Szükségünk van arra, hogy lássuk egymást – nem az arctalan tömegben, futólag, idegenek között, hanem azokban az életterekben, ahol időnk nagy részét most egyébként is töltjük. Ki kell beszélnünk azokat a traumákat, amik ebben az évben válogatás nélkül mindannyiunkat értek.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Európa politikai vezetői 2020 novemberének végén két dologra figyelnek: a koronavírus elleni vakcinákkal kapcsolatos kutatásokra és a karácsonyra. Előbbi az európaiak fizikai jólléte, utóbbi a szellemi feltöltődés miatt fontos.
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor és Sebastian Kurz mindketten óvatosan azt kommunikálják, hogy
Triesztben a koronavírus okozta bizonytalanság miatt előrehozták a karácsonyt, miközben itthon elmaradnak az ilyenkor megszokott adventi vásárok – ezekért a köztereket békeidőben októbertől januárig foglaló, fonnyadt kürtőskalácsot és forraltbor néven hervasztó, langyos, cukrozott piros lőrét kínáló torzókért mondjuk nem kár (tisztelet a kevés kivételnek).
Közhely, de igaz: a koronavírus-járvány a rengeteg negatív hatás mellett rámutatott néhány olyan nemkívánatos társadalmi jelenségre is, mint a túlfogyasztás, a globális turizmus létező formáinak fenntarthatatlansága, vagy a városi életforma problémái. Vendégszerzőnk, Kardos Gábor tavasszal úgy gondolta, hogy a vírusválság egyenesen a globális kapitalizmus végét jelentheti.
Most, hogy a vírusválság már nyolcadik hónapja tart, ez utóbbi forgatókönyv azért meglehetősen valószínűtlennek látszik. Van azonban olyasmi, amit a vírus részben elsodor magával, és
Amerikában már a november 27-én esedékes „fekete péntek”, a black friday sem lesz ugyanolyan, mint korábban: a fogyasztók több mint fele aggódik, hogy elkaphatja a vírust vásárlás közben, és inkább online tervez költeni. Ugyan a kiskereskedelem webáruházak felé tolódása jelenlegi állás szerint az Amazonhoz hasonló nagy piactereknek kedvez (Olaszország például erősen támogatja a nem online vásárlást), ennek nem feltétlenül kell így lennie: kicsit tudatosabban vásárolva magyar kisvállalkozásokat is támogathatunk online.
A járványnak azért vannak pozitív hatásai is. A városaink köztereiről az azokat hónapokig foglaló bódévásárok eltűntek. A bevásárlóközpontokon ugyan továbbra is ott lógnak a fényfüzérek, de este hét után a fényesre suvickolt csempepadlókon csak a takarítógép neszel.
Minden jel arra mutat, hogy ez az advent és ez a karácsony más lesz, mint a többi, ez pedig jól is van így. Ezt nem valami homályos alapú morális pánik mondatja velem, hanem a józan ész – az, hogy
Ehhez arra van szükség, hogy a magyarok karácsonykor találkozhassanak egymással. A kormánynak a miniszterelnök ígéretéhez híven arra kell törekednie, hogy az ünnepek idejére ne kelljen szigorúbb korlátozásokat bevezetni, mint amik most érvényben vannak, és a kijárási tilalmat is fel kell oldani.
– Ausztriában, ami Orbán szerint a „mi laboratóriumunk”, már több mint egy hete egésznapos kijárási tilalom van érvényben.
Szükségünk van arra, hogy lássuk egymást – nem az arctalan tömegben, futólag, idegenek között, hanem azokban az életterekben, ahol időnk nagy részét most egyébként is töltjük. Ki kell beszélnünk azokat a traumákat, amik ebben az évben válogatás nélkül mindannyiunkat értek. A téli napforduló körüli ünnepkort övező sallangokat pedig levetkőzni segíthet az, hogy csökken a minket körülvevő, a tisztán gondolkodást ellehetetlenítő zaj. Kösz, vírus!
Olvasnál még Szűcs Donáttól? Itt megteheted. Vitáznál vele? Írj!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.