Saját közép-európai régiónk sereghajtói vagyunk, innen kellene elmozdulni

Nemrég az Osiris Kiadónál megjelent az újonnan alapított Egyensúly Intézet Magyarország 2030 c. kötete Boros Tamás és Filippov Gábor szerkesztésében. A könyvbemutatón elhangzottak szerint a kötetet a szerzők nem csak a tudományos szférának szánják: a cél az volt, hogy az orvostól az építőmunkásig bárki elolvashassa és megérthesse, és a megszerzett tudás birtokában víziót formálhasson Magyarország jövőjéről.

 

Kik a szerzők és mit akarnak?

 

Az újonnan alapított Egyensúly Intézet öndefiníciója szerint a politikai döntéshozatal számára kíván támaszul szolgálni. Az intézetet Boros Tamás, a Policy Solutions korábbi igazgatója és Kozák Ákos, a GfK Hungária Piackutató Intézet egykori igazgatója hozták létre. Hozzájuk csatlakozott később Závecz Tibor, a ZRI Závecz Research tulajdonosa és Filippov Gábor történész-politológus is.

 

Az intézet önmagát pártoktól függetlennek tartja, az első nyilvános információk szerint több mint kilencven százalékban magánadományokból működik. Mivel fókuszukban a közpolitika és a szakpolitika áll, az intézetben dolgozókat elsősorban nem a politikai hatalom megszerzésének módja foglalkoztatja, hanem az, hogy

 

 

Miről szól a kötet?

 

Magyaroszág lehetséges jövőjéről.

 

 

A Magyarország 2030 fő témája az, hogyan fogunk élni a közeljövőben, milyen Magyarországon szeretnénk élni tíz év múlva, és milyen úton szeretnénk eljutni ehhez az ideálisnak tekintett Magyarországhoz.

 

A jövő különböző víziói mellett a szerzők a magyar lét négy sarokpontját is azonosították:

 

1. demokrácia és jogállamiság mint a magyar politikai közösség számára legoptimálisabb berendezkedés;

 

2. magántulajdonon alapuló, de szabályozott keretek között működő piacgazdaság;

 

3. a közösségiség elve, ami a nemzeti kohézióban kéne megmutatkozzon;

 

4. Magyarország euroatlanti táborhoz való tartozása.

 

Hol állunk éppen?

 

A kötet szerzői szerint Magyarország nincs a szélsőségek közelében, nem keleti típusú despotizmus, sem az állam berendezkedését, sem pedig a magyarok értékrendjét tekintve. Sokkal inkább

 

 

A szerzők a fő problémát az elszalasztott lehetőségekben látják. Szerintük Magyarország nem fektet eleget a humánerőforrásba, ahogy ezt a közoktatás helyzete is mutatja – ha pedig továbbra is így teszünk, akkor folytatódik Magyarország leszakadása a régiótól.

 

A másik problémát a magyar „habitusban” látja a kötet – szerintük

 

 

Ez az individualizmus és a magyarok anyagias szemlélete akár jó tulajdonság is lenne, azonban pont a kockázatkerülés gátolja egy jól működő, teljesítményalapú piacgazdaság működését.

 

Tovább ront a magyar gazdaság teljesítményén, hogy az állam átveszi a piaci szereplők helyét és visszafogja a kezdeményezést. A magyar állam gazdasági szerepvállalása elsősorban a hatalmi centrumhoz kötődik, az EU 27 tagállamából Magyarország magasan veri az összes többit az egyszeri kormánydöntéssel adható, vissza nem térítendő vállalati támogatás odaítélésében. A szerzők szerint hosszú távon ez a magyar gazdaság versenyképességét rontja, 2030-ra ezt a szemléletet meg kell haladni.

 

Hogyan nézhet ki a jövő?

 

A következő évtized a magyar állam, társadalom és gazdaság felkészülésének évtizede kell legyen. A magyarság számos kihívással fog majd szembenézni az elkövetkezendőkben: ilyen a demográfia kérdése (fogyó és elöregedő magyar népesség), a klímaváltozás és a gazdasági automatizáció kérdése is.

 

A kötet szerzői szerint családpolitikával lehetetlen a magyar demográfia fogyó trendjét megállítani: bármit is tesznek a jövendő kormányzatok,

 

 

Ezt a demográfiai helyzetet az elöregedés is súlyosbítani fogja, 

 

 

A gazdasági automatizáció kérdésében a kötet szerzői szerint Magyarország nincs annyira veszélyben, de folyamatosan készülni kellene az előbb-utóbb bekövetkező gazdasági kihívásokra. Az átlagos magyar munkavállaló nem rugalmas, nem fogja tudni hatékonyan reprofilálni magát, ezért veszélyekkel néz szembe. Bizakodásra adhat okot, hogy a magyar állam fontosnak tartja a digitalizációt, és 2030-ra várhatóan minden közigazgatási szolgáltatás online is elérhető lesz.

 

Külpolitikai szempontból a szerzők nem jósolnak nagy változásokat. Szerintük

 

 

Ugyanakkor egy ideig működhet Magyarország hintapolitikája – vagyis hogy a keleti, autoriter rendszerek felé is nyit, és nyugati kapcsolatait is tartja – 2030-ra azonban biztosan választanunk kell majd. Az egyértelmű kulturális, földrajzi, államigazgatási hagyomány az euroatlanti tömbhöz köti Magyarországot, és 2030-ra világosan el kell majd köteleződjön a nyugat oldalán.

 

A Magyarország előtt álló kihívásokat is felsorolták. Szerintük az európai kontinesre nehezedő migrációs nyomás 2030-ig megmarad, sőt, növekedni fog. A szerzők szerint az EU álláspontja – vagyis a külső határok lezárása és az elvándorlás megelőzése gazdasági segélyek utalásával – is megmarad.

 

Hogyan jutunk el ebbe a jövőbe?

 

A múltbéli döntéseink hatást gyakorolnak a jelenre és a jövőre egyaránt – ezt nevezi a szakirodalom útfüggőségnek. A történelem során a magyarság számos alkalommal jutott el olyan fordulóponthoz, ahol választani kellett, melyik utat követi. 

 

 

Ha a magyarok egyszer az egyik út mellett döntöttek, az jelentősen szűkítette – de nem lehetetlenítette el teljesen – a változtatás lehetőségét.

 

Ezért tartják a szerzők különösen hangsúlyosnak azt a kérdést, hogy milyen úton indul el 2020-ban Magyarország, hogy 2030-ra ki tudjunk törni a középszerűségből. Mivel tud Magyarország felkészülni az előtte felbukkanó kihívásokra? A kötet szerzői

 

 

Szerintük az országnak és a magyar népességnek van mozgástere, és nem kell beletörődnie a jelenlegi helyzetbe, jó modellek adaptálásával sikerülhet ezt a kihívást legyőzni. Ha a humánerőforrásba beruháznak, akkor Magyarország előtt is prosperálóbb jövő áll. A szerzők szerint a magyar közúti és digitális infrastruktúra a gazdaság fejlettségéhez mérten jónak számít, ezzel az adottsággal élni kell.

 

A kötet szerint az erős nemzettudatra építve pozitív nemzettudatban kéne gondolkodni, hogy „a magyar” ne Trianonon, a vereségeken, a történelmi múlton bánkodó, hanem előretekintő, közös célokkal rendelkező nemzet legyen. 2030-ra a nemzetállamok biztosan nem fognak leépülni,

 

 

Azonban az egyetemes értékekhez való ragaszkodás és a nemzettudat nem egymást kizáró, hanem egymásra épülő értékek kellene legyenek a magyarok számára. A 19. század liberális nacionalistái (Kossuth és társai) számára például a jövőt az jelentette, hogy ki kell vezetni a magyarokat (és a velük együtt élő nemzetiségeket) a középkori viszonyok közül a polgári, modern államba.

 

 

A magyarok legnagyobb problémája a szerzők szerint azonban – a társadalmi normákat nagyban korrodáló korrupció mellett – nem a nemzethalál, a kihalás veszélye, hanem a kényelem. Ahogy a kötet fogalmaz:

 

 

NYITÓKÉP: Antal Róbert-István / Azonnali

 

Osszad, lájkold, ne sajnáld!

A Facebook újfent lenyeste a magyar híroldalak elérését. Tegyél ellene!
Amerikai büntetőalgoritmusok helyett öntudatos magyar polgárokat!

comments powered by Disqus