Jobboldali lapok is bírálják Orbánt és a lengyel kormányt a vétó miatt

Európai jobboldali napilapok vezércikkei is bírálják Budapestet és Varsót az EU-büdzsés vétóval való fenyegetés miatt. Azt kérik kormányaiktól: ne engedjenek a magyar-lengyel nyomásnak. Van olyan újság, amely szerint a helyreállítási alapra nem csak ezen két kelet-európai állam jelenthet veszélyt, és van olyan is, amely már a huxitot emlegeti.

Jobboldali lapok is bírálják Orbánt és a lengyel kormányt a vétó miatt

Orbán és Kaczyński sikerén vagy kudarcán múlik az Unió jövője – írja Roman Pataj a szlovákiai Denník N hírkommentáló rovatában. A szlovák publicista szerint a most következő hosszú és fáradságos tárgyalások végén ki fog derülni, hogy Orbán és Kaczyński legyőzik-e a liberális demokrácia elvén alapuló európai integrációt. Különösen Orbán alakította az uniós forrásokat a saját pénztárcájává – fogalmaz Pataj, aki úgy látja, mivel Orbánnak is sürgősen szüksége van az eurómilliárdokra, szem előtt kell tartani azt a lehetőséget is, miszerint a költségvetés vétója a magyar miniszterelnök részéről csak trükközés és zsarolás.

Zdenka Kollárová, a szintén szlovák Pravda újságírója szerint elérkezett az ideje, hogy Brüsszel bekeményítsen az Unió értékeiből paródiát csináló Magyarország és Lengyelországgal szemben, bár a szlovák újságíró arra számít, hogy az esetleges „német kompromisszum” lenyes majd a „pénzt csak azoknak, akik a szabályok szerint játszanak” ambiciózus tervéből. Kollárová szerint kompromisszum mindenképpen lesz, mert bármilyen hangosan tiltakozik is Magyarország és Lengyelország, mindkét országnak szüksége van a „brüsszeli milliókra”. A szlovák újságíró szerint abból, hogy a szlovák jobboldali kormányfő, Igor Matovič melyik oldalra áll majd a kompromisszumot kialkudó vitában, az is ki fog derülni, hogy Szlovákia mennyire áll közel a „magyar vagy a lengyel úthoz”.

Orbán ezúttal is az utolsó pillanatig próbál kompromisszumot kialkudni, a már sokszor látott hagyományos játékáról van szó a Martin Ehl, a cseh Hospodářske noviny elemzője szerint. Ehl felidézi, hogy Orbán a hasonló esetek többségében az utolsó pillanatban visszalépett, különösen a német partnerekkel való tárgyalások hatására. A cseh elemző ezúttal is arra számít, hogy mivel az Unió soros elnökségét épp Németország látja el, a magyar vétót viszonylag gyorsan sikerül majd tárgyalásokkal rendezni. A lengyel konzervatívok viszont Ehl szerint a saját választóiknak akarnak imponálni azzal, hogy egész Európát sakkban tartják.

Merkelnek ki kell tartania – szorgalmazza a neokonzervatív berlini Die Welt kommentárja. A lap szerint az eddigi mechanizmusok, amelyek a jogállamiságot lennének hivatottak védelmezni, „nem tettek nagy benyomást az érintett államokra”. A szerző szerint világos, hogy ha átmegy a tervezett jogállamisági kontroll, azon Lengyel- és Magyarország fennakadna. A berlini jobboldali újság ezért elvárja, hogy Merkel tartson ki: „A kedves európai béke miatti rossz kompromisszumok lényegileg helytelenek lennének.”

Az olasz jobboldali liberális Corriere della Sera napilap véleménycikkírója azonban nem tart Budapest és Varsó vétójától, szerinte ugyanis: ha a két ország vétózik, akkor a Fidesz és a PiS elveszti a következő választást, mert nem lesz szétosztható pénz. A cikkíró ebből arra következtet: Varsó és Budapest az utolsó percben visszarántja kormányt. Ez azonban nem menti meg feltétlenül az újjáépítési alapot, mert van a magyar és lengyel kormánynál keményebb ellenfél is: „az igazi veszélyt az északi országok jelentik” – vonja le a Corriere della Sera a következtetést.

Az Öt Csillaghoz közelálló Radio Popolare rádióadó véleménycikke arra hívja fel a figyelmet, hogy Olaszország azon Orbán Viktor miatt eshet el az EU segélycsomagjától, akit Matteo Salvini jó barátjának tart. A véleménycikk szerint: ha Salvini hívei esetleg a menekültkérdésben egyet is értettek Orbánnal, a mostani döntéssel világossá válhatna számukra: a magyar miniszterelnök nem az olaszok oldalán áll.

A balliberális párizsi Le Monde napilap vezércikke úgy véli: a jelenlegi magyar és lengyel vétófenyegetés csak az ottani kormányok érdekeit szolgálja. A lap szerint éppen ezért ezúttal – ellentétben a menekültválsággal – a mostani vitában semelyik másik kelet-európai állam se támogatja Budapestet és Varsót. A Le Monde vezércikke azt írja: „Nem, kedves Orbán miniszterelnök úr, az Európai Unió nem a Szovjetunió. Ellentétben a kimúlt keleti blokk helyzetével, Magyarország a legnagyobb örömmel lépett be az EU-ba, és bármikor kiléphet onnan, ha úgy kívánja.”

A francia katolikus La Croix napilap vezércikke arra figyelmeztet, hogy a jogállamiság eddig is az Európai Unió egyik alapértéke volt, amit Magyarország és Lengyelország a belépéssel elfogadott. Ennek megerősített védelmén „minden polgár“ csak nyerne – véli a katolikus újság.

A bécsi konzervatív napilap, a Die Presse újságírója, Oliver Grimm a reggeli glosszájában már Magyarország és Lengyelország esetleges EU-ból való kilépésén merengett el, feltéve a kérdést: mégis mi az EU-tagság ára? Ha ez a jogállamiság tisztelete, akkor az EU lényegében önmagát számolja fel azzal, ha enged „a budapesti és varsói nacionálautoriter kormányok nyomásának”, ha viszont a többi 25 tagállam tartja magát ahhoz, hogy csak az kapjon pénzt Brüsszeltől, aki nem a haverjainak osztogatja, és aki nem ássa alá az EU-szerződésekben foglalt közös értékeket, „úgy Lengyelországot és Magyarországot a kijárathoz kell vezetni”. Grimm szerint egy polexit és egy huxit végzetes lenne az EU számára, „de ahogy Görögország balpopulista kormánya is csak akkor értett a szóból, amikor megfenyegették őket a grexittel, meg kell fontolni, hogyan szigeteljük el úgy Magyarországot és Lengyelországot, hogy megtörjük ezt a nacionalista őrületet”.

„Lengyelország és Magyarország nem teljesértékű demokráciák már, más országok is ennek a szélén egyensúlyoznak. A demokratikus államok többsége ebből végre levonta a konzekcenciát, és azt mondta: ha lebontjátok a jogállamot és a demokráciát, nem kaptok több EU-s pénzt” – írja a bécsi liberális Der Standard publicistája, Hans Rauscher. Szerinte nem szabad engedni, hogy győzzön a magyar és lengyel álláspont, éppen ezért jól tette Kurz kancellár és pénzügyminisztere, amikor kitartott a jogállamisági követelmények mellett. „Ez a demokráciapolitikai minimum. Meglátjuk, elég lesz-e ez, amikor tényleg keményre fordulnak a dolgok.”

A romániai sajtóban egyedül az Adevărul nevű jobboldali napilap közölt véleménycikket a témában. Cristian Untenu szerint „Lengyelország és Magyarország most egy zárt körű és nagyon veszélyes diplomáciai pókerpartiba kezdett, amiről biztosan hiszik, hogy megnyerhetik”. Magyarország és Lengyelország azért ennyire magabiztos most is, mert bár mindkét ország ellen helyezett már korábban kilátásba szankciókat és kötelezettségszegési eljárást is az EU, ám érdemben mégsem büntette őket soha Brüsszel, írja a szerző, aki biztos benne, hogy meg fog születni az egyezség az ügyben a vétóval fenyegető felek és az EU között. Ugyanakkor felteszi a kérdést: „Na, de ki fog szenvedni már megint? Nem az az Európai Unió, amelyik bokszzsákká avanzsálódott, és arra sem képes, hogy betartassa az előírt szabályait? Eljutottunk oda, hogy már nincs olyan szabály, amit ne lehetne megsérteni, vagy figyelmen kívül hagyni. Mikor fogunk megfizetni érte, és mennyibe kerül már most az, hogy ezeket az alapokat már a saját tagjai sem veszik komolyan?!”

Noha az Egyesült Királyság az EU-nak már nem tagja, azért érdemes figyelni a liberális brit The Guardian szerkesztőségi véleménycikkére. Eszerint Angela Merkel korán örült, amikor az Európai Parlament által elfogadott új EU-s költségvetést és helyreállítási csomagot dicsérte, ugyanis ezt a balhét is neki kell megoldania. Orbán Viktort „túlhatalmú vezetőnek”, a lengyel kormányt pedig „aggresszívan konzervatívnak” nevezik, és mint írják, a két országnak azért elfogadhatatlanok a jogállamisági kritériumokhoz kötött kifizetések, mert ezzel „értelmet nyernek az EU-s intézmények”, és mert ezzel elszámoltathatóak lennének. „Életbevágóan fontosnak” nevezik, hogy Magyarország és Lengyelország ne zsarolhassa a többi tagállamot a jogállamisági feltételekkel. A júliusi segélycsomagot példaértékűnek tartják a brit lapnál szolidaritás szempontjából, ugyanakkor megjegyzik: „a legnagyobb haszonélvezők nem várhatják, hogy továbbra is bezsebelhetik a pénzt és közben sérthetik az EU alapértékeit”.

Egyre inkább csak díszletté válik az EU szövege, miszerint ez egy jogi- és értékközösség lenne, írja a svájci Neue Zürcher Zeitung már Peter Rásonyi cikkének címében. A magyar és a lengyel vétóból való legőszintébb kiút szerinte az lenne, ha az EU bevallaná: alapvetően egy gazdasági közösségről van szó még mindig, és noha Budapest és Varsó „jogállamisági különútja végül leginkább saját állampolgárainak fog a legtöbb kárt okozni”, alaposan vissza kéne fognia pénzügyi újraelosztó mechanizmusait, belátva, hogy az uniós forrásokkal való visszaélést nem lehet megakadályozni. Ám ehelyett pont az ellenkezőjét teszi az unió, sajnálkozik Rásonyi: hitelt vesznek fel, amit aztán az integráció diadalaként ünnepelnek.

És hogy mit mond az Azonnali főszerkesztője? Olvasd el!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek