Nem sápítozni kell a közbeszéd állapotán, hanem próbálni legalább megérteni a másikat

Zulik Ákos

Szerző:
Zulik Ákos

2020.11.15. 18:16

Értelmes párbeszédhez a másik gondolatmenetének megértése szükséges. Ha ehhez az empátia hiányzik, és nem vállaljuk az esetleges kudarc lehetőségét, a politikai viták kakofón üvöltözések maradnak. Ahhoz, hogy ne így legyen, elemi ösztönöket kell levetkőznünk.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A magát mértékadónak képzelő értelmiség körében évtizedek óta szokás sápítozni a közbeszéd minőségének romlása, az egyre agresszívabb vitastílus, a konstruktív párbeszéd és hasonló szép eszmények eltűnése miatt. Ebben sok igazság is van, főleg mióta a közösségi média véglegesen virtualizálta és ösztönszerűvé tette politikai interakcióink javát. De a vitára való képesség fejben és szívben dől el, ebben pedig sokszor a képzettek és privilegizáltak sem jeleskednek.

A probléma persze nem az SZDSZ 1994-es árulásával kezdődött, hanem az emberi pszichéből és társas működésünkből alapvetően fakad. A rációhoz ugyanis nem elég a fejlett logikai érzék – érzelmi előfeltételek is vannak. Nagy adag beleérzés kell ahhoz, hogy az elhangzó vagy leírt információk mentén őszintén rekonstruáljuk a számunkra kevéssé szimpatikusak gondolatait.

Ha elképzelhetetlen számunkra a másik kiindulópontja, akkor azzal is nehéz dolgunk lesz, hogy valóban megértsük, mit mond.

A valós érvelés és a torzabb eszmecsere közti különbséget egy Wayne Brockriede nevű érveléskutató izgalmas hetvenes évekbeli elmélete szerint annyi, mint a szerető és a csábító, illetve az erőszaktevő közötti különbségtétel.  

A szerető vitázást Brockriede azzal a tisztelettel azonosítja, amikor felvállaljuk saját gondolataink alulmaradásának lehetőségét. Az elméletet modernizáló Richard Friemannek viszont még ennyi sem kell – bizonyos dolgok akár lehetnek vitathatatlanok is a szemünkben. De a vitathatatlan dolgokkal vitázó emberek gondolkodását is empátiával kell rekonstruálnunk. Csak ekkor indulhat be elménkben az értelem násza, az érvek őszinte összevetése.

Bármilyen erotikus is ez a régi görögök szerint, ez sem a Pesti TV-n, sem a Washington Postban nem pont így megy. Pedig elvileg a legradikálisabb abortuszpárti feminista és tradicionalista katolikus is közelíthetne egymás gondolataihoz empátiával, miközben saját véleménye intakt marad. De nem így működnek a dolgok.

Az erőszaktevő értelem egyáltalán nem vállal kockázatot. Fő célja, hogy felül maradjon és ezért mindent megtesz – kiforgat, kisarkít, csúsztat és szélsőséges esetben akár cenzúráz is. Ez a hatalom és a hegemónia logikája. Ha őszintén magunkba nézünk, akkor nem csak tekintélyelvű diktatúrák, hanem demokratikus politikusok, sőt manapság ikonikus újságok szerkesztői és értelmiségiek is így gondolkodnak. Ezzel pedig sokat vesztünk mindannyian.

ERŐSZAKTEVŐ ÉRVELÉSEK A GLOBÁLIS ÉS A LOKÁLIS MÉDIÁBAN

Valóban akkora kockázat lenne, ha az amerikai újságírók felnőnének saját szakmai önképükhöz és tisztességesen megírnák a Hunter Biden-sztorit? Egészen biztosan fel kell függesztenünk a kényelmetlen, vagy akár veszélyes nézeteket vallók szólásszabadságát? Muszáj rasszistának, szexistának, transzfóbnak, vagy éppen sorosistának és kommunistának neveznünk a velünk egyet nem értőket? Biztos, hogy az abortuszról véleményt alkotó férfiak csak gátlástalanul delirálnak a nők felelősségéről?  

A modern politikai fejlődés nagy vívmánya, hogy az erőszak helyett a világ szerencsésebb részén finomabb társadalmi kondicionálást tett lehetővé.

A posztmodern politikai fejlődés nagy kockázata viszont az, hogy a központi állam jelenléte nélkül magunknak, szabad piacból és teljes véleményszabadságból kiindulva építjük fel ugyanazt a totális kontrollt.

Ennél is nehezebb felismerni a csábító veszélyét, hisz ő egy fokkal trükkösebb alak. Ő elhiszi és elhiteti magáról, hogy valódi párbeszédben vesz részt. A valódi beleérzés kockázata helyett azonban kulcsfontosságú pillanatokban heurisztikákat választ és sármmal meg trükkökkel helyettesít. Ha ezt teszi, valójában nem kockáztatja érzelmei és véleménye integritását.

A felfokozott politikai viták legnagyobb részében csábítók vesznek részt. A valós beleérzés híján szofisztikált kognitív disszonancia-redukciók, szelektív hallási problémák és az érvelési hibák teljes spektruma hangzik el olyan még emberek részéről is, akik kognitív képességéhez semmi kétség nem fér.

Csak a minapról: biztos, hogy Lánczi András azért nem engedi, hogy a Corvinus szenátusa szolidarítson az SZFE-vel, mert ő a fideszes Heidegger és egyébként is, Gyurcsány? Nem kellene megvizsgálni, helytállóak-e hatásköri és szabályzati hivatkozásai? Nem lehet, hogy az alt-right trollhadseregek csúsztatásai éppúgy csak nárcizmusra és feszültségkeltésére jók, mint a woke HR-menedzser-SJW-koalíció bevett dogmái?

Biztos, hogy jól fel tudjuk mérni a politikai lépések értelmét, ha a kontextuális tudás annyi, mint O1G?

Sem a csábító, sem az erőszaktevő nem tiszteli önmagában a kockázatot vállaló, kíváncsi és bátor emberi lényt, aki az igaz hitek birtokában kíván választani és nem kívánja megérteni, mások miért másképp választanak. Végképp nem képesek ugyanezt feltételezni vitapartnereikről. A szabadságszerető, nyitott és igazságkereső emberek szembehelyezkednek az erőszaktevőkkel. Ehhez viszont empátiát kell keresniük magukban a távolinak, érthetetlennek, vagy akár gonosznak tűnő gondolatok megértésére is.

De miért tesz meg mindent a társadalom az ellen, hogy elkerüljük a csábítókat és észrevehessük magunkban a csábítóvá válás kockázatát? A politikai kakofóniáról szóló cikksorozat következő részéből kiderül.

Olvass még Zulik Ákostól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

Zulik Ákos
Zulik Ákos közgazdász, az Azonnali szerzője
Zulik Ákos
Zulik Ákos közgazdász, az Azonnali szerzője

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek