Itt a teljes EU-s jogállamisági javaslat: identitáspolitikai harcok miatt nem fogják elvenni a pénzeket

Csütörtök este az EU-s állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban vív újabb szabadságharcot Orbán Viktor: az uniós pénzek kifizetését jogállamisági feltételekhez kötő javaslat megúszása érdekében akár a hétéves EU-s költségvetést és a koronavírus-mentőcsomagot is megvétózná. Pedig az EU-s jogállamiság-javaslat egyértelműen kizárja, hogy identitáspolitikai ügyek miatt bármely tagállamot büntetni lehessen, hiába riogat ezzel a kormány. Mutatjuk a részleteket!

Csak panaszkodnunk kellett szerda reggel a hosszas titkolózás miatt, mert aznap délután megjelent az Európai Parlament költségvetési szakbizottságának a honlapján az a politikai megállapodás alapján véglegesnek tekinthető rendeletjavaslat, ami az EU-s kifizetésekhez kapcsolódó jogállamisági feltételrendszer részleteit tartalmazza.

A tagállami miniszterekből álló Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament megállapodását már november elején bejelentették, de túl sok konkrét részlet akkor nem derült ki a jogszabályról, ahogy akkor sem, amikor múlt héten az EU Tanácsában nagyköveti szinten meg is szavazták a javaslatot.

De ha már megszavazták, akkor minek keménykedik most Orbán a vétóval?

Talán ezzel a mondattal lehet a legrövidebben összefoglalni az EU-s döntéshozatali folyamatok macerás részleteit. Kicsit bővebben a következő a helyzet.

A rendeleteket – mint amilyen a jogállamiság-mechanizmus is – a Bizottság javaslatára az Európai Parlament és a miniszterekből álló Európai Unió Tanácsa közösen fogadja el. Értelemszerűen szavazással. A módosítások utáni végső szövegverziókról az Európai Parlament plenáris ülése, valamint a Tanácsban az illetékes szakminiszterek (jelen esetben az igazságügyi-, vagy épp az uniós ügyekért felelős miniszterek) szavaznak.

Csakhogy amikor kényes ügyekről van szó, és egyes cikkelyeket tucatszor átírnak különböző alkuk és kompromisszumok mentén, akkor célszerű a biztonság kedvéért előre tesztelni, hogy biztosan átmegy-e majd a véglegesnek szánt verzió a plenárison és a miniszterek tanácsán. Éppen ezért csináltak egy próbaszavazást az EU-s nagykövetek az úgynevezett Coreperben (ez a Tanács nagyköveti szintű szerve), és csináltak egyet az EP-képviselők is a költségvetési szakbizottságban (ami persze nem egyenlő a plenárissal, de a parlamenti erőviszonyok a bizottságok összetételében is tükröződnek).

Mindkét testületen átment a javaslat, de

most már nyugodt szívvel neki lehet futni a végleges, kötőerővel bíró szavazásnak.

Vagyis mégsem annyira nyugodt szívvel, hiszen a magyar és a lengyel kormány – ha már a pusztán minősített többséget igénylő jogállamiság-mechanizmust nem tudja megvétózni – vétót jelentett be az ügy miatt a következő hétéves költségvetésre és a közös EU-s hitelből finanszírozandó koronavírus-mentőcsomagra. A meccs ezügyben csütörtök este folytatódik, akkor ül össze ugyanis virtuálisan az Európai Tanács (tehát nem az EU Tanácsa, amelyik a jogszabályokat fogadja el, hanem az állam- és kormányfők, akik általános politikai irányvonalakról döntenek).

A Napi.hu kormánypárti politikusokkal és tanácsadókkal készült háttérbeszélgetések alapján fel is vázolt pár stratégiát, amit Orbán az ülésen követhet. Az közös bennük – és nem is túl meglepő –, hogy a kormány is tisztában van vele: a jogállamisági feltételrendszert teljesen megúszni nem tudják, inkább annak a további puhítása, vagy egy-két gyakorlati relevanciával nem bíró, de jól kommunikálható kitétel becsempészése lehet a céljuk, minthogy ne lehessen a pénzek folyósítását menedékkérők befogadásához kötni.

A helyzet viszont az, hogy

El is magyarázzuk, hogyan!

1. Pontosan mi miatt lehet a pénzeket megvonni?

Ez a legalapvetőbb és jogosan felvetődő kérdés, hiszen egy jogszabály esetén – pláne, ha az pont a jogállamiságról szól elvileg – alapvető követelmény, hogy pontosan definiálják, mi miatt jár büntetés. A definíciókat több helyen elszórva lehet megtalálni a javaslatban.

+ A rendelet alapján

Hogy ez mit jelent pontosan, arról kétféle felsorolást is tartalmaz a javaslat.

+ Először is példálózó jelleggel rögzíti, hogy milyen jelenségek jelezhetik a jogállamiság elvének megsértését: a bírói függetlenség veszélyeztetése; az, ha a hatóságok jogellenes vagy önkényes döntéseit nem előzik meg, korrigálják és szankcionálják, illetve az összeférhetetlenséget nem zárják ki; valamint az, ha a jogorvoslati lehetőségek nem hatékonyak, akár amiatt, mert annyira szigorúak az eljárási szabályok, akár amiatt, ha gyakorlatilag nem nyomozzák ki és nem büntetik a jogsértéseket. Ez a lista tehát nem kimerítő: csak annyit mond, hogy ezek lehetnek ilyenek (de ezeken kívül lehet akár még más is).

+ Egy külön felsorolás pedig azt tartalmazza, hogy konkrétan mire kell, hogy vonatkozzanak a jogállamiságsértések ahhoz, hogy a pénzmegvonást mint szankciót alkalmazni lehessen. Ez már taxatív, azaz kimerítő felsorolásként van nyelvileg megfogalmazva („az alábbiak közül egyet vagy többet érintenie kell”), és olyasmik szerepelnek benne, hogy az uniós pénzeket osztó hatóságok és a közbeszerzési eljárások megfelelően kell működjenek, akárcsak a pénzügyi ellenőrző szervek; az ügyészség hatékony kell legyen a csalások, adócsalások, korrupció és az EU-s pénzekkel való visszaélések felderítésében; és itt is megjelenik a hatékony bírói jogvédelem követelménye. A végére pedig odaírtak egy olyan gumiszabályt is, hogy „a tagállami hatóságok egyéb olyan helyzete vagy viselkedése, ami releváns az EU hatékony és eredményes pénzgazdálkodása vagy az EU pénzügyi érdekei szempontjából”. Ez rögtön megmutatja azt is, hogy mennyire nem kimerítő valójában a felsorolás.

Összességében azért a követelmények eléggé konkrétan lettek megfogalmazva, ahhoz legalábbis mindenképp, hogy

Nyilván ettől még a kormánypártiak szoktak és fognak is feltehetően ilyeneket mondani, csak épp teljesen alap nélkül, ez a jogállamisági mechanizmus ugyanis tényleg csak a pénzről szól.

2. Mekkora lesz a büntetés, és kinek fog fájni?

A különböző források felfüggesztésével kapcsolatban a javaslat nem határoz meg egy maximális értéket, hogy mennyit, vagy hány százalékot lehetne felfüggeszteni, csak annyit mond, hogy ennek arányosnak kell lennie ahhoz képest, hogy az adott jogállamiságsértés mekkora hatással volt az EU pénzügyi érdekeire vagy hatékony gazdálkodására.

Az érintett tagállamnak lehetősége lesz észrevételeket is tenni azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság által javasolt szankciók mennyire arányosak, a szankciókat pedig a miniszterekből álló Tanács szavazza meg, akár módosíthatja is a Bizottság eredeti terveit. A döntéshez minősített többség kell majd, azaz a miniszterek 55 százaléka kell, hogy támogassa, úgy, hogy ők egyben az EU-s összlakosság 65 százalékát is képviselik. Az ügyet – a hetes cikkelyes eljárással ellentétben – nem lehet majd a végtelenségig húzni, pár hónapon belül le kell zavarni, egy év elteltével pedig felül kell vizsgálni a szankciókat. (Ez nem jelenti azt, hogy kötelező azokat meg is szüntetni, ha a helyzet az adott tagállamban nem lett jobb.)

A másik fontos eleme a szankcióknak az a kérdés, hogy mi lesz az EU-s támogatások végső kedvezményezettjeivel, amelyek sok esetben a kormányzati korrupcióban ártatlan önkormányzatok, és az EU-s pénzeket a központi kormányzaton keresztül kapják meg (a témáról itt olvashatsz egy nagyobb riportot). Ebben az ügyben óriási huzavonák mentek a javaslat korábbi változatai folyton változtak a téma kapcsán, most végül azt írták bele, hogy a Bizottságnak fenn kell tartania egy online platformot, amin keresztül az érintett kedvezményezettek jelezhetik, ha nem kapták meg a nekik járó pénzt.

Azt is hozzáteszi a javaslat, hogy az ilyen visszajelzések alapján

Hogy az a „minden” egy közlemény-e a „mélységes aggodalmakról”, vagy valami több, arra nézve nincs több támpont a szövegben.

Arról sincs rendelkezés a javaslatban, hogy mi lesz azokkal a pénzekkel, amikre még csak most pályáznának az önkormányzatok, de időközben felfüggesztették a kifizetéseket az országnak. Az Azonnali forrásai szerint ez attól fog függeni, hogy a Bizottság pontosan hogyan fogalmazza majd meg az egyes konkrét esetekben a pénzek felfüggesztéséről szóló javaslatot, és hagy-e lehetőséget az önkormányzatoknak a pályázásra – jogszabályi garancia tehát erre nincs.

3. De mi lesz, ha „Brüsszel” mégis politikai alapon büntetne?

Mivel ez az érv várhatóan még egy darabig slágertéma lesz a kormányzati politikusok megszólalásaiban és a kormánymédiában, érdemes egy dolgot világosan leszögezni.

A konkrét szankciókat egy tanácsi határozatban fogják megállapítani. A tanácsi határozatokat pedig az Európai Bíróságon meg lehet támadni, és lehet kérni a megsemmisítésüket, ha az adott tagállam úgy gondolja, hogy ő úgy lett megbüntetve, hogy az nem is felelt meg a rendeletben foglalt szabályoknak. (Ez egyébként egy másik fontos különbség a hetes cikkes eljáráshoz képest, ahol csak formai, eljárási okokból lehet perelni, de egyébként ezt is megtette a kormány az EP-szavazáson a tartózkodások számítására hivatkozva, folyamatban is van az ügy.)

Tehát

hogy hahó, a rendelet alapján emiatt nem lehet pénzt elvenni, ennek semmi köze az EU pénzügyi érdekeihez, tessék szépen az egészet elkaszálni – és borítékolható módon nyerne is.

Persze a kormány feltehetően nem amiatt fél ettől a rendelettől, amit kommunikál, hanem egész más miatt. Ugyanis ha a pénzeket azzal az indokolással vonnák meg, hogy a Polt-féle ügyészség valami megfejthetetlen okból képtelen kinyomozni a Fidesz-közeli oligarchák gyanús EU-s közbeszerzéseit, azon már nincs az az Európai Bíróság, amelyik segítene.

FOTÓ: Dominique Hommel / Európai Parlament, 2019