+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Heizler Tamás
2021. január 12. kedd, 07:15
Mi a baj a bitcoinnal? Tényleg a kriptovaluta az új „internet”? Vagy ez is csak egy sima átverés? Mi köze a holland tulipánokhoz? És miért nem lesz sem a világ globális fizetőeszköze, sem értékálló befektetés?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A jövő technológiája, ami forradalmasítja mindennapi életünket és gazdaggá teszi azokat, akik időben kapcsoltak? Vagy Ponzi-sémára hajazó gerjesztett gazdasági buborék, amin fellelkesült kapzsi balekok millióit szabadítja meg megtakarításaitól néhány ravasz spekuláns? Vagy van valahol egy arany középút a kettő között? Egy figyelemre méltó technológia, amivel azért óvatosan kell bánni? Mennyire óvatosan?

 

Annyi pénzt tegyünk bele, amennyit nem sajnálnánk elveszíteni? Mennyi pénzt nem sajnálnánk elveszíteni? Van olyan pénzösszeg, amit nem sajnálunk elveszíteni? Ez egyáltalán: befektetés vagy szerencsejáték? Vagy talán itt repül az orrunk előtt a sült galamb, de mi még csak arra sem vagyunk képesek, hogy kinyissuk a szánkat a sikerért és az életen át tartó jólétért? Vajon tényleg a kriptovaluta az új „internet”?

 

Az én generációm nem lenne képes internet nélkül élni. Felnőtt életemet egy internet által uralt világban éltem, és el sem tudom képzelni, hogy hogyan intézték emberek az ügyeiket az internet előtt. Klisészerű megállapítás, hogy az internet segítségével hozzáférhetünk a világ tudásanyagának egy jelentős részéhez; elolvashatjuk Einstein általános relativitáselméletét, elolvashatjuk a Kalevalát, és megnézhetjük a Vanuatui Köztársaság fővárosának tetszőleges utcaképét anélkül, hogy könyvtárak poros polcai között kéne bogarásznunk – mégis: az internet forgalmának egy jelentős részét macskás videók teszik ki.

 

A konteók pedig gyorsabban terjednek, mint a hiteles, leellenőrizhető információ. A keresőoptimalizálás segítségével pedig hamarabb jut el hozzám az az információ, amiért más hajlandó fizetni, hogy én lássam, mint amiért adott esetben én akár még fizetni is hajlandó lennék, hogy láthassam. Ebben a környezetben kell véleményt alkotnunk a politikától kezdve a gazdaságon át a bitcoinig mindenről. Ha nem törekszem a tudatos információgyűjtésre, akkor azon vélemények közötti arany középutat kapom a kérdéseimre eredményül, amelyekért másoknak megérte fizetni, hogy eljussanak hozzám.

 

Homeopátiaőrült Zsuzsi mamákból mindig több lesz, mint orvosprofesszorból. És ezek a homeopátiaőrült Zsuzsi mamák mindig „jobban fognak érteni” az orvosláshoz, mint az orvosprofesszorok. Nem csak „jobban fognak érteni” az orvosláshoz, hanem ismerősi körük online visszhangkamráját is képesek lesznek teleordítani azzal a dezinformációval, amit maguk is az interneten találtak, és ami termeli a profitot a hatástalan homeopátiás készítmények gyártóinak.

 

Vajon mit mondanak a Nobel-díjas közgazdászok és sztárbefektetők a bitcoinról és a kriptovaluta-őrületről?

 

Vajon érdekel-e valakit, hogy mit mondanak a Nobel-díjas közgazdászok és sztárbefektetők a bitcoinról és a kriptovaluta-őrületről?

 

A gyengébb idegrendszerű kriptovaluta-hívők csukják be szemeiket, és tartsák csukva a cikk végéig. Eddig legalább nyolc Nobel-díjas közgazdász fejtette ki arról véleményét, hogy a bitcoin egy spekulatív lufi, köztük

 

+ az a Robert J. Shiller, a Yale Egyetem professzora, aki a 2000-es dotcomlufira és a 2008-as lakásválságra  is felhívta a figyelmet;

 

+ Joseph Stiglitz, a Columbia Egyetem professzora, aki szerint egyenesen be kéne tiltani a bitcoint;

 

+ Paul Krugman, a New York Városi Egyetem professzora és a The New York Times rovatvezetője, aki szerint a bitcoin egy „tech-miszticizmusba csomagolt buborék a libertárius ideológia gubójában”,

 

+ továbbá Richard Thaler, James Heckman, Thomas Sargent, Angus Deaton és Oliver Hart.

 

+ Nouriel Roubini, a New York Egyetem professzora, a 2008-as válság másik előrejelzője minden létező lufi édesanyjának, sarlatánok és csalók kedvencének nevezte a bitcoint.

 

Mi a baj a bitcoinnal? Mi köze a holland tulipánokhoz? És miért nem lesz sem a világ globális fizetőeszköze, sem értékálló befektetés?

 

A bitcoinnal alapvetően nem az a baj, hogy a húszezressel ellentétben nem tudom megfogni és zsebre rakni. Sem az, hogy egyesek és nullások sorozataként létezik egy számítógép-hálózat merevlemezein. Hiszen a bankban lévő megtakarításaink is egyesek és nullások sorozataként léteznek, sőt a kedvenc Netflix-sorozatunk, az irodai munkáink, nem különben ez a cikk is egyesek és nullások sorozataként létezik.

 

A bitcoinnal az a baj, hogy

 

ha lehámozzunk róla a Paul Krugman által megfogalmazott techmiszticizmust és libertárius ideológiai gubót, akkor nem marad más, mint egy Ponzi-séma szerint működő banális átverés,

 

ahol a bitcoint vásárló balek abban reménykedik, hogy egy későbbi időpontban egy nagyobb balek magasabb összeget hajlandó fizetni ugyanazért a bitcoinért, akit szintén az motivál, hogy egy még későbbi időpontban egy még nagyobb balek még többet hajlandó fizetni. A hollandok ezt egyszer már eljátszották a 17. században tulipánokkal.

 

A probléma az, hogy a bitcoin nemhogy értéket nem teremt, de a rendszer működési elvéből adódóan akkora számítási kapacitást igényel, ami jelenleg a világ energiafogyasztásának a 0,2 százalékát emészti fel. Tehát a balek itt nemcsak azt a pénzt veszíti el, amit a spekuláns árfolyamnyereségként realizál, de a rendszer óriási energiaszükségletének és hardverigényének költsége is őt terheli. A vesztesek összességében jóval többet veszítenek, mint amennyit a nyertesek nyernek. Egészen pontosan a felhasznált elektromos áram és a nem olcsó hardver árával többet.

 

Nemcsak az bugyuta anarchista-anarchokapitalista ábránd, hogy jegybanki szabályozás nélkül létezhet fedezet nélküli stabil valuta, hanem az is, hogy egy ekkora energiaéhségű rendszer bankokat megkerülő globális fizetőeszközzé válhat a klímaváltozás árnyékában, és a világ kormányai nem fognak mindent megtenni annak visszaszorítására, amikor az már az energiaárakra is jelentős hatással lesz.

 

Addig is a decentralizált kriptovaluták remek eszközként szolgálnak olyan szociopata spekulánsok számára, akik időszakos és ismétlődő hype-generálással kapzsi és naiv balekok millióit képesek megszabadítani megtakarításaiktól tech-innovációs hantabantával és a gyors meggazdagodás ígéretével.

 

Hogy a tech-innovációs hantabanta és az azt körülvevő visszhangkamra mennyire működik, annak ékes példája, ahogyan a bitcoin-őrültek söprik le a visszhangkamrán kívülről, neves közgazdászok, bankelnökök és sztárbefektetők (például Warren Buffett) irányából érkező bírálatokat. A mondásuk az, hogy „a bitcoin a jövő technológiája, a boomerek ezt már nem érthetik”. Tehát Warren Buffett, Charlie Munger és Bill Gates (még egyszer leírom: és Bill Gates) korukból adódóan nem érthetik ezt a remek techinnovációt. Ahogy Alan Greenspan, a Federal Reserve volt elnöke és Vítor Constâncio, az Európai Központi Bank volt alelnöke sem. A republikánus Alan Greenspan és a demokrata Soros György is hozzá nem értő „boomer”, amikor lufinak nevezi a bitcoint.

 

Ahhoz, hogy egy lehúzás igazán hatékony legyen, nem elég a balek naivságára és kapzsiságára játszani. A kiválasztottság érzése a harmadik ütőkártya a kapzsiság és naivság után.

 

Az illegális piramisjátékokhoz hasonlító, de legálisan működő MLM-cégek ezt mesterien űzik még annak ellenére is, hogy legtöbbünk már zsigerből és szánakozó tekintettel küldi el a „remek ajánlatokkal” felbukkanó, gagyi étrendkiegészítőket áruló régi ismerősöket. Ugyanez a zsiger a kriptovalutákkal és az azzal kereskedőkkel szemben még nem alakult ki, sőt a rendszer nagy hatékonysággal hiteti el átlag Jóskák tömegeivel, hogy ők értenek valamit a techforradalomból, ők bennfenntesebbek a techforradalomban, mint a külvilág, ami értetlenségével és techanalfabetizmusával elmulasztja a csodás meggazdagodás egyszeri lehetőségét.

 

Egy fontos ütőkártya még a bitcoinguruk kezében, hogy a bitcoinnak köszönhetően ismerjük – az amúgy épp a bitcoinláz miatt agyonhájpolt, de azért valamennyire mégis figyelemre méltó – blockchain technológiát. Egy Satoshi Nakamoto álnevű személy vagy csoport alkotta meg a bitcoint, és ezzel egyben az első blockchain technológiájú rendszert 2009-ben. Zseniális koncepció volt (a programozók előtt le a kalappal), ami azóta persze elavult, és ezernyi olyan „altcoin” (alternatív bitcoin) létezik, amelyeknek egy része sokkal hatékonyabban működik az eredeti bitcoinnál.

 

Azokba is ugyanúgy értelmetlen, felelőtlen és erkölcsileg aggályos pénzt fektetni, de legalább lassabban pusztítják a bolygót alacsonyabb energiaéhségükkel. A jelenlegi bitcoinőrület a bitcoinnak az ismertségbeli, nem pedig technológiai előnyének köszönhető. Külön érdekesség, hogy az átlag bitcoinbefektetők egy jelentős része azzal sincs tisztában, hogy a bitcoinnak van utalási költsége, ami jelenleg 10$ körül mozog, és a rendszer terjedésével, illetve a bányászat (értsd: tranzakciószámítás) jutalmának néhány évenkénti feleződésével fokozatosan növekszik. Ez persze teljesen hasznavehetetlenné teszi a kriptovalutát a mindennapokban. Ahogyan az a tény, hogy a public key ismeretében bárki bárkinek az utalásait nyomon követheti, sem teszi vonzóvá a rendszer használatát.

 

A tapasztaltabb bitcoinguruk ezért inkább befektetési eszközként próbálják meg eladni a bitcoint, mintsem pénzhelyettesítőként. Egyfajta digitális aranyként, ami értékálló, hosszú távú befektetés. Azzal az érvvel persze nehéz vitatkozni, mely szerint minden annyit ér, amennyit valaki hajlandó fizetni érte. Ha emberek tömegei hajlandók 40 ezer dolláros árfolyamon venni a bitcoint, akkor a bitcoin 40 ezer dollárt ér. Én ezzel nem vitatkozom, ezzel nem lehet és nem is érdemes vitatkozni. Én azzal vitatkozom, hogy holnap, jövőre, tíz év múlva is hajlandók lesznek-e emberek kifizetni ennyit vagy többet egy bitcoinért. Márpedig egy értékálló befektetésnek ez lenne az alapja.

 

Aki befektetési aranyrudat vesz, az abban bízik, hogy az elmúlt háromezer évhez hasonlóan tíz-húsz év múlva is lesznek kivagyiskodni vágyó gazdagok, akiknek megéri aranyórát, aranyékszereket, aranycsillárt és arany WC-ülőkét vásárolniuk környezetük lenyűgözése céljából. A bitcoin ezzel szemben – ugyan már 12 évesre nyúlt, de - múló hóbort, aminek a vásárlásával a befektető egyetlen célja – ha az egyéni motivációkról is lehámozzuk a libertárius ideológiai gubót és tech-miszticista kiválasztottság-tudatot – a gyors és munka nélküli meggazdagodás. És

 

ez a kapzsiságra alapuló hóbort akkor fog elmúlni, amikor már tömegek vesztettek rajta irdatlan mennyiségű pénzt, és a tömegek zsigerből érezni fogják a decentralizált kriptovaluta mint jelenség MLM-rendszerekhez való hasonlóságát.

 

A 2017 decemberi bitcoinőrület idején is láthattuk, ahogy a spekulánsok által gerjesztett hype miatt egy hónap alatt háromszorosára nőtt a kriptovaluta értéke, hogy aztán pár hónap alatt ismét a csúcsérték harmadára, egy év alatt pedig az ötödére essen vissza. Most, 2021 januárjában pontosan ugyanez várható. Ez borítékolható, ide a rozsdás bökőt, ha nem ez lesz.

 

A bitcoin-dollár árfolyam grafikonjának konvexitásából tudható, ehhez nem kell Nobel-díjas közgazdásznak lenni. A bitcoinguruk most százezer dollár fölé ígérik a bitcoin árfolyamát, pár hónap múlva pedig majd álságosan a pánikfelvásárló balekokat fogják hibáztatni azért a pánikfelvásárlásból származó összeomlásért, amit ők generáltak. Mint ahogy tették 2017-ben is. Emberek milliói fogják elveszíteni befektetéseik jelentős részét.

 

Gyakorlatilag sikerült Bernie Madoffot a holland tulipánadik hatványra emelni úgy, hogy ez az egész teljesen legális, senki nem megy börtönbe,

 

és közben a minket körülvevő internetes visszhangkamra milliószorosára nagyítja a dezinformációt és milliomod részére zsugorítja Nobel-díjas közgazdászok, központi bank elnökök, sztárbefektetők és John Oliver óva intő hangjait.

 

A bitcoinjelenség nemcsak a burkolt Ponzi-sémák felismeréséből ad nekünk remek leckét, hanem a saját információszerzési, hírfogyasztási, véleményalkotási mechanizmusunk hiányosságaira és hibáira is fényt vet egy olyan rendszerben, ahol az értelmiség elvesztette véleményformálási monopóliumát.

 

Sose feledjük azt a „boomernél is idősebb” nagyapáinktól hallott szólást, mely szerint nem minden arany, ami fénylik. Sőt, aminek a fényességéről ódákat zengnek, az nagy valószínűséggel nem arany.

 

A szerző gépészmérnök.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

1991. január 17-én vette kezdetét a hidegháborút követő évek egyik legnagyobb nemzetközi konfliktusa, az Öböl-háború, ami megágyazott a 21. századi baljós folyamatoknak is.

A vörösterror és a fehérterror során a hazai zsidóság egyenlően szenvedett, azonban a fehérterror hivatalos emlékezetkultúrájából mint áldozatok valamiért kimaradtak.

Egy bukaresti napilap szerint az RMDSZ a törékeny parlamenti többségért cserébe székelyföldi autonómiát kér, a PNL szerint ez ott már most is megvan.

Von der Leyen két alelnöke és a kohéziós biztos azután határozták erre magukat, hogy találkoztak a koronavírus-pozitív portugál pénzügyminiszterrel.

A helyiek szerint a kormány az 1200 főre rugó teniszezőket és a stábjukat választotta a saját állampolgárai helyett.

Nem csak elbukta a CDU elnökségéért folyó versenyt szombaton, de még a miniszteri terveire is nemet mondtak.

Sok vendéglátós nyitott ki péntek este Olaszországban, tiltakozva a római kormány lockdown-politikája ellen. Helyszíni riport fotókkal Firenzéből!

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás