A magyar-lengyel dacszövetség csak ártana Magyarországnak

Nagyjából Báthory István óta nem volt olyan korszak, amikor a két ország külpolitikai érdekei egybevágtak volna. A lengyel sértettség és középhatalmi álmok kiszolgálása Magyarország számára nem csak ellenzéki szemmel káros.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A szocialista korszak vége felé, kezdő irodalmárként én is kaptam ösztöndíjat Lengyelországba. Valamelyest megtanultam lengyelül, igyekeztem bejárni az országot, sokat jártam színházba, és helyi barátaim is lettek. Sok mindenről beszélgetünk, néha vitatkoztunk is egymással, de egy dologban sziklaszilárdan hittünk: országaink a Nyugathoz tartoznak, amitől igaztalanul szakítottak el minket. Ezt sugallták a lengyel színházi kísérletek, a képzőművészeti happeningek, az intellektuális filmek, még a diáklányok igyekezete is a helyes angol kiejtésre. Lengyelbarát lettem, mint annyi magyar kortársam, de ez a barátság nem a misztikus múltra, hanem a közösnek képzelt európai jövőre épült.

Az Orbán-Kaczyński összeborulással most ez a jövő készül a Nyugatra való nyitásból stupid bezárkózássá torzulni. Ez önmagában is tragikus minden demokrata érzelmű magyar és lengyel ember számára. De a lengyel sértettség és középhatalmi álmok kiszolgálása Magyarország számára nem csak ellenzéki szemmel káros. A józanul gondolkodó magyar jobboldaliaknak is látniuk kellene, hogy hazánk és Lengyelország geopolitikai érdekei alapvetően különböznek egymástól. A külpolitikában az egyik legsúlyosabb hiba az ideológiai megfontolások geopolitikai érdekek fölé helyezése.

A lengyel nemzet történelmi tragédiái minden rokonszenvet megérdemelnek, de nagyjából

Mindkét világháborúban az ellenkező oldalon harcoltunk, még ha az érzelmi rokonszenv meg is maradt a két nép között. E több évszázados érdekellentétet természetesen feloldhatná a közös európai integráció, de azzal szemben, azt gyengítendő bizonyosan nem magyar érdek együtt haladni. Szerintem lengyel érdeknek sem nevezhető, de a negyvenmilliós Lengyelország a kis balti országok, Ukrajna és Belarusz megnyerésével (és amerikai támogatással) akár hatalmi ellensúlyt is képezhet Nyugat-Európával szemben. Egy azonban bizonyos: akár hagymázas álom, akár realitás ez a lengyel miniimpérium, Magyarországnak semmi helye és keresnivalója nincs benne.

Lengyelország és hazánk történelmileg determináltan különbözőképp viszonyul térségünk két meghatározó nagy birodalomállamához, Németországhoz és Oroszországhoz. Magyarország történelmében azok voltak a csendes fejlődés korszakai, amikor ez a két nagy állam békében élt egymással. S akkor zúdult ránk a vérzivatar, amikor a bismarcki oroszbarát külpolitikát feladva Németország kétszer is kísérletet tett Oroszország legyőzésére.

Végeredményben a Habsburg-monarchiát és benne „Nagy-Magyarországot” is a német-orosz háború robbantotta szét. A közhiedelemmel ellentétben a híres breszt-litovszki békét Ausztria-Magyarország is aláírta, egykorvolt társ-nagyhatalmi létünk egyik utolsó emléke ez a magyar nyelven is megfogalmazott szerződés. Négy nyelvű (német, magyar, orosz, ukrán) eredetije ma is látható a berlini történelmi múzeumban. Sajnos későn született meg. Trianonban elcsatolt magyar területek amúgy Lengyelországnak is jutottak.

A geopolitikai józanságot és a kereskedelmi érdeket már a kádári Magyarország is megpróbálta érvényesíteni az akkori Nyugat-Németország felé tájékozódva. A rendszerváltozás óta minden magyar kormány fontosnak tartotta a Berlinnel és Moszkvával való együttműködést, partneri viszonyt. (Még ha pártjai ellenzékben hajlamosak is a „keleti nyitás” miatt ostorozni a mindenkori kormányt.) Ha az Oroszországgal való jó viszonnyal szemben lehetnek is érzelmi fenntartások sokakban, józan ember aligha vonhatja kétségbe, hogy a Németországgal való együttműködés a magyar geopolitika egyik sarokköve. A brexit és az amerikai külpolitika zavarai óta ez még nyilvánvalóbb lett.

A magyar „atlanti” politikának is csak addig és úgy van értelme, amennyiben a német atlantiságot követi, és nem esik stréber túlzásokba. Egy ideig úgy tűnt, mintha Orbán Viktor értené ezt. De a Trump és Kaczyński iránti ideológiai vonzódás, no meg a (sajnos túl enyhe) német Orbán-kritika mostanában elsodorta ezt a józanságot. Jellemző példája ennek az Északi Áramlat 2 gázvezeték elleni korábbi orbáni fellépés. Egyrészt két szuverén országnak miért ne lenne joga nemzetközi vizek alatt gázvezetéket építeni? Másrészt a gáztranszfer biztonsága szempontjából azért Németország enyhén szólva sem kockázatosabb, mint Ukrajna.

A lengyel választások közeledtével és a lengyel szélsőjobboldal koalíciós súlyának megnövekedésével a Kaczyński-rezsim várhatóan még agresszívabb követelésekkel lép fel Oroszországgal és Németországgal szemben. Rosszul politizálna a magyar ellenzék, ha a Moszkva-ellenességben ideológiai szövetségre lépne a Kaczyński-félékkel. De ennél

ami persze legyen az ő baja. De az országnak is komoly károkat okozna.

Bizony bölcsebb lenne Ausztria példáját követni. Bécsben szocialista és konzervatív kancellárok váltották egymást szélsőjobboldali és zöld koalíciós partnerekkel, szinte mindenki volt már kormányon és ellenzékben. De Ausztria minden mézesmadzag ellenére sem csábult át a visegrádi négyekhez. Stabil stratégiai szövetségese Németországnak, hazánknál messze gyümölcsözőbb kapcsolatai vannak Oroszországgal, nem is beszélve a két ország Brüsszellel való viszonyáról. A szlovák köztársasági elnökasszony legfrissebb nyilatkozata azt mutatja, hogy az Európa-ellenességben Pozsony sem fog együtt menetelni az Orbán-Kaczyński párossal.

És az sem véletlen, hogy a hazánk új főellenségnek kikiáltott Věra Jourová cseh bizottsági alelnök Babiš miniszterelnök pártjából (ANO) való, és Prágából természetesen semmilyen kritika sem hangzott el a kijelentéseivel kapcsolatban.

Szeressük a lengyel kultúrát, becsüljük a történelmüket, barátkozzunk a lengyel demokratikus ellenzékkel, szurkoljunk választási győzelméért. De a mostani lengyel kormány sértettségre épülő nacionalizmusával és középhatalmi álmaival való, Európa-ellenes dacszövetség nem Magyarország érdekeit szolgálja.

A szerző volt európai parlamenti képviselő, az MSZP alelnöke. Olvass még Hegyi Gyulától az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!