+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Béndek Ábris
2020. december 24. csütörtök, 10:35
A McDonald’s fogyasztóiként nagyobb rálátásunk lehet a háborús konfliktusok és az erőszak világméretű csökkenésére, mint a diplomácia vagy a biztonságpolitika szakértőinek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Egy elsétáló turistának a McDonald’s látványa felér egy szerelmi bájitallal. Egy egércsapda, amelybe gyanútlanul belesétál. Az amerikai franchise minden egyes tagját úgy tervezték meg, hogy kívül-belül olyan élményt kínáljon a fogyasztónak, ami egyrészt kivételes, másrészt jellegzetes: a teljes és kiegészíthetetlen „McDonald’s-élményt”.

 

Nem véletlen, hogy a McDonald’s működésével külön foglalkozik a pszichológia is. A tudatosan megkomponált „McDonald’s-élmény” ingereken és benyomásokon keresztül belefészkeli magát a fogyasztó fejébe, és hűséges vendéggé teszi őt.

 

Az a benyomás, ami engem fogyasztóként leginkább megcsap, azonban valami teljesen más, tervezetlen jelenség, ami viszont szintén a „McDonald’s-élmény” szerves része. Ugyanis

 

egy gyorsétterem nem más, mint sok kis mindennapi, személyes valóság találkozási pontja.

 

Az egyik vendégnek éppen munkaszünete van, a másik egy családi program részeként foglal helyet.

 

Az éttermi élmény tervezettsége miatt sokan arra használják a McDonald’s-ot, hogy a kapitalizmus botrányos etikáját ábrázolják vele – nem is vádolnám őket ezért. Önmagában az, hogy a legtöbb ingert és benyomást tudatosan alkotják meg azzal a kijelölt céllal, hogy vágyakat és ésszerűtlen fogyasztói döntéseket generáljanak, erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető. A fogyasztó döntései mögött az igazi vesztesek pedig, ahogy a szkeptikusok mondják, a kizsákmányolt munkaerő, az állatvilág és természeti környezet, valamint – kissé groteszk módon – a fogyasztó szervei és egészsége.

 

A szkeptikusok számára a „McDonald’s-élmény” nem más, mint a torzlelkületű piacgazdaság élő megtestesülése.

 

Azt tanácsolom ezeknek a szkeptikusoknak, hogy egyszer kerítsenek időt arra, és minden ellenérzésüket és undorukat leküzdve üljenek be egy étterembe, szemléljék az őket körülvevő világot egy másik nézőpontból. Nézzék meg, ahogy a megannyi emberi élet és a mindennapi realitás leválasztott részei találkoznak és – valahol, titokzatos módon a háttérben – együttműködnek.

 

Tudás és együttműködés, a kapitalizmus esszenciája

 

A kapitalizmus nem emberi tervezés terméke.

 

Ennek megfelelően a rendszert általában nem lehet, és nem érdemes erkölcsi alapon leírni. A kapitalizmus ugyanakkor több is, mint egy rendszer: inkább egy gazdasági kultúra, ami kialakult körülöttünk.

 

A modern piacgazdaság nem más, mint individuális értékek, attitűdök, motivációk és döntések összetalálkozása és kölcsönhatása. Még ebben a jelenlegi, erősen és joggal bírált állapotában is végtelen tudást és információt szór szét a gazdasági élet végtelen szereplője között. Ezért nagyobb hatékonysággal rendelkezik az emberi koordináció terén, mint történelmünk bármelyik korábbi vagy későbbi nagy rendszere, legyen szó akár a világvallásokról, akár a modern államról.

 

A kapitalizmus legkönnyebben az emberi koordináció kialakult, mintsem megtervezett eszközeként értelmezhető,

 

egyfajta együttműködési szoftverként, ami az egyéni döntéseket és tevékenységeket összehangolja és egymáshoz igazítja

 

– ahogy az a „McDonald’s-élményben” annyira gyönyörűen megfigyelhető. Mint bármelyik szoftvernek, a kapitalizmusnak is van egy algoritmusa, egy belső működési logikája. A lényegét nem túlságosan nehéz megérteni, habár természeténél fogva nem vagyunk vele tisztában a mindennapi életünkben.

 

A kapitalizmus logikája a tudás elérhetővé tétele.

 

Ahogy történelmileg sem a létrehozására irányuló egyéni tervek és akaratok terméke, a kapitalizmus az emberi tudásnak nem véges vagy elméletileg meghatározható mennyiségére épül. Az osztrák iskola közgazdásza, Friedrich Hayek emlékeztet bennünket arra, hogy a piac valójában egy folytonos átalakulási folyamat. A piacon megszámlálhatatlan, csaknem végtelen egyén szerepel és alakítja azt saját, egyéni döntéseivel, amely döntések a legtöbb esetben teljesen triviális, nem tudományos jellegű tudás eredői; adott hely és idő specifikus körülményeinek ismereteire épülnek.

 

Ebbe a tudásba ráadásul olyan irracionális elemek vegyülnek, mint az egyén erkölcsei, értékrendje,

 

környezetének őt meghatározó hagyományai. Ez a csaknem végtelen gazdasági szereplő közösen szerepel és működik együtt a piacon, azonban ritkán vannak tudatában annak, hogy valóban közösen, együtt szerepelnek benne, és döntéseik érintik egymást.

 

A történelem nyilvánvaló eseményeinek és a jövő lehetőségeinek egy bizonyos olvasatában pontosan ez a tényező az, amelynek köszönhetően a tervgazdaságok sosem lesznek képesek hosszútávon versenyezni a kapitalizmussal:

 

az egyébként végtelen emberi tudás csupán egy véges halmazára épülnek.

 

A piacok által működtetett tudáshoz képest ez a tudás apró és szűk, zárt és elhatárolt, pusztán racionális és tudatosan megszervezett. Eszerint előre kizár minden spontaneitást és automatizmust, ami a hatékonyság, gazdagodás és versenyképesség legfontosabb forrásai és ismérvei lennének, ugyanis ezek foglalják magukba az adott helyzet adott problémáit megoldandó, gyors válaszreakciókat.

 

A tervgazdaságok ellentettjeként a kapitalizmus azonban egy élő dolog: akkor érthetjük meg leginkább a működését, amikor más emberekkel működünk együtt, mintsem egy megporosodott irodában ülő percember vagy bürokrata instrukcióit követnénk. Valójában azonban nem értjük meg a működését, mert nem csodálkozunk rá, és nem tudatosítjuk magunkban. Csak élünk benne.

 

Az együttműködés mint a béke záloga

 

Mi a legjellemzőbb és leginkább felismerhető megjelenési formája egy működésben lévő koordinációs rendszernek? Mi történik, amikor az egyéni döntések és tevékenységek mintegy mágikusan egymáshoz idomulnak? Másképpen megfogalmazva: mi az általános megfelelője a mindennapi egyéni realitások harmóniájának és egymás iránti, toleráns közömbösségének a koordináció által?

 

Nem tehetek mást, minthogy megkérdőjelezem azokat a jószándékú illúziókat, amelyek szerint az erőszak és a háború elleni küzdelem legfontosabb élharcosai az emberi együttérzés és szolidaritás, illetve az ez ezekre esküt tevő különféle társadalmi mozgalmak. Bármilyen fontos és nemes értékek is legyenek ezek, a tiszta önzetlenség sosem volt, és sosem lesz a béke elsődleges motorja.

 

Ehelyett

 

a szemünk előtt csendben kialakuló világbéke legfontosabb hitelezői a „kapitalista irigység” és önérdek,

 

a végtelen emberi élet és valóság építő jellegű szinkronizációja. Sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy azok az emberek, akik valamilyen koordinációs rendszer részeiként egymással együttműködnek, tudatosan vagy sem, egymásnak bántalmat okoznak, mint azok esetében, akik nem. Ennek megfelelően a leginkább hatékony, inkluzív és globális együttműködési rendszerként

 

a kapitalizmus arra is a legesélyesebb, hogy a világ számára hosszútávú és fenntartható békét hozzon.

 

A kapitalizmus szerepe a konfliktusok megelőzésében nem csak akkor érhető tetten, amikor egyes rivalizáló nemzetek a háború lehetősége ellen döntenek pontosan amiatt, mert a globális egymásrautaltság jegyében bármely háború sokkal nagyobb veszteséggel jár, mint hozammal – akár anyagi, akár diplomáciai értelemben. Ez a szerep sokkal könnyebben felfedezhető az olyan dráma nélküli, ám felbecsülhetetlen értékű mindennapi eseményekben, mint áruk eladása és megvétele.

 

Ezek nem másból, mint jóindulatú önérdekből történnek, ebből a csökönyös és sokak által megvetett, a kapitalizmus által „istenített” ösztönzőből.

 

A közelgő világbéke igazi úttörői azok a mindennapi és csendes hősök, akik az önérdek és a megélhetésük jegyében értéket hoznak létre, hogy vele a társadalmakat gazdagítsák.

 

Lehet szidni az önérdekalapú társadalmat, éppúgy, ahogy a McDonald’s-ot is. A piacgazdaság konstruktív kritikája fontos és szükséges, amíg az ésszerűség keretein belül marad. Azonban mind az egyszeri kritikusok, mind a forradalmárok, míg állításuk szerint az átlagembert védelmezik, elfelejtik világszemléletük alapjául magát az emberi életet venni, az azt körülvevő mindennapi realitásokkal és tapasztalatokkal együtt. 

 

Ezeknek a tökéletes megfigyelési helyszíne az éppen útba eső McDonald’s. A jóllakottság állapota – egy történelmi luxuscikk – könnyebben és gyorsabban elérhető, mint bármikor. Az emberek vágyaikat és igényeiket a valuta és nem az erőszak eszközével teljesítik be. Persze a béke inkább maga a kooperáció, mint a gazdagság vívmánya, a McDonald’s pedig elsősorban a mindennapi, személyes valóságok összehangolódásának és békés találkozásának színtere. Bizarr felismerésnek tűnhet, hogy

 

minden egyes hamburger nemcsak a piacgazdaság, de a háborúellenesség jelképe is lehet. 

 

Valóban aggasztó jelenségek veszik körül a kapitalizmust, de a teljes kép azt mutatja, hogy az emberiség minden történelmi tapasztalata ellenére ma békében és jólétben élünk.

 

A szerző diák. Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt vakcinamennyiségnek csak a harmadát tudta leszállítani az EU felé, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság jogi úton kötelezné a gyógyszergyátó céget a szerződésben vállalt vakcinamennyiség leszállítására.

Újlipótváros vendéglátósai közül van, aki már az órákat számolja a terasznyitásig, és nem győzi kivárni, hogy megérkezzenek az első vendégek. Fotóriport!

Nem lesz helye Magyarországon „az orosz kémbanknak”, és leállítják Paks2-t – mondta a Momentum elnöke. Az itthoni szabad politizálásért is kiálltak Fekete-Győrék, majd szabadon összegraffitizték a Külügyminisztérium bejáratát.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás