+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2020. november 27. péntek, 07:07
A koronavírus nélkül megannyian évekig éltek volna még együtt a negatív érzéseikkel. A pandémia viszont annyira letaglózta a társadalmat, hogy sokan elhatározták: ideje leszámolni a démonaikkal, és elmenni pszichológushoz. Tényleg a vírus miatt érezzük rosszul magunkat, vagy más áll a háttérben? És megváltozhatnak-e a mentális problémákat övező előítéletek most, hogy mindenki szenved a járvány hatásaitól?
„Érdekes jelenségnek találom, hogy előbb hódítottunk meg földrészeket, léptünk rá a Holdra, minthogy magunkba nézzünk annak érdekében, hogy megküzdjünk a kényelmetlen érzéseinkkel”

 

 – mondta az Azonnalinak Popovics Judit, a Budai Pszichológus Központ egyik pszichológusa.

 

És valóban: ha nincs pandémia, sokan lehet, még hosszú évekig éltek volna együtt a kényelmetlen érzéseikkel, értetlenül állva az előtt, hogy miért nem tudnak boldogabbak lenni. A vírushelyzet azonban – annak a féltucat pszichológusnak a beszámolói alapján, akikkel beszélgettünk – sokaknak nagy lökést adott, hogy végre egy szakember útmutatásával nézzenek szembe a démonaikkal.

 

Az Azonnalinál pszichológusokkal jártuk körül, hogy

 

valójában mennyire készíti ki az embereket a sarkaiból kifordult világ.

 

Megnőtt a pszichológushoz fordulók száma a járvány alatt

 

A józan ész azt diktálná, hogy az emberek akkor fordulnak pszichológushoz, amikor nagyon padlón vannak, a világ összeomlik körülöttük, és semmi mást nem tudnak tenni, csak bénultan nézni a rombolást – ezzel nagyjából le is írtuk az általános koronavírus-életérzést. Objektív adatokat a szakemberekhez fordulók számáról sajnos szerezni nem lehet, tekintve, hogy a pszichológusok tekintélyes része egyéni vállalkozóként vagy magánrendelőkben dolgozik, így a hozzájuk jelentkezők számát sem kötelesek senkinek kiadni. Mindenesetre az Azonnali által megkérdezett féltucat pszichológus visszajelzései alapján

 

még ha nőtt is a koronaidőszak alatt pszichológus segítségét kérők száma, ők sem akkor határozták el erre magukat, amikor nagy volt a baj.

 

A Budai Pszichológus Központ például arról számolt be, hogy az első hullám idején jelentősen visszaesett a rendelőjükbe jelentkezők száma az előző év azonos időszakához képest: míg 2019 március-májusában 43-an jelentkeztek hozzájuk, addig idén az év ugyanezen időszakában csak 29-en.

 

Ezzel ellentétes hatás a nyár végi, kora őszi időszakban volt megfigyelhető. Mint azt a központ egyik pszichológusa, Popovics Judit az Azonnalinak elmondta, drasztikusan megnőtt az ekkor jelentkezők száma: „Míg tavaly ilyenkor átlagosan 31 megkeresés érkezett hozzánk, addig idén augusztus-szeptember magasságában már közel 80, azaz két és félszer annyi.” Igaz, Judit elmondása alapján ebben a járvány hatásai mellett szerepe volt a személyi bővülésüknek és a hatékony marketingkampánynak is, amit a Budai Pszichológus Központ a koronavírus-válságra reagálva indított el.

 

Mindazonáltal az első hullámot követő jelentkezési bummról más is beszámolt: jelentős növekedést tapasztalt a hozzá fordulók számában Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológus és Szücs Renáta egészségpszichológiai szakpszichológus jelölt is.

 

Nem akkor megyünk pszichológushoz, amikor nagyon szenvedünk

 

Emögött rendkívül sok ok húzódhat. Egyrészt – mint arra Skultéti-Szabó Katalin rávilágított – tavasszal még tényleg nem tudták az emberek, hogy mivel állnak szemben, így a személyes kontaktustól való félelem annyira megnőtt, hogy a többség inkább félretette a pszichológiai foglalkozásokat, és online keretek között sem akarták igazán folytatni azokat.

 

Másrészt volt ennek gazdasági vetülete is:

 

„A legtöbben pont nem akkor fognak pszichológusra költeni, amikor a megélhetésük miatt kell aggódniuk egy ilyen bizonytalan helyzetben”

 

– mondja Pálffy Patrik, a Be Smart Mentál rendelő pszichológusa az Azonnalinak, aki idén augusztusban indította el praxisát. A fizikai és egzisztenciális prioritások mellett azonban mentális okokkal is magyarázták a pszichológusok, hogy a leendő kliensek miért pont akkor kezdtek el visszatérni hozzájuk, amikor nyáron hellyel-közzel normalizálódott az élet.

 

A PSZICHOLÓGUSOK EHHEZ HASONLÓ, BARÁTSÁGOS KÖRNYEZETBEN FOGADNAK. IKEÁS BÚTOROK ÉS HYGGE ELŐNYBEN! FORRÁS: REIKON PSZICHOLÓGIAI KÖZPONT / FACEBOOK

 

Egy magánpszichológus, Péter szerint (aki nevét nem akarta vállalni a riportban) a tavaszi lockdown alatt sokaknak lett ideje arra, hogy többet foglalkozzanak magukkal, és az ekkor született felismerések vezethettek oda, hogy egy kevésbé veszélyes időszakban szakemberrel közösen akarták folytatni az önmagukon végzett munkát. Mindazonáltal Péter maga nem tapasztalt számottevő különbséget a hozzá jelentkezők számában – igaz, őt amúgy is rengetegen keresik fel koronavírustól függetlenül is.

 

Ezt kiegészítendő Somogyi Katalin, a Reikon Pszichológiai Központ szakmai vezetője és pszichológusa arra hívta fel az Azonnali figyelmét, hogy a lelki problémák feldolgozása és olyan szintű tudatosítása, hogy azokkal szakemberhez forduljanak az ügyfelek, a koronavírustól függetlenül is késleltetetten működik: a nehéz élethelyzetekből adódó problémák tartós feloldására nem a tűzoltás időszakában fognak időt szakítani az emberek, hanem az azt követő hónapokban.

 

„Arra számítok tehát, hogy a mostani lockdown is csak jövőre, akár fél év múlva fogja éreztetni a hatását: akkorra várható egy nagyobb ugrás a pszichológushoz fordulók számában.”

 

Nem a pandémia miatt vagyunk boldogtalanok

 

Érdekes módon azonban hiába látható növekedés a pszichológiai szolgáltatásokat keresőknél a koronavírusos időszak alatt, egyik általunk megkérdezett pszichológus sem számolt be arról, hogy a koronavírus jellemzően közvetlen okként szerepelne a kliensek problémái között. Legfeljebb egy-egy olyan esettel találkozni, amikor valaki például nem tudott egyedül megbirkózni a megfogyatkozó baráti kontaktusok okozta szenvedéssel, vagy a vírushelyzet miatt kellett otthagynia a hivatását.

 

Ezek azonban a kivételt erősítő szabályok Szücs Renáta szerint. Mint elmondta: „Trendszinten inkább az figyelhető meg, hogy akiknek vannak lelki nehézségei, azoknál ezek a koronavírus-válság alatt sokkal erőteljesebben jelentkeznek, és a növekvő szenvedésnyomás következtében keresnek fel szakembert.”

 

Azaz a koronavírus, a fizikai, egzisztenciális félelmek és csapások, a bezártság, a meggyengülő szociális hálók, a társas interakciók beszűkülése a lelki problémáknak sokkal inkább katalizátorai, semmint közvetlen okai

 

– kivétel nélkül mindegyik pszichológus ezt erősítette meg.

 

Így aki a koronavírustól függetlenül is szenved a magánytól, az ebben a szituációban még inkább szenvedni fog; aki párkapcsolati problémákkal küzd, most még inkább szembesülni fog velük; aki a vírus előtt bizonyos módon (például bulizással, koncertre járással) tudta fenntartani a mentális egyensúlyát, az most elveszíti a támaszát, és megborul.

 

Mint arra Somogyi Katalin felhívta az Azonnali figyelmét: mindez egyáltalán nem véletlen. A koronavírus-válságban ugyanis valóban „mind együtt vagyunk benne”, a korlátozásokat mindannyian a bőrünkön tapasztaljuk. És mivel az élmény közös, így az ebből fakadó frusztrációkat is sokkal könnyebb megbeszélnünk és feloldanunk a környezetünkben: együtt tudunk puffogni azon, hogy nem mehetünk színházba és moziba, együtt sírhatunk azért, mert a húsz kilométerre lakó családtagjainkat nem tudjuk meglátogatni, és együtt küldhetjük melegebb éghajlatra a koronavírust és a korlátozásokat bevezető döntéshozókat is. Viszont

 

amíg ez a közösségi trauma így jól feldolgozhatóvá válik pszichológus segítsége nélkül is, addig azok az egyéni traumák, amiket a koronavírus felerősít, már nem – ebben áll a járványhelyzet igazi veszélye mentális szempontból.

 

Nem jött el az online pszichológia kora

 

Így talán könnyebben érthető az is, hogy nem csupán a tavaszi sokk elmúltával, hanem még a mostani lockdown során is miért tértek vissza az ügyfelek személyesen a pszichológusokhoz, miközben a járványügyileg biztonságosabb online foglalkozásokat is választhatnák: az újra felszínre kerülő, erőteljesebben jelentkező

 

szorongásaikat, félelmeiket a legtöbben még mindig bensőségesebben, face to face (mask to mask) szeretnék átbeszélni a szakemberekkel.

 

Ennek megfelelően az általunk megkérdezett pszichológusok rendre arról számoltak be, hogy körükben inkább csak azok választják a webkamerán keresztüli foglalkozásokat, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak személyesen megjelenni: például mert messze laknak, logisztikailag – mondjuk a gyerekek miatt – másképp nem lehet megoldani, karanténba kerültek, vagy éppen krónikus betegségük miatt nem kockáztatják a személyes találkozást.

 

A LOVAS TERÁPIA A SZABADBAN TELJESEN JÁRVÁNYKOMPATIBILIS. FORRÁS: SZÜCS RENÁTA / FACEBOOK

 

Az online terápiák népszerűtlenségének Skultéti-Szabó Katalin szerint a személyes kontaktus iránti vágy mellett (ami természetes egy olyan intim szituációban, mint a pszichológusoddal való beszélgetés) oka az is, hogy a koronavírus az átlagember számára még mindig túlságosan absztrakt: „A Covid szerencsére nem hasonlít a pestisre, nem állnak halmokban a holttestek az utcán.

 

Az emberek félelemérzetét leginkább a látvány indítja be, a kőkemény szembesülés a félelmeikkel. A koronavírus esetén többnyire viszont most is csak számokat látunk a médiában,

 

esetenként tudunk olyan ismerősökről, akik elkapták. Szerencsére még így is viszonylag kicsi a halálozás mértéke, ezért nem érinti meg a tömegeket, és az egyént sem a kockázat viselésének terhe.”

 

Ugyanakkor nem mindegy az sem, hogy maguk a pszichológusok mennyire igénylik, hogy egy világjárvány idején csak kamerán keresztül találkozzanak az ügyfeleikkel. Pálffy Patrik arra hívta fel a figyelmünket, hogy ebből a szempontból nagyon aszimmetrikus helyzet alakulhat ki: ugyanis addig, amíg a kliens csak a pszichológusával találkozik, addig „mi, szakemberek átlag napi négy-öt emberrel is érintkezhetünk a munkánk során”.

 

Így aztán nem meglepő, hogy a pszichológusok között is vannak, akik inkább az online foglalkozásokat preferálják. Pálffy Patrik szerint ez leginkább az idősebb kollegákra jellemző, a fiatal- és középkorú pszichológusok viszont általában berzenkedés nélkül bevállalják, hogy a védőtávolságot tartva, maszkban beszélgetnek az ügyfeleikkel.

 

Maszkban lelket gyógyítani – lehetséges, de nem egyszerű

 

És ezzel el is érkeztünk ahhoz a témához, ahol a leginkább eltérő álláspontokkal találkoztunk: mennyire lehet hatékonyan maszkot viselve terápiát tartani? Ugyanis a járvány miatt – a második lockdowntól kezdődően – a pszichológusok szakmai értelemben csakis rossz szituációban találhatják magukat: ha személyesen találkoznak az ügyfelükkel, a maszkok miatt egyik fél sem tud információkat szolgáltatni a másiknak és olvasni a vele szemben ülő mimikájából, míg online keretek között a testbeszédből származó információk nagy része veszik el.  

 

„Jelentősen megnehezíti a közös munkát a maszkhordás, hiszen a mimika hiányában sérül az a nonverbális kommunikáció, ami a kontextusát adja a verbális közléseknek”

 

– panaszolja Szücs Renáta.

 

Ezt erősíti meg Pálffy Patrik is, aki szerint a mimika már csak azért is rendkívül fontos tájékozódási pont egy pszichológus számára, mert „abból látod, ha valami olyat mondtál a kliensnek, ami számára nagy élmény, meglepetés vagy felismerés lehet, vagy akár azt is egyből látod, ha elutasítja a meglátásodat, mert ő másképp közelíti meg a problémát. Ezek azok a fontos nonverbális visszajelzések, amik alapján el tudod dönteni, hogy merre haladj tovább a klienssel.”

 

Somogyi Katalin hozzátette: a maszkok azt is megnehezítik, hogy a pszichológus nonverbális visszajelzéseket adjon. Könnyen előfordulhat például, hogy a kliens észre sem veszi, ha ő valamin elmosolyodott. Szücs Renáta is hasonló nehézségekről számolt be: „Előfordult többször is olyan, hogy volt egy semleges kommentárom, és láttam a velem szemben ülő kliensen, hogy kételkedik, hogy ezt én most tényleg neutrálisan mondtam-e, vagy valamire célozni akartam – a negatív gondolatoknak jó projekciós felülete lehet, ha a semlegességem ilyetén módon megkérdőjeleződik.”

 

Ugyanakkor ezek a hátrányok nem általánosak minden ügyfél esetében: mint arra Péter rámutatott, rendkívül sok múlik azon, hogy mennyire ismerik egymást a felek a maszkok nélküli időkből.

 

„Ha valaki régebb óta jár az adott pszichológushoz, maszk ide vagy oda, ismerik már egymást annyira, hogy a mimika hiányából származó információvesztés ne nehezítse jelentősen a közös munkát.”

 

A FIATALABB PSZICHOLÓGUS-KOROSZTÁLY A VÍRUSTÓL ÉS A KAMERÁTÓL SEM IJED MEG. FORRÁS: MINDSET PSZICHOLÓGIA / FACEBOOK

 

Ugyanezt erősítette meg Skultéti-Szabó Katalin is, aki szerint a régi ügyfelek más testi reakciói, mint a szemmozgás, a kézmozdulatok, a testtartás, az, ahogyan bejön és leül a fotelbe (kiegészülve a verbális ingerekkel, mint a beszéd tartalma, tempója, a hanglejtés), már egy csomó dolgot elárulnak arról, hogy milyen állapotban van aktuálisan a beszélgetőpartner, és a mimika hiánya így nem annyira zavaró. Hogy mindezeket a nonverbális jeleket be tudja fogadni a pszichológus, Popovics Judit szerint érdemes az ügyféltől a szokásosnál egy kicsit távolabb is ülni – ez nem mellesleg járványügyi szempontból sem butaság.

 

Amennyiben pedig új ügyfélről van szó, Popovics szerint hasznos az első találkozásnál pár pillanatra levenni a maszkot a kliensnek és a pszichológusnak egyaránt, megmutatva egymásnak az arcukat. Az egymás ismeretének hiányából adódó kommunikációs zavarokra pedig Szücs Renáta szerint az a megoldás, hogy mind a pszichológusnak, mind a kliensnek hosszabban, körültekintőbben kell elmagyaráznia a dolgokat, hogy biztosak lehessenek abban: ugyanazt értik az elhangzottak alatt.

 

Mit tanulhat a pszichológia a Covid-helyzetből?

 

A pszichológusok szerint a járványhelyzet elsősorban a már korábban is létező, de eddig hazánkban mély gyökereket nem verő technikai megoldásokban hozhat fejlődést: kialakulnak a protokollok és praktikák az online foglalkozásokra, vagy éppen a maszkhasználatra, és nyitottabbá válhatnak azok is, akik korábban ódzkodtak ezektől a körülményektől.

 

Szücs Renáta szerint a járványidőszak arra is jól rávilágított, hogy

 

a magyaroknak mennyire nincsenek eszközeik arra, hogy az érzelmeiket felismerjék, megéljék, feldolgozzák, és elfogadják. Abban, hogy ez változzon, a pszichológia szakmának is felelőssége van.

 

Éppen ezért Popovics Judit szorgalmazná, hogy a jövőben – akár más szakmákkal összefogva – a pszichológustársadalom erőteljesebben edukálja a tömegeket a mentális egészség megőrzésére: lehetne például tájékoztató kampányokat indítani országszerte, hogy a szakmabeliek megtanítsák az embereket egyszerű egészségmegőrző technikákra, mint a relaxációs légzőgyakorlatok vagy a meditáció.

 

Mindazonáltal a koronavírus-válság nemcsak az emberek, hanem a pszichológusok számára is intő jel lehet. „Most, amikor a körülmények minket is extrém módon megterhelnek, fel kell adnunk azt a gondolkodásunkat, hogy mi mindig segítsünk, és mindent meg tudunk oldani. El kell fogadnunk, hogy nekünk is vannak határaink, és a saját pszichénkkel, egészségünkkel különösen foglalkoznunk kell” – világított rá Skultéti-Szabó Katalin.

 

A vírusnak hála már nem lesz ciki pszichológushoz járni?

 

Popovics Judit szerint valamennyire még ma is tartja magát – főleg az idősebb korosztály körében – az a pejoratív elképzelés, hogy pszichológushoz fordulni gáz, hiszen hozzájuk csak az őrültek járnak. Éppen ezért szerinte generációváltásra van szükség ahhoz, hogy ez a kép végleg eltűnjön a fejekből Magyarországon – ehhez pedig némileg hozzájárulhat az, hogy most korosztálytól függetlenül mindenki megtapasztalhatja, mennyire sérülékeny a mentális védelme ilyen extrém, pandémiás körülmények között.

 

ÖT ÉVE MÉG ELÉGGÉ BENNE VOLT A KÖZTUDATBAN, HOGY PSZICHOLÓGUSHOZ CSAK AZ JÁR, AKI BETEG – MOSTANRA MÁR CSUPÁN ELVÉTVE TALÁLKOZNI EZEN ELŐÍTÉLETTEL.

 

Azonban jó hír a pszichológusok szerint, hogy ebben a folyamatban már a járványnak sem kell igazán segítenie, mert a jellemzően terápiára járó fiatalok és középkorúak alapvetően sokkal nyitottabban állnak a pszichológusokhoz, mint szüleik és nagyszüleik.

 

„Akik az utóbbi években megteszik a kezdőlépést, és eljönnek terápiára, inkább úgy tekintenek erre, hogy a jövőjükbe, az elkövetkező 20-30 évbe fektetnek be”

 

– mondja Somogyi Katalin, hozzátéve: akiknek még vannak fenntartásaik a pszichológusokkal kapcsolatban, azoknak a véleményét is könnyen át tudják fordítani a pozitív élményekről beszámoló ismerőseik.

 

Szerinte most inkább azon van a sor, hogy a társadalmi változást a munka világában is kövessék, és egyre több és több munkáltató jusson el oda: a munkavállalójának mentális jóllétén keresztül az ő érdekét is szolgálja, hogy biztosítson a munkavállalóknak néhány alkalmas pszichológiai foglalkozásokat, ahol a szakemberek fel tudják oldani példának okáért a munkahelyi szorongásokat, képesek kezelni a kiégést, vagy éppen tudnak segíteni az olyan közös krízishelyzetek feldolgozásában, mint egy kolléga elvesztése vagy éppen egy globális járvány.

 

És ha mindez így lesz, talán egyszer Magyarországon is eljutunk oda, hogy nem csak egy káoszba fulladó világban kezdünk majd beszélni a pszichológusokkal, és a vírustól függetlenül is fel lehet majd vállalni, ha valaki szakemberek segítségével is foglalkozik a mentális egészségével.

 

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár azt is elmondta, hogy miért döntöttek úgy, hogy az óvodákat és az általános iskolák alsó tagozatait még áprilisban kinyitják.

Ismert emberek fognak oltásra buzdítani minket, a cél nyolcmillió magyar beoltása, Gulyás szerint a Szputnyik a nyugati vakcináknál is jobb. Ez történt a kormányinfón!

Kolozsváron nemcsak a lakhatás, a kultúra is többe kerül, mint máshol. A Székelyföldön minden olcsóbb, Kézdivásárhely a legolcsóbb, magyar lakossággal is rendelkező város.

A heti Tsúfos Tükör megmutatja, miért örülhetünk a fővárosban épülő kínai egyetemnek.

A 2019-es önkormányzati választáson Pikó András mögé álltak be, és most sem állítanak saját jelöltet a VIII. kerületben.

Ebből nyáron akár óriási káosz is lehet: minden egyes EU-tagállam maga döntheti el, hogy elfogadja-e az EMA-engedéllyel nem rendelkező vakcinákat.

Az óvodák és az iskolák alsó tagozatai április 19-től nyitnak.

A hét kérdése

A hatpárti ellenzéki szövetség szerint felesleges a regisztráció, elég lenne felmutatni a TAJ-kártyát, hogy beoltsanak valakit a covid ellen. Szerinted?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Horváth Máté, a Dürer Kert koncertszervezője az Azonnalinak néhány részletet elárult arról, hogyan fog kinézni a lockdown utáni Dürer. Podcast!

Az 1848-as forradalomra és szabadságharcról szeretünk egy jó adag nemzeti mázzal és pátosszal leöntve gondolkodni. De mi köze a nemzeti ünnep lezüllesztéséhez Torgyán Józsefnek? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás