A kormány nem tud jó döntést hozni a járvány ügyében, de ezt maguknak köszönhetik

Balogh Gábor

Szerző:
Balogh Gábor

2020.10.09. 10:17

A járvány az egyik legbonyolultabb, legnehezebb dilemma, amellyel az elmúlt harminc évben a magyar politika szembenézett. Bárhogyan is lép a hatalom, csak rossz döntést hozhatnak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A járvány első hullámának kezdetekor a kormány azonnal kihúzta az országot a konnektorból. A villámgyors és teljes lekapcsolásnak komoly gazdasági ára volt, ám a döntést akkor még széles körű konszenzus övezte. Majd’ mindenki természetesnek vette, hogy a zárlatos számítógépet rögvest áramtalanítani kell.

Azóta kiderült, hogy a készülék tavasszal mégsem volt zárlatos, ám azt is tudjuk, hogy a vezeték és a biztosítékok pocsék állapotban vannak, így bármikor lángba boríthatják a házat. Most, a második hullám megérkeztével tízmilliónyi szerelőként álljuk körül az egyre furcsább hangokat kiadó gépet, és szenvedélyesen vitatkozunk azon, hogy

mi a rosszabb: másodszorra is mentés nélkül kirántani a kábelt, vagy vállalni a lakástűz veszélyét?

A vezeték Orbán Viktor kezében van, mindenki, aki elégedetlen, őt szidja. Sokak szerint már a mostani óvintézkedések is eltúlzottak, mások felháborító felelőtlenségnek tartják, hogy nem vezetnek be sokkal szigorúbbakat. S persze mindkét tábor úgy véli, hogy egyedül a kormány alkalmatlansága, ostobasága, vagy gyávasága a gátja annak, hogy az általuk üdvözítőnek vélt lépéseket megtegye.

Nagyobbat nem is tévedhetnének.

Ez a kérdés ugyanis az egyik legbonyolultabb, legnehezebb dilemma, amellyel az elmúlt harminc évben a magyar politika szembenézett. Bárhogyan is lép a hatalom, csak rossz döntést hozhatnak.

Igaz, ezt elsősorban saját maguknak köszönhetik.

A miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatai világossá tették: egyelőre nem terveznek újabb korlátozásokat. A jelenlegi helyzet – bár ezt, így nyilván nem fogják kimondani – lényegében a vírus szabadon engedését jelenti. A fiataloknak szánt intelmek és fenyítések, vagy a szórakozóhelyek bezárása este 11 után aligha fogják meggátolni, hogy a járvány előbb-vagy utóbb elérje az idős, beteg embereket. A halálozások lassú, de biztos emelkedése jelzi, hogy ez a folyamat már el is indult.

A kormány jelenlegi stratégiája egyetlen védvonalra épül: az egészségügyre. Arra a rendszerre, amelyet évtizedek óta szisztematikusan véreztetnek ki a mindenkori döntéshozók. Amely 2010 óta a NER néhány más mostohagyermekével (például az oktatással és a szociális szférával) együtt az Orbán Viktort Untató Kérdések Minisztériumába lett begyömöszölve. És amelyet évről évre több szakember hagyott el, akiknek bérrendezési jeremiádáit egy vállrándítással intézték el egészen mostanáig.

Az orvosok fizetésének radikális emelése valóban fékezheti az elvándorlást, illetve akár tiltások nélkül is enyhítheti a magánegészségügy elszívó hatását. Ám a Nemzet Vajákosa, Kásler doktor igen erős varázsgombát dobhatott a táltosfőzetbe, ha tényleg elhiszi, hogy azok, akik már eltávoztak, majd ennek hatására dobják el a sztetószkópot az oslói, müncheni vagy bécsi klinikán, hogy hazatérjenek.

Ráadásul a rendszer igazi Achilles-sarkát nem az orvosok, hanem az ápolók létszáma jelenti. Az ő bérüket jóval szerényebb mértékben emelik – igaz, a járványkezelés tekintetében az is mindegy volna, ha a tízszeresét kapnák, hiszen ettől egyik napról a másikra nem lesznek sokkal többen. Márpedig a jelenlegi stratégia mellett sokkal többen kellene, hogy legyenek. Különösen a vírus elleni küzdelem legelső vonalában harcoló, legnehezebben kiképezhető intenzív szakápolókból. Dr. Máté-Horváth Nóra aneszteziológus pár héttel ezelőtt felrobbantotta a magyar internetet egy bejegyzésével, amelyben rámutat: jelenleg az egész országban összesen kétezer ilyen szakember van, és hiába pattognak majd az átvezénylő parancsok, az ő feladataikat nem tudja átvenni egy sima ápoló.

Tök mindegy tehát, hány lélegeztetőgépet zsákmányoltak a portyázók és fürkészek ,ha nincs, aki kezelje a készüléket, és ellássa a magatehetetlen beteget.

Közel sem biztos tehát, hogy jelentős korlátozások nélkül az egészségügy nem reccsen meg. Egy ilyen intézkedéssorozatot azonban a már tavasz óta súlyos állapotban intenzíven fekvő magyar gazdaság aligha élne túl. A 13,5 százalékos negyedéves GDP-zuhanás a 2008-2009-es horrorév számait is jócskán alulmúlja, s ami igazán jelzésértékű: a legrosszab az egész közép-európai régióban. Ennek egyik legfontosabb okára pedig az O1G-fétissel nehezen vádolható nemzeti bank mutat rá szeptember végén kiadott javaslatcsomagjában.

Az MNB szerint Magyarországot azért csapta különösen nagy erővel arcon a járvány, mert azt a három területet érintette, amelyek a növekedés motorjai voltak az elmúlt években: a járműipart, a turizmust és a beruházásokat. „A magyar gazdaság erős kitettsége a járműiparban és a turizmusban előnyből hátránnyá változott a koronavírus-válság jellegéből fakadóan” – állapítják meg elkerekedett szemekkel Matolcsyék azt, ami józan paraszti ésszel már jó ideje világos kéne, hogy legyen: pár tucat, multik kezében levő gyártósorra, a Gellért-hegyre és a Balatonra, meg az uniós pénzek térkővé konvertálására nem lehet nemzetgazdaságot építeni. Illetve lehet, csak hát azt

az első világgazdasági vihar elsodorja.

Orbánék nagyon vékony pallón kell, hogy egyensúlyozzanak, amelynek két szélén mély árkok tátonganak – amelyet maguk ástak. Ha továbbra sem szigorítanak az óvintézkedéseken, rájuk szakadhat az egészségügy, amelynek épületét – az elmúlt harminc év összes kormányával együtt – ők ástak alá. Ha a komolyabb korlátozások mellett döntenek, akkor a brüsszeli források, a nyugati turisták és az orbitális kedvezményekkel ideudvarolt multik futóhomokjára épült perifériás félgyarmati gazdaság sufnija omlik a fejükre.

A végére tehát meg is fogalmazhatnánk a sztoikus tanulságot: maguknak köszönhetik a bajt, nincs miért sajnáljuk őket, legfeljebb kérünk egy vödör popcornt a műsorhoz. Ez így igaz is, csak, hát a helyzet az, hogy azon a vékony pallón nem csak Orbán, de az egész ország ott szédeleg. Ezt meg mi köszönhetjük nekik. Pontosabban: tíz év alatt ennyit köszönhetünk nekik.

Balogh Gábor újpesti újságíró mostantól az Azonnalin hetente jelentkezik véleménycikkekkel. Olvass még tőle! Vitáznál vele? Írj!

Balogh Gábor
Balogh Gábor Az Azonnali újságírója

Kismartontól Gyimesbükkig, Árvától Pancsováig, a Scootertől a Slayerig, az Ismerős Arcoktól a Honeybeastig, Nyirőtől Spiróig, Reményik Sándortól Závada Péterig, az öreg Jászi Oszkártól a fiatal Szekfű Gyuláig, az Újpesttől...csak az Újpestig.

olvass még a szerzőtől
Balogh Gábor
Balogh Gábor Az Azonnali újságírója

Kismartontól Gyimesbükkig, Árvától Pancsováig, a Scootertől a Slayerig, az Ismerős Arcoktól a Honeybeastig, Nyirőtől Spiróig, Reményik Sándortól Závada Péterig, az öreg Jászi Oszkártól a fiatal Szekfű Gyuláig, az Újpesttől...csak az Újpestig.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek