Változik a klíma Washingtonban: mi várható Bidentől?

Fehér Zoltán

Szerző:
Fehér Zoltán

2020.12.27. 10:09

Joe Biden gyakorlatilag nemzetbiztonsági rangra emelte a Donald Trump alatt teljesen elfelejtett klímaügyeket. Milyen klímapolitikára és kikkel készül az új amerikai elnök? Miért kell egyszerre tartania a republikánusoktól és a demokraták balszárnyától?

Ez itt a Keeping It Realpolitik: Világpolitika Bostonból, azaz Fehér Zoltán, a bostoni Fletcher School keretében működő Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársának rovata.

Az idei amerikai elnökválasztás körüli zajban talán elsikkadt, hogy a két elnökjelölt karakteresen különböző programmal kampányolt a környezetvédelem, valamint a klímaváltozás elleni küzdelem területén. Míg Trump az elmúlt négy évben követett politikájának megfelelően a kampányban is kisebbíteni kívánta a klímaválság jelentőségét,

Biden nagyon határozottan beleállt a klímaváltozás elleni küzdelembe és a bolygónk jövőjének érdekében szükséges teendőket kampánya egyik központi elemévé tette.

A Trump-adminisztráció klímapolitikája tevékenységének egyik leghevesebben bírált része, hiszen az amerikai elnök – kampányígéreteinek megfelelően – 2017-ben kiléptette az Egyesült Államokat a Párizsi Klímavédelmi Egyezményből. Az elmúlt négy évben a kormányzat igyekezett visszafordítani minden előrelépést, amelyet az Obama-adminisztráció elért ezen a területen, beleértve a környezetvédelmi szabályok fellazítását és a kormányzat ezzel foglalkozó szakértői gárdájának felhígítását olyanokkal, akik vagy tagadják a klímaváltozás emberi tevékenységben rejlő okait, vagy szakmai hátterüknek egyáltalán nincs köze a környezetvédelemhez.

De miért is van nagy jelentősége annak, hogy mit tesz Amerika a klímaváltozás megfékezésére? Bart István, a Klímastratégia 2050 Intézet ügyvezető igazgatója úgy látja: a párizsi klímacélok elérésében

azért van óriási szerepe az Egyesült Államoknak, mert cselekvésre tudja ösztönözni azokat az államokat, amelyek eddig Trump elnök tétlensége mögé bújtak.

Hozzátette: bár az Európai Unió és Kína már megtette újabb vállalásait (az EU 2050-re klímasemleges lesz, és 2030-ra 1990-hez képest a korábbi 40 százalék helyett 55 százalékkal fog csökkenteni, Kína pedig vállalta, hogy 2060-ra karbonsemleges lesz), még számos országnak (többek között Brazília, Japán, Ausztrália, Dél-Afrika, Oroszország, Mexikó) kellene vállalásait növelni a globális klímacélok potenciális eléréséhez.

Joe Bidennel tehát új hozzáállásra számíthatunk a klímavédelem területén az Egyesült Államoktól.

Biden az elnökjelölti kampányában meghirdette a Tiszta energiaforradalom és környezetvédelmi igazságszolgáltatás hangzatos című programját, amely három pilléren nyugszik, és mindhárom összehozza a klímapolitikai célokat más gazdasági-szociális célokkal.

1. Az első a tiszta energiaforrásokon alapuló gazdasági kilábalás elősegítése, amellyel két legyet kíván ütni egy csapásra: (a) adókedvezményekkel segíteni a tiszta energiaforrásokra való áttérést, illetve zöld beruházásokat ösztönözni, amelyek együttesen a szennyezőanyagok kibocsátásának csökkenését eredményeznék, illetve (b) az adókedvezmények és beruházások révén új munkahelyeket teremteni, amely a koronavírus-járvány okozta munkanélküliséget csökkentené.

2. Biden programjának második pillére a klímapolitikát és a fizikai biztonságot hangolja össze arra alapozva, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt években egyre gyakrabban felbukkanó természeti katasztrófák (hurrikánok, erdőtüzek, áradások, hőhullámok) mögött is nagyrészben a klímaváltozás hatásai állnak. Ezek nem csak az amerikai emberek fizikai épségét veszélyeztetik, hanem évente több száz milliárd dollárba kerülnek az adófizetőknek. Ezen a pilléren belül a demokraták változtatásokat terveznek a környezetvédelmi igazságszolgáltatásban, erősítenék a szárazföldi és tengerparti területek kezelésében a természetes ellenállóképességet, és – a legaktuálisabb problémára is odafigyelve – hatékonyabbá tennék az erdőgazdálkodást a pusztító erdőtüzek megakadályozása érdekében.

3. Végül a januárban hivatalba lépő új adminisztráció klímatervének harmadik pillére az amerikai külpolitika irányváltása a globális klímaváltozás elleni küzdelem erősítése érdekében, amely egyben azt is jelenti, hogy Amerika ismét vezető szerepet vállal a a nemzetközi erőfeszítésekben. Biden bejelentette: hivatala elfoglalását követően a lehető legkorábbi időpontban visszalépteti az Egyesült Államokat a Párizsi Klímavédelmi Egyezménybe.

Természetesen a Párizshoz való visszatérés csak a kezdete az új amerikai klímapolitika nemzetközi pillérének: Biden a következő lépések kidolgozására és az adminisztrációban való összehangolására felkérte John Kerry korábbi külügyminisztert, hogy klímaügyért felelős elnöki különmegbízottként koordinálja az új klímapolitika nemzetközi aspektusait.

A kinevezés súlyát mutatja, hogy Biden Kerryt november 24-én, nemzetbiztonsági csapata bemutatásakor nevezte meg a „klímacárnak” is nevezett új pozíció várományosaként, továbbá az is, hogy

a klímakoordinátor állandó résztvevője lesz a Nemzetbiztonsági Tanács üléseinek.

Biden ezt azzal indokolta – aláhúzva az új klímapolitika fontosságát –, hogy a klímaváltozás az amerikaiak biztonságára leselkedő egyik legsúlyosabb fenyegetés (ez korábban soha nem szerepelt az amerikai biztonságpolitika definícióiban). Kerry egyik fontos feladata lesz, hogy a párizsi klímafolyamat következő csúcstalálkozójára, amelyre 2021 decemberében a skóciai Glasgow-ban kerül sor, az Egyesült Államok ne üres kézzel érkezzen, hanem ideális esetben már más nagy szennyező nemzetközi aktorokkal (Kína, EU) is egyeztetett új tervvel álljon elő. A Glasgow-ra való felkészülés jegyében

Biden nemrég bejelentette, hogy elnöksége első 100 napjában globális klímatanácskozást hív össze a világ vezető gazdaságainak részvételével.

Az új klímacár Kerry nem marad egyedül a klímapolitika megvalósításában: Biden december 19-én bemutatta teljes klímapolitikai csapatát is. Gina McCarthy, aki az Obama-adminisztrációban a Környezetvédelmi Ügynökséget vezette, a Biden-féle Fehér Házban a Klímapolitikai Iroda feje lesz. Fontos szerepet játszik majd a környezetvédelmi tervek megvalósításában az új belügyminiszter, Deb Haaland, aki progresszívnek számít, eddig Új-Mexikó egyik kongresszusi képviselője volt, és ő az első őslakos amerikai indián, aki miniszteri rangban fog szolgálni az amerikai kormányban.

A mérsékeltek között tartják számon Jennifer Granholmot, aki korábban Michigan kormányzója volt és a Biden-adminisztrációban energiaügyi miniszter lesz. A megválasztott elnök végül Észak-Karolina környezetvédelmi szabályozásának megalkotóját, Michael Regant jelölte a Környezetvédelmi Ügynökség igazgatói posztjára, Brenda Mallory környezetvédelmi jogász pedig a tárcaközi Környezeti Minőség Tanácsát fogja elnökölni.

Bidennek és csapatának egyszerre lesz könnyű és nehéz dolga is. Könnyű lesz felülmúlniuk a Trump-adminisztráció teljesítményét a klímaváltozás elleni küzdelem területén, mivel a republikánus kormányzat meglehetősen alacsonyra tette a mércét – körülbelül a kaliforniai vöröslábú béka hátsó felének perspektívájába, ha kihalófélben lévő állatfajjal szeretnénk illusztrálni a Trumpék által beállított szintet. Nehezíti majd Bidenék dolgát több tényező is. Az első ilyen tényező az, hogy

a Demokrata Párton belül az elnökválasztás óta már számos területen kiütköztek a mérsékeltek és a progresszív-radikálisok közötti véleménykülönbségek, s ez alól nem kivétel a klímapolitika sem.

Az Alexandria Ocasio-Cortez fiatal new yorki képviselőnő vezette radikálisok már a 2018-as időközi kongresszusi választások előtt széles koalíciót hoztak létre és meghirdették Green New Deal nevű, a gazdaság valamennyi szegmensét érintő környezetvédelmi és infrastrukturális csomagjukat.

A Kongresszusban 2019. februárban benyújtott csomag 10 év alatt átformálná az amerikai gazdaságot, hogy az 100 százalékban megújuló energiaforrásokra épüljön, hatalmas befektetéseket eszközölne az elektronikus autók fejlesztésére és nagy sebességű vasúthálózat kiépítésére, továbbá új rendszert hozna létre a szénalapú energiaforrások társadalmi költsége (social cost of carbon) megállapítására és ellensúlyozására (amelynek egyik módja „karbonadó” kivetése az olaj- és földgáziparra, de erről a csomag taktikusan hallgat).

A Green New Deal összköltsége Ocasio-Cortez szerint 10 ezer milliárd dollár, kritikusai és független elemzők szerint viszont 93 ezer milliárd dollár lenne a következő évtized folyamán.

Ezt a csomagot a Biden-kampány túlságosan radikális céljaira és megvalósíthatatlanságára hivatkozva elvetette, helyette alkotta meg saját programját a fent már említett Tiszta energiaforradalom és környezetvédelmi igazságszolgáltatás néven. Bidennek e program megvalósítása kapcsán a demokrata többségét megtartó Képviselőházban saját pártja progresszíveinek-radikálisainak ellenállására kell számítania, akik szerint a megválasztott elnök terve túlságosan visszafogott.

Nem a baloldali progresszívek-radikálisok az egyetlen csoport, amelynek ellenállásával Bidenéknek számolnia kell klímaterveik megvalósítása során. Trump elnök jobboldali radikális bázisa meglehetősen szkeptikus a klímaváltozás valódi fenyegetése és ember általi okozása kapcsán. Közülük sokan úgy tartják, hogy Greta Thunberg svéd környezetvédelmi aktivista – akinek fellépése az elmúlt években felrázta és újradefiniálta a globális klímavédelmi mozgalmat – valójában Soros György bábja, az általa fenyegetésnek nevezett klímaválság pedig csak fikció, amivel az amerikai gazdaságot kívánják tönkretenni. Szerencsére ez a vélemény nem jellemző a republikánus szavazók összességére. A tekintélyes Pew Research Center közvélemény-kutatásaiból kiderül:

a mérsékelt republikánusok 65 százaléka, illetve a fiatalabb korosztályhoz tartozó republikánusok 52 százaléka szerint a (Trump-)kormányzat túl keveset tett a klímaváltozás hatásainak csökkentéséért.

Bár a demokratáknál 90 százalék látja úgy, hogy az amerikai energiapolitika fókusza az alternatív energiaforrások fejlesztése kell legyen (szemben a szénalapú energiaforrások szerepének bővítésével), ezzel a republikánus szavazók többsége (62 százaléka) is egyetért.

Biden természetesen nem légüres térben fog kormányozni, egyik fő kampányüzenete, majd – az elnökválasztás eredményének kihirdetése óta hangoztatott – fő kormányzati célja az amerikai nemzet egységének helyreállítása. Klímapolitikája azonban mind számos republikánus szavazó, mind a Kongresszus republikánus tagjainak ellenállását fogja kiváltani, az érintett gazdasági ágazatok lobbijáról nem is szólva, de tovább szűkítheti mozgásterét az is, ha a Georgia államban januárban tartandó második választási forduló nyomán a republikánusok megtartják többségüket a Szenátusban.

A politikai klíma tehát meglehetősen feszültnek ígérkezik Washingtonban az új amerikai elnök 2021. január 20-i hivatalba lépése után is, de ahogy tudjuk Gretától és a tudomány képviselőitől:

a klímaválság elleni fellépés mindeközben nem tűr halasztást.

Bidenék mindenesetre készen állnak, hogy a klíma védelmében Amerika ismét aktívan lépjen fel odahaza és vezető szerepet játsszon a nemzetközi erőfeszítésekben is. Meglátjuk, hogy a feladat nehézségét és a több oldalról várható ellenállást ismerve mit sikerül terveikből megvalósítaniuk. A tét csak a bolygó jövője.

Fehér Zoltán a bostoni Fletcher School keretében működő Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársa. Olvass még tőle az Azonnalin! Hozzászólnál, vitáznál vele? Írj!

Fehér Zoltán

A bostoni Fletcher School keretében működő Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársa.

olvass még a szerzőtől
Fehér Zoltán

A bostoni Fletcher School keretében működő Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársa.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek