Egy olyan kérdésről írok, amit eddig minden megszólaló elkerült, mégis az egyik kulcsa a közös fellépésnek: a pártok és mérvadó politikusok jövője közös fellépés esetén.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
2011 óta – amióta új választási törvénye van Magyarországnak – mindenki, aki tud számolni, tudja, hogy akkor lehet az ellenzéknek esélye, ha összeáll, s minden választókerületben egy jelöltet indít, egy közös listája van, s kiállít egy közös miniszterelnök-jelöltet, aki képes meggyőzni a választókat az ellenzék kormányzóképességéről.
Vagy egy nagy párt marad az ellenzéki oldalon, amely néppártként képes begyűjteni a kormányt váltani akarók szavazatait.
2014 és 2018 bebizonyította, hogy az ellenzéki pártok közül egyik sem hajlandó feladni önállóságát és beolvadni egy nagyobb pártba, hogy létrejöjjön egy nagy kormányváltásra képes néppárt. Ugyanakkor az ellenzéki pártok egymás közötti versengésének az a következménye, hogy a kormányzó párt fölényesen behúzza a parlamenti helyek kétharmadát.
Nem is lenne szabad több szót fecsérelni, mert teljesen világos, hogy az egyetlen lehetséges opció a közös fellépés, s annál még jobb stratégia az egységes párt formálása a sok kis egymással veszekedő pártból – ha az ellenzéki szereplők fő célja a kormányváltás. Azonban 2014 és 2018 azt is megmutatta, hogy a matematikai logika ellenére mélyen megosztottak az ellenzéki pártok, ami miatt eddig mindig csak részleges összefogás született, ami kevésnek bizonyult még arra is, hogy megakadályozza a kétharmados többséget.
Mintha most úgy tűnne, hogy ezúttal erős a szándék minden jelentős politikai párt részéről, hogy valamilyen formában közösen és koordinálva lépjenek fel, feladva ellenérzéseiket. Egyetlen dolog állhat az egységes fellépés útjába: a személyes és szervezeti politikai túlélés kérdése, ami az elmúlt évtizedben is a legnagyobb akadályt jelentette.
Az egységes lista ígérete, hogy akár a kormányváltás is lehetséges. Azonban erre nincs automatikus biztosíték, mint az a vasárnapi időközi választás eredménye is mutatta. Egységes lista esetén is a parlamenti képviselői hellyel rendelkező vagy arra vágyó politikusoknak és az állami támogatást élvező vagy arra vágyó pártoknak számolniuk kell egy rosszabb kimenettel is: esetleges vereség esetén hogyan tudják biztosítani személyes megélhetésüket és politikai hátterük szervezeti túlélését.
A 2018-as választásokon az ellenzék 66 helyet szerzett, de legalább 15-17 ellenzéki képviselővel több ülne a parlamentben, ha a mostani egységes fellépést akaró pártok akkor koordináltak volna. Ezt alapul véve,
egységes és koordinált fellépés esetén legrosszabb esetben is legalább 80 képviselői helyre számíthat a potenciális ellenzéki koalíció, amely jelenleg hat pártból áll:
Párbeszéd, LMP, MSZP, Jobbik, Momentum és DK. Ebből a hat pártból az MSZP és a Párbeszéd szorosan együttműködik, ami révén a Párbeszédnek önálló parlamenti frakciója lehetett a Parlamentben, annak ellenére, hogy támogatottsága 1 százalék körül volt.
A hat ellenzéki párt közül a legalacsonyabb a támogatottsága az LMP-nek van. Támogatottsága jelenleg 3 százalék körüli a közvélemény-kutatások szerint. Az LMP mint párt akkor tud túlélni 2022 után, ha önálló frakciója lesz a parlamentben. Ennek kulcsa, hogy a minimálisan lehetséges 80 képviselői helyből legalább 5 befutó helyet kapjon.
Ha arányosan felszorozzuk nagyobb pártokra az LMP vélhetően elvárt minimumfeltételét, akkor ez azt jelenti, hogy a 6-9 százalék között mért MSZP-nek (a Párbeszéddel együtt) és Jobbiknak körülbelül 15-15 képviselő helyet kell biztosítani a 80 valószínűleg bejutó képviselő közül. Ez egyben lehetőséget biztosít arra, hogy a Párbeszéd is megőrizze önálló frakcióját, még ha az MSZP idegenlégiósait is be kell fogadnia, mint azt 2018-ban is tette. Ez azt jelenti, hogy a valamivel népszerűbb Momentumnak körülbelül 20 képviselői hely jut. A legnépszerűbb DK-nak jut a maradék minimum 25 képviselői hely.
Így számolnak-e a pártok magukban? Csak a pillanatnyi közvélemény-kutatási eredmények alapján számolnak, vagy figyelembe vesznek más szempontokat is? Akárhogy is számolnak, a koalícióformálás nemcsak politikai szándék függvénye, hanem a pártok és politikusok túlélési versenye is.
Külső szemlélőként a fő kérdésnek azt látom, képesek-e megegyezni valamilyen közösen elfogadott kompromisszumban a potenciálisan biztosan megnyerhető helyek tekintetében, ami minden pártot kielégít és minden fontos szereplőnek biztosítja a személyi és politikai jövőjét, úgy, hogy közben reflektál a pártok támogatottságára is.
Ha meg tudnak egyezni, lesz közös koordinált fellépés, ha nem...
lesz, ami lesz, attól függően, ki mikor sértődik meg, s kiket tud maga mellé állítani morális, becsületbeli érveket hangoztatva és az ország számára fontos programbeli követelései fenntartása érdekében.
A szerző politológus. Olvass még tőle az Azonnalin!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
