+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. október 13. kedd, 15:15
Ferenc pápa ismét kiadott egy enciklikát, ami az 1891-ben megindult katolikus társadalmi tanításba illeszkedik: a pápa kiállt a szolidaritás és igazság mellett, mind a jelenlegi menekültkérdésben, mind a gazdaságban. A katolicizmus megint a nacionalizmussal és a kapitalizmussal szemben fogalmazza meg magát?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Október elején Ferenc pápa Assisiben írta alá legújabb szociális enciklikáját, a Fratelli tuttit, ami – amint a kezdete is mutatja – arról szól, hogy mindannyian – még a vallási hovatartozásra tekintet nélkül is – egymás „testvérei“ vagyunk. Noha a szöveg elején még a fiútestvér („fratello“) szó szerepel, utána már a lánytestvér („sorella“) is megjelenik. A szöveg például

 

azt kéri, hogy „haladjuk meg a zárt világ árnyékát“, és mindenkit „egy szerettetteljes világközösségbe“ hív. Bármely Mandiner-kommentelőnek kinyílik a bicska ezen szavak hallatára.

 

A pápa saját nyíltságát azzal is kifejezte, hogy míg a Laudato si kezdetű enciklikájában saját bevallása szerint Bertalan konstantinápolyi pátriárkával való közös gondolkodásából inspirálódott, ezúttal Ahmad Al-Tayyeb egyiptomi imámot nevezte meg egyik szellemi segítőjeként.

 

Vissza a 19. századba

 

A szöveg a katolikus egyház szociális tanításának sorába illeszkedik. Ennek első megnyilvánulása az 1891-es Rerum novarum enciklika volt, amiben XIII. Leó pápa – egyszerre látva a liberális kapitalizmus okozta egyenlőtlenségeket és megijedve az ezek miatt erősödő munkásmozgalomtól – kapitalizmuskritikus társadalmi tanítást fogalmazott meg, amely azonban nem az osztályellentéteket, hanem azok kiegyenlítését hangsúlyozta. Ennyiben a szöveg

 

ugyannyira tekinthető baloldalinak (egy liberális nézőpontból), mint reakciósnak (egy baloldali nézőpontból).

 

Tény viszont, hogy az enciklika jelentős hatást fejtett ki, ennek nyomán indult be az a politikai katolicizmus, amely számos országban önálló mozgalomként jelent meg – egyszerre a liberálisokkal és a munkásmozgalommal szemben.

 

Miközben a politikai katolicizmus értelemszerűen számos kérdésben konzervatív volt, ez a 19. században két olyan fontos következménnyel mindenképp járt, ami miatt – pláne történelmietlenül a mából visszatekintve – nehéz elhelyezni a megszokott sémák alapján: a konzervativizmus nemcsak a hagyományos családi és vallási értékek támogatását jelentette ugyanis, hanem erős antinacionalizmust is (nem véletlen, hogy Magyarországon a klerikális reakció pártjaként szerveződő Katolikus Néppárt sokkal nyitottabb volt a nemzetiségek felé, mint az uralkodó dzsentri elit), valamint szociális elkötelezettséget.

 

Miközben az elmúlt 129 évben – a mostani Fratelli tuttival – tizenegy társadalmi tanításos pápai enciklika jelent meg,

 

Ferenc pápa gyakorlatilag visszanyúl a 19. századba: megint nemcsak szociális, de egyben antinacionalista tanítást is fogalmaz meg.

 

Miért volt bizalmatlan a katolikus egyház a nacionalizmussal?

 

Az, hogy a katolikus egyház a 19. században (is) antinacionalista volt, egyszerre teológiai, egyházszervezeti és nagyon konkrét történelmi okokkal magyarázható.

 

A történelmi ok az, hogy a 19. századi nacionalizmusok polgári liberális (sokszor egyenesen szocialisztikus), emancipatórikus mozgalmakként jelentek meg – ergo azon „régi rend” ellenében, amelynek számos helyen (különösen a Habsburg Monarchiában) a katolikus egyház szövetségese volt.

 

Hozzá kell persze tenni, hogy bizonyos nemzeti mozgalmak esetében viszont a katolicizmus és a nemzeti ébredés nagyon is megfért egymás mellett, de akár a szlovén, akár a horvát, akár a baszk, akár az ír példát vesszük, mindenütt látható: a felső papság inkább volt itt is tartózkodóbb a „modernnek”, „rendellenesnek” számító nacionalizmussal szemben, mint a kispapság, amely „a népből” jött. Szintén az antinacionalizmus történelmi oka, hogy számos országban – különösen az 1871 utáni köztársasági Franciaországban és az egyesült Olaszországban (amely eleve a Pápai Államot legyőzve egyesülhetett) –

 

a nacionalizmus erősen antiklerikális volt.

 

Nem véletlen, hogy az olasz egység létrejötte után a pápa meg is tiltotta az olasz katolikusoknak, hogy részt vegyenek az olasz nemzetállam életében, még szavaziuk se volt (vagy: lett volna) szabad.

 

Világhatalom és globális franchise

 

Azonban a katolicizmus antinacionalizmusának van a történelmi okokon túlmutatóan is értelme. A katolikus egyház (amint neve is mutatja, elvégre a „katolikus” egyetemest jelent) nem nemzeti egyházként szerveződik, mint akár az ortodoxok, akár a protestánsok, hanem

 

Róma vezetésével gyakorlatilag egy párhuzamos „világállam” jött létre a sok állam mellett, felett. Ha van igazi „internacionalista háttérhatalom”, amely országhatárokon át tevékenykedik és van összekötve, az nem a Soros-hálózat, hanem a katolikus egyház.

 

Ameddig a második vatikáni zsinat nem tette lehetővé általánosan a népi nyelven való misézést, a latinnyelvűséggel a katolikus egyház tényleg a világ minden pontján tudott egy szupranacionális egységet és jelenlétet biztosítani: mint egy jó multinacionális láncolatnál, a katolikus templomokban is – legyenek bárhol a világban – tudni lehetett, hogy minden majdnem azonosan folyt: igazi franchise-láncolatként hálózzák be a katolikus templomok a világot.

 

Túl a nemzeten

 

És hogy még egyet hátrébb lépjünk az okok taglalásában: mindennek nem csak szervezeti vagy „világösszeesküvéses” okai vannak (korábban „Soros György” helyett a „jezsuiták” voltak a legrettegettebb „háttérhatalmak”), hanem teológiai is: a katolikus tanítás egy istenből és neki alárendelt egyenlő emberekből indul ki.

 

Az isten és az egyenlő emberek között legfeljebb az egyház van – de a nemzet a katolikus teológiában semmiféle kitüntetett szereppel nem bír

 

(ellentétben egyes protestáns tanításokkal például). A „nemzeti katolicizmusra” ugyan mindig van politikai próbálkozás, de ennek eszmei lehetetlenségére számtalanszor mutattak rá főpapok – most éppen pedig a pápa a Frateli tuttiban. (Geréby György vallásfilozófusnak van egy nagyon szép és érdekes esszéje e kérdésben a Pannonhalmi Szemlében, itt elolvasható.)

 

Az olasz katolikus napilap, az Avvenire vezércikkben emlékeztetett rá, hogy a katolikus egyház „mindig az áldozatok oldalán van”, és éppen ezért kell a szolidaritást, a tesvériséget – azaz mindazt, amely az emberiséget nem elválasztja, hanem egy közösséggé teszi – hangsúlyoznia. A kutúrrasszistáknál – akik közül sokan szeretik magukat akár katolikusnak is hinni – éppen ez a nyitottság válthat ki felháborodást, számukra ugyanis

 

„a kereszténység” éppen csak egy kódszó a kizárásra – korábban a zsidók, ma a muzulmánok ellenében.

 

A neoliberálisokat pedig az háboríthatja fel az írásban, hogy a pápa kritizálta a szabadpiacba vetett túlzott hitet.

 

Azaz megint ott vagyunk, mint a Rerum novarumnál: a katolikus gondolat egyszerre a nacionalizmus és a liberalizmus ellenében fogalmazódik meg. A 21. század kérdése az lehet, hogy a katolicizmusnak ezúttal sikerül-e a baloldalban mindehhez szövetségest látnia, vagy a munkásmozgalom-ellenességben is megmarad 19. századi önmagánál.

 

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Politico által megszerzett felmérés az Európai Parlament megrendelésére készült, a jogállamisági feltételt az egész EU lakossága is inkább támogatja, mint ellenzi.

Mivel Szlovéniában mostanra csak a tengerparti régiói lakosai utazhatnak szabadon, az ország elhagyása is csak kivételes esetekben lehetséges.

A WHO szerint akkor lehet nyomon követni a járvány alakulását, ha a tesztek pozitivitási rátájának a hétnapos átlaga 5 százalék alatt van. Ez utoljára Magyarországon szeptember 3-án teljesült.

A bevándorlásellenes Heinz-Christian Strache sajnálhatja, hogy nincs több szerb bevándorló Bécsben, mert köztük már most is megugrotta volna a parlamenti küszöböt. A bécsi szerbség között a szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) is jobban szerepelt.

Miért nem elfogadható egy olyan orvos, aki még életében nem műtött, de alkalmas jelölt a Kúria élére egy olyan személy, aki még életében nem bíráskodott? Parlamenti képviselőket kérdeztünk.

A döntést a járványhelyzet súlyosságával indokolja a párt.

A Brit Egészségügyi Szolgálatnál arra készülnek, hogy decemberre már hatásos koronavírus elleni vakcina áll majd rendelkezésükre. Erről beszélt parlamenti képviselőknek a tisztifőorvos-helyettes. Boris Johnson egyelőre óvatos.

A hét kérdése

Európa egyre több országában vezetnek be korlátozásokat a növekvő esetszámok miatt, emiatt elképzelhető, hogy lassan Magyarország is szigorítani fog. Te milyen korlátozásokat vállalnál be?

Azért ide elnéznénk

Hogyan lehet a szolidaritás kultúráját intézményesíteni a művészeti világban? Milyen egzisztenciális terheket és elvárásokat vehet le ez az alkotók válláról? Kerekasztal-beszélgetés, október 19.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Twitter megosztás Google+ megosztás