+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ágoston Dániel
2021. január 6. szerda, 10:28
Nyolc nap fogvatartás után, óvadék ellenében szabadon engedték Sama’ Abdulhadi palesztin női DJ-t, miután több tucat ember számára tartott bulit a ciszjordániai Nabi Musa területén, ahol Mózes feltételezett sírja is található. Maga a hír legalább annyira érdekes, mint hogy mit mond ez el a technóról.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Magától értetődő, hogy a helyi muszlimok azonnal kiborultak, aminek örvén ki is hívták a rendőrséget némi nemtetszés-nyilvánítás után – hiába állították váltig a szervezők, hogy engedélyük van a rendezvény megtartására. A palesztin turisztikai Minisztérium ugyanis cáfolta az állítást, és azt mondták, a helyszínt a vallásügyi minisztérium felügyeli, úgyhogy a bulit a hatóságok lelőtték, az ügyben a rendőrség nyomozást rendelt el, a 30 éves DJ-t pedig több mint egy hétig fogva tartották.

 

Persze nem eszik olyan forrón a bakelitlemezt! Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy magukból kivetkőzött, bekábítószerezett fiatalok betörtek a hitükben békésen merítkező hívők közé, majd felpattintották a lemezjátszókat Mózes sírjára, hogy azt használják keverőpultnak, tegyük hozzá, hogy a Beatport (amely világ egyik legnagyobb elektronikus zenei webáruháza) négyrészes programsorozatának egy következő etapjáról volt szó, amit egy hostel belső udvarába szerveztek – ami 

 

történetesen ugyanazon a telken fekszik, mint ahol elvileg Mózes.

 

Egy ottani forrás azt is megerősítette, hogy a palesztin turisztikai minisztérium által is turisztikai látványosságnak szánt helyszínen (amit egyébként nemrég újítottak fel ötmillió eurós ENSZ-támogatással) korábban rendszeresen voltak már esküvők, születésnapok, zenei, illetve egyéb kulturális programok, így vélhetően ennek örvén álltak bele a szervezők abba a rendezvénybe, ahol Sama is fellépett.

 

A helyi muszlimok egy része viszont nagyon úgy gondolta, kegyeletsértés ilyen zenét játszani Mózes feltételezett nyughelye mellett, ezért tiltakozásul betörtek a területre, nekiálltak szétbarmolni a hostel berendezését, majd azt áhítattal elkezdték bedobálni az udvarba.

 

Mindezt azért volt fontos részleteiben is megemlíteni, mert a reakciók a hír kapcsán a világ nyugati felén is sok esetben abban merültek ki, hogy „minek ment oda”, a techno amúgy se zene, Palesztináról meg hát tudjuk, milyen hely, szóval nem kellett volna okoskodni, azt’ akkor nem lett volna galiba se nem.

 

Csak hát az a helyzet, hogy szó nem volt blaszfémiáról, provokációról, vagy bármi ilyen jellegű szándékról. Ilyetén a rosszalló mömmögés azon, hogy mégiscsak egy szent helyen tartottak bulit, egy duplán konformista, szervilis és közönséges stréber derpegés. Mert bár nyilvánvaló, hogy

 

Ciszjordánia nem egy középkorban rekedt törmelékhegy, hiszen a vallási buzgalomtól hisztiző tömegen túl pezsgő kulturális élet van ott

 

– női techno DJ-nek lenni mégis olyan vállalás egy országban, amit úgy hívnak, hogy Palesztina, aminek súlyáról valószínűleg gőzünk nincs jó dolgunkban, a Lajtától innen.

 

A techno ugyanis többnyire olyan dolog ott, amit általában még csak nem is értenek (itthon sem, nemhogy ott), pláne, hogy az egyetlen zene, amit kis túlzással tényleg hajlandóak elfogadni, az a lakodalmi arab zene a rádióból, meg a müezzin óbégatása a minaret tetejéről. Vagyis egy olyan országról beszélünk, ahol önálló nőként technót játszani tulajdonképpen istenkáromlás, és nem túlzás: simán életveszélyes.

 

Így valószínűleg egyikünkben sincs annyi bátorság, mint ebben a nőben, aki techno DJ-ként képviseli a XXI. századot a VII. század ellenében, kitéve magát annak, hogy elviszik a hatóságok, meghurcolják – mindezt azért, mert babonás emberek szerint nem lehet DJ-szettet adni egy helyen, aminek a környéke szerintük varázsporral van körbehintve, s ahol állítólag, úgymond, talán, feltételezhetően Mózes fekszik. A szuperérzékeny lelkű, ámde klasszikusan áldozathibáztató nyugatiak egy része pedig gondolkodás nélkül osztozik ezen a véleményen.

 

Szerencsére nem általános a jelenség, ugyanis Sama’ szabadon engedésére több, mint százezer aláírás gyűlt össze, amely petíciót többek között Brian Eno, Chris Liebing és Charlotte de Witte is aláírt.

 

És ha már itt tartunk: a végtelen érzékenységünkben, hogy még a végén megsérül Mahmúd bácsi hite, meg amúgy is minek mentek oda tuctucolni, ha tudták, hogy ott nem divat az elektromos zene: a techno véletlenül nem Isten zenéje azáltal, hogy az ő nagyobb dicsőségére teremtett emberek hozzák azt létre? Meg amúgy mi a bánat történik, ha ott, ahonnan elvitték Sama-t, zene szól és emberek táncolnak? Kikel Mózes a sírból? Vagy még a végén lesz 30 fiatal, akik jól érzik magukat két rakétakonfliktus között?

 

Baromi jó lenne, ha a technóból nem csak annyit értenénk meg, hogy jól be lehet pakolni a veretikült erre a zenére, ugyanis

 

a techno elsősorban igenis politikai töltetű, lázadó zene. Mindig is az volt.

 

Az volt Detroitban és most is az Grúziában, Ukrajnában, vagy épp Palesztinában. Akik pedig ezzel a szubkultúrával azonosítják magukat, azoknak tán érdemes lenne utánanézni a műfaj történelmének, mielőtt még úgy éreznék magukat, mint egyszeri melegjogi aktivista a Magyar Szigeten, fordított esetben.

 

Olvasnál még Ágoston Dánieltől? Itt megteheted! Vitáznál vele? Írj!

 

FOTÓ: Gwael Desbont. Sama / Facebook

 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

1991. január 17-én vette kezdetét a hidegháborút követő évek egyik legnagyobb nemzetközi konfliktusa, az Öböl-háború, ami megágyazott a 21. századi baljós folyamatoknak is.

A vörösterror és a fehérterror során a hazai zsidóság egyenlően szenvedett, azonban a fehérterror hivatalos emlékezetkultúrájából mint áldozatok valamiért kimaradtak.

Egy bukaresti napilap szerint az RMDSZ a törékeny parlamenti többségért cserébe székelyföldi autonómiát kér, a PNL szerint ez ott már most is megvan.

Von der Leyen két alelnöke és a kohéziós biztos azután határozták erre magukat, hogy találkoztak a koronavírus-pozitív portugál pénzügyminiszterrel.

A helyiek szerint a kormány az 1200 főre rugó teniszezőket és a stábjukat választotta a saját állampolgárai helyett.

Nem csak elbukta a CDU elnökségéért folyó versenyt szombaton, de még a miniszteri terveire is nemet mondtak.

Sok vendéglátós nyitott ki péntek este Olaszországban, tiltakozva a római kormány lockdown-politikája ellen. Helyszíni riport fotókkal Firenzéből!

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás