Teljesen logikus, hogy az ellenzék egyelőre csak ígéretfelhővel hiteget

Ha nem ezt tenné, csak feleslegesen eldurrogtatná a petárdáit, támadási felületet adna a Fidesznek ahelyett, hogy hagyná főni a kormányt a koronavírus-járvány levében, és még az előválasztások tapasztalait sem tudná beépíteni a kampányba.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Várható volt, hogy a hatpárti ellenzéki együttműködés nem úgy fog elvonulni karácsonyozni, hogy valami csilivili ajándékot ne tegyen a fa alá a szavazóinak az összefogásról. December 20-án be is jelentették, hogy – miután egyébként a Fidesz Volner János asszisztjával amúgy is erre kényszerítette őket – a közös egyéni választókerületi jelöltek és miniszterelnök-jelölt mellett a lista is közös lesz.

Mindemellett az ellenzék amolyan programkezdeményként kiadott egy Korszakváltás garanciái című dokumentumot, amiben a résztvevők vállaltak egy csomó mindent egy új alkotmány elfogadásától kezdve a megváltozó szerepű, már nem egy kormánybáb köztársasági elnök közvetlen választásán keresztül egészen addig, hogy csak olyan vállalható jelöltjeik lesznek 2022-ben, akik átesnek az ellenzéki pártok által közösen megszervezett szigorú átvilágításon.

Persze a rutinosabb politikafogyasztó itt máris felhorkanhat: pontosan milyen jogköröket is adnának a köztársasági elnöknek, hogy az ne legyen báb? Hogyan fognak ezek alkotmányozni, ha nem lesz kétharmaduk? És mégis mi a búbánatot jelent az a bizonyos szigorú átvilágítás?

Ezeket a konkrétumokat hiányoló kérdéseket Bukovics Martin fel is vetette az Azonnalin, hozzátéve, hogy annál sokkal fontosabb dolgokról meg nem ejtett szót az ellenzék, mint hogy hogyan kerül majd valaki a Sándor-palotába: mi lesz például az egészségüggyel (főleg egy pandémia kellős közepén), megmaradnak-e családtámogatások, vagy milyen viszonyrendszert szeretne kialakítani a leendő hatpárti kormánykoalíció a mai komplex geopolitikai térben?

Persze ezek mind abszolút releváns kérdések és felvetések, azonban látni kell: az ellenzék hülye lett volna ezekkel most még előhozakodni, és a Korszakváltás garanciáit egyáltalán nem is ezzel a szándékkal adták ki.

Nem, ennek a doksinak tulajdonképpen egyetlen célja volt: hogy

Mert azért lássuk be, ennek a koalíciónak egy évtizednyi tökörészés után tényleg az egyelőre a legfőbb, önmagát legitimáló üzenete, hogy az egyáltalán megszületett – nem véletlenül az a legelső, öles nagybetűkkel írt mondata (gondolom, központi utasításra) minden érintett politikusnak, hogy „megszületett a teljes ellenzéki összefogás”.

Ennek a közös tudásnak a közvetítésére, újbóli és néhány szépen hangzó újdonsággal történő megerősítésére pedig bőven elegendő volt kijelenteni, hogy most már aztán tényleg pénz, paripa, fegyver is közös, és még ügetünk is valahova azon a közös lovon ülve, még ha igazából akkora is a köd egyelőre, hogy az utat sem látjuk a talpunk alatt. 

Ha elfogadjuk, hogy a mostani bejelentésnek ez a politikai funkciója, máris értelmetlen számon kérni a konkrétumokat, főleg úgy, hogy azoknak nem is egy ilyen sajtóközlemény mellékleteként odavetett doksiban kell szerepelniük, hanem valami nagy csinnadrattával beharangozott, ellenzéki programbemutatón kell elhangozniuk.

De a konkrétumokat és ezáltal a megannyi támadási felületet adó programját miért is dobná oda pont most az ellenzék mind a Fidesznek, mind a médiának (pártállástól függetlenül), mind a véleményvezéreknek kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt, hogy mindenkinek legyen szűk másfél éve azt cafatokra szedni?

Konkrétumokkal előjönnie az ellenzéknek inkább akkor lesz majd ajánlatos, ha már lezajlottak legalább az egyéni választókerületi előválasztások. Ugyanis az előválasztás – mint azt az önkormányzati választás bebizonyította – fel tudja turbózni a politikai teljesítményt, aminek a programalkotás, de leginkább a programot kísérő kampány szempontjából is nagy hozadéka lehet.

A széleskörű előválasztással ugyanis az ellenzék képet kaphatna arról, hogy a helyi politikusaik milyen ígéretekkel, konkrétumokkal tudnak sikeresek lenni az ellenzéki szavazók körében.

Az előválasztások tanulsága tehát mind tartalmilag, mind technikailag lehetőséget kínálna az ellenzéknek a közös program előzetes csiszolására, és a hatékony kampánystratégia kidolgozására – az ebből realizálható előnyöket nagyban csökkentené, ha a hat párt a túl sok konkrétummal túl korán ledarálná a közös programját. Az más kérdés, hogy talán jobb lett volna ilyen szempontból, ha az előválasztások technikai kereteiről viszont tud valami konkrétumot mondani az ellenzék még 2021 előtt – ez azonban még nem helyrehozhatatlan hiba, amennyiben gyorsan sikerül korrigálni.

És végül, de nem utolsó sorban már csak azért sem javallott elkapkodnia az ellenzéknek a konkrétummondást, mert az idő – egyelőre úgy tűnik – az ő javukra dolgozik az Orbán-kormánnyal szemben.

Most az ellenzék, ha hátra úgy nem is dőlhet, mint Orbán Viktor 2010-ben vagy 2014-ben, de azt tekintve nyugodt lehet, hogy a koronavírus-járvány velünk fog maradni, és 2022-ig várhatóan erodálni fogja a válságot ímmel-ámmal, inkább csupán látszatkezelgető NER-t.

Persze a Fidesznek hatalmas fegyvert fog jelenteni, ha 2022-ig a válság egészségügyi szakaszát le tudja zárni (erre van is reális esélye), de a mindennapi, kegyetlen valóságot megtapasztalók sokaságának – hogy a romokban heverő gazdaságot a kormány már nem tudja érdemben menedzselni – még mindig komoly ütőkártya lesz az ellenzék kezében, főleg egy olyan országban, ahol az emberek hagyományosan gazdasági alapon, a pénztárcájukkal szavaznak.

Ha az ellenzéki pártok erre reagálva, jó ütemben tudnak a válságba belesüppedő tömegeknek kielégítő (vagy legalábbis kielégítőnek ható) konkrétumokat ajánlani,

Olvass még Petróczi Rafaeltől az Azonnalin! Vitáznál? Írj!