+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Varsányi Bence
2020. október 21. szerda, 12:25
Ha valami miatt tisztelni lehetett az elemző-publicista-humoristát, az a transzparenciája volt, ennek viszont a momentumos munkaviszony eltitkolásával lőttek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Szerda reggel arra a hírre ébredni, hogy Ceglédi Zoltán politikai elemző Donáth Anna momentumos EP-képviselő asszisztenseként dolgozik már január óta, nagyjából olyan volt, mintha arra keltem volna fel, hogy a csajom kidobott SMS-ben.

 

Nem mintha annyira furcsa lenne, hogy egy politikai elemző politikai tanácsokat is ad. Ceglédi viszont egyben a legtermékenyebb hazai véleményformálók egyike is, naponta többször ír a 45 ezer követővel rendelkező Facebook-oldalára, állandó szereplője tévés politikai véleményműsoroknak, rendszeresen publikál az online és a nyomtatott sajtóban.

 

Ez a Ceglédi Zoltán január óta havi bruttó 865 ezer forintos fizetést kap a magát még mindig mozgalomnak hazudó Momentum EP-képviselőjétől, Donáth Annától.

 

A politikával napi szinten, az egészségesnél jóval magasabb intenzitással foglalkozó emberekről sokan gondolják, hogy lélekölő a munkájuk, mert kénytelenek sokkal többször felidegesíteni magukat olyan aktuálpolitikai történéseken, amiken mások csak párhetente húzzák fel magukat.

 

Ennek viszont pontosan az ellenkezője a helyzet – az egész olyan, mint amikor elkezd gitározni az ember: eleinte fáj lefogni, pláne nyújtani a húrokat, ne adj’ Isten még ki is sebesednek az ember ujjbegyei, de a bőr viszonylag rövid idő alatt megkeményedik, és a mindennapos gyakorlás már semmiféle fájdalmat nem okoz.

 

Amin más meglepődik vagy felhúzza magát, az itt napi rutin. Tudjuk, hogy a politikában nincs új a nap alatt, egy kibaszott szemétdombbal foglalkozunk,

 

a munka pedig abból áll, hogy megmutatjuk az embereknek, hogy most éppen mégis milyen magasan áll a szar.

 

Két fiktív példa. Mészáros Lőrinc kivásárolta alólam a társasházat, amiben lakom? Azt hittem, már eddig is az övé volt. Novák Előd transzneműként comingoutolt? Végre rájött, büszke vagyok rá.

 

Az elmúlt évek Magyarországán három-négyévente van csak olyan közéleti történés, ami igazán megüti az ingerküszöböm. Amikor viszont Ceglédi Zoltánról kiderül, hogy a Momentum embere, az rohadtul kiveri a biztosítékot.

 

És nem azért, mert egy jó humorú, jó tollú valakiről, akivel még egy sor világnézeti kérdésben is egyetértek, kiderült, hogy egy olyan párttól kapja a fizetését, amivel én vajmi kevés közösséget tudok vállalni.

 

Ha valamiért igazán lehetett tisztelni Ceglédi Zoltánt, az az, hogy nappal elemzőként dolgozott, kávészünetben humoros bejegyzéseket írt az oldalára a politikáról, este pedig humoristaként pofán röhögte a politikusokat – mindezt tökéletesen összeegyeztethetően, aminek a kulcsa a transzparencia volt.

 

Tudtuk, hogy miket csinál, soha nem is titkolta –

 

mindhárom munkáját megosztotta a közzel, így azok valójában nem is különböző dolgok voltak, hanem egy jelenséggé álltak össze – ha úgy tetszik, ceglédizoltánsággá –,

 

amit sokan örömmel fogadtunk nap mint nap.

 

Nem véletlen, hogy amikor a véleményvezéres interjúsorozatot terveztük az Azonnalinál, az elsők között merült fel a neve. Ceglédi viszont azon kevesek közé tartozott, aki nem volt hajlandó vállalni, mert nem akart még csak egy interjúsorozatban sem szerepelni „propagandistákkal”. Hiába győzködtem, hogy ez milyen nevetséges érv, hajthatatlan volt. Most már értem, hogy miért.

 

A momentumos hír hallatán ismét felkerestem, mert most fontosabb lenne ez az interjú, mint valaha. Nem nekem, nem az Azonnalinak, hanem a köznek.

 

Nos, Ceglédi nagyon szívesen ad interjút januárban, amikor lejár a momentumos munkaszerződése, addig viszont nem. Hiába biztosítottam afelől, hogy én újságíróként és magánemberként is magasról teszek rá, hogy miféle tanácsokat ad Donáth Annának – szóval egy pillanatig nem kell megszegnie a munkaszerződésében foglaltakat –, így sem vállalta, hogy törlessze a tartozását a köz felé.

 

Mert igen, amikor egy ekkora súlyú véleményformáló valahogyan „elfelejti” majd’ egy éven át közölni, hogy egyébként egy párt fizeti, az kőkemény tartozás.

 

Azon kívül, hogy mégis hogyan fordulhatott elő, hogy a transzparens Ceglédi Zoltán eltitkolta egy olyan munkáját, ami nehezen összeegyeztethető a ceglédizoltánsággal, persze beszéltünk volna a politika és a média személyi összefonódásairól is, általánosságban.

 

Újságíróként, publicistaként, tévésként, vagy elemzőként, amikor az ember napi kapcsolatban van más médiamunkásokkal és politikusokkal, bizony nem ritka, hogy az ember munkán kívül is találkozik olyanokkal, akikről egyébként nyilvánosan véleményt szokott alkotni. Az sem ritka, hogy olyan emberekkel sörözik, akik a politikai spektrum túlsó felén helyezkednek el – sőt, nem példátlan, hogy két ilyen ember végül az ágyban, vagy ad absurdum házasságban köt ki.

 

Ezek a kapcsolatok ugyan kétségtelenül felvetnek kérdéseket, amikről érdemes és kell is beszélni, de egyáltalán nem összeférhetetlenek, és pláne nem jelentik feltétlenül azt, hogy valamelyik félnek útközben „megvásárolták a véleményét”. Ugyan ki állítaná Baló Györgyről, hogy radikalizálódott a Morvai Krisztinával kötött házassága után?

 

Az összeférhetőségnek viszont itt is a transzparencia a kulcsa.

 

Fontos, hogy tudja a köz, hogy amíg nappal cikkekben kritizálom valakinek a közéleti tevékenységét, közben emberként meg bírom – ezért van, hogy este együtt lógunk.

 

Ceglédi ilyen téren is teljesen transzparensen működött, a közösségi oldalain fel-felbukkantak politikusokkal sörözős képei, ahogyan az is világos volt az írásaiból, hogy a mai politikai felhozatalból a Momentum felé húz.

 

Arról viszont valahogyan már nem akaródzott posztolgatnia, hogy vaskos fizetést is kap a párttól. Tán attól félt, hogy lebértollnokozzák? Persze, biztosan lettek volna, akik igen. Én speciel nem tartoztam volna közéjük, sőt, még most sem tartozom, mert nem gondolom, hogy ne saját meggyőződéséből írna támogató véleményeket a Momentumról.

 

Semmi probléma nem lett volna abból, ha kiírja az oldalára, hogy hahó, srácok, új meló, ez van, maradok tisztelettel.

 

Az ügy eltitkolásával viszont véget ért a ceglédizoltánság.

 

Elveszett a transzparencia, elveszett az a hiteles morális fölény, amiért szerettem olvasni őt. És persze lehet azzal jönni, hogy de hát nem is titkolt el semmit, ott van a neve a Momentum EP-képviselőjének az oldalán – de nehogy már azt állítsa nekem valaki, hogy van bárki is ebben az országban, akinek Donáth Anna EP-képviselői oldala lenne a kezdőlapja.

 

Az pedig, hogy az eddig sokak legnagyobb örömére akut posztolási kényszerben szenvedő Ceglédi Zoltán a hír megjelenése óta lapít, mint szar a fűben, már tényleg olyan mértékű tiszteletlenség az olvasóival és az egész publikummal szemben, mint SMS-ben szakítani.

 

Olvass még Varsányi Bencétől az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Egyhónapos szünet után megújul és visszatér az Azonnali podcastja, a Helyzet – új formátummal, logóval és tartalommal. Tartsatok velünk!

A Képzőművészeti Központ épülete hétfőn gyulladt ki, a pár éve felújított orgonát sem biztos, hogy meg lehet-e menteni.

Nem volt már hova beszállítaniuk, az éttermek bezártak a lockdown miatt.

Budapestről már csak Szkopjéba és Podgoricába lehet repülni.

Mint írják, az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyja az európai polgárok hangját, és hiányzik belőle az empátia az EU őshonos nemzeti és nyelvi közösségeivel szemben.

A huszonhároméves ötletgazda szerint szakítani kell azzal, hogy a király többet ér, mint a dáma, mert azt üzeni, hogy a nők kevesebbet érnek, mint a férfiak.

Az olasz kormányfő az USA-t
és Kínát is Olaszország szövetségesének nevezte,
amin nagyon felháborodott a jobboldali ellenzék. Salvini bocsánatkérést vár el, szerinte ugyanis az egész koronavírus-járványért Kína a felelős.

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Twitter megosztás Google+ megosztás