+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Antal Róbert-István
2020. december 15. kedd, 07:07
Azzal, hogy a moldovai elnökválasztáson nyugatbarát, a román kormányzattal jó viszonyt ápoló jelöltet választottak az állam élére, ismét felmerült a román-moldáv egyesülés lehetősége. De eleve: micsoda Moldova? Hogyan jött létre, kik lakják? És mennyi esélye van a román és a moldáv állam egyesülésének? Magyar és román szakértőkkel jártuk körbe.

1918 novemberének vége, Gyulafehérvár. Ezekben a napokban érkeztek az erdélyi és kelet-magyarországi megyék román küldöttei a magyar kormány által rendelkezésükre bocsájtott vasúti kocsikban az erdélyi városban december 1-jén tartandó román nemzetgyűlésre. Az első világháború végi kaotikus időszakban a nemzeti önrendelkezés jelszavát hangoztatva itt aztán ki is mondták az egyesülést a Román Királysággal.

 

A december 1-i aktus fontos esemény lett a románság kollektív tudatában, a rendszerváltás után pedig az új Románia első számú nemzeti ünnepe lett. A román állam önreprezentációját jól mutatja, hogy egy olyan történelmi eseményből kreáltak nemzeti ünnepet 1989 után, amely

 

az etnikai kizárólagosságot, vagyis a „Románia a románoké”, avagy „a minden román egy hazában” gondolatot jeleníti meg.

 

December elseje a románok egyesülését határozta el, az akkorra Erdélyben már kisebbségben élő magyarok erről nem lettek megkérdezve. Igaz, a szászok sem, ők viszont pragmatikusan támogatták az egyesülést egy később megtartott saját gyűlésükön. De Románia már a decemberi 1-jei erdélyi nagygyűlés előtt is gazdagodott egy másik területtel, amely 1918 januárjában került a fennhatósága alá. Ez az akkor még egy szerves egységet képező Besszarábia – azaz a jelenlegi Moldovai Köztársaság, valamint a most Ukrajnához tartozó, a Duna-deltától északra fekvő Budzsák – volt.

 

Románia előtt kimondatlanul most is ez a cél lebeg: a Moldovával való egyesülés.

 

Moldova? Moldva?

 

Az önálló moldáv állam régi hagyományokra tekint vissza. Természetesen nem a modern értelemben vett moldáv állam, hanem a középkori Moldvai Fejedelemség, és nem is a modern értelemben vett önállóság értelmében. A Moldvai Fejedelemség legtöbbször hűbérese volt egy nagyobb hatalomnak, legyen az a Magyar Királyság, a Lengyel Királyság, vagy pedig az Ottomán Birodalom.

 

Ez a Moldva nyugatról keletre a Keleti-Kárpátok hágójától a Dnyeszter folyóig tartott, vagyis magába foglalta a mai Románia keleti részét (Moldvát), és a mai Moldovai Köztársaság területét (Besszarábiát). Zászlója bíborvörös alapon egy bölényfej volt, amely a középkori Moldva máramarosi román nemesek általi megalapítására utalt vissza.

 

A TÖRTÉNELMI MOLDÁV ZÁSZLÓ. FOTÓ: SHTEPHAN / WIKIMEDIA

 

A mai önállóságpárti (de inkább orosz orientációjú) moldovaiak előszeretettel használják a bölényfejes zászlót a román trikolórra hajazó állami zászló helyett, mivel ez a moldáv állam folytonosságát szimbolizálja.

 

Továbbmenve a moldovai történelem zűrzavaros évszázadain, 1812-ben egy döntő esemény következett be. A napóleoni háborúk alatt a cári Orosz Birodalom szemet vetett a Dnyeszter és Prut folyók közötti területre (ez a mai Moldovai Köztársaság nagyrésze), és annektálta azt. Besszarábia így egészen az első világháború végéig orosz terület lett, orosz- és ukránajkú betelepítésekkel, asszimiláló orosz birodalmi tendenciával.

 

Ugyanakkor a nemzeti ébredés korában a moldovaiak rájöttek, hogy ők románul beszélnek és a román nemzet részét képezik. Így tehát evidens volt, hogy az első világháborút lezáró békeszerződés Romániának juttatta ezt a területet. A két világháború között Moldova tehát Nagy-Románia része lett. Az ottani soknemzetiségű lakosság a Magyarországtól szerzett területekkel együtt gazdagította Románia nemzetiségi térképét.

 

Az 1930-as népszámlálás során Romániának csak 70 százaléka mondta magát románnak, a népesség egynegyede pedig valamely nemzetiséghez tartozó volt.

 

AZ 1930-AS ROMÁNIAI NÉPSZÁMLÁLÁS MEGYEI BONTÁSBAN. LILA A ROMÁN, ZÖLD A MAGYAR, HALVÁNYZÖLD AZ UKRÁN, VÖRÖS A NÉMET. FOTÓ: ANDREIN / WIKIMEDIA

 

A második világháborúval újabb fordulat állt be: Moldovát megszállta a Szovjetunió, a terület annak széteséséig Moldovai Szocialista Köztársaságként volt ismert a Szovjetunión belül.

 

A román külpolitikai gondolkodás természetesen sosem mondott le az elveszített testvérek és minden román egy államban egyesülésének víziójáról, még 1945–89 között sem.

 

A Szovjetunió szétesésekor az egyesülés lehetőségét elszalasztotta Románia – hiszen maga is gyenge volt éppen a tervgazdaságról a piacgazdaságra való átmenet következtében –, az ezredfordulóra pedig a nemzetközi diplomácia nyugati mintái szerint már csakis békés úton lehetett elképzelni bármilyen területváltoztatást. Ez fontos: Románia szereti magát nyugati országnak mutatni, ezért rá van szorulva arra, hogy Minden Román Egyesülését mindkét fél hajlandósága és nemzetközi egyetértése mellett hajtsa végre.

 

Ennek eszköze pedig a román média-, gazdasági-, kulturális- és politikai jelenlét Moldovában: a román tévék kisinyovi kirendeltséggel is rendelkeznek, a román pártoknak bizony még moldáv szekciói is vannak. Románia román és ezzel együtt EU-s állampolgárságot is ad az ezt igénylő moldovaiaknak, erejéhez mérten pedig gazdasági beruházásokat is végrehajt. A romániai moldvai régió központja, Jászvásár (Iași) és moldáv szomszédja, Ungheni városa között a románok gázvezetéket  is építettek (amely még nem működik), hogy a moldáv energiaszektor orosz függését mérsékeljék, és román gázzal lássák el a moldáv gazdaság egy részét.

 

De lehetséges-e az egyesülés?

 

A moldáv-román egyesülés rövid, sőt középtávú bekövetkeztét egy általunk megkérdezett hazai és romániai szakértő sem tartotta lehetségesnek.

 

Barabás T. János, a Külügyi- és Külgazdasági Intézet kutatója elmondta: habár Moldovában nő az egyesüléspártiak tábora (őket nevezik unionistáknak), az arányuk még mindig nem éri el az ország lakosságának felét sem. Ezt erősítette meg Pászkán Zsolt, a Külügyi- és Külgazdasági Intézet külső szakértője is, aki azt hangsúlyozta, hogy a kifejezetten unionista jelöltek a novemberi elnökválasztáson nagyon kevés voksot, 5 százalék körüli eredményt szereztek az első fordulóban (a másodikba így be se jutottak).

 

Demkó Attila, a Mathias Corvinus Collégium (MCC) geopolitikai műhelyének vezetője is a szkeptikusok közé tartozik, ő azonban ezt a lehetőséget nem zárja ki: „Látni kell, hogy a jelenlegi helyzet gyorsan megváltozhat. Ami ma lehetetlennek tűnik, holnap lehetséges. Ki gondolta volna azt 1914 májusában, hogy 1919 májusára gyakorlatilag létrejön Nagy-Románia?” Ő még hozzátette, hogy míg Romániában szilárdan kétharmad feletti (konkrétan 78 százalékos, nem véletlenül szorgalmazza ezt a vasárnap a bukaresti parlamentbe került szélsőjobboldali AUR párt is) az egyesülés támogatása, a moldáv társadalmon belül vannak nagyon kemény ellenzők. Az ottani kisebbségek (a szláv ajkúak és a török nyelvet beszélő gagauzok) például keményen egyesülésellenesek. Demkó szerint

 

„a kisebbségek a legutóbbi választáson nem azért szavaztak Igor Dodonra, mert szimpatizálnak vele, hanem mert létüket féltik Romániától, okkal”.

 

Némiképp másként vélekedett Dan Dungaciu, a román titkoszolgálatokhoz közeli Stratégiai Kommunikációt és Információs Háborút Vizsgáló Laboratórium (LARICS) szakértője. Szerinte „akkor lesz egyesülés, ha ezt mindkét fél, és mindkét állam parlamentje egyöntetűen támogatja”. Viszont ő is úgy látja, hogy a posztszovjet térségben nehéz előre tervezni, ezért ő is inkább a hosszú távú egyesülés lehetőségében bízik.

 

Szerinte jelenleg sem a román politikai elitnek, sem pedig a moldovainak nem explicit célja az egyesülés, amit ő sajnálatosnak is tart.

 

Az egyesülés szereplői közül maguk a moldávok sem kifejezetten egyesüléspártiak. Pászkán szerint ahhoz, hogy azok legyenek, tudati szinten is kellene akarniuk „románnak lenni”. Csakhogy a moldovaiak éppen a román központosítással szemben határozzák meg magukat moldovainak, az tehát inkább Bukarest akarata lenne, hogy románokká váljanak. Dungaciu a moldovaiak tekintetében kétféle unionizmust lát: egyrészt létezik az érzelmi unionizmus, amely szerinte a moldáv társadalom egyharmadára jellemző: ők azok, akik inkább román identitásuk miatt egyesülnének. A másik kategóriát ő az észszerű, tudati unionizmusban látja:

 

„Ha Moldovában az utcán megkérdeznénk valakit arról, hogy ha az egyesülés után az átlagbérek és a nyugdíjak négyszeresére nőnének, akkor az egyesülés gondolatát támogatók meghaladnák a moldáv társadalom legalább ötven százalékát.”

 

NACIONALISTA, EGY VÁGYOTT NAGY-ROMÁNIÁT ÁBRÁZOLÓ MOLINÓ AZ ÚZ-VÖLGYÉBEN. A MOLINÓN SZEREPEL MOLDOVA, A BULGÁRIAI DÉL-DOBRUDZSA, SŐT MÉG KELET-MAGYARORSZÁGI TERÜLETEK IS. FOTÓ: GERGELY ELŐD GELLÉRT / AZONNALI

 

A társadalmi és politikai elitekről szólva a magyarországi kutatók egyetértettek azzal, hogy az egyesülés hátrányos lenne a moldovai elitre nézve: megfosztanák őket pozícióiktól, és helyükre Romániából érkezettek kerülnének. Az egyesülés után „legfeljebb egy megyei önkormányzati elnök lehetne az elitből” – mondta Pászkán, aki szerint ezt a történelmi tapasztalatot márpedig nem akarják megismételni a moldovaiak, mert ugyanez történt a két világháború között is: a romániai elitek átvették a moldovai elit szerepét. Hozzátette még, hogy

 

a moldovai elitet „a romániai oligarchia az erőszakszervezetekkel és a korrupciótlanítás jelszavával fejezné le”.

 

A fentebb elmondottakból a hazai szakértők szerint az következik, hogy a Romániában olyannyira vágyott egyesülés hogyan következne be. Azzal mindegyik magyar szakértő egyetértett, hogy noha a román elit egyesülésről beszél, valójában beolvasztásra gondol. „Az unióval megszűnne a moldáv jogrend, és azonnal átvenné a román jogrendet, beleértve az alkotmányt is” – mondta Pászkán.

 

Vagyis azért sem tetszhet mindez a moldovai kisebbségeknek, mert megszűnhet a mostani autonómiájuk: a török nyelvű gagauzok például rendelkeznek vele az ország déli részén. A román alkotmány viszont nem tartalmaz semmilyen autonómiára vonatkozó elemet, ezért is lehetetlen a székelyföldi autonómiáért való küzdelem. Pászkán szerinte érvényes népszavazások tömegére lenne szükség ahhoz, hogy alkotmányt módosítsanak. Először azt kellene megszavazni, hogy módosítják az alkotmány azon cikkelyét, amely tiltja bizonyos, az állam nyelvére és oszthatatlan jellegére vonatkozó cikkelyek módosítását. „Ez csak akkor valósulna meg, ha a román államot valami külső kényszer befolyásolná” – tette hozzá.

 

Homlokegyenest másképp látja ezt a kérdést Dan Dungaciu. Szerinte

 

„a kisebbségekre vonatkozóan Románia rendelkezik a régióban a legliberálisabb és legeurópaibb törvényi szabályozással”.

 

Úgy véli, hogy az egyesülés után a moldovai kisebbségek élveznék nemcsak az európai uniós, hanem a román törvények nyújtotta kereteket is, amelyek – hogy őt idézzük – a legliberálisabbak. Ugyanakkor azt ő is megerősítette, hogy az állam egységes jellege megmaradna, és a román jogrend lenne alkalmazandó a moldovai területekre is. Habár szó szerint nem említette, hogy Gagauzia jelenlegi autonóm státusza megszűnne, de mondataiból az következik:

 

„A román alkotmány első cikkelye szerint Románia szuverén, egységes, oszthatatlan nemzetállam. Ez pedig az egyesülés után is így maradna.”

 

Mi lenne az egyesülés hatása az erdélyi magyarokra nézve?

 

„Ha a népakarat meglenne Moldovában, nem tartanám igazságtalanságnak az egyesülést. Az igazi probléma ott van, hogy Románia semmilyen gesztust nem kíván tenni a kisebbségek felé.”

 

Ez Demkó Attila álláspontja, de egyetértett vele Barabás T. János és Pászkán Zsolt is. Annyi különbséggel, hogy Barabás T. szerint annyi haszna mégis lenne egy esetleges egyesülésnek, hogy általa többszínűvé válna a román politikai szcéna és a politikai kultúra. Viszont ő is inkább attól tart, hogy ez inkább kollektív tudati szinten lenne káros, mivel „nacionalista hullámot gerjesztene Romániában”, amivel a baj szerinte az, hogy „a román nacionalizmus nem korszerű, hanem kizárólagosságra törekvő, 19. századi nacionalizmus”. Pászkán a román önképet is meglehetősen mitikusnak tartja. „Ha megkapargatjuk a felszínt, akkor azt látjuk, hogy óriási a bizalmatlanság, a környezettel, a más nemzetiségűekkel szemben.” Szerinte ez érvényesülne egy egyesülés esetén is.

 

Téves az a gondolatmenet – folytatta –, hogy az egyesüléssel több kisebbség lenne és Románia soknemzetiségi jellege erősödne. Ugyanis a román államszervező gondolkodásban és a bukaresti értelmiség körében

 

kidolgozták azt a tervet, hogy a moldáv területekkel érkező területeken lakosságcserét hajtsanak végre.

 

Vagyis szubtilisen ezt úgy képzelték el, hogy a transznisztriai románajkú népességet a moldovai megyékbe, míg a moldovai nem románajkú népességet (oroszok, ukránok, bulgárok, gagauzok) pedig Transznisztriába telepítenék – amivel az is gond, hogy precedenst teremtene az erdélyi magyarokkal szembeni erősebb fellépés felé is.

 

Hogy miért jutott Pászkán erre a következtetésre? Azért, mert szerinte a román és a románbarát média kriminalizálja a transznisztriaiakat, ők ott úgy jelennek meg, hogy „azokat buszoztatják, hogy azok korruptok, hogy orosz ügynökök”. Szerinte ennek az a fő célja, hogy

 

Moldovában a nem románajkú kisebbségeket kizárják a döntéshozatalból, hogy majd ne tudjanak esetleg az egyesülés ellen felszólalni.

 

Dungaciu viszont úgy látja, hogy az erdélyi magyarok semmit nem veszítenének egy esetleges román-moldovai egyesüléssel. Dungaciu a nyugatnémet és keletnémet egyesülés példáját hozta fel mondanivalója alátámasztására:

 

„A romániai magyar kisebbség Románia integráns része, ezért az egyesülés hatásai (akár jók, akár rosszak) őket is fogják érinteni.

 

A két Németország egyesülése esetében is mindkét fél felvállalta ugyanúgy az áldozatokat, ahogyan később mindkét fél részesült a haszonból is.”

 

Mi lenne az a külpolitikai környezet, ahol egyáltalán felmerülhet az egyesülés?

 

Az esetleges román-moldáv egyesülés viszont nem csak ezen a két szereplőn múlik. Románia ugyanis a NATO tagja, míg Moldova a kelet és a nyugat között egyensúlyozik. Az egyesüléssel viszont a nyugati-orosz viszony rosszabbodna, ez azonban nem érdeke senkinek. A problémás terület, a Moldovát az egyensúlyozásra rákényszerítő, de facto önálló államként működő Transznisztria nemzetközi jogilag része Moldovának. Ha azonban Moldova egyesülne Romániával, külön egyezség kellene a Dnyeszteren túli terület függetlenedéséről. Ha viszont a nemzetközi jog szerinti egyesülés következne be Romániával (vagyis Transznisztria is hozzácsapódna a román nemzettesthez), „az gyakorlatilag háborút jelentene Oroszországgal”, osztotta meg véleményét Demkó.

 

Ami Romániát segítheti az egyesülés elérésében, az a 2014 óta tartó ukrán-orosz konfliktus.

 

Korábban ugyanis feszült volt az ukrán-román viszony, és Ukrajna is határozottan az egyesülés ellen volt. Mára azonban Ukrajnának is kezd problémát jelenteni Transznisztria – előretolt orosz helyőrséget lát benne –, ezért az ukrán és román érdekek itt találkoznak. Románia sem hangoztatja már olyan erősen Észak-Bukovinára vonatkozó területi követeléseit Ukrajnával szemben.

 

Demkó két tényezőt lát, amely a jelenlegi geopolitikai helyzetet felboríthatja: ha a NATO elkezd több konfliktust felvállalni, vagy ha Oroszország válságba kerül, és ezáltal meghasonul. Szerinte az utóbbi a valószínűbb, mivel Oroszország nem olyan stabil, mint amilyennek látszik. Nem tudja olyan erőkkel, pénzzel támogatni Transznisztriát, hiszen le van már foglalva Ukrajnában és a Krím-félszigeten is: „Akkor léphet majd Románia, ha Oroszország feladja ezt az előretolt miniállamát.”

 

A román egyesülést propagáló kommunikáció pedig külön megér egy misét Pászkán Zsolt szerint, ennek ugyanis konstans eleme a kettős beszéd. Miközben az erdélyi magyarság bármilyen jogkövetelésére revizionizmust, irredentizmust, belügyekbe való beavatkozást kiáltanak Bukarestben, aközben Moldova felé ugyanezeket az eszközöket használják. Ezt viszont a román nemzeti álom kiteljesüléséért teszi, és nem lát problémát abban, hogy nyugati partnereit meggyőzze az egyesülés jogosságáról. „Románia úgy érzi, hogy alapvető jog az egyesülés, mivel igazságtalanság, hogy a nemzet elszakadva él egymástól” – mondta Demkó. Dungaciu viszont úgy látja, hogy

 

a román állam sose vádolta az erdélyi magyar közösséget irredentizmussal vagy revizionizmussal, és Moldova esetében sem él ezzel. „Román kettős beszédről pedig nem lehet beszélni” – zárta rövidre Dungaciu.

 

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szilágyi György Jobbik-alelnököt indítják Jakab Péterék az előválasztáson a Budapest 14. választókerületben, ahol az előző két parlamenti választáson a Fidesz jelöltje nyert.

Az Európai Bizottság német elnöke protokollhibát vétett, amikor a kabinetfőnökével utasíttatta vissza az ukrán elnök meghívását Kijevbe.

Elszabadult a képregényboom Magyarországon, tele vagyunk jobbnál jobb címekkel: ötöt ajánlunk a klasszikusoktól Harari világmegfejtéséig!

Budapest a költségvetéséből egymilliárd forintot különített el arra, hogy a politikusok helyett a városlakók dönthessék el, hogy mit fejlesszenek ebből a pénzből. De mire akarják költeni az adóforintokat a budapestiek?

Az elmúlt egy hónapban adták be az eddigi összes covid elleni oltás 58 százalékát, de ez nem egységesen oszlik el a világon. Mutatjuk, hogyan áll az oltásokkal Közép-Európa!

Sebastian Kurz osztrák kancellár sajtóinformációk szerint az FPÖ elnökével azt tervezte, hogy a szélsőjobboldali pártra cseréli le a Zöldeket a kormányban. Az FPÖ-frakció akadályozta ezt meg.

„Itt valami nagyon rohad”, mondta Voiculescu a román egészségügyről az őt híressé tevő 2019-es Colectiv című dokumentumfilmben.

A hét kérdése

Annyi érv és ellenérv merült fel a nyitás kapcsán, hogy mi nem tudunk dönteni, mondjátok el ti, mit gondoltok helyesnek!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Horváth Máté, a Dürer Kert koncertszervezője az Azonnalinak néhány részletet elárult arról, hogyan fog kinézni a lockdown utáni Dürer. Podcast!

Az 1848-as forradalomra és szabadságharcról szeretünk egy jó adag nemzeti mázzal és pátosszal leöntve gondolkodni. De mi köze a nemzeti ünnep lezüllesztéséhez Torgyán Józsefnek? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás