Marha könnyű azt mondani, hogy mindenki maradjon otthon, de ezzel egyenes út vezet a mentális gondok világába. Egy csonka családok, alkoholizmus, szar életvitelek és múltbéli terhek nyomasztotta országban ez különösen fontos szempont.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
A maszkpara valószínűleg az évtized legvisszásabb, legellentmondásosabb és legkényelmetlenebb topikjai között lesz számontartva. Ha ugyanis abból indulunk ki, mennyire nevetséges a maszkellenesek vonyítása amiatt, hogy egy 5x9 centiméteres rongydarabban látják a szabadságuk végső vesztét, akkor adja magát, hogy lehetőleg minden körülmények között viseljünk maszkot, kiváltképp nagyobb tömegben.
Nagyobb tömegben viszont értelemszerűen jobban ki vagyunk téve a vírusnak, vagyis hülye, aki nagyobb tömegbe megy, tehát ne menjünk nagyobb tömegbe.
A helyzet ambivalenciáját és az abszurditását nyilván mindenki érzi. Főleg, hogy a közbeszédben ez olyan jelenségekben tetőzik, mint amikor a következetesség jegyében leidiótázzuk a focimeccsen résztvevőket, amiért nagy tömegbe tömörülnek, ugyanakkor egy szót sem szólunk, ha egy október 23-ai tüntetésen történik ugyanez.
Mondom ezt úgy, hogy magam részéről a szotyizástól a FIFA-ig mindent utálok a fociban (kicsit sem tartom fontosnak), ellenben az SZFE melletti tömeges kiállást igen (hesteg libernyák) – csak hát mindez a tényeken nem változtat. Még akkor sem, ha azóta rendeletben tették kötelezővé a maszkviselést minden ilyen eseményen.
Mégis adódik a kérdés, hogy
Hogy miközben lassan az összes kórházi ágy megtelik, és a legtöbb országban körülöttünk megint kijárási tilalom van, tényleg ennyire fontos-e most tüntizni, bulikázni, koncertre és meccsre járni?
A kérdés megosztja a társadalmat és megosztja a rendezvényszervezői szektort is – noha jelen pillanatban a törvény betűje szerint 500 főig lehet bulit és koncertet szervezni este 11-ig kötelező maszkhasználat mellett, és ugyanígy, kötelező maszkviselés mellett részt lehet venni meccseken és tüntetéseken.
Induljunk ki abból, hogy
és nagyon sok ember esetében, ha ezt a lyukat nem sikerül semmivel betömni, egyenes az út a mentális gondok világába. Egy csonka családok, alkoholizmus, szar életvitelek és múltbéli terhek nyomasztotta országban ez különösen fontos szempont.
Elvben persze marha könnyű azt mondani, hogy mindenki maradjon otthon – mert hát nem igaz, hogy nem lehet otthon jógázni, olvasni, netflixezni, edzeni meg kenyeret sütni. Azonban ha kilépünk a belpesti polgárság viszonylagos jólétéből, valószínűleg árnyaltabb a helyzet abban a lakótelepi lakásban, ahol a négyfős, nem túl tőkeerős család egy fedél alatt él a demenciával küzdő nagymamával, és a család bevételének fele azon múlik, hogy anya tud-e menni takarítani a szórakozóhelyre, ahol dolgozik.
Ha pedig a szórakozóhelyeken nem lehet rendezvényeket szervezni, akkor csak apa – a vírus miatt ugyancsak megnyesett – keresetéből lehet megélni,
mert semmi mást nem lát, minthogy a család a szeme láttára hullik atomjaira, miközben a barátnőivel is csak a TikTokon élhet közösségi életet.
Éppen ezért nem célszerű kétkarú mérlegre tenni a problémát, morálissá tett kérdéseket pedig eleve hiba kettős mérce szerint megítélni, mert szinte biztosan hamis eredményhez vezet. És legfőképp nem célszerű a kérdést átpolitizálni, mivel a politikum eleve híján van a dolgok etikus szempontok szerinti megítélésének.
A példálózás kapcsán pedig nem árt emlékeztetni magunkat, hogy a fejlettebb társadalmakban megtehetik, hogy a hosszabb távú haszon reményében rövid ideig a nélkülözést választják – mi viszont ezt aligha tudjuk megtenni a Lajtától innen (mondjuk a svédek hamar átlendültek a kérdésen a gazdaság leállítása nélkül is). Ha ugyanis egy klubban nincs buli, akkor az ott dolgozók munkanélkülivé válnak. Tágabb értelemben pedig ebbe beledöglik egy komplett szektor, mivel valós állami támogatás és segítség láthatóan nem érkezik a megmentésére.
Természetesen ez még mindig nem magyarázza, hogy miért ne kellene tömegrendezvényeken maszkot viselni (minthogy kell, mivel kötelező), ám az általában kétségtelenül szükséges maszkviselés kapcsán az a helyzet, hogy
Minderről bővebben itt egy hercig augusztusi tanulmány alapján összerittyentett Móricka-rajz.
Ezen a ponton pedig visszakanyarodhatunk oda, hogyha ez így van, ha a maszkviselés nem ér semmit távolságtartás nélkül, akkor tulajdonképpen magukat a rendezvényeket nem lenne szabad engedélyezni. Ez logikusnak is tűnne, ha nem jelentené azt, hogy emiatt emberek élete megy tönkre, hogy megroppan ettől egy gazdasági terület, amit pedig nyilvánvalóan nem lehet elvárni, és nem lehet senkit erre predesztinálni.
A káosz a kérdésben tehát teljes,
Az igazság azonban, mint mindig, most is valószínűleg középtájt lehet, a józanság keretein belül. Amit ma a klubok és rendezvényszervezők a törvény betartásán túl tehetnek, hogy kihelyezett kézfertőtlenítőkkel segítik a védekezést, fokozottan ügyelnek a takarításkor a fertőtlenítésre, tájékoztatják a közönséget, és mindenekelőtt nyugalomra intik az embereket. Se többet, se kevesebbet.
A megoldás pedig – amíg piacra nem kerül bevethető vakcina – minden bizonnyal az, hogy megtanulunk együtt élni ezzel a dologgal. Védve, segítve az időseket és a krónikus betegeket a vírustól való távoltartásukkal, maszkkal, előzékenységgel – segíteni egymásnak, bízni a szakemberekben, és belátni azt, hogy az életet egész egyszerűen nem lehet leállítani.
A szerző DJ, rendezvényszervező és klubvezető sajtófőnök. Olvass még Ágoston Dánieltől az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.