Aki nem oltatja be magát a koronavírus ellen, az potyautas

Bartis Domokos

Szerző:
Bartis Domokos

2021.01.08. 18:33

Elég etikátlan elvárni, hogy legyen vége mihamarabb a járvány miatti korlátozásoknak, de nekünk magunknak ehhez még egy oltás beadatásával se kelljen hozzájárulnunk.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Írásomban főleg a Nagy Dávid által az Azonnali oltásvitájába írt cikkre szeretnék reagálni, mivel úgy érzem, hogy – nem természettudományos képzettségénél fogva érthetően – félreértelmez vagy nem megfelelő hangsúllyal kezel bizonyos tényeket, azonkívül az érveinek kedvező részadatokat, véleményeket a sokaságból gondosan kiválogatva igyekszik bizonygatni az igazát. 

Úgy gondolom, hogy Nagy Dávid és sok más hozzászóló az oltásvitához azt a (véleményem szerint meglehetősen etikátlan) álláspontot képviseli, hogy

legyen vége mihamarabb a COVID-19-járvány miatti korlátozásoknak, de neki ehhez minél kisebb részben és minél kevesebb kényelmetlenséggel kelljen hozzájárulnia,

és a társadalom érdekében (minimális) kockázatot se kelljen vállalnia azzal, hogy betoltatja magát.

Miért is kellene tolerálnunk a potyautasokat?

Az említett cikk szerzője ki is fejti, hogy ezt a járványtanban „potyautas-viselkedésnek” hívják és érveket sorol fel, hogy miért is kell mindenkinek tolerálni a potyautas-viselkedést. Amiben teljesen igazat adok neki, az az, hogy büntetlenül potyautasnak lenni nagyon jó, csakhogy az a kérdés, hogy ez a viselkedés vajon mennyire jó a többi „fizető utas” számára?

A cikk elején a szerző leírja a következő mondatot: „Az oltás fordulatot kell hozzon az életünkben, mert ez így sokáig nem mehet tovább.” Következő mondatában a szerző felveti, hogy ha nem lehet csökkenteni a jelenlegi kényszerintézkedéseket az oltás alkalmazásával, akkor mi értelme van az oltásnak. És valóban, az oltásnak pontosan az az értelme, hogy a mihamarabb kialakuljon a nyájimmunitás, és visszatérhessünk a normális élethez.

Ezek után Nagy Dávid a cikk vége felé pedig – számomra kissé logikátlan módon – azon értetlenkedik, hogy „nem világos, miért annyira sürgős most az elsőként engedélyezett vakcina mielőbbi beadatása minél nagyobb tömegek számára.” Szeretnék segíteni a szerzőnek: pontosan az általa és mindenki által kívánt fordulat elérése miatt sürgős a vakcina beadása minél gyorsabban, minél nagyobb tömegek számára, mivel ez sokáig már nem mehet tovább.

És pontosan ezt a célt gátolja a széles körű potyautas-viselkedés és ennek tolerálása, ami mellett többen oly buzgón érveltek a vita során. Egyébként ezen a helyen is kérdezném a vitában a potyautas viselkedés mellett érvelőket, hogy

vajon minek a segítségével állítanák meg a járványt, ha nem a minél szélesebb körű és minél gyorsabb vakcinációval?

De lássuk Nagy Dávid érveit, hogy miért is kell a „fizető utasoknak” tolerálni a potyautasokat! Elöljáróban egyébként szeretném kifejezni az elismerésemet a szerzőnek, mivel nagyon alaposan összeszedte a pro- és kontra érveket – ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyetértek az álláspontjával.

Az oltás társadalmi felelősség

Az egyik legfontosabb és gyakorlatilag etikailag cáfolhatatlan érv a kötelező védőoltások mellett az egyén társadalmi felelőssége, Nagy Dávid természetesen jó érzékkel elsőnek ezt kezdi el relativizálni. Cikkében konkrétan a várandós anyákat és az autoimmun betegeket említi példának, mint a védőoltások által kialakított nyájimmunitás haszonélvezőit.

Ennek a társadalmi kötelezettségnek mellőzhetőségére érvként a szerző – véleményem szerint nem teljesen átgondolt és logikus módon – a mogyoróallergiát hozza fel példának, miszerint attól, hogy néhány ember mogyoróallergiás, nem lehet betiltani a mogyorót. A mogyoróallergia esetében természetesen senki nem követeli a mogyoró betiltását, ezzel teljesen egyet lehet érteni, ám egy fertőző betegség teljesen más kategória alá tartozik, így ez a hasonlat egyáltalán nem releváns esetünkben.

Egyáltalán nem véletlen, hogy csakis fertőző betegségek esetén jogosultak a hatóságok olyan intézkedéseket tenni, amelyek az egyén szabadságát nagy mértékben korlátozzák a közösség érdekében,

demokratikus országokban is! Mogyoróimádó embereket izolálni csak azért, hogy pár mogyoróallergiást megóvjunk – nos, ez valóban teljesen abszurd lenne.

Ám egy veszélyes, még fiatal emberekben is esetenként hosszú távú szövődményekkel járó, akár halálos fertőző betegség esetén nem lehet kérdés a fertőző vagy akár potenciálisan fertőző emberek személyi szabadságának korlátozása a demokratikus országokban fennálló jogrend szerint – jelentsen ez akár hosszabb-rövidebb karantént – esetleg akár kötelező vagy „kvázi-kötelező” védőoltást is!

Ezek után természetesen következik a szokásos „influenza-hasonlat”, miszerint a sérülékeny populációnak „amúgy is vigyáznia kellene magára” az influenzajárványban is, akkor a COVID-19 esetén ez miért más? A jelenlegi orvosszakmai konszenzus az, hogy a COVID-19 magasabb fertőzőképességű, jelentősen magasabb arányú kórházi kezeléssel, súlyosabb és gyakoribb szövődményekkel valamint jóval magasabb halálozással jár, mint az influenza. Rengeteg szakcikk és ismeretterjesztő cikk ír erről, én csak egyet linkelek ide.  A Gődény-félék kivételével ezzel minden felelős egészségügyi dolgozó egyetért.

A következőkben az az érv is előkerül, hogy segítsük máshogy az időseket és a sérülékenyeket, például utazási támogatással, külön betegszállítással, stb. Ezután azonnal érdemes feltenni azt a kérdést, amiről itt nagyvonalúan elfeledkezik az egyébként közgazdász szerző: mennyibe fog ez kerülni? Orvosi szempontból a COVID-19-fertőzés tekintetében (egyébként az influenza-fertőzés tekintetében is)

veszélyeztetettnek számít minden 65 év feletti ember, a magas vérnyomásban szenvedők, a cukorbetegek, a vesebetegek, az autoimmun betegek, stb. Gyakorlatilag mindegyik népbetegség.

Nagyságrendekkel olcsóbb és egyszerűbb megoldás a széleskörű védőoltás, mint a veszélyeztetettek ingyentaxiztatása.

Ezért nem kell félni a vakcinától

Ezután pedig következik az érvelés arról, hogy a jelenleg alkalmazott Pfizer-BioNTech-féle COVID-19 védőoltás miért nem ugyanolyan, mint a többi védőoltás. Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy Nagy Dávid igen gondosan és jól összegyűjtött érveket alkalmaz, amelyek kétségtelen tényeken alapulnak, csakhogy – orvosi ismeretek hiányában érthetően – véleményem szerint sajnos nem tudja ezeket a tényeket a megfelelő súlyozással a helyükön kezelni.

Természetesen ezt a hiányosságot pótlandó a szerző nem kis teljesítménnyel felkutatta – az ATV-vel együtt – talán az egyetlen magyar immunológust, Lisziewicz Juliannát, aki nem támogatja maradéktalanul a jelenlegi vakcinát, a nyilvánosság előtt kétségeket fogalmazva meg a védőoltás biztonságossága kapcsán.

Számomra megdöbbentő, és rendkívüli módon etikátlannak tartom, hogy nyilatkozatában Lisziewicz

arra biztatja az időseket és más, a COVID-dal szemben sérülékeny embereket, hogy ők csak oltassák be magukat, de közben azt sugallja, hogy ő azért majd megvárja, hogy kiderüljön, vannak-e súlyos mellékhatások.

Mintha Lisziewicz szakemberként nem lenne azzal tisztában, hogy pontosan azért nem elegendő csak a sérülékeny populáció COVID (vagy más kórokozó) elleni beoltása, mert ezeken az embereken – pontosan a legyengült vagy legyengített immunrendszerük miatt – jóval kevésbé hatékony a vakcina, ezért a COVID elleni védelem nem, vagy nem teljes mértékben alakul ki. Innen is gratulálok a felelős és átgondolt nyilatkozathoz! Az olvasókat pedig arra kérném, hogy inkább a felelősen és etikusan nyilatkozó MTA-tagok véleményét vegyék figyelembe, és döntsenek az oltás mellett!

Alább megpróbálom kicsit árnyalni a képet a vakcina biztonságosságáról. Nagy Dávid persze nem kicsit hatásvadász módon bedobja a legtöbb laikus számára „vörös posztóként” lengethető rettegett „genetikai anyag” fogalmát is, anélkül, hogy a Pfizer RNS-vakcina és a COVID-19 fertőzés hatásmechanizmusát részleteiben ismerné.

Valóban a Pfizer -BioNTech az első emberi gyógyászati célra engedélyezett nukleinsav-alapú vakcina, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsen korábbi tapasztalat más, hasonló hatásmechanizmusú vakcinákkal. A nukleinsav alapú vakcináció az 1990-es években merült fel először. Ezek a vakcinák úgy működnek, hogy nem kell az élő vagy elölt kórokozót vagy annak egy részét beinjektálni az emberekbe, hanem csak az adott kórokozó egy immunrendszer által felismerhető részét kódoló DNS-t vagy RNS-t. Ennek a kódnak az alapján a beoltott szervezet sejtjei legyártják az immunválaszt elindító kórokozórészt (a COVID-19 vírusa esetén konkrétan a tüskefehérjét), és ezt hozzáférhetővé teszik az immunrendszer számára, hogy az kialakíthassa a védettséget az adott kórokozó iránt.

Kevés híján 30 éve ismert a védőoltás készítésének ez a módja, ennyi idő alatt rengeteg tapasztalat gyűlt össze ebben a témában: nincsen szó egy „sötétbe való ugrásról”.

Jelenleg állatgyógyászati célra van már engedélyezett nukleinsav-alapú védőoltás és például a SARS-CoV-1 elleni kísérleti DNS-alapú vakcinát is teszteltek már embereken. A DNS-alapú vakcinákkal kapcsolatban valóban felmerül az aggodalom, hogy az oltott állat vagy ember genetikai állományába véletlenül beépülve valamiféle nem kívánt változást okozhatnak, részben emiatt ezek a kísérleti oltások még messze vannak az emberi célra való engedélyeztetéstől.

Ez azonban értelemszerűen nem lehetséges a Pfizer COVID-19 elleni vakcinája esetén – amit az Európai Gyógyszerhatóság laikus összefoglalója és több magyar szakember is hangsúlyoz –, mivel itt a „hatóanyag” nem DNS, hanem RNS. Az RNS nem hatol be a sejtmagba, így nem érintkezik az ott levő genetikai állománnyal. Ezen felül a védőoltással a sejtbe bekerült RNS a hatás kifejtése után gyorsan lebomlik – emiatt is várhatóan hosszú távon is kiemelkedő a biztonságossági profilja a készítménynek.

A szerző itt hivatkozik is egy összefoglalóra a COVID-19 vakcinákról, sajnos azonban az összefoglalóból számomra érthetetlen módon kizárólag a védőoltás hátrányaira fókuszál az előnyök (melyeknek száma és hatása messze meghaladja a hátrányokét) említése nélkül.

Ugyanebben az előbb hivatkozott kiváló összefoglaló cikkből én még szeretném kiemelni a következőket:

1. A nukleinsav alapú vakcinák előállítása gyors, olcsó és biztonságos, mivel nincsen szükség kórokozók tenyésztésére és tisztítására, mely utóbbi szükségszerűen soha nem tökéletes. Emiatt ezeknek a vakcináknak a tisztasága, így biztonságossága is magasabb fokú, mint a hagyományos, régebbi technológiával készült védőoltásoké, amelyek az élő vagy elölt kórokozót, esetleg annak egy tisztított részét használták az immunválasz kiváltására.

2. A hivatkozott cikk „Biztonságosság” című fejezete – amely fölött Nagy Dávid a cikkében sajnos elsiklott – ezzel kezdődik: „Az RNS-bázisú oltások alapvetően nagyon biztonságosak”. Ezt úgy kell érteni, hogy a többi, jelenleg alkalmazott vakcinához képest is nagyon biztonságosak.

Honnan vannak erre adatok?

A COVID-19 vakcina klinikai vizsgálataiban kiemelkedően sok ember (több, mint 44 000 fő) vett részt, a biztonságosságot és a hatékonyságot pedig több, mint 36 000 ember adatai alapján értékelte az Európai Gyógyszerhatóság.

Összehasonlításként, a nemrég engedélyezett agyhártyagyulladás elleni védőoltás hatékonyságát és biztonságosságát kb. 10 000 alany vizsgálata alapján engedélyezték, és ez a szám is kiemelkedően magas a védőoltásoknál.

Újabb összehasonlítási alap, hogy a jelenleg érvényben levő nemzetközi gyógyszeripari szabályozás szerint – amely többek között az EU-ban is érvényes – a hosszú távú alkalmazásra szánt emberi gyógyszereket elegendő 1 500 vizsgálati alanyon tesztelni az engedélyeztetés előtt. Látható tehát, hogy más gyógyszerekhez és védőoltásokhoz képest a Pfizer COVID-19 elleni vakcinájáról kiemelkedően sok adatot gyűjtöttek össze. A biztonságosságot egyébként bárki ellenőrizheti, sőt, mindenkit biztatnék, hogy hasonlítsa össze a Pfizer által készített Comirnaty védőoltás alkalmazási előiratának 4.8 pontjában szereplő mellékhatás-táblázatot más védőoltásokéval, amelyeket korábban probléma és szövődmény nélkül megkapott.

Miért engedélyezték a vakcinát „ilyen gyorsan”?

Rengeteg laikus cikk és komment említi, hogy milyen gyorsan engedélyezték a hatóságok a COVID-19 védőoltásokat, azt sugallva, hogy emiatt az adatok áttekintése nyilván slendrián. Szerencsére Nagy Dávid az összeesküvés-elméleteket kihagyja a cikkéből, de sok spekuláció is olvasható, hogy „tudjukkik” (jelentsen ez akárkiket az aktuális politikai/ideológiai meggyőződésnek vagy összeesküvés-elméletnek megfelelően) nyilván politikai vagy másfajta nyomást gyakoroltak a gyógyszerhatóságokra.

Anélkül, hogy unalmas részletekbe mennék a gyógyszerengedélyeztetés hosszadalmas folyamatáról, ami normál esetben valóban kb. egy-másfél évig tart, szeretnék rávilágítani, hogy a COVID-19 járvány nem normál eset. Ezt természetesen mind a hatóságok, mind pedig a gyógyszerfejlesztők figyelembe véve

hatalmas erőforrásokat koncentráltak mind a tudományos adatgyűjtésre, mind pedig az adminisztrációs folyamat lerövidítésére. Emiatt a hatóságok – a normál esettől eltérően – gyakorlatilag „real time” jutottak hozzá a klinikai vizsgálati adatokhoz,

és természetesen más beadványokkal szemben priorizálták a védőoltások engedélyeztetési folyamatát, ami lehetővé tette, hogy a szokásos gondosságú értékelést jelentősen rövidebb idő alatt lefolytassák.   

A vakcina biztonságosságának kétségbe vonása után Nagy Dávid rátér arra, hogy a COVID okozta egészségbeli károsodások jelentéktelenségét hangsúlyozza. Amellett, hogy ezt egy embertársunk COVID okozta szenvedésének nyilvános bagatellizálásával kezdi (persze utána cinikusan jobbulást is kíván neki), véleményem szerint ez a hozzáállás érzéketlen és empátiát nélkülöző.

Azt gondolom, hogy a COVID betegség tüneteit és következményeit lekicsinylő embereknek könnyű más kezével verni a csalánt – különösen akkor etikátlan ez, ha ők maguk nem tartoznak a veszélyeztetett csoportba. Elképzelhetőnek tartom, hogy Nagy Dávid családjában és baráti körében – hála Istennek – nem volt súlyos COVID eset vagy COVID okozta haláleset, így láthatóan meglehetősen könnyen mellőzi az empátiát az iránt a több ezer magyar ember és több millió más nemzetiségű ember iránt, akik hosszas kórházi kezelésre szorultak, hosszú távú maradványtüneteik lettek vagy meghaltak a COVID következtében.

Ezenfelül cikkében bemutatja egy adatbázisban, hogy Horvátországban és Németországban nem is okozott többlethalálozást a COVID más évekkel összehasonlítva. (Itt zárójelben megemlíteném, hogy véleményem szerint álságos a járvány súlyosságát kizárólag a halálos esetek számában mérni: mintha egy kéthetes otthoni vagy kórházi fekvés lázasan, tüdőgyulladással vagy egy lélegeztetőgépes kezelés csak egy kisebb kényelmetlenség lenne.) Egyébként érdemes részletesebben átnézni a hivatkozott adatbázist: az itt szereplő több, mint 30 ország adatai között nagy többségben vannak azok, ahol jelentős többlethalálozást okozott a COVID – de természetesen ki lehet válogatni a cikkhez az érveinket alátámasztó adatokat.

A potyautasság tolerálása etikátlan

Kíváncsi volnék egyébként arra, hogy Nagy Dávid és mások, akik jelenleg nyíltan a védőoltással kapcsolatos potyautas-viselkedés széleskörű tolerálására biztatnak, elítélik, sőt, perrel fenyegetik annak mindennemű szankcióját, emellett a jelenlegi korlátozó intézkedéseket is túlzónak tartják, vajon mit tennének a járvány megfékezésére?

Vagy ezzel amellett érvelnek, hogy engedjük szabadjára a járványt, éljen az egyéni szabadság, az idősek és a krónikus betegek meg mehetnek a levesbe?

Vajon mennyire etikus, hogyha van egy elérhető, ingyenes, hatékony, biztonságos védőoltás, amit valaki nem orvosi okok miatt megtagad, és utána a fertőző betegséget továbbadja egy olyan embertársának, aki viszont orvosi okok miatt nem kaphatja meg a védőoltást, vagy orvosi okok miatt nem hatékony nála a védőoltás (mert pl. immungyengített, HIV-pozitív, autoimmun beteg, vagy daganatos beteg, stb.)? Vajon mennyire etikus arra hivatkozni, hogy az én személyi szabadságom többet ér, mint egy vesetranszplantált beteg élete?

Nem gondolnám, hogy az emellett érvelő publicisták ezt komolyan végiggondolták, vagy közeli ismerősük vagy rokonaik között van olyan ember, aki komolyan megbetegedett vagy esetleg elhunyt a COVID-19 fertőzés miatt.

Én orvos vagyok, nem jogfilozófus, de például

egy kéthetes karantén elrendelését a személyes szabadság jóval nagyobb korlátozásának érzem az egyénre nézve, mint egy hatékony és biztonságos, kiváló kockázat-haszon aránnyal rendelkező védőoltás felvételét.

Ha egy járványhelyzetben az államnak joga van hosszas karantént és más, személyi szabadságot súlyosan korlátozó intézkedést elrendelni, akkor joga van akár a járványt okozó kórokozó elleni védőoltás alkalmazását kötelezővé tenni és/vagy a potyautas viselkedést szankcionálni, azzal, hogy a védőoltást egyéni szeszélyek miatt elutasító emberektől bizonyos jogokat megvon.

Véleményem szerint teljesen jogos hozzáállás ez a társadalom és a közösség védelme érdekében – és itt egyáltalán nem csak a járvány okozta egészségügyi következmények megszüntetésére vagy enyhítésére gondolok, hanem a pénzügyi és egyéb életminőségbeli következményekre is.

Mindenki érdeke az, hogy a járvány minél hamarabb véget érjen – és ezért mindenkinek tennie kell.

Éppen ezért én is és más felelősségteljes orvosok is arra kérjük az embereket, hogy oltassák be magukat, és biztassanak erre másokat is!

A szerző kutatóorvos. A cikkben leírtak kizárólag a szerző magánvéleményét tartalmazzák. A szerző sem a múltban nem részesült, sem jelenleg nem részesül pénzügyi vagy egyéb természetű juttatásban a Pfizertől vagy más, védőoltásokat gyártó vagy forgalmazó vállalattól. Bartis Domokos az Azonnali oltásvitájához szólt hozzá. Nagy Dávid vitatott cikkét itt, a teljes oltásvitát pedig itt olvashatod vissza. Ha hozzászólnál te is, írj nekünk!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek