Offshore, kamucég? – Egészen más a probléma a BKV buszbeszerzésével

A BKV buszbérlési tenderének kapcsán kisebb botrány robbant ki a budapesti városházán, Karácsony Gergely pedig dzsihádot hirdetett az offshore cégek ellen. A busztendernél a gond azonban nem az offshore, hanem többek között az, hogy miért nem látott fantáziát ebben a tenderben a többi piaci szereplő.

Felbolydult a méhkas a Városházán és az Akácfa utcában, amint megjelentek az első hírek a BKV buszbérlési tenderének szaftos részleteiről. A sztori röviden: a BKV hat darab használt buszt szeretett volna kibérelni, a közbeszerzést pedig az ajánlattételi határidő lejárta előtt néhány nappal bejegyzett CR-Facilities nevű cég nyerte, amelynek se busza, se alkalmazottja nincs a mai napig sem.

A főpolgármester dzsihádot hirdetett az offshore hátterű cégek ellen,Tüttő pedig vizsgálatra utasította a BKV felügyelőbizottságát, maga a BKV pedig sajtóközleményben magyarázkodott, és rögvest ígéretet tett a teljes dokumentáció közzétételére. A zavar az erőben e ponton vált tapinthatóvá. Valóban így néz ki az, amikor egy jól szervezett bűnbanda kicsatornázza az adófizetői pénzeket a saját zsebébe?

Minden jel arra mutat, hogy ebben az esetben nem összehangolt szajrézásról és nem is magas szintről irányított bugázásról volt szó.

Nagystílű szajrézás vagy profi bugázás helyett kisstílű ügyeskedés

Mivel nem teljesen törvényes az eljárásuk – egy-egy lépésük költségvetési csalásnak vagy mondjuk befolyással üzérkedésnek minősül –, így megeshet, hogy némely bukott nagyúr kénytelen a legendás kecskeméti parkettát koptatni néhány évig.

A magas szintről irányított bugázás esete egészen más, minden tökéletesen jogszerű, a törvény betűjét hézagmentesen betartják, egyetlen mozzanat sem minősül bűncselekménynek. Csak éppen cinikus módon úgy alakítják a feltételeket, hogy a döntéshozói pozícióban ülő csinovnyikok egyetlen jogszerű döntése a favorizált jelölt kiválasztása legyen.

A résztvevők eljátszák a szerepeiket, mint egy koncepciós perben az ötvenes években. Minden pozícióban megbízható – már törött gerincű vagy eleve gerinctelen – végrehajtó ül, kipofázás csak véletlenül fordulhat elő.

A vesztes ajánlattevők – ahogy mondják – szimultán végigbábozzák a tendert. Mások inkább nem vesznek részt ebben, nem is tesznek ajánlatot. Az illetékesek ignoránsak a kerítésen kívülről bekiabálókkal szemben: nemhogy dokumentációt vagy sajtóközleményt, de még a bíróság által kiadni rendelt adatokat sem teszik közzé. Csepp- és légmentesen zár a szimeringgyűrű.

A BKV jelenlegi ügyében azonban úgy tűnik, a fentiekben vázolt hideg, profi módszerek helyett inkább csak a dilettantizmus, a nemtörődömség, meg talán az ebben lehetőséget megsejtő kisstílű ügyeskedés nyert teret és könyökölt ki egy óvatlan pillanatban az Akácfa utcai székház ablakán.

A zavarodottság pillanatait viszont határozott és összehangolt lépések követték. A felügyelőbizottság tragikus hirtelenséggel le is folytatta a vizsgálatát és gyorsan közölték, hogy minden szabályszerűen történt. A főpolgármester diadalittas posztban tudatta, hogy nem kötöttek szerződést a céggel, ami nem felelt meg a valóságnak.

Az ezt követő helyesbítések és a közzétett dokumentumok mozaikjaiból az események további folyására nézve a következő megfejtésre juthatunk: a BKV a szerződést a nyertes CR-Facilities céggel megkötötte, majd – miután az utóbbi haladékot szeretett volna kérni a buszok leszállítására, ám a BKV ezt nem hagyta jóvá – a CR-Facilities elállt a szerződéstől, a meghiúsulási kötbért megfizette (ez elvileg 8 568 000 Ft talált pénz a BKV-nak), a BKV pedig mindezt egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében tudomásul vette.

A harmónia teljes, minden elrendeződött hát, voltaképpen nincs itt semmi látnivaló? Azért akad.

Rontásűzés helyett szakszerűség

Az adófizetők érdekét szolgáló közbeszerzés alapját az erkölcs adja, erre építhet házat az intelligencia és a gógyi. Ha az erkölcsi alap stabil (egyáltalán: jelen van), akkor nem felesleges a házépítés részleteiről sem szót ejteni. Kezdjük azzal, hogy

Nem törvénytelen és nem is okoz önmagában kárt senkinek az, ha egy cég tulajdonosa egy másik – akár offshore – cég. Ettől még rendesen fizetheti az adókat, máskülönben nem is indulhatna közbeszerzésen.

A törvény kimerítő jelleggel felsorolja azokat a kizáró okokat, amelyek fennállása esetén nem indulhat egy cég közbeszerzésen. Ezen kizáró okokat polgármesterek vagy állami cégek nem bővíthetik vagy szigoríthatják kedvükre: a törvény megóv bennünket attól, hogy helyi politikusok ad libitum rendelkezhessenek afelől, hogy milyen tulajdonosi hátterű cégek indulhassanak a településükön közbeszerzésen.

A közbeszerzési törvény azt írja elő, hogy

Ha tehát a tulajdonos olyan – akár offshore – cég, amelynek a magánszemély tulajdonosa nem szerepel a cégnyilvántartásban, akkor meg kell jelölniük, hogy ki áll mondjuk a rejtélyes holdingcég mögött. Ez önbevallás, valódiságát ellenőrizni adott esetben nem is lehet: az egzotikus sziget cégbírósága nem ad ki adatot a tulajdonosokról.

Ennek az inkvizíciónak sok értelme tehát nincs, de attól még érdekes lehet: egy ilyen kiszivárgott tulajdonosi nyilatkozatból tudtuk meg 2012-ben, hogy Simicska Lajos volt akkor a Közgép tényleges tulajdonosa – legalábbis a Közgép saját bevallása szerint.

De éppen Simicska és a TV2 meg az Index történetéből tanultuk meg azt is, hogy az sem számít, ha konkrétan tudjuk, hogy egy adott napon ki a tényleges tulajdonos:

Bár a BKV nyilvánosságra hozta a közbeszerzés dokumentációját, de abból minden személyes adatot kitakartak. A személyek adatainak következetes kitakarása azt a látszatot kelti, mintha ez előírás lenne. A nagy retusáló pedig csak reméli, hogy a kitakarások tengerében fel sem tűnik majd, hogy kitakarták azt az egyetlen – közérdekből nyilvános – adatot is, amit tényleg sehonnan máshonnan nem lehet megismerni:

Szerencsésebb lenne szépszerével kiadni ezt az információt, mintsem kiszivárogni hagyni, mint az a Közgép esetében történt.

Az offshore cégek ellen vívott terméketlen árnyékboksz helyett valami egészen másra kellene odafigyelni: a közbeszerzések szabályszerűségén túl azok szakszerűségét is vizsgálni kellene.

Boszorkányüldözés helyett valódi kérdések

Nem az a probléma, hogy a CR-Facilities „kamucég”. Nem kamucég, hanem frissen alapított cég, amely egy megfelelő referenciákkal – és talán még buszokkal is – rendelkező partnerrel (ez a Volvo Group Austria GmbH) tett ajánlatot a BKV-nak. Ilyet lehet csinálni.

Ha én ülnék a felügyelőbizottságban, rákérdeznék arra is, hogy mi alapján dől el a BKV-nál, hogy adott esetben buszt vesznek, avagy bérelnek, esetleg buszos személyszállítást végző alvállalkozót keresnek. Egyáltalán: mi a stratégia?

Miért akartak feltétlenül használt buszokat bérelni, miért nem engedték meg, hogy akár új buszokkal is lehessen pályázni?

Miért kötötték ki, hogy csak olyan fajta busszal lehetett pályázni, amelyet a BKV már üzemeltet, ha egyszer a szerződés szerint a bérbeadónak kellett volna biztosítania a karbantartáshoz az oktatást és célszerszámokat, de még a kenőanyagot is? Különösen úgy, hogy a BKV honlapja szerint 32 különféle buszt tartanak üzemben, nem okozna tehát nagy változást, ha még egy típus megjelenne a garázsban.

A buszok jelentik az egyik legfontosabb beszerzési tárgycsoportot a BKV-nál, illene tehát, hogy jól tájékozottak legyenek.

Célszerű lenne megvizsgálni, hogy konkrétan ezen beszerzés előtt közvetlenül – illetve bármikor korábban – felmérték–e a piacot? Egyáltalán tudják-e, hogy kik a piaci szereplők?

Ha felmérték a piacot, akkor ennek során mely piaci szereplőket keresték meg? Milyen kérdéseket tettek fel nekik? Ismertették-e velük az alkalmazni tervezett szakmai alkalmassági feltételeket, műszaki elvárásokat és szerződési feltételeket? Rákérdeztek-e arra, hogy tudnák-e ezeket teljesíteni? Mely cégek válaszoltak nekik? Táblázatba rendezték, összevetették és megfontolták-e a kapott válaszokat?

A válaszok fényében változtattak-e valamit a feltételeken? Mi volt a várakozásuk a közbeszerzés elindításakor: mely potenciális ajánlattevők lettek volna képesek ajánlatot tenni? Netán tudatosan lánccal kérték a toronyórát és ezért maradt távol számos potenciális ajánlattevő? Ha így jártak el, milyen nyomós okuk volt rá?

Természetesen nem csak azok tehetnek ajánlatot, akiket az előkészítés során megkérdeznek, hanem bárki. Különös figyelmet érdemel azonban, hogy a piac jelentős szereplői tesznek-e ajánlatot és ha netán nem, akkor miért nem.

Ha ebből a szempontból tiszta a lelkiismeret, akkor nem kell pironkodni a nyertes cég, vagy annak tulajdonosai miatt, bárkik is legyenek azok. Ugyanis bárkik is lehetnek azok, szerencsére. Amennyiben a cégét törvényesen működteti és az előírt feltételeknek megfelel, akkor maga a pokolbéli ördög is lehet a nyertes.

Nagy lehetőséget kaptak a szivárványkoalíció politikai erői Budapest meghódításával. A választók most lemérhetik, hogy képes-e ez a csapat azt elérni, hogy a főváros cégei és intézményei a közbeszerzéseket jogszerűen és szakszerűen bonyolítsák le. Többek között ennek bizonyítása adhatna okot arra a bizalomra, ami ahhoz kellene, hogy a központi államháztartás tízezer milliárdjait a szavazók e politikai erőkre bízzák majd 2022 tavaszának egy szép vasárnapján.

A szerző beszerzési és közbeszerzési szakértő (felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadó minősítéssel nem rendelkezik).