Családtag vagy dolog a kutya?

Magyarországon az állatok jogi szempontból dolognak számítanak. Ha a gerinces állatok képesek érezni és gondolkodni is, miért ne lehetnének akár részleges személyes jogaik vagy jogképességük?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Szinte nem múlik el hét anélkül, hogy hallanánk valamilyen megrázó állatkínzásról a hírekben. Ha csend is van éppen ezügyben, sajnos biztosra vehetjük, hogy nem a magyar társadalom indult el jobb úton, csak éppen egyetlen eset sem kap olyan kiemelt médiafigyelmet, amilyen például az elképesztő körülmények között tartott, és emiatt felismerhetetlenségig eltorzult Fülöp kutya esetének, vagy a Balotaszálláson történt állatkínzásnak jutott, aminek az elkövetője egy bálamadzaggal az autójához kötözte kutyáját, és métereken át vonszolta az állatot.

A nyomorban tengődő országrészeken végeláthatatlan feladat áll az állatmentők előtt, de sokszor a jómódban, kulturált körülmények között élő emberek sincsenek tisztában az állattartás alapvető szabályaival – gondoljunk csak a húsvétra ajándékozott nyuszikra, amiket néhány hét múlva megpróbálnak „lepasszolni” valahová, miután a gyerek már nem játszik velük.

bár nem teljesen ugyanolyan bánásmódot engednek meg a törvények az álatokkal, mint a tárgyakkal szemben. Amíg egy tulajdonunkat képező tárgyat kedvünkre összetörhetünk vagy elégethetünk, addig egy kutyával vagy macskával nem tehetjük meg ugyanezt büntetlenül. Árnyal ugyan a törvény, mégis nagyon rossz üzenete van annak, hogy dologként határozza meg az állatokat – és ez akkor is igaz, ha egyébként létezik az állatok védelméről és kíméletéről külön törvény is.

Bizonyított tény, hogy a gerinces állatok rendelkeznek értelmi képességgel, énképpel, képesek érezni és gondolkodni. Miért ne alkothatnának külön kategóriát a Ptk-ban, és

Nem kell egyből a legextrémebb példákat vizionálni, és azon gondolkodni, hogy ugyan mit kezdhet egy macska az örökölt millióival, vagy csendben imádkozni érte, hogy ne kezdjenek el itthon is a kutyájukkal házasodni az emberek.

De amíg az állatkínzás tényállása még a legmegdöbbentőbb esetekben is csak három évig terjedő szabadságvesztést helyez kilátásba szankcióként, és máig ritkán fordul elő, hogy a bíróság letöltendő szabadságvesztésre ítél valakit állatkínzás miatt – ráadásul az esetek túlnyomó többsége még csak bíróság elé sem kerül –, addig nem állíthatjuk, hogy legalább az élethez való joguk valóban garantálva lenne.

Sokan úgy gondolkodnak, hogy „az állat az állat, szeretjük őket, de távolról, a helyük a házon kívül van.”

Ez a felfogás addig elfogadható, amíg az udvaron vagy a hátsó kertben élőlényhez méltó körülmények közt tartják őket, nem okoznak nekik testi vagy lelki traumát, megfelelő nagyságú és minőségű élettér áll a rendelkezésükre.

Nem kell mindenkinek családtagként tekinteni a kutyájára, de a jogszabályok azok felé is tehetnének gesztust, akik így kezelik őket. Elősegíthetnénk például, hogy ne legyen többé tabu a mellettünk társként élő állatunk elvesztésekor érzett gyász, ha megadnánk a lehetőséget, hogy a munkáltatók és munkavállalók viszonyát rendező jogszabályok figyelembe vegyék a „gazdigyász” létezését, és az ezzel érintett munkavállalók mentesülhessenek a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól a háziállatuk halála esetén, csupán egyetlen munkanapra.

Ezzel nem többletjogokat követelnének az állattartók, csak egy létező jelenség elfogadását és elismerését – hiszen amíg egy szeretett hozzátartozó vagy barát elvesztése esetén mindenki támogatóan és megértően lép fel, addig a társként tartott állat elvesztése miatt érzett fájdalom máig tabunak számít. Van különbség? Egyesek szerint össze sem lehet hasonítani a kettőt, mások ugyanazt a fájdalmat élik meg. Akkor járunk el ebben a kérdésben igazságosan, ha mindkettőt elfogadjuk.

Az mindenesetre tény, hogy az emberi népesség növekedésével együtt nagy mértékben nő a házikedvencek száma is, így

A szerző politológus. Vitáznál vele? Írj!