+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. október 13. kedd, 15:15
Ferenc pápa ismét kiadott egy enciklikát, ami az 1891-ben megindult katolikus társadalmi tanításba illeszkedik: a pápa kiállt a szolidaritás és igazság mellett, mind a jelenlegi menekültkérdésben, mind a gazdaságban. A katolicizmus megint a nacionalizmussal és a kapitalizmussal szemben fogalmazza meg magát?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Október elején Ferenc pápa Assisiben írta alá legújabb szociális enciklikáját, a Fratelli tuttit, ami – amint a kezdete is mutatja – arról szól, hogy mindannyian – még a vallási hovatartozásra tekintet nélkül is – egymás „testvérei“ vagyunk. Noha a szöveg elején még a fiútestvér („fratello“) szó szerepel, utána már a lánytestvér („sorella“) is megjelenik. A szöveg például

 

azt kéri, hogy „haladjuk meg a zárt világ árnyékát“, és mindenkit „egy szerettetteljes világközösségbe“ hív. Bármely Mandiner-kommentelőnek kinyílik a bicska ezen szavak hallatára.

 

A pápa saját nyíltságát azzal is kifejezte, hogy míg a Laudato si kezdetű enciklikájában saját bevallása szerint Bertalan konstantinápolyi pátriárkával való közös gondolkodásából inspirálódott, ezúttal Ahmad Al-Tayyeb egyiptomi imámot nevezte meg egyik szellemi segítőjeként.

 

Vissza a 19. századba

 

A szöveg a katolikus egyház szociális tanításának sorába illeszkedik. Ennek első megnyilvánulása az 1891-es Rerum novarum enciklika volt, amiben XIII. Leó pápa – egyszerre látva a liberális kapitalizmus okozta egyenlőtlenségeket és megijedve az ezek miatt erősödő munkásmozgalomtól – kapitalizmuskritikus társadalmi tanítást fogalmazott meg, amely azonban nem az osztályellentéteket, hanem azok kiegyenlítését hangsúlyozta. Ennyiben a szöveg

 

ugyannyira tekinthető baloldalinak (egy liberális nézőpontból), mint reakciósnak (egy baloldali nézőpontból).

 

Tény viszont, hogy az enciklika jelentős hatást fejtett ki, ennek nyomán indult be az a politikai katolicizmus, amely számos országban önálló mozgalomként jelent meg – egyszerre a liberálisokkal és a munkásmozgalommal szemben.

 

Miközben a politikai katolicizmus értelemszerűen számos kérdésben konzervatív volt, ez a 19. században két olyan fontos következménnyel mindenképp járt, ami miatt – pláne történelmietlenül a mából visszatekintve – nehéz elhelyezni a megszokott sémák alapján: a konzervativizmus nemcsak a hagyományos családi és vallási értékek támogatását jelentette ugyanis, hanem erős antinacionalizmust is (nem véletlen, hogy Magyarországon a klerikális reakció pártjaként szerveződő Katolikus Néppárt sokkal nyitottabb volt a nemzetiségek felé, mint az uralkodó dzsentri elit), valamint szociális elkötelezettséget.

 

Miközben az elmúlt 129 évben – a mostani Fratelli tuttival – tizenegy társadalmi tanításos pápai enciklika jelent meg,

 

Ferenc pápa gyakorlatilag visszanyúl a 19. századba: megint nemcsak szociális, de egyben antinacionalista tanítást is fogalmaz meg.

 

Miért volt bizalmatlan a katolikus egyház a nacionalizmussal?

 

Az, hogy a katolikus egyház a 19. században (is) antinacionalista volt, egyszerre teológiai, egyházszervezeti és nagyon konkrét történelmi okokkal magyarázható.

 

A történelmi ok az, hogy a 19. századi nacionalizmusok polgári liberális (sokszor egyenesen szocialisztikus), emancipatórikus mozgalmakként jelentek meg – ergo azon „régi rend” ellenében, amelynek számos helyen (különösen a Habsburg Monarchiában) a katolikus egyház szövetségese volt.

 

Hozzá kell persze tenni, hogy bizonyos nemzeti mozgalmak esetében viszont a katolicizmus és a nemzeti ébredés nagyon is megfért egymás mellett, de akár a szlovén, akár a horvát, akár a baszk, akár az ír példát vesszük, mindenütt látható: a felső papság inkább volt itt is tartózkodóbb a „modernnek”, „rendellenesnek” számító nacionalizmussal szemben, mint a kispapság, amely „a népből” jött. Szintén az antinacionalizmus történelmi oka, hogy számos országban – különösen az 1871 utáni köztársasági Franciaországban és az egyesült Olaszországban (amely eleve a Pápai Államot legyőzve egyesülhetett) –

 

a nacionalizmus erősen antiklerikális volt.

 

Nem véletlen, hogy az olasz egység létrejötte után a pápa meg is tiltotta az olasz katolikusoknak, hogy részt vegyenek az olasz nemzetállam életében, még szavaziuk se volt (vagy: lett volna) szabad.

 

Világhatalom és globális franchise

 

Azonban a katolicizmus antinacionalizmusának van a történelmi okokon túlmutatóan is értelme. A katolikus egyház (amint neve is mutatja, elvégre a „katolikus” egyetemest jelent) nem nemzeti egyházként szerveződik, mint akár az ortodoxok, akár a protestánsok, hanem

 

Róma vezetésével gyakorlatilag egy párhuzamos „világállam” jött létre a sok állam mellett, felett. Ha van igazi „internacionalista háttérhatalom”, amely országhatárokon át tevékenykedik és van összekötve, az nem a Soros-hálózat, hanem a katolikus egyház.

 

Ameddig a második vatikáni zsinat nem tette lehetővé általánosan a népi nyelven való misézést, a latinnyelvűséggel a katolikus egyház tényleg a világ minden pontján tudott egy szupranacionális egységet és jelenlétet biztosítani: mint egy jó multinacionális láncolatnál, a katolikus templomokban is – legyenek bárhol a világban – tudni lehetett, hogy minden majdnem azonosan folyt: igazi franchise-láncolatként hálózzák be a katolikus templomok a világot.

 

Túl a nemzeten

 

És hogy még egyet hátrébb lépjünk az okok taglalásában: mindennek nem csak szervezeti vagy „világösszeesküvéses” okai vannak (korábban „Soros György” helyett a „jezsuiták” voltak a legrettegettebb „háttérhatalmak”), hanem teológiai is: a katolikus tanítás egy istenből és neki alárendelt egyenlő emberekből indul ki.

 

Az isten és az egyenlő emberek között legfeljebb az egyház van – de a nemzet a katolikus teológiában semmiféle kitüntetett szereppel nem bír

 

(ellentétben egyes protestáns tanításokkal például). A „nemzeti katolicizmusra” ugyan mindig van politikai próbálkozás, de ennek eszmei lehetetlenségére számtalanszor mutattak rá főpapok – most éppen pedig a pápa a Frateli tuttiban. (Geréby György vallásfilozófusnak van egy nagyon szép és érdekes esszéje e kérdésben a Pannonhalmi Szemlében, itt elolvasható.)

 

Az olasz katolikus napilap, az Avvenire vezércikkben emlékeztetett rá, hogy a katolikus egyház „mindig az áldozatok oldalán van”, és éppen ezért kell a szolidaritást, a tesvériséget – azaz mindazt, amely az emberiséget nem elválasztja, hanem egy közösséggé teszi – hangsúlyoznia. A kutúrrasszistáknál – akik közül sokan szeretik magukat akár katolikusnak is hinni – éppen ez a nyitottság válthat ki felháborodást, számukra ugyanis

 

„a kereszténység” éppen csak egy kódszó a kizárásra – korábban a zsidók, ma a muzulmánok ellenében.

 

A neoliberálisokat pedig az háboríthatja fel az írásban, hogy a pápa kritizálta a szabadpiacba vetett túlzott hitet.

 

Azaz megint ott vagyunk, mint a Rerum novarumnál: a katolikus gondolat egyszerre a nacionalizmus és a liberalizmus ellenében fogalmazódik meg. A 21. század kérdése az lehet, hogy a katolicizmusnak ezúttal sikerül-e a baloldalban mindehhez szövetségest látnia, vagy a munkásmozgalom-ellenességben is megmarad 19. századi önmagánál.

 

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A heti Tsúfos Tükör megmutatja, miért örülhetünk a fővárosban épülő kínai egyetemnek.

A 2019-es önkormányzati választáson Pikó András mögé álltak be, és most sem állítanak saját jelöltet a VIII. kerületben.

Ebből nyáron akár óriási káosz is lehet: minden egyes EU-tagállam maga döntheti el, hogy elfogadja-e az EMA-engedéllyel nem rendelkező vakcinákat.

Az óvodák és az iskolák alsó tagozatai április 19-től nyitnak.

És ha még meg is épül Óbuda és Újpest között a vasúti híddal párhuzamosan, az is valószínűleg csak 20-25 év múlva lesz esedékes – a híd és a környező terület fejlesztési tervéhez azonban az embereket is megkérdezi a főváros.

Litvániában eleve olyan igazolást csináltak, ami megfelel az EU-s zöldigazolványnak. Az újból kinyitott üzleteket májustól csak egy ilyen igazolás felmutatásával lehet majd igénybe venni.

Napok óta tüntetnek, hogy munkakör és ne kor szerint oltsanak, és minél előbb elkezdődhessen az olasz turisztikai szezon.

A hét kérdése

A hatpárti ellenzéki szövetség szerint felesleges a regisztráció, elég lenne felmutatni a TAJ-kártyát, hogy beoltsanak valakit a covid ellen. Szerinted?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Horváth Máté, a Dürer Kert koncertszervezője az Azonnalinak néhány részletet elárult arról, hogyan fog kinézni a lockdown utáni Dürer. Podcast!

Az 1848-as forradalomra és szabadságharcról szeretünk egy jó adag nemzeti mázzal és pátosszal leöntve gondolkodni. De mi köze a nemzeti ünnep lezüllesztéséhez Torgyán Józsefnek? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás