Kemény és mocskos kampány után vasárnap tartják a moldovai elnökválasztás második fordulóját, ahol az oroszpárti regnáló elnök, és a nyugatos, a Romániával való újraegyesüléssel kacérkodó exminiszterelnök mérkőzik meg egymással. A kampányba a tojásjóslástól a homofóbián át a migránsozásig sok minden belefért, azonban félő, hogyha az oroszpárti elnök leszerepel, újból nagyhatalmi küzdőtér válhat Európa legszegényebb országából.
Ha van hasonlóság a moldovai politikai elit és a nyugati média között, az bizony az, hogy mindkettejük egy öles geopolitikai játszmaként szeretné láttatni a választásokat Európa legszegényebb országában.
A politikusoknak könnyebb is így, hiszen addig sem kell azzal kampányolniuk, hogy miként képzelik el a gazdaság fejlesztését, a széleskörű szegénység vagy a korrupció megszüntetését, a közszolgáltatások jövőjét – vagyis azokat a közügyeket, amelyekért egy országban érdemes választásokat tartani. A nyugatos jelöltnek elegendő ugyanis a veszélyes orosz befolyással, a Moszkva-párti jelöltnek pedig az EU (vagy a nyugati szomszéd Románia) démonizálásával foglalkoznia, ennek megfelelően tartsanak akár elnök-, akár parlamenti választásokat Moldovában,
A moldovai politikai helyzetről tudósító újságíró dolga is könnyebb, hiszen a nyugati közvélemény szemében tökéletesen ismeretlen és érdektelen elnökjelöltekre rá lehet húzni a „moszkovita” vagy épp a „nyugatos” lepedőt – ezzel máris tétje lesz a választásnak, és el lehet sütni az örök közhelyet: nyugatra vagy keletre indul vasárnap Moldova?
És valójában – mint azt az elnökválasztások első fordulója előtti elemzésünkben is írtuk – ezzel a narratívától nem is állunk valami messze a valóságtól. Két hete a rövid ideig az ország nyugatbarát miniszterelnökeként is ténykedő, de hamar megbuktatott Maia Sandu nagy meglepetésre megnyerte az elnökválasztás első fordulóját a regnáló elnök, az oroszpárti Igor Dodon ellen. Nem is kevéssel: Sandu 36, ellenfele 32,5 százalékot kapott, így a korábban a Világbanknál dolgozó közgazdász Sandu a második fordulóra már komoly esélyesként fordul rá.
Ellenségből kényszerpartner, majd újból ellenség
Az amerikai elnökválasztás megmutatta, hogy a közvélemény-kutatásokra még a világ leginkább követett választásakor sem érdemes mérget venni, ha pedig ez igaz az Egyesült Államokra, akkor Európa legszegényebb országára már hatványozottan. A közvélemény-kutatók az első forduló előtt Maia Sandut alaposan alulmérték, ahogyan az első forduló végül 17 százalékkal záró meglepetésemberét, az üzletember Renato Usatîit is (az, hogy a román határra a kínai nagy fal másolatát felhúzni ígérő üzletember szavazóit ki mozgósítja jobban a második körben, eldöntheti a választás kimenetelét is). A bizonytalanság pedig a második forduló előtt is ugyanekkora: az oda bejutó két jelöltet csupán két közvélemény-kutatás mérte a fordulók közötti két hétben: az egyikben Sandu, a másikban Dodon vezet egy orrhosszal.
Előzetesen eredményt hirdetni épp emiatt tehát lehetetlen, a fő kérdés pedig az, hogy megismétlődik-e 2016 példája. Moldova négy éve választhatott ugyanis rövid fennállása során először közvetlenül elnököt, ahol a második fordulóban a harc szintén Sandu és Dodon között dőlt el, szorosan az utóbbi javára. Az elnöknek idén már ennél is nehezebb dolga van: Dodon országlása alatt nem köszöntött be a várva várt politikai stabilitás, 2016 óta Moldova épp a harmadik kormányát fogyasztja, Dodon ráadásul
A taktikai harcból tavaly év végére Dodon került ki győztesen. Négy éve a „bábmesternek” is nevezett Plahotniuc, akinek addigra már a zsebében volt az egész moldovai közélet, a média és az igazságszolgáltatás, még kettős játékot játszott az elnökválasztáskor. Médiabirodalma színleg Sandut támogatta, hogy ne idegenítse el magától a nyugatot, valójában viszont a politikai érdekeinek jobban kedvezett a Moszkva-barát külpolitikát ígérő Dodon hatalomra juttatása, akinek a kampányát szépen kistafírozta. Csakhogy miközben az oligarcha Demokrata Pártja még a brutális erőfölényével sem tudta behúzni a tavaly februári parlamenti választásokat, szépen lassan Plahotniuc ellen fordultak úgy Dodon szocialistái, mint az EU-párti ellenzék.
A geopolitikai logikát felülírva a kibékíthetetlen ellenfelekből így lettek rövid időre koalíciós partnerek: Dodon elnöksége alatt a jobbközép, progresszív EU-párti Sanduból miniszterelnök lett, miközben a balos, tradicionalista szocialisták is ott ültek a kormányában azzal az egy céllal, hogy „plahotniuctalanítsák” a közéletet. Ez meg is történt,
Helyére egy új, magát pártfüggetlen technokratának nevező kormány került – amely olyannyira független, hogy a kormánytagok nagy része Dodon politikai tanácsadói közül kerültek ki –, így Dodonnak a ciklusa végeztéig egy éve maradt istenigazából kormányozni.
Ezt sem élvezhette ki igazán, hiszen jött a koronavírus, az addig sem épp valami acélosan zakatoló gazdaság bezuhant, az egészségügyi rendszer pedig egyre kevésbé bírja az arra nehezedő egyre nagyobb terhelést – az elmúlt napokban már rendre ezer fölötti napi új esetszámot regisztrálnak, még úgy is, hogy az európai országok közül Moldovánál csak Ukrajna és Albánia tesztel kevesebbet népességarányosan.
Fiatalok, újraegyesítők és a diaszpóra is az ellenzék mögött
Ilyen körülmények között kéne a két jelöltnek helyt állnia a második forduló előtt. Sandu a kampányát a korrupció és a szegénység elleni harcra építi. Szerinte ahogyan tavaly az oligarcha Plahotniucot, most Dodont kell együtt eltávolítania Moldovának. Az EU-párti jelölt nagy reményeket fűzhet az egyesüléspárti szavazatokhoz – Moldova nyelvében és kultúrájában többségében román, független államiságát csakis annak köszönheti, hogy a II. világháború után a Besszarábia néven is ismert területet a Szovjetunióhoz csatolták.
Nem véletlen, hogy a románok közül rengetegen támogatják a Romániával való esetleges fúziót, és ilyen Sandu is: az Azonnalinak adott tavalyi interjújában arról beszélt a politikus, hogy „nem zárná ki” az újraegyesítést, amennyiben azt a többség is támogatja. Az exminiszterelnök magát pedig „lélekben és állampolgárság szerint is” románnak tartja (miután Románia a moldovai állampolgároknak román, s ezzel egyben uniós állampolgárságot is osztogat).
A fenti tényből adódóan rengeteg moldovai dolgozik román állampolgársággal az EU-ban, és a kis ország gazdaságának jelentős részét adják a nyugati dolgozók hazautalásai is. Nem meglepő módon a diaszpóra túlnyomó többségben Sandut, és nem az újraegyesítést mereven ellenző Dodont támogatja: az első fordulóban
A három és félmilliós országban ez már bőven olyan erő, ami választást dönthet el, nem meglepő, hogy Dodon ki is kelt a külföldi szavazatok ellen: szerinte a diaszpóra egy parallel választói bázist képvisel a Moldovában dolgozókhoz képest. Sandu bízhat még a fiatalokban is, az EU-párti jelölt ugyanis rendkívül hatásos TikTok-kampányt vezet: országos mém lett például Dodon azon kijelentéséből, hogy ő fogja nyerni a választás első fordulóját, mert egy gagauz asszony neki ezt jósolta tojásból. Nem így lett, a tojásjóslást pedig Sandu TikTok-on figurázta ki, és Moldova legsikeresebb kulturális exportcikkét, az O-Zone Dragostea din tei című legendás számának refrénjét is átírta „Maia-hí, maia-hú, maia-há, Maia Sandu”-ra.
@maiasandu2020 Tinerii PAS găsesc metode creative ca să convingă cât mai mulți alți tineri să meargă la vot.Alăturaț-vă și voi acestei provocări ????
♬ original sound - MaiaSandu
Oroszok, ortodoxok, homofóbia és migránsozás a másik sarokban
Míg a végletekig megosztott társadalomban a jobboldali ellenzék az egyesüléspártiakban és a diaszpórában bízik, Dodon értelemszerűen az oroszajkúakra támaszkodik. Az ország délkeleti felén található oroszbarát de facto állam Dnyeszter-menti Köztársaságban 247 ezren jogosultak szavazni a moldovai elnökválasztáson, amely a Moldova területi integritásának megőrzésével kampányoló – tehát sem a Dnyeszter-vidéket, sem a román egyesüléstémát nem érintő – Dodon egyik hátországa.
A másik csoport, amiben Dodon bízhat, az a vallásos, vidéki réteg. Nem véletlen, hogy Dodon országjárása során akárhová megy, szinte mindig útba ejti a templomot és pózol az ortodox pópákkal. Az a furcsa helyzet állt tehát elő, hogy
amely tavasszal még egy „világméretű Krisztus-ellenes összeesküvés” részeként látta a készülő koronavírus-vakcinát, amivel megchipeznék az embereket és az 5G-technológia segítségével távirányítanák őket.
Dodon legfontosabb kampányüzenete a stabilitás. Érthető: újraválasztása esetén továbbra is ott lenne a hozzá hű kormány, akivel könnyedén együtt tudna működni. Egy Sandu-győzelem viszont alaposan megkeverné a lapokat, hiszen az új elnöknek a Dodon-hű kormánnyal kéne valahogy kooperálnia. Dodon pedig már be is lengette, hogy bizony ez nem sikerülne: szerinte „nincs és nem is lesz” olyan parlamenti többség, ami együttműködne Sanduval, aki viszont cserébe majd biztosan megpróbálja megbuktatni a kormányt és keresztülhúzni a javaslatait.
Emellett a Dodon-kampány Sanduról nagy botrányt kiváltó lejárató szórólapokat is terjeszt, amelyen azt állítják, ha Maia Sanduból elnök lenne, ruszofób politikát folytatna, legalizálná a melegházasságot és lehetővé tenné a melegek számára az örökbefogadást. Sőt: Sandu elárasztaná migránsokkal Moldovát, óvodákat, iskolákat és kórházakat záratna be, és leállítaná a fizetések és nyugdíjak folyósítását a Dodon-kampány szerint (Sandunak nincsenek ilyen ígéretei).
Ha lesz hatalomátvétel, zűrös lehet
Még ennél is aggasztóbb azonban, hogy akármi is történjen vasárnap, egy szoros eredmény esetén szinte biztosan tömeges tüntetésekre lehet számítani. Ha Sandu ismét kikap, a többnyire ellenzéki Chișinăuban sokan vonulhatnak utcára, de ellenkező esetben is tüntetést ígért Dodon egy heves hangvételű beszédben. Szerinte az ellenfelei „átléptek minden vörös vonalat” a mögöttük álló, hazudó, manipuláló és fake news-t terjesztő civil szervezetekkel együtt. „Keménynek kell lennünk. Vissza kell vágnunk.
Kötelesek vagyunk ezt tenni, nem Dodonért, de a gyerekeinkért, az országunkért, az őseink emlékére” – lengette be.
Vagyis Maia Sandu győzelme esetén – amennyiben Igor Dodon nem hajlandó átadni a hatalmát, és utcapolitizálásba kezd – idén újabb politikai válsággócpont alakulhat ki a posztszovjet térségben Belarusz, Kirgizisztán, Hegyi-Karabah és Grúzia után. Erre pedig sajnos minden esély megvan – Oroszország négy éve joggal hihette, hogy Dodon győzelmével bebiztosította magának Moldovát, egy stratégiai fontosságú geopolitikai csatatérállamot az Európai Unió és a NATO, valamint Moszkva között. Ha azonban egy deklaráltan EU-párti, Romániával szorosabb viszonyt sürgető jelölt lenne az elnök, akkor Moldova hamar „elveszhet”.
Ráadásul lappangó konfliktusként továbbra is rendezetlen a Dnyeszter-menti Köztársaság helyzete, az elmúlt években a jelentőségéből veszítő válsággóc pedig könnyen kiújulhat. Ha Moldovából újból nagyhatalmi játszótér lesz, akkor
akik a Szovjetunió szétesése óta nehézkesen próbálnak egyről a kettőre jutni.
FOTÓK: A jelöltek (Igor Dodon; Maia Sandu) Facebook-oldalai
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.