+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. november 21. szombat, 08:08
Azt, hogy a nacionalizmus mindig egy szűk elit érdeke, amely ezzel tudja a hatalmát bebetonozni és egyben a lényeges kérdéseket egy etnikai alapú „mi” vs. „ők”-felosztással megkerülni, Bosznia-Hercegovinában kiválóan lehet tanulmányozni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Dobar dan!

 

Ez azt jelenti, hogy „jó napot”. Ha Bosznia-Hercegovinában lennénk, háromszor egymás mellé ugyanezt ki kéne írni (esetleg az egyik lehet cirill betűkkel), ugyanis a balkáni országban három etnikum három nyelven létezik – noha ez a három nép eléggé hasonló egymáshoz, nyelveik pedig gyakorlatilag teljesen ugyanazok. Mégis: az ország olyan éles etnikai vonalak mentén szerveződik, mintha ezek a hasonlóságok és azonosságok nem lennének meg.

 

Hogy miért is kezdtem ezzel a cikket?

 

Azért, mert huszonöt éve, 1995. november 21-én fogadták el azt a daytoni egyezményt (nem meglepő módon az ohiói Daytonban), amely egyrészről

 

véget vetett a bosznia-hercegovinai polgárháborúnak, másrészről szentesítve a polgárháború alatti etnikai tisztogatásokat: az egész országot etnikai gettók mentén hozta létre.

 

Van egy szerb és egy közös bosnyák-horvát rész; az ország három államfőjének szerbnek, bosnyáknak és horvátnak kell lennie; de még szavazni is csak akkor lehet, ha valaki ezen nemzetiség egyikéhez tartozik (és akkor is csak a „saját” nemzetiségének jelöltjeire szavazhat).

 

Most attól tekintsünk el, hogy emiatt a többi kisebbség (zsidók, cigányok) vagy azok, akik vegyes identitásúak, „jugoszlávok”, esetleg nem érdeklődnek ilyen etnonackó kategóriák iránt, ki vannak zárva a politikai élet nagyrészéből. (Az, hogy ez nem helyes, az Európai Emberi Jogi Bíróság 2009-ben egy zsidó és 2014-ben egy cigány nemzetiségű állampolgár kapcsán ki is mondta, de a gyakorlat nem változott.)

 

Az egész politikai életet lebénítja az etnikai elv, ugyanis a közéletben „etnogettók” jöttek létre, amelyeket a három nemzetiség nacionalista pártjai uralnak. Ez nemcsak a korrupciót segíti, de egyben gátolja azt is, hogy az ország egészét közösen sújtó problémákra lehessen közös válaszokat találni.

 

Azt, hogy a nacionalizmus mindig egy szűk elit érdeke, amely ezzel tudja a hatalmát bebetonozni és egyben a lényeges kérdéseket egy etnikai alapú „mi” vs. „ők”-felosztással megkerülni, Bosznia-Hercegovinában kiválóan lehet tanulmányozni.

 

A daytoni egyezmény huszonöt éves évfordulója kapcsán tehát nagyon is ambivalens az eredmény. Igen, a polgárháborúnak vége lett, és sikerült tartós békét teremteni, elvégre hiába a folyamatos háromszoros nacionalista politika, fegyveres konfliktusok 1995 óta nem törtek ki a balkáni országban. A daytoni egyezmény azonban – amelynek melléklete tartalmazza nem mellékesen magát az ország alkotmányát is – nem oldotta, hanem gránitszilárdságúvá tette az etnikai megosztottságot.

 

Van-e egyáltalán Bosznia?

 

Lehetne azt mondani, hogy Bosznia-Hercegovinában továbbél a Habsburg- és a jugoszláv kor multikulturalizmusa – és akik mindkettőt elvetik, mondhatják: lám, ahogy egyik és másik, úgy ez a mostani se működne.

 

Ez azonban ugyanaz a logika, ami a daytoni egyezmény mögött is volt. A hágai Jugoszlávia-bíróság (ICTY) is az egész jugoszláv konfliktust etnikai alapokon értelmezte (több olyan ügy is volt, ahol a bíró „bosnyák muzulmán helikopterekről” értekezett, mintha már a helikopternek is lenne etnikuma), nem véve észre például a konfliktus mögötti egyéb elnyomó struktúrákat.

 

Amikor azonban horvát és szerb katonák együtt erőszakolnak meg bosnyák nőket, vagy amikor szerb katonák ellopják szerb parasztok teheneit, akkor talán látni lehet, hogy esetleg nemi vagy osztályalapú elnyomások is jelen voltak, csak ezeket persze könnyű „eladni” etnikai konfliktusokként. A daytoni egyezmény mögött is viszont azon leegyszerűsítő vélemény húzodott meg, mintha az egész konfliktust csak az etnikai különbségek okozták volna – és ezért akarták a népeket ennek mentén szétválasztani.

 

Pedig igenis van helyben is akarat arra, hogy meg lehessen haladni az etnikai törésvonalakat.

 

Ez nem azt jelenti, hogy az emberek ne tudnák, mi az etnikumuk (persze sokan vannak, akiket ez nem érdekel) – de ezt nem tartják ellentétesnek egy közös polgári nemzet kialakulása kapcsán. Ezt a véleményt fejezi ki ma a helyi politikában a Naša Stranka (Mi Pártunk) párt, amelyet bosnyákok, horvátok, szerbek közösen hoztak létre (a párt elnökével az Azonnalin volt is interjú), vagy Željko Komšić, a horvát társállamelnök, aki Zágrábnak is megüzente: ne higgye azt, hogy a hercegovinai horvátok felett ők lennének az urak.

 

Múlt vasárnap önkormányzati választások voltak Bosznia-Hercegovinában. Szarajevóban, amelynek belvárosi negyedeit (így Stari gradot és Centart) eddig az Ankara által támogatott, bosnyák nacionalista SDA uralta, hatalmasat tarolt a Naša Stranka: az etnikai elvet megtagadó párt nem csak győzött, de ennek révén Szarajevónak egy szerb nemzetiségű – de Boszniát hazájának tartó – politikus lesz a polgármestere. De még a tényleg teljesen szerb etnogettóként működő Republika Srpska legnagyobb városában, Banja Lukában is megbukott a szerb nacionalista Milorad Dodik pártja. (Az új Banja Luka-i polgármester maga is szerb nacionalista, sajnos, de neoliberális alapokról szeretné a Dodik-párt által leuralt helyi közéletet demokratizálni.)

 

Amint megszokhattátok: ha közép-európai vagy balkáni téma, akkor abban mi vagyunk a piacvezetők. Ennek megfelelően a daytoni egyezmény huszonötéves aláírását két egész napon át „ünnepeljük” – egész pontosan: több cikkben, interjúban magyarázzuk az odavezető utakat, a mostani problémákat. Jó olvasást hozzá!

 

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ez a’ Tsúfos Tükör, mely a’ jó-kedvnek istápja, ’s kímélet nélkül való ostora mind a’ kevély hatalmasságoknak, ’s meg-általkodott rosszaknak, mellyek e’ Hazát ’s a’ Világot fenyegetik.

Hogyam gyógyíthat meg egy pszichológus egy sárkányt? Mit lépjünk, ha az erdei boszorkány fura dologra kér minket? Minden kiderül Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020 című válogatásból.

Ingyen netet most nem adnak, inkább a digitális oktatáshoz és a gazdaság újraindításához kapcsolódó oldalakat teszik szabadon elérhetővé.

A Vaslady tizenöt évig vezette a brit Konzervatív Pártot, és tizenegy évig a szigetország első női miniszterelnöke volt.
De miért is mondott le
1990. november 22-én?

Hétvégén mérsékelt érdeklődés mellett zajlott Szlovákiában a tömeges tesztelés harmadik fordulója. A kormánykoalíción belüli feszültségekből két újabb válságkezelési terv is született.

Ma több hír esik arról a magyar médiában, hogy mi folyik innen 5000 kilométerre, mint a magyar határtól 200 kilométerre. Ezt szerettük volna megváltoztatni egy kicsit erre a pár napra.

Van-e helye Boszniának az Európai Unióban? És miért lógott sokáig Orbán Viktor irodájának falán az ország térképe? Politikusok válaszolnak. Videó!

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

A Külügyi és Külgazdasági Intézet november 26-i online kerekasztal-beszélgetése.

Ezt is szerettétek

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás