Az új európai klímarendelet klímasemlegessé tenné 2050-re az EU-t. De hogyan?

Nagy többséggel szavazta meg az Európai Parlament az uniós klímarendelet-javaslatot. Az utóbbi években több nemzetközi próbálkozás is volt az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csökkentésére, de átütő sikert egyik sem ért el. Mi a jelentősége az új rendeletnek? Vágó Gáborral és Jávor Benedekkel jártunk utána.

Klímasemlegessé kéne válna az EU 2050-ig az Európai Parlament által szerda este elfogadott rendeletjavaslat szerint, ami jogilag kötelezővé tenné ezt a célkitűzést az egész Unió és egyenként a tagállamok számára is. Ez azt jelentené, hogy csak annyi szén-dioxidot bocsáthatnának ki az EU tagállamai, amennyit meg is tudnak kötni a talaj, az erdők és óceánok, ezzel gátolva a globális felmelegedést.

Nagyobb lépésekkel a klímacél felé

Az üvegházhatású gázok kibocsátása egyensúlyba kerül az elnyelőképességgel – magyarázza az Azonnalinak Vágó Gábor volt LMP-s politikus, az Európai Zöldek kampányfelelőse. Ehhez a kibocsátás nagy arányú csökkentése mellett a természetes elnyelők – mint például az erdős területek – növelésére és a mesterséges elnyelőkapacitás radikális növelésére is szükség van.

A szerdán elfogadott javaslat egyik legjelentősebb vállálása a kibocsátás csökkentéséhez kapcsolódik:

Eddig is volt ilyen vállalása az Uniónak: az eredeti tervezet 40 százalékos kibocsátáscsökkentést írt volna elő 2030-ra, az Európai Bizottság – ami kidolgozza az uniós jogszabályjavaslatokat – ezt a célkitűzést 55 százalékra módosította, ezt írta most felül az EP ambiciózus 60 százalékos vállalása. 

A rendelet továbbá előírná, hogy

+ 2025-ig a tagállamok szüntessenek meg minden közvetlen és közvetett támogatást minden fosszilis tüzelőanyagra,

+ beiktatna egy köztes célt is 2040-re a 2030-as 60 százalékos kibocsátás-csökkentés és a 2050-es karbonsemlegesség közé, 

+  és felállítana egy független tudományos testületet, ami figyelné, mennyire következetesen hajtja végre a szakpolitika az egyes lépéseket – EU-s és tagállami szinten is.

Mi lesz most ebből?

Az Unió jogalkotási folyamata miatt a javaslatot a tagállamok kormányait képviselő Európai Unió Tanácsának is el kell fogadnia. Ha a Tanács nem ért egyet a Parlamenttel, akkor hosszú birkózás következhet, ahol a Parlament és a Tanács egymás módosításait átrágva és elfogadva jut közös álláspontra – ha pedig nem, akkor leülnek egyeztetni, és úgy születik végleges döntés. A Parlament csak ezt követően kezdené meg a tárgyalásokat az egyes tagállamokkal, az Európai Bizottságtól pedig azt várja, hogy 2023-ra dolgozza ki a 2050-es karbonsemlegesség elérésének menetrendjét. 

Mennyi a 60 százalék?

Vágó nem maradéktalanul elégedett az új klímacéllal,

Vágó szerint nagyban befolyásolja a 2050-es klímasemlegesség elérését, hogy mekkora köztes célt sikerül elérni 2030-ban. Vannak olyan klímamodellek – magyarázza Vágó –, amik szerint ha 2030-ig 65 százalékkal csökkentjük a kibocsátást globális szinten az 1990-es szinthez képest, akkor 66 százaléka az esélye annak, hogy 2050-ig sikerül a globális átlaghőmérséklet emelkedését 1,5 Celsius-fok alatt tartani – az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális csökkentését szolgáló párizsi klímaegyezmény is ezt szeretné elérni az évszázad végéig.

Az eredeti 55 százalékos céllal viszont a modellek szerint annak is jóval kisebb a valószínűsége, hogy az átlaghőmérséklet emelkedését 2 fok alatt tudjuk tartani. A végül elfogadott 60 százalékos cél azonban Vágó szerint is előrelépés.

Jávor Benedek, a Párbeszéd zöldpolitikusa, volt EP-képviselő is úgy látja, hogy a 65 százalékos 2030-as céllal nagyobb eséllyel lett volna tartható a párizsi egyezménybe foglalt klímacél,

Ez persze nagyban függ attól is, hogy az Unión kívül milyen erőfeszítéseket tesz majd a többi ország a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében.

Klímacél és gazdasági érdek

A karbonsemlegesség elérése azért kényes kérdés, mert ha a világ többi országa nem veszi ki belőle a részét, akkor az EU gazdasági versenyhátrányba kerülhet, miközben a klímacél eléréséért tett erőfeszítései is hatástalanok lesznek. A klímacél elérését nagyban veszélyezteti, hogy

Az EU néhány tagországa – hazánkkal együtt – a gazdasága miatt aggódik: többek között Magyarország volt az, aki 2019-ben az uniós országok vezetőit tömörítő, az Unió politikai programját kialakító Európai Tanács júniusi ülésén megvétózta az európai klímatervet. Az év végére azonban sikerült egyezségre jutniuk az uniós országok vezetőinek: a Tanács decemberi ülésén elfogadták a klímatervet, ami alapján a Bizottság kidolgozta a javaslat tervezetét. A tervezet ekkor még csak 40 százalékos kibocsátáscsökkenéssel számolt 2030-ig, a módosított és a Parlament által szerdán jóváhagyott tervezet viszont 60 százalékot írna elő. Ez feszültségeket generálhat a tagországok, illetve vitákat a Parlament és a Tanács között.

Vágó aggódik is emiatt: azt mondja, hogy a Parlament és a Tanács egyeztetései során még sok részlet módosulhat, és azt sem tartja kizártnak, hogy pont

Jávor viszont majdnem biztos ebben. A korábbi EP-képviselő szerint a Parlament 60 százalékos javaslata jó tárgyalási alap lesz ahhoz, hogy a végső 2030-as cél ne menjen 55 százalék alá. A Párbeszéd politikusa ugyanis arra számít, hogy azok az országok, amelyek 2019-ben megvétózták a klímatervet – köztük Magyarország is – meg fogják próbálni a 2030-ra elérendő célt 55 százalék alá vinni. Jávor emiatt azt látja reálisnak, hogy 

a Parlament 60 százalékos vállalása pedig elsősorban a tárgyalástechnika szempontjából siker, amit nehéz lesz 55 százalék alá alkudniuk a kitűzendő cél csökkentésében érdekelteknek.

Arra, hogy Magyarország a 2030-as cél csökkentésében érdekelt, az utalhat, hogy

Rajtuk kívül az összes többi magyar képviselő – a Momentum és a DK, valamint az MSZP és a Jobbik egy-egy képviselője is – támogatta a javaslatot.

NYITÓKÉP: Rovaniemi / pxhere.com