+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ágoston Dániel
2021. január 6. szerda, 10:28
Nyolc nap fogvatartás után, óvadék ellenében szabadon engedték Sama’ Abdulhadi palesztin női DJ-t, miután több tucat ember számára tartott bulit a ciszjordániai Nabi Musa területén, ahol Mózes feltételezett sírja is található. Maga a hír legalább annyira érdekes, mint hogy mit mond ez el a technóról.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Magától értetődő, hogy a helyi muszlimok azonnal kiborultak, aminek örvén ki is hívták a rendőrséget némi nemtetszés-nyilvánítás után – hiába állították váltig a szervezők, hogy engedélyük van a rendezvény megtartására. A palesztin turisztikai Minisztérium ugyanis cáfolta az állítást, és azt mondták, a helyszínt a vallásügyi minisztérium felügyeli, úgyhogy a bulit a hatóságok lelőtték, az ügyben a rendőrség nyomozást rendelt el, a 30 éves DJ-t pedig több mint egy hétig fogva tartották.

 

Persze nem eszik olyan forrón a bakelitlemezt! Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy magukból kivetkőzött, bekábítószerezett fiatalok betörtek a hitükben békésen merítkező hívők közé, majd felpattintották a lemezjátszókat Mózes sírjára, hogy azt használják keverőpultnak, tegyük hozzá, hogy a Beatport (amely világ egyik legnagyobb elektronikus zenei webáruháza) négyrészes programsorozatának egy következő etapjáról volt szó, amit egy hostel belső udvarába szerveztek – ami 

 

történetesen ugyanazon a telken fekszik, mint ahol elvileg Mózes.

 

Egy ottani forrás azt is megerősítette, hogy a palesztin turisztikai minisztérium által is turisztikai látványosságnak szánt helyszínen (amit egyébként nemrég újítottak fel ötmillió eurós ENSZ-támogatással) korábban rendszeresen voltak már esküvők, születésnapok, zenei, illetve egyéb kulturális programok, így vélhetően ennek örvén álltak bele a szervezők abba a rendezvénybe, ahol Sama is fellépett.

 

A helyi muszlimok egy része viszont nagyon úgy gondolta, kegyeletsértés ilyen zenét játszani Mózes feltételezett nyughelye mellett, ezért tiltakozásul betörtek a területre, nekiálltak szétbarmolni a hostel berendezését, majd azt áhítattal elkezdték bedobálni az udvarba.

 

Mindezt azért volt fontos részleteiben is megemlíteni, mert a reakciók a hír kapcsán a világ nyugati felén is sok esetben abban merültek ki, hogy „minek ment oda”, a techno amúgy se zene, Palesztináról meg hát tudjuk, milyen hely, szóval nem kellett volna okoskodni, azt’ akkor nem lett volna galiba se nem.

 

Csak hát az a helyzet, hogy szó nem volt blaszfémiáról, provokációról, vagy bármi ilyen jellegű szándékról. Ilyetén a rosszalló mömmögés azon, hogy mégiscsak egy szent helyen tartottak bulit, egy duplán konformista, szervilis és közönséges stréber derpegés. Mert bár nyilvánvaló, hogy

 

Ciszjordánia nem egy középkorban rekedt törmelékhegy, hiszen a vallási buzgalomtól hisztiző tömegen túl pezsgő kulturális élet van ott

 

– női techno DJ-nek lenni mégis olyan vállalás egy országban, amit úgy hívnak, hogy Palesztina, aminek súlyáról valószínűleg gőzünk nincs jó dolgunkban, a Lajtától innen.

 

A techno ugyanis többnyire olyan dolog ott, amit általában még csak nem is értenek (itthon sem, nemhogy ott), pláne, hogy az egyetlen zene, amit kis túlzással tényleg hajlandóak elfogadni, az a lakodalmi arab zene a rádióból, meg a müezzin óbégatása a minaret tetejéről. Vagyis egy olyan országról beszélünk, ahol önálló nőként technót játszani tulajdonképpen istenkáromlás, és nem túlzás: simán életveszélyes.

 

Így valószínűleg egyikünkben sincs annyi bátorság, mint ebben a nőben, aki techno DJ-ként képviseli a XXI. századot a VII. század ellenében, kitéve magát annak, hogy elviszik a hatóságok, meghurcolják – mindezt azért, mert babonás emberek szerint nem lehet DJ-szettet adni egy helyen, aminek a környéke szerintük varázsporral van körbehintve, s ahol állítólag, úgymond, talán, feltételezhetően Mózes fekszik. A szuperérzékeny lelkű, ámde klasszikusan áldozathibáztató nyugatiak egy része pedig gondolkodás nélkül osztozik ezen a véleményen.

 

Szerencsére nem általános a jelenség, ugyanis Sama’ szabadon engedésére több, mint százezer aláírás gyűlt össze, amely petíciót többek között Brian Eno, Chris Liebing és Charlotte de Witte is aláírt.

 

És ha már itt tartunk: a végtelen érzékenységünkben, hogy még a végén megsérül Mahmúd bácsi hite, meg amúgy is minek mentek oda tuctucolni, ha tudták, hogy ott nem divat az elektromos zene: a techno véletlenül nem Isten zenéje azáltal, hogy az ő nagyobb dicsőségére teremtett emberek hozzák azt létre? Meg amúgy mi a bánat történik, ha ott, ahonnan elvitték Sama-t, zene szól és emberek táncolnak? Kikel Mózes a sírból? Vagy még a végén lesz 30 fiatal, akik jól érzik magukat két rakétakonfliktus között?

 

Baromi jó lenne, ha a technóból nem csak annyit értenénk meg, hogy jól be lehet pakolni a veretikült erre a zenére, ugyanis

 

a techno elsősorban igenis politikai töltetű, lázadó zene. Mindig is az volt.

 

Az volt Detroitban és most is az Grúziában, Ukrajnában, vagy épp Palesztinában. Akik pedig ezzel a szubkultúrával azonosítják magukat, azoknak tán érdemes lenne utánanézni a műfaj történelmének, mielőtt még úgy éreznék magukat, mint egyszeri melegjogi aktivista a Magyar Szigeten, fordított esetben.

 

Olvasnál még Ágoston Dánieltől? Itt megteheted! Vitáznál vele? Írj!

 

FOTÓ: Gwael Desbont. Sama / Facebook

 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mivel nem látnak garanciát arra, hogy ne kerülhetnének megint politikai nyomás alá, maradnak mindenképpen Bécsben.

„Nem várhatja el tőlem, hogy egy nappal később már egy teljesen kidolgozott tervvel állok elő” – védekezett a brit miniszterelnök szóvivője.

A széndioxid-kibocsátás éves növekedése 2021-ben a második legmagasabb lehet a 2008-as világválságot követő felépülés óta – mondja a Nemzetközi Energiaügynökség.

Mélyülnek tőle a társadalmi egyenlőtlenségek, indokolja mindezt a világszervezet.

Az Ibizába belebukott politikus azt kéri volt pártjától, hogy vegyék vissza. A párt közben azon vitázik, mennyire álljon bele a lockdownellenességbe.

A szállításügyi miniszter közben cukornádültetvényen pöffeszkedő ültetvényesnek nevezte a miniszterelnököt.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás