Bayer Zsolttól Tamás Gáspár Miklósig

Miért így, miért úgy, miért így, és miért nem amúgy csináltunk dolgokat a véleményvezérekkel készített interjúsorozatunkban? Hát ezért.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Most, hogy véget ért a karácsonyi időszak és a szenteste is, amikor egy kis időre fellélegezhettünk a kijárási tilalom nyomasztó légköréből, elfogyott a halászlé, és a legtöbb helyen talán már a töltött káposzta is elfogy lassan, beszéljünk egy kicsit arról, hogy az Azonnalinál is véget ért valami, mégpedig a véleményvezérekkel készített, tizenhat részes interjúsorozatunk, a karácsony napján megjelent Tamás Gáspár Miklós-interjúval.

Eredetileg Vona Gáborral terveztünk zárni, mert ő volt pártvezérként és miniszterelnök-jelöltként némileg elkülönül az interjúalanyok mezőnyétől, de mégiscsak jobban szemlélteti a sorozat sokszínűségét, hogy így formailag is Bayer Zsolttól TGM-ig terjed.

Aki valami oknál fogva lemaradt volna:

Rengeteg visszajelzést kaptunk közben, amiket köszönünk szépen, de jócskán érkeztek kérdések is, amikre most megkísérlek válaszolni.

Miért így, miért úgy, miért így, miért nem amúgy? Hát ezért

A leggyakrabban előkerülő kérdések magát a sokszínűséget sérelmezték: miért ültünk le ezzel, miért beszéltünk azzal? Ez nem is újságíró, miért készült vele interjú, azt pedig miért emeljük be a mainstrembe azzal, hogy beszélünk vele?

Szűcs Donát már a Bede Zsolttal készített interjú után megírta, hogy egyáltalán nem tettünk ilyet, aki pedig így gondolja, az egyszerűen nem hajlandó tudomásul vennie a körülötte zajló valóságot.

Értem, hogy manapság már nem tény, hanem vélemény kérdése, hogy valakit újságírónak vagy „propagandistának” tartanak-e, de hangsúlyoznám, hogy mi szándékosan véleményformálókat kerestünk az interjúkhoz, így

És az az igazság, hogy akármennyire is nem szimpatizál valaki valamelyikükkel, az tagadhatatlan tény, hogy egytől egyig véleményformálók. Ha tetszik, ha nem. Bármily meglepő, mi sem azért készítettünk el ennyi interjút, mert minden egyes interjúalany munkásságával száz százalékban egyetértünk, sőt, furcsa, kaméleonszerű lények lennénk, de minimum tudathasadással élnénk, ha ennyi, és ennyire különböző különböző személyiséggel tudnánk nagy mértékben azonosulni.

Az a helyzet viszont, hogy ha valaki belevág egy hasonló projektbe, akkor két út áll előtte:

Mi ez utóbbit választottuk. Ahogy az interjúalanyaink is, úgyhogy akik azt sérelmezték, hogy velünk miért ülnek le egy asztalhoz, azoknak jeleznénk, hogy senkit nem kényszerítettünk rá, önszántukból tették.

Gyakran felmerült még, hogy miért maradt ki ez vagy az. A sorozatban nem szereplő véleményformálók mindegyike az alábbi kategóriák egyikébe esik: nem volt nyitott a megkeresésünkre; nyitott volt, csak úgy alakult, hogy nem fért bele időben a sorozatba; vagy pedig úgy gondoltuk, hogy már beszéltünk hozzá viszonylag hasonló karakterrel. Valahol nyilvánvalóan meg kellett húznunk a határt, és igazából így is volt, hogy az eredeti tervhez képest bővítettük a sorozatot.

Mire figyeltünk még?

Amikor belevágtunk – merthogy számos interjút a kollégáimmal együtt készítettünk, a szerkesztők is sokat dolgoztak velük, illetve voltak, akik egyéb módokon segítettek a munkában –, két dologra kellett ügyelni a kiválasztáson kívül: hogy ne csak egy kis, viszonylag belterjes közegnek szóljanak, és hogy ne a nyomtatott lapok agyonszerkesztett interjúira hasonlítsanak, hanem hogy az olvashatóságot szem előtt tartva,

Előbbi azért fontos, mert ugyan érdekes és tanulságos, amikor a média szereplői saját magukra és a közegükre reflektálnak, ez önmagában általában nem ad elég kontextust, ráadásul könnyen a saját magunk vállának veregetésébe is átfordulhat. A tizenhat rész alatt viszont beszéltünk történelemről, filozófiáról, popkultúráról, és még ezer más dologról is, így talán sikerült túlmutatni a fő célkitűzésen.

Utóbbi, az olvasó bevonása, a személyesség pedig azért különösen lényeges, mert ha kicsit meg akarjuk érteni, hogy például miért gondolkoznak velünk ellentétesen azok, akikkel nagyon nem értünk egyet, akkor

Nem féltünk attól, hogy sokszor átmentek az interjúk valami portrészerűségbe, mert ahol ilyen irányba terelődött a beszélgetés, az minden esetben a motivációk megértését segítette, ráadásul számos személyes, szórakoztató, és sokszor tanulságos történet is előkerült így.

Szeretjük a hepiendet

És ugyan a sorozattal nem volt célunk, hogy összehozzuk a lövészárkok különböző oldalatait (hiú ábránd is lett volna nyilván), néhány esetben történt valamiféle közeledés is, például amikor a Bayer Zsolttal készített interjúnk egy készülőben lévő, közös könyvet erdményezett Tóta W. Árpáddal, illetve amikor Gulyás Márton az interjúnk nyomán odaadta Gajdics Ottónak a számára legemlékezetesebb cikkét bekeretezve a Partizánban.

Nem várt konfliktusokból is volt pár, például amikor a Bayer-interjúnk után vizsgálatot indítottak a publicista budavári lakáscseréjének ügyében, vagy amikor Bede Zsolt le akarta tiltani a korábban általa is várt interjúját, de visszatekintve egyértelműen a pozitívabb dolgok maradtak meg.

Úgy érzem, hogy egy-egy interjúban, vagy interjúrészletben mindenki képviselve érezheti magát, akinek van véleménye a közös ügyeinkről, így a tizenhat rész egyben

Érdekes lesz visszaolvasni tíz vagy húsz év múlva, én biztosan meg fogom majd tenni.

Ezt a cikket – és még sok mást is – már reggel hétkor megkapták a postaládájukba azok, akiknek jár a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről! Hetente háromszor küldjük! Ha Varsányi Bencétől olvasnál még az Azonnalin, ide kattints, ha pedig vitatkoznál vagy hozzászólnál, írj nekünk!