+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bakó Bea
2020. október 8. csütörtök, 13:09
Michal Šimečka szlovák liberális EP-képviselő szerdán elfogadott javaslata annyiban nem rossz, hogy próbálná a már meglévő jogállamiságeljárásokat egy mederbe terelni, viszont kódolva van benne az is, hogy miért nem fog működni. Orbánnak tehát emiatt nem kell aggódnia, elmagyarázzuk, miért.

Alig ocsúdtunk még fel a Bizottság országokra lebontott jogállamisági jelentése által keltett hullámokból, már megint valami jogállamiságdolgot szavaztak meg az EU-ban. Nagyjából ez jöhetett le a legtöbb újságolvasó számára a hírekből, hiszen tele volt azzal a sajtó, hogy szerdán az Európai Parlament elfogadta egy szlovák liberális EP-képviselő, az Azonnali által már korábban meginterjúvolt Michal Šimečka jelentését, és ezzel most aztán már tényleg rendet csinálna az EU jogállamiságtéren.

 

De mi ez az egész már megint, releváns-e egyáltalán, és lesz-e belőle valami?

 

Szokás szerint egyedüliként a magyar sajtóban elmagyarázzuk. De kezdjünk egy kicsit messzebbről.

 

Mit tehet most az EU, ha egy tagállam megsérti a jogállamiságot?

 

1. Ha az EU-s értékek, így a jogállamiság megsértése egy tagállamban eléggé súlyos és rendszerszintű, akkor lehet indítani 7-es cikkes eljárást, ami a legvégén elméletileg olyan szankciókkal is járhat, mint hogy a tagállam elveszíti egy időre a szavazati jogát az EU egyes döntéshozó testületeiben. Ez egy politikai eljárás, és mivel a szankciók aktiválásához az érintett tagállamon kívül egyhangúság szükséges a tagállami állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban, ezért

 

teljesen valószínűtlen, hogy bármely tagállamot is végül szankcionálnák ez alapján. Nem véletlen, hogy a Magyarország és Lengyelország ellen nagy dérrel-durral megindított 7-es cikkes eljárások is évek óta állnak.

 

2. Indíthat a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokat: ezeket jóval konkrétabb ügyekben, egyes specifikus tagállami szabályozások miatt lehet bevetni, akár a 7-es cikkel párhuzamosan is. Kötelezettségszegési eljárásból egy csomó van folyamatban a legtöbb tagállammal szemben, sokszor nagyon technikai, a kereskedelmet és a belső piacot érintő ügyekben, azonban vannak olyan esetek is, amikor ezek az eljárások a jogállamisággal kapcsolatosak. Ilyen volt például, amikor Lengyelországban a bírók hirtelen nyugdíjba küldését (amit Magyarország esetében még a kor szerinti diszkrimináció elve alapján kaszáltak el 2013-ban) kötelezettségszegési eljárásban kaszálta el az Európai Bíróság a jogállamiság elvének részét képező bírói függetlenség követelményére hivatkozva.

 

Konkrétan ez a két lehetőség létezik most, hiszen a Bizottság most elindított, tagállamokra lebontva mostantól évente közzétett jogállamisági jelentése pusztán egy leíró dokumentum, az önmagában nem irányoz elő jogkövetkezményeket. Ugyanez a helyzet a mindenféle formalizált jogállamiság-dialógusokkal, amik a puszta levelezgetésen túl nem igazán jelentenek semmit.

 

3. Van azonban egy harmadik ötlet, amit nyilvánvalóan annak belátása is motivált, hogy a 7-es cikkes eljárás gyakorlatilag nem működik, szóval kéne helyette valami, ami igen. Már évek óta az EU-s jogalkotás napirendjén van, csak legutóbb épp másfél évet kellett arra várni, hogy a tagállami minisztereket tömörítő Európai Unió Tanácsa elkezdjen vele foglalkozni. Ez pedig az a javaslat, hogy felfüggeszthetők legyenek az EU-s pénzei azoknak a tagállamoknak, amelyeknél olyan súlyos a jogállamiság sérelme, hogy az az EU pénzügyi érdekeit veszélyezteti (magyarán büntetlenül ellopják az EU-s pénzeket), és erről egyhangúságnál kisebb többséggel is lehessen dönteni.

 

A konkrét részletekről még megy a politikai alkudozás, a legutóbb bedobott verzió a német tanácselnökség javaslata (itt magyaráztuk el részletesen), amely tényleg szigorúan csak a pénzek ellopására szűkítené a szankciókat, viszont az Európai Parlament a jelek szerint próbálja majd kialkudni, hogy ennél szigorúbb legyen a végleges verzió. Mindenesetre ha meg is szavazzák ezt a dolgot, ez még csak azt jelenti, hogy lesz egy jogszabály, ami alapján majd később döntést lehet hozni mondjuk arról, hogy felfüggesszék esetleg a Magyarországnak járó EU-s pénzeket vagy azok egy részét.

 

Miért nem elég ennyi procedúra?

 

Egy nagy hiányossága mindenképp van az összes fenti eszköznek: nem garantálják, hogy egy adott tagállam jogrendszerét kontextusban vizsgálják, és az alapján állapítják meg, hogy mi is a helyzet ott a jogállamisággal.

 

(Nyilván a kötelezettségszegési eljárásoknak nem is ez, hanem egyes konkrét jogi kérdések vizsgálata a célja, viszont a 7-es cikkes eljárás és a tervezett jogállamiságügyi pénzügyi szankciók esetén ez már nagyon is fontos lenne, mégis például a Magyarország elleni hetes cikkes eljárást megindító Sargentini-jelentés hemzsegett a tévedésektől és felületes megállapításoktól.)

 

Ahogy az Európai Bizottság múlt heti jogállamisági jelentése kapcsán is írtuk: az jogos kritikákat fogalmaz meg, de kiragadja őket a környezetükből és nem magyarázza meg, miért is veszélyesek a kritizált reformok, és hogyan illeszkednek a magyar valóságba. Amíg ilyen, a jogintézményeket összefüggésében vizsgáló objektív értékelés hiányában fogalmaznak meg elmarasztaló jelentéseket, netán szabnak ki szankciókat, addig a Fidesz nem teljesen alap nélkül fogja kiabálni, hogy „politikai boszorkányüldözés”, meg „bezzeg Finnországban sincs alkotmánybíróság”. Hiszen nem fogja az EU-ból senki az orruk alá dörgölni, hogy bizony, lehet egy kifejezetten alkotmánybíróságnak nevezett intézmény nélkül is működő jogállamot fenntartani, és egy haverokkal feltöltött, alkotmánybíróságnak nevezett gittegylet meg ebből és ebből a százhuszonhat okból nem biztosítja a jogállamot Magyarországon.

 

Minek akkor most még egy negyedik jogállamiságmizéria is?

 

Šimečka ötlete próbálná a fenti jogállamiságeszközöket valahogy egy mederbe terelni:

 

+ A Bizottság jogállamisági jelentését kibővítené egy, a jogállamiság mellett a demokráciára és az alapvető jogok helyzetére is kiterjedő vizsgálatra, amibe előírná független szakértők bevonását (bár azt nem részletezi, hogy ezen szakértői csoport összetétele hogyan biztosítaná az objektivitást).

 

+ A mostani puszta jelentéstevésen túl a Bizottságnak ajánlásokat is meg kellene fogalmaznia a tagállamok felé, sőt, súlyos esetben „sürgős jelentést” is kiadhatna.

 

+ Az eredményt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is meg kellene vitatnia.

 

+ Az egész pedig kapcsolódna a 7-es cikkhez és az egyelőre még be sem vezetett pénzügyi szankciókhoz is. Egyrészt az éves jelentés alapján dönthetnének az intézmények, hogy indítanak-e 7-es cikkes eljárást vagy kötelezettségszegési eljárást valamely tagállam ellen, másrészt a Bizottság azon esetekben, amikor fennállnak az EU pénzügyi érdekeinek sérelmére vonatkozó feltételek egy tagállamban, el kellene, hogy indítsa a fenti pénzügyi szankciós eljárást – amit ugye még el sem fogadtak, tehát azt sem tudjuk, hogyan fog pontosan kinézni.

 

Lesz-e gyakorlati haszna ennek az egésznek?

 

Nem valószínű:

 

hiába tök jó, hogy próbálnak az értékelésbe a Bizottságon kívüli szakértőket bevonni, és így talán van némi esélye egy átfogóbb jogállamisági értékelésnek, ha ettől függetlenül a dolgot zsákutcába vezetik azzal, hogy a már bizonyítottan nem működő 7-es cikkes eljárásra futtatják ki

 

– amit nem is lenne muszáj automatikusan megindítani, csak elgondolkodnának rajta az intézmények.

 

De ha még el is indítják, akkor is láthatjuk a magyar és lengyel példából, hogy a Tanács a végletekig halogatja az ügyet, tehát hiába van Magyarország két, Lengyelország lassan három éve hetes cikkes eljárás alatt, az egésznek semmi foganatja nem volt: Orbán és Kaczyński megvonták a vállukat és folytatták teljes nyugalommal az illiberális (újabb szóval kereszténydemokrata, bár ez ellen biztos sok keresztény tiltakozik) reformokat.

 

A hetes cikkel ellentétben a pénzügyi szankciós eljárást kötelező lenne a Bizottságnak elindítani, ha a jelentés alapján fennálnak a feltételek, de ennek a lehetséges sikereiről meg egyelőre nehéz bármit is jósolni, hiszen még azt sem tudjuk, hogy mik lesznek pontosan ezek a feltételek, ezen alkudozik épp a Tanács és a Parlament.

 

Végül érdemes felidézni, hogy egy nagyon hasonló, de Šimečkáénál jóval alaposabb és kidolgozottabb javaslattal már előállt egyszer az Európai Parlament 2016-ban, akkor egy Jogállamiság-Demokrácia-Alapvető Jogok Eredménytáblát akartak volna bevezetni, ami ugyan szintén alapvetően a 7-es cikkre vezette volna ki szankciós téren az egészet, de legalább kötelező jelleggel. És amire azt mondta az akkori, Juncker-féle Bizottság, hogy na ne szórakozzatok, felesleges még egy ilyen, csak magunkat szívatjuk ezzel a sok macerával, felejtsük el az egészet.

 

Azóta sokat változott a jogállamiság-érzékenység, pláne prózai, pénzügyi megfontolásokból, pláne a nettó befizető országokban. Szóval a mostani Bizottság biztos nem fogja ilyen határozottan sutba vágni Šimečka javaslatt, főleg, mivel

 

a jelenlegi javaslat ugyan jól hangzik, de valójában kellően le van butítva ahhoz, hogy érdemben képtelen legyen változtatni a jogállamiságügyi langyos semmittevésen.

 

NYITÓKÉP: Michal Šimečka az Európai Parlamentben / Fotó: Alexis Haulot / EP

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

„Nem várhatja el tőlem, hogy egy nappal később már egy teljesen kidolgozott tervvel állok elő” – védekezett a brit miniszterelnök szóvivője.

Kedden Markus Söder, bajor kormányfő visszavonulót fújt, és elfogadta a CDU elnökségének hétfői döntését Armin Laschet kancellárjelöltségéről. Vele szemben még a zöld kancellárjelölt is esélyes.

A széndioxid-kibocsátás éves növekedése 2021-ben a második legmagasabb lehet a 2008-as világválságot követő felépülés óta – mondja a Nemzetközi Energiaügynökség.

Mélyülnek tőle a társadalmi egyenlőtlenségek, indokolja mindezt a világszervezet.

Újabb fejezetéhez érkezett az Angela Merkel utódlásáért vívott hatalmi harc a német jobboldalon: most minden szem Münchenre szegeződik.

Az Ibizába belebukott politikus azt kéri volt pártjától, hogy vegyék vissza. A párt közben azon vitázik, mennyire álljon bele a lockdownellenességbe.

A szállításügyi miniszter közben cukornádültetvényen pöffeszkedő ültetvényesnek nevezte a miniszterelnököt.

A hét kérdése

Annyi érv és ellenérv merült fel a nyitás kapcsán, hogy mi nem tudunk dönteni, mondjátok el ti, mit gondoltok helyesnek!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás