+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Antal Róbert-István
2020. november 16. hétfő, 16:51
A posztcovid egyesülést követően elgyengült román államot végre rá lehetne venni egy normális decentralizációra. Az RMDSZ helyében én ezt teljes mellszélességgel támogatnám.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A Romániától keletre fekvő kicsi, három és fél milliós Moldova vasárnap köztársasági elnököt választott. Nagyon leegyszerűsítve a sztorit, a vasárnapi második fordulóban arról volt szó, hogy

 

az országnak Nyugat- és Románia-barát (a rövid ideig miniszterelnök Maia Sandu), vagy inkább az önállóság és az Eurázsiai Unió felé tekintő elnöke lesz-e (a szocialista Igor Dodon).

 

Aki olvasott vasárnap este Azonnalit, már tudja, hogy Moldovának először lesz női köztársasági elnöke: Maia Sandu ugyanis már a vasárnap esti exit poll szerint is óriási fölénnyel húzta be a második fordulót. A hétfő délelőtti végleges eredmények szerint Sandu 57,75 százalékot, Dodon pedig 42,25 százalékot szerzett. Én pedig most, Sandu győzelme után azt mondom:

 

Moldova egyesüljön Romániával!

 

Igen, tudom: nemzetáruló, libernyák, kommunista és még sorolni sem tudom, hogy mi vagyok. Azt is elmondom, miért: pusztán cinikus – vagy azt is lehetne mondani, reálpolitikai nézőpontból –, erdélyi magyar számításból, érdekből kívánom az egyesülést. 

 

Romániát és Moldovát ugyanis többségében etnikai románok lakják.

 

A moldovaiak mondjuk a több, mint kétszáz éves orosz, majd szovjet uralom hatására veszítettek román identitásukból, viszont az 1992-es függetlenség óta a román identitás reneszánászát éli náluk.

 

A moldovaiak elnemzetietlenítésének eszköze a moldovai mesterséges nyelv megalkotása volt.

 

Noha a moldovaiak által beszélt nyelv mind nyelvtanában, mind szókincsében 99 százalékban azonos a románnal, a szovjet iskolák hatására még ma is sokan úgy tartják, hogy ők Moldovában külön nyelvet beszélnek és külön nemzetet alkotnak. Ez kicsit olyan, mintha a palóc vagy a székely nyelvjárást kiáltanánk ki önálló nyelvnek.

 

A román-moldáv egyesülésnek meglepően hangozhat ugyan, de van alapja és realitása. A román társadalom körülbelül úgy tekint Moldovára, mint a nagymagyarországos magyarok Erdélyre. Ugyanúgy a románok sincsenek azzal tisztában, hogy Moldovában a románok mellett oroszok, ukránok és gagauzok is élnek, ahogyan a magyar társadalom kollektív tudatában is az szerepel, hogy Erdélyt többségében még mindig magyarok lakják. A románai románok nagy többsége számára evidencia az egyesülés lehetősége, a politikai pártok közül a nacionalistábbak képviselik az ügyet. Noha a legtöbb politikai szereplő csak óvatosan nyilatkozik meg e téren, a volt államelnök, Traian Băsescu egyetlen magas rangú román politikusként teljes mellszélességgel a román-moldáv egyesülés mellett tette le a voksát.

 

Moldovában sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy ki unionista (vagyis egyesüléspárti) és ki függetlenségpárti. Ugyanis ez az a vízió, ami nemcsak politikailag, de etnikai szempontból is megtöri a moldáv társadalmat. Az erősebb román identitású moldovaiak vágynak az egyesülésre, politikai képviseletük így a nyugatos, EU-párti pártokban manifesztálódik. Az ország kisebbségei (az oroszok, a gagauzok) és a szovjet időkben szocializálódott moldovaiak inkább függetlenségpártiak és inkább Moszkvára tekintenek.

 

Johannis, make Romania great again!

 

Nézzünk meg egy lehetséges forgatókönyvet. Egyrészt ha

 

Románia egyesülne Moldovával, akkor két szegény állam egységéből jönne létre egy harmadik, az eddigieknél is diszfunkcionálisabb állam.

 

Nyilván ez nem jó az erdélyi magyaroknak, mivel az amúgy is borzalmas román állami szolgáltatások még inkább lezüllenének, sőt: ezzel az erdélyi magyarság összlakosságon belüli aránya az eddig 6 százalékról még kevesebbre, 3-4 százalékra csökkenne.

 

Viszont ezzel esélyek is járnának: az országos politikában például csökkenne a magyar ügyek relevanciája. Nem mintha mostanában olyan fontosak lennénk: elég, ha csak a román országos sajtót nézzük, hogy hol, mikor, hogyan jelenik meg benne az erdélyi magyarság. Általában csak akkor, ha Székelyföldön (ahol az erdélyi magyarságnak csak kábé egyharmada él), vagy ahogy a román országos tévéken megjelenik: HAR-COV-ban (azaz Hargita és Kovászna megyékben, khm, szeretem ezt a kelet-ukrajnai áthallást) valami balhé van. Máskor viszont nem, vagyis a magyar kérdés Bukarestben huszadrangúnak számít.

 

A moldáv egyesüléssel pedig még inkább veszítene bukaresti jelentőségéből, így

 

a posztcovid egyesülést követően pillanatnyilag elgyengült román államot végre rá lehetne venni egy normális decentralizációra.

 

És igen, a sokat áhított, agyonrágott, ám igazából senki által nem konkretizált mágikus autonómiára is. Arra, hogy például Gyimesbükkön az önkormányzat dönthessen arról, hogy magyar nyelvű iskolát indítana, vagy isten ments, történelmi hagyományaihoz híven véletlenül egy másik közigazgatási egységhez, Hargita megyéhez csatlakozna a mostani Bákó megye helyett. Mindehhez most Bukarest és a szóban forgó minisztériumok döntése szükséges – de nehogy már a fővárosban jobban tudnák, hogy mi hasznosabb a gyimesi csángónak.

 

Szerkesztőségbeli erdélyi kollégámmal éppen ezen kacarásztunk a napokban: ha az erdélyi magyar érdekképviseleti szervezet,

 

az RMDSZ döntéshozói helyében lennék, mellszélességgel támogatnám Moldova és Románia egyesülését.

 

Egyrészt gesztusértékű lenne a román pártok és közvélemény felé. Azt lehetne bizonyítani ezzel, hogy az erdélyi magyarok mégsem Románia szétszakításán munkálkodnak naphosszat.

 

Az RMDSZ ugyanakkor azért nem támogatja az egyesülést, mert tart a saját súlyvesztésétől. Nemcsak a román össznépességen belül csökkenne le a magyarok aránya, hanem nem érnék el parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt sem, érvelnek az RMDSZ-nél. Az RMDSZ ugyanakkor tudja, hogy ez egy hazugság: kisebbségi politikai alakulatként lehet, hogy tényleg 5 százalék alá csökkenne a támogatottságuk, azonban a 2015-ben megváltoztatott választási törvényt mintha pont az RMDSZ igényeire szabták volna.

 

Eszerint ha minimum négy választási körzetben legalább 20 százalék fölött teljesít egy párt, akkor az bejuthat a román parlamentbe. A jelentős magyar lakosságú megyék (Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár, akár még Bihar is) révén tehát az RMDSZ akkor is parlamenti erő lenne, ha országosan nem lenne meg az 5 százalék. Annyi különbséggel, hogy nem lenne annyi szenátoruk és képviselőjük, mint eddig, így az alkupozíciójuk valóban romlana.

 

Másrészt az egyesüléssel Románia két területi anomáliára is szert tenne. Egyrészt ott lenne a Dnyeszter-menti Köztársaság, amellyel az egyesülés Oroszország jelenléte miatt gyakorlatilag megvalósíthatatlan, habár nemzetközi jogilag még mindig Moldova része – és így lehet, hogy egyben Románia része is lenne. Mivel nem vagyok kompetens sem a nemzetközi jogban, sem geopolitikában, ezért Tiraszpollal nem is foglalkozom. Sokkal izgalmasabb Moldova „székelyeinek”, a török nyelvet beszélő, cirill betűkkel író, ortodox vallású gagauzoknak az esete. Ők ugyanis Dél-Moldovában saját autonóm egységgel rendelkeznek: ez Gagauzia.

 

Románia alkotmánya viszont az állam egységes, oszthatatlan jellegéről szól. De egy egyesülés során így mi történne Gagauziával?

 

Felszámolják? Ha igen, hogyan adja el Románia azt az imidzsét nyugaton, hogy ő a kisebbségek mintaállama? Olyannyira mintaállam, hogy Dobrudzsa sokszínűségéből mára szinte semmi nem maradt, elég volt majd' 150 év, és színromán lett a tengerparti régió. Vagy nézzük meg, mennyi német (szász és sváb) maradt Romániában. Románia elvileg megteheti, hogy visszavonja a gagauz különleges státuszt, és a területet a moldáv megyékbe olvasztja, viszont ezzel a lépéssel súlyos imidzsvesztést szenvedne nyugaton. A gagauz autonómia léte ellenben precedenst teremtene az erdélyi magyaroknak.

 

Mit léphet Románia erre? Valószínű, hogy a kivárásra fog játszani.

 

A gagauzok sokkal kevesebben vannak, mint a magyarok, és nem áll mögöttük „anyaország”, nem jelentenek biztonságpolitikai kockázatot. Ezért elképzelhető, hogy a gagauz autonómia akár meg is marad. A magyarok pedig maradnak a mostani szituációban, mert

 

hiába minden nemzetközi törekvésük, a kisebbségi kérdés, az erdélyi magyarok ügye még mindig román belügynek számít.

 

Ezt nem a románellenesség mondatja velem, mindig el szoktam mondani:

 

imádom a románokat, csak a román államot nem szeretem.

 

A francia típusú nemzetkoncepciójukba bele van kódolva, hogy az egyéni jog mindenki számára biztosított és nincs szükség nemzeti, vagy más típusú többletjogokra. Azonban az egyéni jogok és a többségi nemzetbe való asszimilálódás között egyenes az út. Lefordítva: Románia egyre inkább homogenizálódik, regionális identitásai feloldódnak a „romániaiságban”. Azonban egy esetleges moldáv-román egyesülés ismét megteremtené a lehetőségét a regionális és a nemzeti identitások felértékelődésének, amit ki lehetne használni.

 

Szóval még egyszer: az RMDSZ-nek moldáv egyesülést szorgalmazó párttá kellene válnia, gagauz lobbicsoportot alapítva!

 

Olvass még Antal Róbert-Istvántól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ez a’ Tsúfos Tükör, mely a’ jó-kedvnek istápja, ’s kímélet nélkül való ostora mind a’ kevély hatalmasságoknak, ’s meg-általkodott rosszaknak, mellyek e’ Hazát ’s a’ Világot fenyegetik.

Hogyam gyógyíthat meg egy pszichológus egy sárkányt? Mit lépjünk, ha az erdei boszorkány fura dologra kér minket? Minden kiderül Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020 című válogatásból.

Ingyen netet most nem adnak, inkább a digitális oktatáshoz és a gazdaság újraindításához kapcsolódó oldalakat teszik szabadon elérhetővé.

A Vaslady tizenöt évig vezette a brit Konzervatív Pártot, és tizenegy évig a szigetország első női miniszterelnöke volt.
De miért is mondott le
1990. november 22-én?

Hétvégén mérsékelt érdeklődés mellett zajlott Szlovákiában a tömeges tesztelés harmadik fordulója. A kormánykoalíción belüli feszültségekből két újabb válságkezelési terv is született.

Ma több hír esik arról a magyar médiában, hogy mi folyik innen 5000 kilométerre, mint a magyar határtól 200 kilométerre. Ezt szerettük volna megváltoztatni egy kicsit erre a pár napra.

Van-e helye Boszniának az Európai Unióban? És miért lógott sokáig Orbán Viktor irodájának falán az ország térképe? Politikusok válaszolnak. Videó!

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

A Külügyi és Külgazdasági Intézet november 26-i online kerekasztal-beszélgetése.

Ezt is szerettétek

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás