A romániai magyarok majdnem 10 százaléka roma, derül ki egy új kutatásból

A magyar anyanyelvű roma népesség a magyar többségű települések peremén, társadalmi és térbeli szegregátumokban él, rosszabb körülmények között, mint a romániai romák országos átlaga.

Az Erdélystat portál a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet SocioRoMap kutatása alapján készített elemzést a romániai romák magyar vagy román nyelvhasználatáról. A kutatás a heteroidentifikáció módszerével élt: ez azt jelenti, hogy külső tényezők (például önkormányzati dolgozók) azonosították be a romákat és a romák által lakott telepeket. A mintafelvételt pedig nem közvetlenül a romáktól, hanem az önkormányzatok szociális osztályaitól kérték be. A statisztikai felmérés akár reprezentatívnak is tekinthető, mivel az összes romániai önkormányzatot megkeresték adatkérési igényükkel, és azoknak 98 százaléka válaszolt is.

A kutatásból elsősorban azt derült ki, hogy

A legutóbbi, 2011-es népszámláláson Románia népességének 3 százaléka, körülbelül 620 000 fő vallotta magát romának. A kutatás ennek majdnem a dupláját, Románia népességének 6 százalékát, körülbelül 1,2 millió főt – ez majdnem annyi, mint a magyar nemzetiségűek száma – azonosított romániai romának.

Területi eloszlásban Erdélyben mintegy 474 000 roma él. Ebből a létszámból 105 000 főre tehető az erdélyi magyar anyanyelvű romák száma, ami az 1,2 millió fős romániai magyar össznépességnek a 8,4 százaléka.

A székelyföldi magyar anyanyelvű lakosságnak körülbelül 10 százaléka roma, míg a partiumi magyar lakosságnak nagyobb aránya, mintegy 15 százaléka roma.

A romániai romák többsége társadalmilag és térbelileg is szegregált és marginalizált.

A romák lakókörnyezete általában szegényesebb, és elrendezése is elüt a domináns környezeti mintától. A marginalizációt a kutatásban olyan adatokkal mérték, mint hogy például mennyire vannak ellátva a roma telepek árammal, vezetékes vízzel, vagy csatornázással. Vagy pedig hány háztartás rendelekezik konyhával, több szobával, fürdőszobával.

A kutatás eredménye szerint a romániai roma telepek háztartásainak mintegy fele rendelkezik konyhával. Viszont a többi mutatók esetében a helyzet egyre romlik: vezetékes vízzel már csak 30 százalék, fürdőszobával pedig már csak a roma háztartások 17 százaléka rendelkezik.

Sőt: a magyar anyanyelvű roma telepek a magyar többségű településeken a klasszikusan vett szegregáció mintapéldáját jelentik. Általában a település szélén, nogo-zónaként funkcionálnak. Országosan a roma szegregátumok 16 százaléka, Erdélyben viszont ennél magasabb arányban, a szegregátumok 21 százalékát tekintik olyannak, amiről azt mondják, hogy „a nem ott élők többsége – ha teheti, elkerüli a területet”.

Miután a legtöbb roma szegregátum falusias jellegű, ezért értelemszerűen a romák magánházakban élnek, a kevesebb városi szegregátumban pedig tömbházakban. Viszont van egy mutató, amely a marginalizáltság szélsőséges esetét mutatja: ez pedig a improvizált jellegű lakóépület (sátor, deszka-, bádog-, műanyag-, vagy kartontákolmány).

Vagyis a magyarul beszélő romák még hátrányosabb helyzetben vannak, mint a romániai országos átlag, ott ugyanis csak 7 százalék az improvizált lakóépületben élő romák száma.

CÍMLAPFOTÓ: Romániai cigány település. Hans-Jürgen Neubert / Wikimedia Commons