzi súlyos vétséget követett el Olaszország ellen“ azzal, hogy felrobbantott egy válság közepén egy kormányt. Vito Crimi, aki Luigi Di Maio után vette át az Öt Csillag politikai irányítását, pedig azt mondta, hogy „senki sem érti [Renzi] döntésének okait“. A kis szocialista Szabadok és Egyenlőek (LeU) részéről pedig a párt felső- és alsóházi frakcióvezetői, Loredana De Petris és Federico Fornaro azt mondták: Renzi döntésével világossá tette, hogy ki dolgozik az ország, és ki csak a saját pártja érdekében.

Csütörtök reggel Conte a napját a római Quirinale palotában, azaz a köztársasági elnöknél kezdte. Sergio Mattarellát azonban egyelőre csak a két renziánus miniszter lemondásáról és részleges helyettesítéséről tájékoztatta: az agrárügyet ideiglenesen maga Conte veszi át, a családügyet pedig nem tölti be jelenleg. Szintén távozik a kormányból Ivan Scalfarotto külügyi államtitkár, akit szintúgy a renzista Italia Viva jelölt. A politikus amúgy a Conte-kormány egyetlen bevallottan homoszexuális tagja volt.

Conte azonban közölte: tisztában van azzal, hogy jelenleg nincs már többsége az olasz parlamentben, márpedig a kormány folytatásáról ott kell dönteni. Ez azonban nem jelenti feltétlenül a kormány végét, elvileg elképzelhetőek átszavazások egyes ügyekben, vagy akár a kormányfő elleni esetleges bizalmatlansági indítvány szavazásakor. A helyzet megoldásában Sergio Mattarella államfő fontos szerepet fog vinni, neki sikerült 2019 augusztusában is tető alá hoznia a második Conte-kormányt Salvini kilépése után.

1. Giuseppe Conte kisebbségi kormánya

Az, hogy Conte elvesztette a parlamenti többséget, még nem jelenti a kormány végét, elvégre egyelőre nem nyújtott be ellene senki sem bizalmatlansági indítványt, valamint azt is – esetleges átszavazásokkal – túlélheti. Egy kisebbségi kormány tehát a jelenlegi kabinet Renzi nélküli folytatása lenne, de minden egyes parlamenti szavazás esetén valahogyan ellenzéki átszavazókat is kellene szereznie, akikkel szavazásról szavazásra biztosítható lenne a kormánytöbbség.

Renzi kilépése után a Conte-kormánynak a Szenátusban a szükséges 160 helyett csak 155 szenátori helye maradt, elvégre ott az Italia Vivának 38 képviselővel eleve elég erős frakciója van. Elképzelhető, hogy az ún. „Vegyes” frakcióból, ahol centristák, kisebbségiek és liberálisok ülnek, többen átszavazhatnak,

A Képviselőházban Renzi kiszállása kisebb gondot okoz, ott ugyanis a „Vegyes” frakció már eddig is gyakorlatilag a kormánytöbbség részét alkotta, márpedig velük együtt most is megmaradna Conte többsége: az Italia Viva kiválása után 320 képviselője lenne a Conte-kormánynak a 630 fős Képviselőházban.

Azaz egy kisebbségi kormánynak főleg a Szenátusban kéne partnereket találnia – a „vegyesek” pedig erre akár hajlandóak is lehetnek. Ebben az esetben mindenféle nagyobb fennakadás nélkül tudna folytatódni a második Conte-kormány.

2. Koalíció a jobbközép centristáival – Contével vagy nélküle

Noha a jobbközép valamennyi pártja – azaz a Lega, a neofasiszta Olaszország Fivérei és a berlusconista Forza Italia – új választást szeretne hivatalosan, ehhez nekik se feltétlenül fűződne érdekük, ugyanis még azt sem eldöntött a Lega és az Olaszország Fivérei közötti versenyben, hogy ki lenne a jobbközép új vezére. Nem véletlen, hogy Giancarlo Giorgetti, a Lega mérsékelt szárnyának vezetője azt mondta a kormányválság kapcsán, hogy

A jobbközép vezetői, akik szerdán maguk is üléseztek, megosztottak annak kérdésében, hogy legyen-e előrehozott választás.

Salvini eleve kijelentette, hogy készek támogatni egy új kormánytöbbséget, ha abban a jobbközép vezető szerepet kap – azaz gyakorlatilag ő azt várná el, hogy Mattarella egy jobbközép politikust kérjen fel kormányalakításra, aki aztán a balközép és a „vegyesek” pár képviselőjének támogatásával kormányozna.

Salvini azért nem akarhatja az előrehozott választást, mert attól tart: jó eséllyel esetleg át kéne engednie a listavezetést Meloninak. Berlusconi pedig eleve nem akar igazából választást addig, amíg a jobbközép nem rendezi a saját sorait – értsd: nem talál valakit Salvini és Meloni helyett, aki a berlusconista mérsékelt politika folytatója lehetne. Azt azonban a Forza Italia is leszögezte: egy újabb Conte-kormányt nem támogatnak. De szerintük a jelenlegi járványhelyzetben nem lenne mégsem szerencsés előrehozni a választásokat. A Forza Italia vélhetően arra játszik, hogy egy szakértői kormány alakulhasson, ami széles támogatást élvezne – és aztán idén nyáron vagy ősszel lehetne szavazni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy esetleg a Szenátusban – elvégre főleg ott hiányzik a többség – ne tudna Conte öt-hat jobbközép politikust – mondjuk a Berlusconival közös frakciót alkotó kereszténydemokrata UDC környékéről – találni, akik mégis megtámogatnának egy Conte-kormányt.

3. Conte lemond, a továbbiakról az államfő dönt

Noha Conténak nem kell a jelenlegi helyzetben lemondani, megteheti ezt. Ebben az esetben Sergio Mattarella tudná a pártokat magához hívni, és velük egy új kormánytöbbséget találni. Mattarella dönthet úgy is, hogy újra Contét bízza meg a kormányfőséggel – ez akkor a harmadik Conte-kormány lenne alig három éven belül –, akinek persze új többséget kéne maga mögött összehoznia. De

A jelenlegi válsághelyzet elég indok lenne egy szakértői kormányra is, ami 2011-ben is történt, amikor Mario Monti bankár vezetésével állt fel egy új kabinet – ennek se volt hivatalos többsége, de a berlusconista Forza Italia gyakorlatilag mindig a kormánnyal szavazott akkor együtt. Jelenleg

Egy Cartabia vezette szakértői kormányt a Forza Italia és a Lega is hajlandó lenne támogatni, a demokraták és a grillóisták környékéről viszont inkább elutasító hangokat hallani.

Mattarella környezetében

akinek az eddigi Conte-kormány többségét kéne maga mögött összehoznia – ebbe akár még Renzi is visszahozható, elvégre már nem Contét kéne támogatnia.

Két névről ír az olasz sajtó, akik lehetséges jelöltek lennének: Nicola Zingaretti, a demokraták főtitkára, aki jelenleg a Róma környéki Lazio régióelnöke is, valamint a szintén demokrata Dario Franceschini, jelenlegi kulturális és örökségvédelmi miniszter. Itt azonban az lehet a probléma, hogy az Öt Csillag nem szívesen engedné át a kormányfőséget a kisebb demokratáknak. Noha Conte hivatalosan pártfüggetlen, inkább a grillóistákhoz áll közelebb. Az Öt Csillagnak persze az előrehozott választás se lenne érdeke, mert 2018-as eredményének felét se érné el a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint. Ráadásul

Renzi ugyanis azt előre kijelentette, hogy a Grillo-pártból senkit se fogadna el miniszterelnöknek. Neki már Conte is túl grilloista volt.

Renzinek is vannak saját ötletei, kivel lehetne új kormányt alakítani: ő Draghit vagy a jelenlegi pártfüggetlen belügyminisztert, Luciana Lamorghesét javasolná Conte helyére. Látható, hogy

elvégre a politikus nem csak a Renzi által populistának tartott Öt Csillaghoz áll inkább közelebb, de mégiscsak majdnem egy évig a szélsőjobboldallal közösen kormányzott. A másik pedig, ami látható: hiába okozott kormányválságot, Renzi előrehozott választásokat – jól felfogott érdekből – nem akar semmiképpen sem.

4. Előrehozott választások

Ha se Conte, se egy másik jelölt nem tud többséget összehozni maga mögött, akkor nagyon más megoldás, mint az előrehozott választás, nem lehetséges. De

Sőt, Meloni kivételével még a jobbközép se annyira erre játszik, Salvini nem véletlenül mondta azt, hogy csak akkor jöjjenek a választások, „ha Conte nem tudja hozni a számokat”, azaz nem tud többséget szerezni a parlamentben.

+ az Öt Csillag eleve nagyon le van gyengülve,

+ a Renzi-párt be se jutna vélhetően önállóan a parlamentbe,

+ Salvini (vagy más a Legából) még nem szerezte meg a jobbközép vezérségét,

+ Berlusconi még nem találta meg azt az utódot, akire szívesen hagyná a jobbközép tábort (Salvini és Meloni bizonyosan nem tartozik ezek közé),

A legvalószínűbbnek az látszik, hogy valamilyen formában – a jelenlegi koalíció kibővítésével vagy egy új kormányra való felkéréssel – Conte folytathatná a kormányzást. A szakértői kormány se kizárható. Annál inkább az előrehozott választás, valamint az, hogy egy balközép pártpolitikus kapna kormányalakítási megbízást.

NYITÓKÉP: Giuseppe Conte az irodájában, a falon Sergio Mattarella képe / GC, FB