+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Varsányi Bence
2020. december 28. hétfő, 09:01
Miért így, miért úgy, miért így, és miért nem amúgy csináltunk dolgokat a véleményvezérekkel készített interjúsorozatunkban? Hát ezért.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Most, hogy véget ért a karácsonyi időszak és a szenteste is, amikor egy kis időre fellélegezhettünk a kijárási tilalom nyomasztó légköréből, elfogyott a halászlé, és a legtöbb helyen talán már a töltött káposzta is elfogy lassan, beszéljünk egy kicsit arról, hogy az Azonnalinál is véget ért valami, mégpedig a véleményvezérekkel készített, tizenhat részes interjúsorozatunk, a karácsony napján megjelent Tamás Gáspár Miklós-interjúval.

 

Eredetileg Vona Gáborral terveztünk zárni, mert ő volt pártvezérként és miniszterelnök-jelöltként némileg elkülönül az interjúalanyok mezőnyétől, de mégiscsak jobban szemlélteti a sorozat sokszínűségét, hogy így formailag is Bayer Zsolttól TGM-ig terjed.

 

Aki valami oknál fogva lemaradt volna:

 

a több hónapon át futó cikksorozatban a legkülönfélébb hazai véleményformálókkal ültünk le beszélgetni, mert kíváncsiak voltunk arra, kik ők, mi mozgatja őket, és hogyan látják a szerepüket és felelősségüket a magyar nyilvánosságban.

 

Rengeteg visszajelzést kaptunk közben, amiket köszönünk szépen, de jócskán érkeztek kérdések is, amikre most megkísérlek válaszolni.

 

Miért így, miért úgy, miért így, miért nem amúgy? Hát ezért

 

A leggyakrabban előkerülő kérdések magát a sokszínűséget sérelmezték: miért ültünk le ezzel, miért beszéltünk azzal? Ez nem is újságíró, miért készült vele interjú, azt pedig miért emeljük be a mainstrembe azzal, hogy beszélünk vele?

 

Szűcs Donát már a Bede Zsolttal készített interjú után megírta, hogy egyáltalán nem tettünk ilyet, aki pedig így gondolja, az egyszerűen nem hajlandó tudomásul vennie a körülötte zajló valóságot.

 

Értem, hogy manapság már nem tény, hanem vélemény kérdése, hogy valakit újságírónak vagy „propagandistának” tartanak-e, de hangsúlyoznám, hogy mi szándékosan véleményformálókat kerestünk az interjúkhoz, így

 

beszéltünk újságírókkal, publicistákkal, műsorvezetőkkel, vloggerekkel, és habár a legtöbben irtóznak ettől a kifejezéstől, influenszerekkel is.

 

És az az igazság, hogy akármennyire is nem szimpatizál valaki valamelyikükkel, az tagadhatatlan tény, hogy egytől egyig véleményformálók. Ha tetszik, ha nem. Bármily meglepő, mi sem azért készítettünk el ennyi interjút, mert minden egyes interjúalany munkásságával száz százalékban egyetértünk, sőt, furcsa, kaméleonszerű lények lennénk, de minimum tudathasadással élnénk, ha ennyi, és ennyire különböző különböző személyiséggel tudnánk nagy mértékben azonosulni.

 

Az a helyzet viszont, hogy ha valaki belevág egy hasonló projektbe, akkor két út áll előtte:

 

vagy csak a „sajátjaival” ül le beszélni, és lesz belőle egy ilyen akár még színvonalas, ámde kellemetlenül langymeleg izé, vagy megcsinálja rendesen, és leül egy asztalhoz mindenkivel, de tényleg mindenkivel.

 

Mi ez utóbbit választottuk. Ahogy az interjúalanyaink is, úgyhogy akik azt sérelmezték, hogy velünk miért ülnek le egy asztalhoz, azoknak jeleznénk, hogy senkit nem kényszerítettünk rá, önszántukból tették.

 

Gyakran felmerült még, hogy miért maradt ki ez vagy az. A sorozatban nem szereplő véleményformálók mindegyike az alábbi kategóriák egyikébe esik: nem volt nyitott a megkeresésünkre; nyitott volt, csak úgy alakult, hogy nem fért bele időben a sorozatba; vagy pedig úgy gondoltuk, hogy már beszéltünk hozzá viszonylag hasonló karakterrel. Valahol nyilvánvalóan meg kellett húznunk a határt, és igazából így is volt, hogy az eredeti tervhez képest bővítettük a sorozatot.

 

Mire figyeltünk még?

 

Amikor belevágtunk – merthogy számos interjút a kollégáimmal együtt készítettünk, a szerkesztők is sokat dolgoztak velük, illetve voltak, akik egyéb módokon segítettek a munkában –, két dologra kellett ügyelni a kiválasztáson kívül: hogy ne csak egy kis, viszonylag belterjes közegnek szóljanak, és hogy ne a nyomtatott lapok agyonszerkesztett interjúira hasonlítsanak, hanem hogy az olvashatóságot szem előtt tartva,

 

az olvasó minél jobban úgy érezhesse, hogy ő is ott beszélgetett velünk.

 

Előbbi azért fontos, mert ugyan érdekes és tanulságos, amikor a média szereplői saját magukra és a közegükre reflektálnak, ez önmagában általában nem ad elég kontextust, ráadásul könnyen a saját magunk vállának veregetésébe is átfordulhat. A tizenhat rész alatt viszont beszéltünk történelemről, filozófiáról, popkultúráról, és még ezer más dologról is, így talán sikerült túlmutatni a fő célkitűzésen.

 

Utóbbi, az olvasó bevonása, a személyesség pedig azért különösen lényeges, mert ha kicsit meg akarjuk érteni, hogy például miért gondolkoznak velünk ellentétesen azok, akikkel nagyon nem értünk egyet, akkor

 

érdemes azzal kezdeni, hogy meglátjuk a vélemények mögötti embert.

 

Nem féltünk attól, hogy sokszor átmentek az interjúk valami portrészerűségbe, mert ahol ilyen irányba terelődött a beszélgetés, az minden esetben a motivációk megértését segítette, ráadásul számos személyes, szórakoztató, és sokszor tanulságos történet is előkerült így.

 

Szeretjük a hepiendet

 

És ugyan a sorozattal nem volt célunk, hogy összehozzuk a lövészárkok különböző oldalatait (hiú ábránd is lett volna nyilván), néhány esetben történt valamiféle közeledés is, például amikor a Bayer Zsolttal készített interjúnk egy készülőben lévő, közös könyvet erdményezett Tóta W. Árpáddal, illetve amikor Gulyás Márton az interjúnk nyomán odaadta Gajdics Ottónak a számára legemlékezetesebb cikkét bekeretezve a Partizánban.

 

Nem várt konfliktusokból is volt pár, például amikor a Bayer-interjúnk után vizsgálatot indítottak a publicista budavári lakáscseréjének ügyében, vagy amikor Bede Zsolt le akarta tiltani a korábban általa is várt interjúját, de visszatekintve egyértelműen a pozitívabb dolgok maradtak meg.

 

Úgy érzem, hogy egy-egy interjúban, vagy interjúrészletben mindenki képviselve érezheti magát, akinek van véleménye a közös ügyeinkről, így a tizenhat rész egyben

 

egy egészen jó kórképként is funkcionál 2020 Magyarországáról, és arról, hogy hogyan jutottunk oda, ahol jelenleg vagyunk.

 

Érdekes lesz visszaolvasni tíz vagy húsz év múlva, én biztosan meg fogom majd tenni.

 

Ezt a cikket – és még sok mást is – már reggel hétkor megkapták a postaládájukba azok, akiknek jár a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről! Hetente háromszor küldjük! Ha Varsányi Bencétől olvasnál még az Azonnalin, ide kattints, ha pedig vitatkoznál vagy hozzászólnál, írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Hetvenöt éve írta alá azt az egyezményt, amely lehetőséget adott Csehszlovákiának arra, hogy területéről magyar lakosokat telepítsen át Magyarországra, és fordítva.

A kontinens legjobb sorozatával, archívumával, tojástörőjével és még sok minden mással!

A 2010-es évek elején még fagyos volt a viszony, de mostanra eljutottak egészen addig, hogy a Fidesz már az RMDSZ ellenében induló erdélyi jobboldaliakat hazaárulózza. Hogyan jutottak el idáig?

Most ismerte el először valaki a Bizottságban, hogy talán nem minden volt rendben a vakcinabeszerzésekkel.

Közel három és fél óráig kellett magyarázkodniuk az EP-ben a vakcinagyártó cégek vezetőinek, hogy mikor érkeznek meg az EU-nak ígért vakcinák.

Nem tetszik neki egy szabálymódosítás, aminek segítségével a komplett Fidesz-delegációt ki lehetne tessékelni a néppárti frakcióból.

A hét kérdése

Arról még senki sem beszélt, hogy ezeket pontosan mire is lehetne felhasználni, azt viszont tudjuk, hogy jönnek. Dönts te!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

Twitter megosztás Google+ megosztás