A trianoni békeszerződést is egyszerűbb lehetett tárgyalni, mint végigjátszani ezt a játékot

Kipróbáltuk a játékot, ami 2020-ban igazi felüdülés és hiánypótló a magyar játékpiacon. Mindig is szeretted Bukarestet? Foglald el! Kipróbáltuk az Előzd meg Trianont! társasjátékot.

Amikor először kinyitottuk a magyar fejlesztésű Előzd meg Trianont! társasjátékot, nagyon hamar, már a szabályok elolvasásakor kiderült, hogy itt bizony nem egy Monopolyval vagy egy egyszerű Catanhoz hasonló játékkal van dolgunk. Az Előzd meg Trianont! ugyanis nehézsúlyú versenyző.

A játék neve egyébként kicsit becsapós, hiszen nem is arra megy ki a játék, hogy egyben tudjuk tartani a történelmi Magyarországot, hanem

Ezzel az erővel lehetne a neve Előzd meg a versailles-i békét! vagy az Előzd meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat! is. Az utóbbi egyébként a játék szempontjából még relevánsabb is lenne (később el is mondjuk, miért), de egyelőre ne akadjunk fent a részleteken.

De mi ez az egész?

A társasjáték mostani formájában (2019-ben az első kiadása jelent meg, amit azóta javítottak) a trianoni békeszerződés centenáriumának évében jött ki, tervezője és kiadója pedig Almási-Kecskés Konrád Gusztáv.

Ha egy mondatban kellene elmondanunk, hogy miről szól az egész, akkor azt mondanám, hogy

A játékosoknak vannak flottái, lovassága, gyalogsága, tábornokai, szóval minden, ami egy rendes világháborúhoz kell, és van két dobókocka is, ami egy valamire való táblás társasjáték esetében szintén elengedhetetlen.

A dobozon található információk szerint a játékidő három és hat óra közöttire tehető, de – szerintünk – ha nem vagy hajlandó a társasjáték YouTube-csatornáján megnézni a játékszabályokról szóló videókat és ismertetőket, akkor legalább még másfél órád biztosan el fog menni azzal, hogy megértsd, mit is kell csinálnod, hogyan és mit kell lépned.

A hűbelebalázsoknak éppen ezért mindenképpen ajánljuk, hogy a játék kezdete előtt, és két Nem, nem soha! kiáltás között mindenképpen nézzék meg ezeket a videókat, amelyek – szerintünk – sokkal érthetőbben adják át a játékszabályokat, mint a játék honlapján leírtak.

Hogyan megy a játék?

Fontos elmondani azt is, hogy a játékmenetet lehet bonyolítani is olyan huncutságokkal, mint egy munkásforradalom előidézése az Orosz Birodalomban,

Ugyan számunkra is rendkívül vonzónak tűnt, hogy legalább a játékban előidézzünk egy forradalmat, azért mégis csak maradtunk a szimpla játékmenetnél, ahol felosztottuk egymás között a térképet (két játékos esetében egyszerre több birodalmat is irányítanod kell). A történelmi hűség jegyében egyikünk a központi hatalmak, míg másikunk az antant országait vette magához. Ha párban játszik az ember, akkor ezt nem is lehet másképp.

A különböző országok különböző haderővel, diplomáciai befolyással és ipari erővel rendelkeznek, emiatt a játék elején már lehet cselezni, hogy melyiket választjuk –

a játék kezdetén, persze ez aztán változhat.

A területekért folytatott harc természetesen többlépcsős, hadseregünket a birodalmak iparának erősségétől függően fejleszthetjük, arra pedig már a játék elején fény derült, hogy melyik országnak hova kell helyezni az ipari pontjait, amiket szintén lehet és kell is fejleszteni.

Természetesen a diplomáciai ügyességünkre is szükségünk van, hiszen ezáltal késlelteni tudjuk azoknak a játékban szereplő országoknak a hadba lépését (Románia, Bulgária, Görögország, Egyesült Államok), akik a játék (és egykor a világháború) kezdetén még nem tartoznak sehova.

A játékban konkrétabban az Osztrák-Magyar Monarchia, a Német Császárság, az Oszmán Birodalom, az Orosz Birodalom, a Francia Köztársaság és a Brit Birodalom közül lehet választani.

mert a valóságban az olaszok csak akkor léptek hadba.

Az idő körönként telik, így a játékba akkor lehet csak bekapcsolni a különböző országokat, amikor azok valóban beléptek a háborúba. Az Orosz Birodalom 1917 nyarán például meg is szűnik és eltűnik a térképről, leszámítva azokat a területeket, amelyeket az ellenségei elfoglaltak. A háborút a Német Császárság kezdi, ők ügyeskedhetnek elsőként, majd őket követik az angolok, az oroszok, a franciák, az osztrákok/magyarok, a törökök és az olaszok szépen sorban.

A diplomáciai ügyességünkre azért van szükség, mert bizonyos, a játék során szerzett befolyáspontjaink (minden országnak meghatározott befolyáspontja van, amelyet körönként kap) segítségével késleltetni vagy siettetni tudjuk, hogy a játék elején még semleges országok hadserege (bolgárok, románok, amerikaiak, görögök) belépjenek a háborúba.

Ebből például olyan helyzetek adódnak a játékban, hogy

Érted már? Ha igen, miért nem?

Bonyolult? Igen! És az egész játékban az a legdurvább, hogy amikor azt hiszed, hogy már érted a szabályokat, akkor mindig valahogy sikerül újabb nehézségekbe és kérdésekbe ütköznöd. Például, hogy

Mert elméletileg van erre lehetőség, de természetesen egy társasjáték esetében a lényeg, hogy győzedelmeskedjünk, és levetkőzzük a történelmi traumáinkat, és ahogyan egy jó Hohenzollern-Sigmaringenhez illik (ők a román királyi dinasztia, akik rokonságban álltak II. Vilmos német császárral, az I. világháborúban mégis ellene fordultak), csak a saját érdekeinket nézzük, és legyünk minél okosabbak.

A játék hosszú téli esték izgalmassá tételéhez alkalmas lehet, de kizárólag akkor próbálkozzunk vele, vagy olyannak ajándékozzuk, aki:

+ szeret taktikázni,

+ imádja a történelmet.

+ fáj neki Trianon,

+  vagy szeretett volna ott lenni Lengyelország megalapításánál, mert bizony a játék keretén belül erre is van lehetőség – de ez a művelet már annyira bonyolult és kifinomult stratégiát igényel, hogy inkább el se kezdjük magyarázni.

Foglald el Bukarestet szenteste!

Mi mindenesetre – történelemrajongóként – megegyeztünk abban, hogyha kamaszkorunkban egy ilyen játékot találtunk volna a karácsonyfa alatt, akkor örömünkben biztosan elfoglaltuk volna Bukarestet még szenteste.

Akik haladó szinten űzik a társasjátékokat, azok számára is kihívás lehet az Előzd meg Trianont!, másrészről pedig rettentő izgalmas taktikai játék, ami komoly koncentrációt és előrelátást igényel. A konzervatív játékosokat például az motiválhatja, hogy a játék végére minél nagyobbra duzzasszák az Osztrák-Magyar Monarchia területét, de ebben a játékban a baloldaliak is kirobbanthatnak egy jó kis munkássztrájkot.

mindegy, hogy mi, csak az apró figurák és kellékek ne, hogy újra lehessen játszani majd velük!

Vásárolni erre lehet.

NYITÓKÉP, FOTÓK: Antal Róbert-István / Azonnali