Büszkék lehetünk Karikó Katalinra. Arra viszont nem, hogy itthon erre esélye sem volt

Balogh Gábor

Szerző:
Balogh Gábor

2021.01.06. 08:30

A koronavírus elleni vakcina megmutatta, mekkorát téved a kormány az alapkutatások kapcsán.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Palkovics László még 2018-ban nyilatkoztatta ki, hogy túl sok támogatást kapnak az alapkutatások, és az ilyen tudományos köldöknézegetések helyett inkább a gyakorlati hasznot és fejlesztéseket eredményező projekteket kellene támogatni. Az innovációs miniszter véleménye – amely a kutatóhálózatok, illetve a tudományos támogatási rendszer kormányzati befolyás alá gyűrésének egyik fő harci kiáltása is volt – komoly, azóta is tartó vitát robbantott ki. Nos, ez a vita éppen most dől el végleg – és nem a kormány javára.

Nem is Magyarországon élnénk, ha a miniszterelnök vasárnapi rádióinterjújának nem a legjelentéktelenebb (bár kétségtelenül otromba) félmondatán pörögne a nyilvánosság nagy része. (Azt most hagyjuk is, hogy több olyan ellenzéki felháborodó is akadt, aki Orbán disznótoros fotóival illusztrálva kérte ki magának az asszonyságozást – alig burkolt parasztozással kelve a nők méltóságának védelmére.)

Akik egy kicsit a mélyére néztek a történetnek, teljesen jogosan észrevételezték, hogy a kormányfő éppen azért nevezheti „magyar vakcinának” az oltóanyagot, mert a kifejlesztésében kulcsszerepet játszó

Karikó Katalin ugyan valóban Kisújszálláson nőtt fel – ám eredményeit, amelyekre most oly büszkék lehetünk, külföldön érte el, miután Magyarországon kirúgták a munkahelyéről.

Ez már valóban a felszínkapargató identitáscicaharcnál fontosabb észrevétel. Van azonban egy szempont, amiről eddig nem nagyon beszéltünk: ez az oltás egy hosszadalmas és bonyolult alapkutatás nyomán születhetett meg. Az ehhez hasonlókról nyilatkozta két és fél éve Palkovics László, hogy, ha „mindenki azt csinál, amit akar, akkor annak nem biztos, hogy lesz társadalmi hasznossága”.

Hát, ennek lett, nem is akármilyen.

A magyar tudós ugyanis nem a koronavírus elleni vakcina kifejlesztése miatt került a Nobel-díjra esélyesek közé, hiszen másfajta oltások is léteznek már, ezek nélküle is létrejöttek volna. Karikó Katalin nemzetközi elismerést kiváltó eredménye annak az mRNS-technológiának a megalapozása, amelynek mentén a Pfizer-BioNTech vakcináját kifejlesztették. Idáig pedig nagyon hosszú volt az út.

Első munkahelye a nyolcvanas évek első felében a Szegedi Biológiai Kutatóközpont volt, itt kezdett el a ribonukleinsavval (RNS) foglalkozni. 1985-ben aztán innen – éppen harmincadik születésnapján – létszámleépítésre hivatkozva elbocsátották. Ekkor döntött úgy, hogy kiköltözik Amerikába – ám itt sem fogadták lába elé terített vörös szőnyeggel.

Első pályázatát a hírvivő RNS (mRNS) kutatásáról elutasították, öt évvel később pedig visszaminősítették az egyetemen ahol dolgozott, és a Nature magazin sem tartotta közlésre méltónak tudóstársával, Peter Weismannal közös eredményeiket. A technológiát végül csak 2005-ben szabadalmaztatták, s a két kutató ekkor alapíthatott céget, hogy tökéletesítsék azt. Az mRNS iránti érdeklődés a 2010-es években kezdett el felpörögni, a magyar tudós 2014-ben került a BioNTech-hez, ahol igazán szabad kezet kaphatott a munkához.

Tehát ez az oltás azért születhetett meg, mert Karikó és kollégái több, mint három évtizedet töltöttek az RNS, majd egy még speciálisabb terület, az mRNS kutatásával

– amelynek akkor még létezéséről is csak egy nagyon szűk tudományos elit tudott, és ők sem sejthették, mekkora potenciál lehet a feltérképezésében. Akkor sem csüggedtek, amikor – talán a Palkovicséhoz hasonló megfontolásból – jó ideig legyintettek rájuk a tudomány állami és magánfinanszírozói.

Végül eljött az idő, amikor megteremtődtek a feltételek a technológia kidolgozására, az elvont alapkutatásból egyre inkább alkalmazott kutatás lett, amely most sokmillió ember életét, egészségét mentheti meg. Egyben a napnál is világosabbá teszi, mennyire hamis e két, nagyon sokszor egymásba átcsúszó, egymásra épülő tudományos tevékenység szembeállítása.

A járvány végét– egyben normális, szabad életünk visszaszerzését – ugyanis jelentős részben éppen annak köszönhetjük majd, hogy Karikó Katalin és társai hosszú esztendőkön át „azt csináltak, amit akartak”, és nem toporgott mögöttük stopperórával egy Palkovics-féle türelmetlen üzemmérnök.

Tényleg büszkék lehetünk rájuk. Arra már jóval kevésbé, hogy erre itthon aligha lett volna lehetőségük.

Balogh Gábor újpesti újságíró az Azonnalin hetente jelentkezik véleménycikkekkel. Olvass még tőle! Vitáznál vele? Írj!

Balogh Gábor
Balogh Gábor Az Azonnali újságírója

Kismartontól Gyimesbükkig, Árvától Pancsováig, a Scootertől a Slayerig, az Ismerős Arcoktól a Honeybeastig, Nyirőtől Spiróig, Reményik Sándortól Závada Péterig, az öreg Jászi Oszkártól a fiatal Szekfű Gyuláig, az Újpesttől...csak az Újpestig.

olvass még a szerzőtől
Balogh Gábor
Balogh Gábor Az Azonnali újságírója

Kismartontól Gyimesbükkig, Árvától Pancsováig, a Scootertől a Slayerig, az Ismerős Arcoktól a Honeybeastig, Nyirőtől Spiróig, Reményik Sándortól Závada Péterig, az öreg Jászi Oszkártól a fiatal Szekfű Gyuláig, az Újpesttől...csak az Újpestig.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek