Lesz összefogás. Lesz győzelem?

Az Azonnali vitasorozatából kiderült: az ellenzéki pártok mindegyike kész a közös listára. Van, aki ezt nyíltan kimondja; van, aki körülményesebben. A győzelemhez ez azonban csak a nulladik feltétel.

A magyar sajtóban az Azonnali elsőként és eddig egyedüliként rendezett vitasorozatot bő másfél évre a 2022-es választásoktól arról, hogy az ellenzéknek szükséges-e, érdemes-e közös listán indulnia, ha győzni szeretne. Ez a cikk a vitasorozat lezárása.

Az elmúlt tíz év azzal telt, hogy az összefogásról vitáztak az ellenzéki pártok, ami arra is jó volt sokaknak, hogy érdemi mondanivalót ne kelljen kínálniuk. Emlékszünk, hogy az LMP identitása 2014-ben és részben még 2018-ban is pusztán annyi volt, hogy ők azok, akik nem fognak össze. Igaz, akik meg összefogtak, se tudtak ennél többet felmutatni.

Tény: az összefogásnak csak akkor van értelme, ha

1. ez nem időhúzás,

2. nem újabb vitatéma, hanem gyorsan lezavarható technikai kérdés;

3. valamint ha az ellenzék túlnyomó többsége részt vesz benne.

Az első esetében elég egyértelművé lett minden ellenzéki párt véleménye: az összefogásról nem kell vitázni, hanem el kell dönteni elég gyorsan.

A második kérdésben én őszintén szólva nagyobb vitákra számítottam, de gyakorlatilag annyi derült ki, hogy a Demokratikus Koalíció, a Magyar Szocialista Párt, a Magyar Liberális Párt és a Párbeszéd világosan és egyértelműen akarja a közös listát,

arról, hogy milyen fontos a tartalmi politizálás, mennyi különbség van az ellenzéken belül, ezeket nem szabad feladni, stb.

De Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnökhelyettese is megnyugtatott mindenkit: „ha valaki meggyőző érveket tesz le a közös lista mellett”, akkor ő meggyőzhető. Kanász-Nagy Máté, az LMP társelnöke pedig megígérte, hogy „nem fogjuk felrúgni az asztalt, ha egy széles körű előválasztás után kialakuló egy közös listán indul az ellenzék”.

Mindehhez azt is hozzá kell venni, hogy a Magyar Liberális Párt, az LMP, a Párbeszéd és a Szanyi-párt egyedül úgyse menne semmire, azaz nekik a túlélés is függ attól, hogy valamilyen közös listába becsatlakozhassanak.

A Momentum nem akart résztvenni a vitában, de Fekete-Győr András más fórumon elmondta, hogy milyen – főleg személyi – feltételeik lennének egy közös lista esetén. Azaz nemet ők se mondanak.

Ebből az következik, hogy

És tény, ha az ellenzék egyrészről komolyan gondolja – ahogy Pápay György konzervatív publicista írta –, hogy nem egymást, hanem Orbánt akarja legyőzni, akkor tényleg a kampányban sem egymásra kell menniük. Másrészről van egy olyan választási rendszer, amely inkább kedvez a kétpártiságnak.

Tény az is persze – amint arra Balogh Gábor újpesti újságíró mutatott rá –, hogy esetleg lemorzsolódhat pár ellenzéki, elvégre nem akarna egy Jobbikot és/vagy DK-t is tartalmazó listára ikszelni, márpedig annyira mégsem áll jól a közös ellenzék sem, hogy könnyen lemondhasson akár csak 5-10 százaléknyi szavazóról.

Ahogy László Róbert választási elemző írta: mind a több lista, mind a közös lista mellett hozhatóak matematikai modellek. A politika már csak ilyen: dönteni kell tudni hozni.

Azaz a győzelemnek nem az a feltétele, hogy egy vagy két ellenzéki lista lesz-e – hanem hogy a szavazóikat meg tudják-e győzni arról, hogy bárhogyan is döntöttek, az a legjobb döntés.

Olvasd vissza a vitasorozat cikkeit itt!