A Merkel utódlásáért vívott küzdelem jobb, mint a House of Cards

A CDU-elnökségért vívott küzdelem is elérte a második hullámot, miután az egyik jelölt átváltozott német Donald Trumppá. Esélyes, hogy végül egy olyan embert választanak a párt élére, aki ott sincs az elnökségért indulók között, a kancellárjelölt pedig olyasvalaki lesz, aki nem is tagja a Merkel-pártnak. Elmondjuk, hogyan!

A német politikából az izgalmat, a heves vitákat és a váratlan fordulatokat kiölő Angela Merkel kancellárságának 2021-ben vége. Hiába könyörög neki bárki, a kormányzati céljai mögött 2005-től a 2015-ös menekültválságig széles konszenzust teremteni képes politikus évekkel ezelőtt bejelentette: nem vállal több ciklust.

Ende gut, alles gut

Pártjában, az általa jobbról középre tolt Kereszténydemokrata Unióban (CDU) az a fő szabály, hogy a pártelnök egyben kancellárjelölt is: ezért Merkel, hogy előkészítse az utódlását és megelőzzön egy esetleges puccsot, 2018 decemberében a jelenlegi honvédelmi minisztert, korábbi Saar-vidéki tartományi miniszterelnököt, a nagypolitikában addig gyakorlatilag alig ismert Annegret Kramp-Karrenbauert választatta meg a párt élére.

Noha a kancellár vezetéknevéből kritikusai még igét is képeztek – a merkeln valami olyasmit jelent, hogy nem csinálni semmit, hogy aztán valahogy ki lehessen mozogni a problémát: Merkel ugyanis pragmatikusan fű alatt, a háttérben intézi a dolgokat a látványos, médiabeli konfrontáció helyett –, AKK úgy tűnik, ezt a szót a CDU-elnöki programjává tette.

Pártvezetőként bakit bakira halmozott, a CDU gyengült, a Zöldek feljöttek rájuk, a legnépszerűbb politikusok versenyében is a zöld Robert Habeck tört az élre. Ráadásul AKK a 2018-ban csak egy szoros 52:48-as eredménnyel legyőzni tudott tisztújításbéli kihívóját, Merkel régi ellenfelét, Friedrich Merzet sem tudta kordában tartani. A német politikába az üzleti életből magánrepülővel visszaérkező CDU-s őskövület már tavaly ősszel újra azt kezdte hangoztatni, hogy a centrista irány nem jó, Merkelnek mennie kell, a CDU-nak újra jobboldali-konzervatív irányt kell vennie.

Februárban aztán jött a türingiai miniszterelnök-választás, ahol a pártelnök helyett személyesen a CDU-ban semmilyen formális tisztséget nem viselő Merkelnek kellett közbelépnie amiatt, hogy a CDU a neonáci csápokkal rendelkező türingiai AfD hathatós támogatásával erőszakolta meg a helyi parlamentben a választás eredményét, és tett miniszterelnökké egy liberális politikust a baloldali Bodo Ramelow helyett. AKK-nak ezt követően mindössze annyi adatott meg, hogy saját maga jelenthesse be: lemond a pártelnökségről, és így kancellárjelölt sem szeretne lenni 2021-ben.

Most hárman is jelöltették magukat a pozícióra.

1. Nagy meglepetésre egy szintén Merkel által háttérbe szorított politikus, Norbert Röttgen (55) dobta be elsőként a nevét a CDU-elnökségért indulók sorába, mondván Németországnak karakteresebb külpolitika kell: új deal az USA-val, erősebb hadsereg, szorosabb együttműködés Franciaországgal. Az atlantista Röttgen sok vizet a pártban soha nem zavart, 2009-2012 között környezetvédelmi miniszter volt Merkel alatt, ám a kancellár kirúgta, miután minden idők legrosszabb CDU-s szereplésével nem sikerült megszereznie a tartományi miniszterelnöki címet Észak-Rajna-Vesztfáliában. A politikus karakteres jobbközép politikát akar, adócsökkentéssel, kis bezöldüléssel és a Kelet-Németországra való jobb odafigyeléssel. A jelölt habitusa egy mondatban: különben jön Putyin és Kína.

2. Friedrich Merz (65) szintén közölte: újfent elindul a CDU-elnökségért, a pártot ugyanis fel kell ébreszteni és alapjaiban kell megújítani. Ő egy igazi őskövület a CDU-ban: már 1989-ben EP-képviselő volt, Berlinbe való visszatérésekor a CDU/CSU frakcióvezetője, mígnem a pártpolitikából maga Angela Merkel szorította ki 2009-ben. A gazdasági jogász Merz ekkor váltott az üzleti életbe, ahol nagy európai cégek – Commerzbank, BASF, DBV-Winterthur, BlackRock – felügyelőbizottságaiba kerül, illetve lobbizik is nekik. Ám mikor meghallotta, hogy Merkel nem vállal több ciklust, azonnal bejelentkezett a CDU élére. Ő egy markánsan jobboldali és gazdaságilag liberális, ám a szélsőjobboldali AfD-től elzárkózó CDU-t akarna. A jelölt habitusa egy mondatban: nyomás dolgozni, most!

3. A joviális-katolikus-centrista Armin Laschet (59) szintén bejelentkezett a posztra. Ő volt az a CDU-s, aki Röttgen 2012-es bukását követően 2017-ben végül sikerre vitte a legnépesebb német tartományban a Merkel-pártot. A mérsékeltnek és liberálisnak számító Laschet pragmatikusan a merkeli közép folytatója, mellette szól az is, hogy a 18 milliós Észak-Rajna-Vesztfáliában választást nyerni, majd sikeresen kormányozni a kancellárság előszobája. A jelölt habitusa egy mondatban: meg lesz oldva, nyugi.

A legesélyesebbnek Merz és Laschet számított, Röttgen később egy Spiegel-interjúban el is ejtette, hogy neki ez inkább saját maga profilírozásáról és a Merkel utáni CDU-beli helyezkedésről szól. A CDU-ban a tisztújítás során először az elnök személyét választják meg, hogy az elnökségre végül meg nem választott jelöltek vigaszágon indulhassanak az elnökségi tagságért – az pedig ismert politikai trükk, hogy valaki kettővel magasabb polcra pozicionálja magát, hogy így léphessen végül eggyel följebb.

A járvány azonban alaposan megkavarta a lapokat

A tisztújítást eleve idén áprilisra tervezték, ám azt a kínai koronavírus európai megjelenésekor gyakorlatilag szinte azonnal eltolták december 4-re, majd most a héten úgy döntöttek a CDU-ban, hogy ha maga a kancellár kéri azt a németektől, hogy kerüljék a csoportos találkozókat, az ezerfős rendezvényükkel a legnagyobb kormánypártként bizony muszáj példát mutatniuk, így újfent csúsztatják a kongresszus időpontját: ezúttal már valamikor 2021-re.

Miután a párttagok körében végzett közvélemény-kutatások szerint jelenleg Merz a legesélyesebb a CDU-elnökségre – a tagok 45 százaléka Merzet, 24 százaléka Laschetet, 13 százaléka Röttgent látná szívesen elnökként, 18 százalék pedig nem tudja (fontos tudni, hogy a kutatást a tagság, nem pedig az 1001 kongresszusi delegált körében végezték) –, ezért ő azonnal el is kezdett prüszkölni a döntés miatt.

Szerinte ugyanis egészen biztos, hogy ő nyert volna, ha decemberben lerendezik a kongresszust, és annak, hogy eltolják, egyértelműen nem csak a járványhelyzet az oka, hanem az, hogy a pártelit egész egyszerűen nem akarja őt elnöknek. Ki is twittelte: tisztában van azzal, hogy Armin Laschet utasítására történt mindez, az észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök ugyanis rosszul áll a pollokban, és idő kell neki, hogy javítson a népszerűségi mutatóin. A német újságírók szerint ezzel a saját magát áldozatszerepbe állító retorikával Merz már a trumpi „én-én-én-deakkorisén” stílussal kacérkodik – ami a patikamérlegen kimért politikusi nyilatkozatok és a még ezeket is darabjaira cincálni képes németországi médiavilágban tényleg feltűnő.

Merkel kipróbáltsága, a tartományok járványügyi intézkedéseinek egymással való konstans összevetése, akart-akaratlan versenyeztetése, és ezáltal közös, össznémet szövetségi szinten is használható megoldások kitalálása, az emberek fegyelmezettsége mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy Németország koronavírus elleni védekezése Európa-szerte irigyelt legyen. Ennek köszönhetően a CDU közvélemény-kutatási számai a járvány alatt nagyot mentek fölfelé: 35 százalékkal magabiztos elsők a kereszténydemokraták, az őket télen még 4-5 százalékpontra megközelíteni tudó Zöldek ismét 20 százalék alatt vannak, és ráadásul még az AfD is tartósan bezuhant. A CDU a kancellár pártjaként Merkel miatt szárnyal újra, és a párt azt szeretné, ha ez így maradna, azaz ők adnák a kancellárt 2021 után is.

König Markus I.

Ehhez azonban kellene találni egy új kancellárt: csakhogy az istenadta nép igazából egyik CDU-elnökjelöltet sem akarja viszontlátni a CDU/CSU-szövetség 2021-es kancellárjelöltjeként. Ami óriási gond, hiszen hagyományosan ennek a két posztnak kéz a kézben kellene járnia, amint azt mind Friedrich Merz, mind Armin Laschet hangoztatja is úton-útfélen.

Mivel a CDU szeretne választást nyerni, nem tud nem hallgatni ezekre a kutatásokra. Ezek szerint ugyanis Jens Spahn egészségügyi miniszternek lenne a legnagyobb elfogadottsága jelenleg CDU-elnökként a nép körében, a kancellárjelöltséget pedig a CSU elnökére, Markus Söder bajor tartományi miniszterelnökre bíznák.

A járványt bajor maszkban végigturnézó, a védekezésbeli teendőket minden térfigyelő kamerának lenyilatkozó, a szélsőjobbos húrok pengetése után hónapok alatt zöld követeléseket is átvenni képes Söder nagyjából az alfahím szinonimája a német sajtóban, alig van olyan cikk, ami ne arról szólna, hogy a hataloméhség és a tehetség ennyire látványos formában régen öltött valakiben testet.

A megkérdezettek 34 százaléka szerint lenne Söder jó kancellár, míg Merz esetében ez az arány 12 százalékos csak, de Laschetnél és Röttgennél még rosszabb: 7, illetve 5 százalék. Noha Söder azt kommunikálja magáról, hogy az ő helye Münchenben van, de nem volt azért olyan régen, amikor hasonlóan béna dumák nyilvános puffogtatása közben csendben megpuccsolta CSU-elnöki és bajor miniszterelnöki elődjét, Horst Seehofert. A vak is látja, hogy az 

A teendő tehát az, hogy a CDU elnöke olyasvalaki legyen, aki mondjuk a fiatal életkorából adódóan (Spahn 40 éves) még nem ambicionálja a kancellárjelöltséget, hogy azzal teátrálisan meg lehessen kínálni Södert, aki aztán némi teátrális várakoztatással végül a kor kihívásaira hivatkozva (járvány, a CDU/CSU néppárti jellegének megőrzése, az EU megerősítése, blablabla) teátrálisan elfogadja azt.

A lehetetlennek tűnő feladat

Gabor Steingart német újságíró a szerdai hírlevelében meg is írta, hogy a pártelit ezen, azaz Jens Spahn helyzetbehozásán dolgozik most. „Ahol füst van, ott tűz is van. Hát persze hogy megpróbálkoznak ezzel” – mondta erről Friedrich Merz a héten egy tévéműsorban.

Steingart a CDU-s forrásaiból három forgatókönyvet szedett ki, amellyel Spahnt CDU-elnökké, Södert pedig a bajoroktól elszeretve a CDU/CSU közös kancellárjelöltjévé lehetne tenni.

1. Hiteltelenítik Friedrich Merzet. Ezt a német sajtó lényegében el is kezdte azzal, hogy a Németországban ritka népszerűtlen Donald Trump stílusához hasonlítják a tisztújítás elhalasztására adott reakcióit. Majd jött Hessen CDU-s miniszterelnöke, Volker Bouffier, és ostobának, tévesnek és abszurdnak nevezte a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Merznek a kongresszus elhalasztására tett kijelentéseit. A cél ezzel Steingart szerint az, hogy Merz a CDU választói szemében egy szellemekkel hadakozó bolodnak tűnjön. Ám mivel a Merzet ért támadások Laschetet nem erősítik, ezért neki vissza kellene vonnia az elnökjelöltségét, maga helyett ajánlva Jens Spahnt, akivel hivatalosan egy elnökjelölt-helyettesjelölti duóban indul.

2. Spahnt felhívják a színpadra. A német jobboldal Merkel után talán két legtöbbet látott szereplője, Wolfgang Schäuble volt pénzügyminiszter, jelenlegi házelnök és Edmund Stoiber, a CSU nagyöregje a kulisszák mögött eddig is Spahn támogatói voltak. Ha mindezt egy-egy tévéműsorban a nagyközönség előtt nyilvánosan is vállalnák, az diszkreditálná Laschetet, és alaposan felbolygatná az erőviszonyokat. Spahnnak ez kommunikációs szempontból kényelmes lenne: ezzel nem maga jelentkezne a feladatra, hanem őt hívnák rá, ő pedig Németország Karácsony Gergelyeként a kamerák előtt kelletlenül, ám belül heves szívdobogások mellett mondana rá igent.

3. Összeül Merkel, a CDU és a CSU vezetése, és kidolgoznak egy mestertervet. Eszerint Laschetet érdemei elismerése mellett megkínálják a köztársasági elnöki címmel (a jelenlegi elnök, a volt szocdem külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier mandátuma 2022-ben jár le), már amennyiben lemond a CDU-elnökjelöltségről és kancellári ambícióiról, Spahn megkapná a CDU-elnökséget, hogy aztán friss CDU-elnökként megkínálja a kancellárjelöltséggel Södert.

Merz dühe nem csillapodott a hét eleje óta, most épp azon dolgozik, hogy valahogy lerendezzék azt a kongresszust decemberben – hogy ez miért ennyire fontos neki, rejtély, talán a karácsonyra ígért vakcina miatt. Spahn ezzel szemben a kivárásra játszik, megmutatva ezzel, hogy benne megvan mindaz, ami Merzből hiányzik, mégpedig a stratégiai érzék és a türelem. Az az előnye, ami a hátránya is: szövetségi egészségügyi miniszterként a sikeres járványkezelést valamennyire hozzá is kötik, de az esetleges kudarcokért is ő felel.

Markus Söder Bajorország uraként már most is úgy viselkedik, mint a német lelkek kancellárja: lényegében nem talál ki semmi újat, csak lenyúlja más tartományi miniszterelnökök legjobb járványügyi intézkedéseit, hogy aztán teleharsogja a médiát azzal, hogy szövetségi szintre kell emelni a sikeres bajor megoldásokat.

És hát az sem titok, hogy ezt saját magával kezdené.

FOTÓK: A politikusok Facebook-oldalai.