A koronavírus eddigi legfájóbb áldozata: a tudomány

Fekete Balázs

Szerző:
Fekete Balázs

2020.11.30. 16:05

A kételkedés a tudomány legalapvetőbb jellemzője, a vita pedig annak természetes közege. De a járványban ezt is kiszorította az identitáspolitika.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Még március elején, a világméretű koronavírus-járvány hazai megjelenésekor csináltunk egy műsort a Tilosban az első világháborút követő spanyolnátha-járványról, és történész vendégünk óvatosságra intette a közelgő világvégét vizionálókat. Másnap reggel rögtön kapom az ívet Messenger-üzenetek formájában, hogy micsoda felelőtlenség az, hogy egy történész mindenféle állításokat tesz a járvánnyal kapcsolatban, hiszen nem epidemiológus, tehát nem ért hozzá. A történelmet meg inkább hagyjuk, írja.

Májusban – némi terepmunka után – írok egy jogi antropológiai tanulmányt az emberek viselkedéséről a lakókörnyezetemben. Úgy látom ugyanis, hogy meglepő fegyelmezettséggel tartják be a kijárási korlátozással kapcsolatos szabályokat, és ez nekem – aki a magyar társadalom általános jogidegenségén és cinizmusán edződött – mindenképpen érdekes szakmailag. Az ív most közvetetten érkezik, pár hónappal később megtudom, hogy egy másik kollégám kutyaütőnek minősít, és az egész munkát és érvelést nevetségesnek tartja. Ismerve őt,

a kritika eredője az lehet, hogy nem vizionálok azonnali zombiapokalipiszist, és a munkám akár úgy is olvasható, hogy a kormányzati szabályok alkalmasak a járványhelyzet kezelésére.

Nem kritizálom a kormányt, nem ekézem a „felelőtlen embereket”, nem követelem egyszerre a drákói szigort és rettegek a diktatúrától, ez pedig ugye megengedhetetlen.

Mindkét kommentárban közös a kikezdhetetlen morális alap, mely felülír bármilyen tudományos jellegű megállapítást. Szakmai érvvel egyáltalán nem találkozom.

Közben olvasom a járványügyi szakértők megdönthetetlennek tartott (mikor jelent meg Európában a vírus, mi a maszk szerepe igazából a védekezésben, segít-e valójában a vérplazmakezelés, be kell-e zárni az iskolákat), majd aztán – az újabb eredmények fényében – revideált állásfoglalásait, és figyelem az ezeket követő morális nehéztüzérséget, mely éppen aktuálisan minden eltérő megjegyzést, kritikát elfogadhatatlannak minősít. Mert szakmaiatlan, mert nem ért hozzá, mert nincs joga megszólalni, hiszen nem virológus, és a szakértők tudják.

Őket nem lehet megkérdőjelezni, mert ugye ahol a kérdések vannak, ott csak a „laposföldesek”, a járványtagadók, a svédek, meg doktor Gődény vannak.

Ezért azonnali kiátkozás lehetőségét vonja magára mindenki, aki akár epidemológiai, akár történelmi, akár társadalomtudományi értelemben megkérdőjelezi a szakértők által javasolt járványkezelési lépések hatékonyságát, vagy vitát kezdeményezne azok társadalmi, lélektani és egyéb költségeiről.

Úgy érzem, hogy a járványhelyzetben kialakult és döntően az ismeretlen vírustól való rettegésen és halálfélelmen alapuló világméretű pszichózis kezdi teljesen rabul ejteni a tudományos gondolkodást és egy, a természetétől teljesen idegen mintázatba kényszeríti be hihetetlen erővel.

A vita, a kérdezés, a megcáfolhatóság a tudomány teljesen természetes alkotóeleme, hiszen ezek lendítik a tudományos gondolkodást egyik eredményről a másikra. Ilyen értelemben a kételkedés – a problémázás – a tudósi lét legalapvetőbb jellemzője, a kételkedés során kialakuló vita pedig annak természetes közege. E viták eredményei egyes esetekben új, forradalminak tekinthető képzetek és értelmezések kialakulásához vezethetnek, melyek egy adott problémáról eltérő, de tudományosan ugyanúgy helytállóként értékelhető képet sugallnak.

Csak gondoljunk arra, hogy a földközéppontú és napközéppontú világkép a világegyetemről és benne saját helyünkről mennyire eltérő képet ad, mégis a korábbi, geocentrikus változat milyen hosszú időszakon keresztül – nyomaiban egészen Kopernikusz munkásságáig – szolgált érvényes világmagyarázatként. Még ha ma – a tudományról vallott megváltozott előfeltevéseink alapján – abszolút tudománytalannak tekintjük is.

Napjaink tudományos megnyilatkozásai, melyek a járványügyi védekezés keretét adják, azonban teljesen más képet sugallnak. Társadalmi elfogadottságuk immár nem tudományos megalapozottságuktól – melyet a tudósok, gyakran hosszadalmas vitái munkálnak ki –, hanem a beléjük vetett, döntően politikai hittől függenek. Egyértelmű tendencia, hogy a járványügyi védekezés kérdései identitáskérdéssé alakulnak fénysebességgel, feladatuk már nem egy közpolitikai döntés megalapozása, hanem felszívja és világképének részévé teszi azokat a mai politikát szinte teljes mértékben eluraló identitáspolitika.

Ha Trumpnak hiszek, akkor kinevetem a járványügyi szakértőket, nincs is járvány; ha felelős és morális értelmiséginek tartom magam, akkor megkérdőjelezhetetlennek kell tartanom a szakértők javaslatait is;

ha a kormány vezet be egy döntést, akkor az ellenzéki számára minden bizonnyal csak megalapozatlan, elkésett és hibás lehet; és így tovább. Ha valaki egy intézkedés vagy egy szakértői vélemény kapcsán bármilyen álláspontot megfogalmaz, az ebben a koordinátarendszerben többé már nem érvel, hanem az egyik oldal szemébe tagad egy dogmát, és ezzel az azt képviselők politikai identitását támadja, míg a másik oldal – az ellentagadók – szemében pedig az egyetlen elfogadható álláspontot védi, szigorúan megkérdőjelezhetetlen morális alapon.

Ez a helyzet beláthatatlan következményekkel jár, mivel napjaink világában a tudományon kívül szinte semmilyen más olyan tekintély sem maradt, amit még valamiféle általános közbizalom övez. A vallás már régóta magánügy; a politika óriási lépésekkel rohan a szektásodás és a primitivizálódás felé; a közmorált szinte teljesen lerombolta az identitásharc; és az egyre inkább érdektelenné váló magaskultúra építménye is recseg-ropog.

Ha a modern tudomány eszméje és működési kultúrája is e folyamatok áldozatává válik, és maguk alá gyűrik az identitáskérdések és a moralizálás folyamatosan újratermelődő hullámai, akkor az értelembe vetett hiten és az emberi méltóság eszméjén alapuló modern európai kultúra vívmányai kérdőjeleződnek meg.

Ez pedig egy olyan világ felé mutat, ahol tényleg nem lesz már szükség tudományosan megalapozott szakértői véleményekre, hiszen a problémákat majd megoldja a rettegés, az indulat és a felháborodás

– és mindezt ráadásul jó gyorsan teszi.

Disclaimer: a szerző teljes mértékben egyetért a hatályos járványügyi korlátozó intézkedésekkel. És jogász. Ha vitatkoznál vele, vagy hozzászólnál, írj nekünk!

Fekete Balázs
Fekete Balázs jogász, az Azonnali szerzője
Fekete Balázs
Fekete Balázs jogász, az Azonnali szerzője

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek