+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szarvas Koppány Bendegúz
2020. október 26. hétfő, 13:11
Pont azért jön létre az összefogás, hogy a mostani természetellenes állapot megszűnjön. Nem feature a két tömb, hanem bug, amit minél hamarabb fel kell számolni, és olyan választási rendszert csinálni helyette, ami a pluralizmust erősíti.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Olvasom Gyenge Dániel elmélkedését arról, hogy Magyarországra kétpártrendszer kéne, és az merül fel bennem, hogy valaki komolyan vette azt a facebookos tanácsot, hogy „kerüld el a másnapot, maradj részeg!”. Gyenge javaslata a kétpártrendszerre leginkább ennek az ötletnek a politikai megvalósítására hasonlít. Csakhogy ahogy a konstans alkoholizmus mérgezéshez (vagy legalábbis májgondokhoz) vezet, ugyanúgy a kétpártrendszerre berendezkedés is egy olyan „megoldás”, ami csak súlyosbítja a gondokat, ahelyett, hogy megoldaná őket.

 

Eleve a kétpártrendszer nem egy kidolgozott, kitalált, kreált rendszer, hanem egy kialakult válasz egy rossz választási rendszerre. Jellemzően ott, ahol egyfordulós a választás és az egyéni választókerületekben dől el, valamint nincsen, vagy nem jelentős a kompenzációs lista. A két legismertebb példa az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. Jelenleg szerintem egyiknél sem olyan a közélet színvonala, hogy azt nagyon irigyelni kéne.

 

Egyáltalán nem igaz, hogy az ottani választók lelkesebbek lennének, és jobban bevonva éreznék magukat a politikába a kétpártrendszer miatt, mint azt Gyenge írta. Jelentős részük konstans befogott orral szavaz, néhányan pedig csakazért is valamelyik esélytelenebb jelöltre, amiből jó kis bűnbakképzés kerekedhet a vesztes nagypárti jelölt hívei részéről – nem vesézem, ismerjük.

 

Még csak az sem igaz, hogy automatikus lenne a politikai váltógazdálkodás. Ha olyan a két párt közötti törésvonal, akkor simán átbillenhet egy egyenlőtlen, centrális erőtérszerű állapotba a dolog, és ez nem is áll távol a brit helyzettől: a 20. században 57 éven keresztül voltak a konzervatívok hatalmon, miközben a maradékon a liberálisok és a 30-as években alakult Munkáspárt osztoztak. A konzervatívok el is kezdték magukat természetes kormányzópártnak becézni. Nem gondolom, hogy a demokrácia és az állampolgárok közösségérzete szempontjából jó állapot, ha a szavazók kicsit kevesebb, mint fele folyamatosan úgy érzi, hogy az ő szavuk csak véletlenül nyomhat a latban.

 

Nem csoda, hogy az egyfordulós, egyszerű többséges választási rendszert egyre több országban cserélik le. Bár Kanadában még tartja magát, de Ausztráliában már 1918 (!) óta preferencialistás szavazási rendszer van, Új-Zélandon pedig egy 1993-as referendum után 1996 óta vegyes rendszerben szavazzák meg a képviselőiket: egy szavazat megy az egyéni képviselőre, egy a pártra. És mégis sikerült Jacinda Ardernnek földindulásszerű (mindenki bocsánatáért esedezem, hogy elsütöttem ezt az anglicista közhelyet) győzelmet aratnia pár napja, azzal az egyszerű módszerrel, hogy jól kormányzott, és szakértőkre hallgatva sikeresen kezelte a koronavírust. A választók ezt jutalmazták, érthető módon.

 

Úgy tűnik, hogy a kétpártrendszer ott alakul ki, és marad meg tartósan, ahol a választások beragadtak a két-három évszázaddal ezelőtti rendszerben. De ott is inkább szabadulnának tőle.

 

Mindezek alapján tényleg semmi értelmét nem látom annak, hogy át akarjuk venni azt, amit a használói jelentős része inkább nyűgnek érez.

 

Ehelyett inkább pont, hogy a Gyenge Dániel cikkében lesajnált pluralizmust kéne erősíteni. Ott van ellenpéldának Hollandia, ahol akkor is működik az ország, ha 225 napig nem áll fel a kormány, mint történt az 2017-ben. De még a félelnöki Francia Köztársaságban is jobban működik a pluralizmus, azon egyszerű oknál fogva, hogy az államfőt bár közvetlenül választja az egész nemzet, de volt annyi eszük a franciáknak, hogy kétfordulóssá tegyék az elnökválasztásukat. Az ötödik köztársaságukat koptatják a magyarok harmadikjával szemben, ötödszörre már elvárható, hogy sikerüljön egy stabil rendszert kalibrálniuk…

 

A lényeg, hogy a választás első körében szavazhat szívvel a választó, a legszimpatikusabb jelöltre – aztán szintén ez történik, kiválasztja a szavazó a legszimpatikusabbat, csak éppen a bármennyi helyett kettő közül. Így érvényesül a másodlagos preferencia, de közben megvan az az élmény is, hogy kinyilvánítottuk, kit szeretnénk igazán.

 

Be kell ismerjem, a kormányozhatóság miatt én is sokáig aggódtam. Azt gondoltam, hogy azért mégiscsak jobb, ha egy párt, vagy pártszövetség szerez egy kényelmes többséget a parlamentben, és el tudja kormányozni az országot. De mostani fejjel azt látom, hogy kifejezetten jót tenne a politikusainknak, ha arra kényszerülnének, hogy megegyezzenek egymással.

 

Sokkal jobb lenne öt 20 százalékos párt, mint két 40 százalékos és mellette két 10 százalékos párt, mint eddig volt néha, amikor úgy tűnt, hogy pluralizmus lesz.

 

Leginkább azért, mert így van csak esély feloldani az évszázados népies-urbánus ellentétet.

 

Lássuk be, a politikai elitünk nem fog magától felhagyni a bipolaritás erősítésével, hiszen kifizetődő a „másik oldalt” patásördögnek bemutatni. Nem csak instant alternatívává teszi meg az aktuálisan éppen legéletképesebb ellenoldali gittegyletet, de ad egy felmentést is: bármilyen aljasságot meg lehet indokolni a bipolaritásba beragadt saját szavazótábornak azzal, hogy „még mindig jobb, mintha a másikak csinálnák!”. Lásd még „egy dolog, hogy lop a Fidesz, de legalább magyarnál marad a szajré!”.

 

Ráadásul mindez hosszan fenntartható. A kommunisták elvették a földet és a vállalatot a kulákoktól, a kulák és polgári gyerekek elveszik a színházat a libsiktől (és tehetségtelen, de szolgálatkész strómanokra bízzák, mert a tehetségesek, az értelmesek már menekülnének ebből az akolmelegre és kölcsönös gyűlöletre épülő felosztásból). Az is beszédes, hogy

 

a londoni parlament egymással szemben levő képviselői padsorai között a távolság állítólag két kard hossza, hogy azért legalább le ne döfjék egymást, ha már ennyire konfrontációhoz szoktak.

 

Ezt döntené meg egy plurális rendszer. Hiszen a középjobb kénytelen lenne koalícióban kormányozni a középballal vagy fordítva, esetleg bevéve a zöldeket, vagy a liberálisokat. Vagy a kalózokat, talán a kétfarkú kutyákat. És jó eséllyel feltétel lenne ilyenkor a koalícióba lépéshez a radikálisok fékentartása és a tolvajok megbüntetése. Szinte utópisztikusan szép kép. Nyilván kényelmetlen együttműködésre is kerülne sor, amikor a mérsékeltek összeállnak például mindkét oldal radikálisaival szemben, de az ország biztos, hogy nem lenne inkompetensebben kormányozva, mint most. De ami sokkal fontosabb: ez a rendszer megtanítana valamire, amit ebben a szerencsétlen országban lassan másfél évszázad nem volt elég megtanulni, pedig alapvető volna: elviselni egymást.

 

Bizony, egy arányos választási rendszer által ránk kényszerített koalíciós kormányzás először kényelmetlen lenne a résztvevőknek. De közben végre megtanítana mindenkit alapigazságokra, mint például arra, hogy

 

más is jót akar az országnak, nem csak mi, és a kompromisszumot abban kell megtalálni, hogy az ország melyik részének akarjuk a legjobbat, és azt hogyan érjük el.

 

Ezt a fájdalmas leckét nem csak, hogy el tudná viselni a politikai elitünk, de kifejezetten rá is férne végre, az örökös polgárháborúsdi helyett.

 

Cserébe a pártok végig megmutathatnák a saját arcélüket és különbözőségüket. Nem állna elő olyan helyzet, amikor egy ideológiailag és ízlésileg iszonyatosan diverz pártszövetség áll éppen össze, és készül megegyezni minimum a közös jelöltekben. Kár lenne tagadni, hogy ez egy természetellenes állapot, és

 

pont azért jön létre az összefogás, hogy a természetellenes állapot megszűnjön. Nem feature a két tömb, hanem bug, amit minél hamarabb fel kell számolni, és olyan választási rendszert csinálni helyette, ami a pluralizmust erősíti.

 

Két fordulóval és nagyobb arányú listás helyekkel, győztes-túlkompenzálás nélkül.

 

Addig viszont, amíg ez a választási rendszer van, kénytelenek egybetömörülni azok, akik ténylegesen többpártrendszert szeretnének. Sajnos itt húzódik a törésvonal: bipolaritás, folytonos harc, kettéosztott ország, vagy pluralizmus, alkuk, együttműködés és civilizált politikai küzdelem. A többi „csak” szakpol.

 

A szerző a Momentum józsefvárosi önkormányzati képviselője, a cikkben foglaltak nem a párt, hanem a szerző magánvéleményét tükrözik.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A román egészségügyi rendszer éppen összeomlóban van, sorra betelnek a kórházak intenzív osztályai. Közben pedig azt kommunikálják, hogy a járvány terjedését sikerült megállítani.

Január 20-ig három szakaszban oldják fel az eddigi szigorú járványügyi korlátozásokat.

Logikusnak nevezte Volner János az általa benyújtott választásitörvény-módosítási javaslatot. Szerinte úgy is lehet értelmezni az ügyet, hogy megvalósították a DK szándékát.

A többségében németnyelvű olasz autonóm tartomány szerdán fejezte be lakosságának letesztelését – kevesebb, mint egy százalék koronavírusos.

Kovács Gergely szerint nem az a legszomorúbb, hogy az ő indulásuk megnehezül, hanem hogy a sem Orbánhoz, sem Gyurcsányhoz tartozni nem akaró kicsiket fojták meg vele.

Ők is behódolnak az antigénteszteknek, a miniszterelnöknek pedig jelenleg az a nagy álma, hogy azokhoz még karácsony ingyenesen hozzá lehessen férni

Térjünk vissza mielőbb a schengeni zónán belüli szabad mozgáshoz, sürgeti az Európai Parlament. Mindezt a fideszesek is megszavazták, pedig Orbán már szeptember óta zárva tartja a magyar határokat.

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

A Külügyi és Külgazdasági Intézet november 26-i online kerekasztal-beszélgetése.

Ezt is szerettétek

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás