Milyen jogállamiságizét fogadott el már megint az Európai Parlament?

Szerző: Bakó Bea
2020.10.08. 13:09

Michal Šimečka szlovák liberális EP-képviselő szerdán elfogadott javaslata annyiban nem rossz, hogy próbálná a már meglévő jogállamiságeljárásokat egy mederbe terelni, viszont kódolva van benne az is, hogy miért nem fog működni. Orbánnak tehát emiatt nem kell aggódnia, elmagyarázzuk, miért.

Milyen jogállamiságizét fogadott el már megint az Európai Parlament?

Alig ocsúdtunk még fel a Bizottság országokra lebontott jogállamisági jelentése által keltett hullámokból, már megint valami jogállamiságdolgot szavaztak meg az EU-ban. Nagyjából ez jöhetett le a legtöbb újságolvasó számára a hírekből, hiszen tele volt azzal a sajtó, hogy szerdán az Európai Parlament elfogadta egy szlovák liberális EP-képviselő, az Azonnali által már korábban meginterjúvolt Michal Šimečka jelentését, és ezzel most aztán már tényleg rendet csinálna az EU jogállamiságtéren.

De mi ez az egész már megint, releváns-e egyáltalán, és lesz-e belőle valami?

Szokás szerint egyedüliként a magyar sajtóban elmagyarázzuk. De kezdjünk egy kicsit messzebbről.

Mit tehet most az EU, ha egy tagállam megsérti a jogállamiságot?

1. Ha az EU-s értékek, így a jogállamiság megsértése egy tagállamban eléggé súlyos és rendszerszintű, akkor lehet indítani 7-es cikkes eljárást, ami a legvégén elméletileg olyan szankciókkal is járhat, mint hogy a tagállam elveszíti egy időre a szavazati jogát az EU egyes döntéshozó testületeiben. Ez egy politikai eljárás, és mivel a szankciók aktiválásához az érintett tagállamon kívül egyhangúság szükséges a tagállami állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban, ezért

teljesen valószínűtlen, hogy bármely tagállamot is végül szankcionálnák ez alapján. Nem véletlen, hogy a Magyarország és Lengyelország ellen nagy dérrel-durral megindított 7-es cikkes eljárások is évek óta állnak.

2. Indíthat a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokat: ezeket jóval konkrétabb ügyekben, egyes specifikus tagállami szabályozások miatt lehet bevetni, akár a 7-es cikkel párhuzamosan is. Kötelezettségszegési eljárásból egy csomó van folyamatban a legtöbb tagállammal szemben, sokszor nagyon technikai, a kereskedelmet és a belső piacot érintő ügyekben, azonban vannak olyan esetek is, amikor ezek az eljárások a jogállamisággal kapcsolatosak. Ilyen volt például, amikor Lengyelországban a bírók hirtelen nyugdíjba küldését (amit Magyarország esetében még a kor szerinti diszkrimináció elve alapján kaszáltak el 2013-ban) kötelezettségszegési eljárásban kaszálta el az Európai Bíróság a jogállamiság elvének részét képező bírói függetlenség követelményére hivatkozva.

Konkrétan ez a két lehetőség létezik most, hiszen a Bizottság most elindított, tagállamokra lebontva mostantól évente közzétett jogállamisági jelentése pusztán egy leíró dokumentum, az önmagában nem irányoz elő jogkövetkezményeket. Ugyanez a helyzet a mindenféle formalizált jogállamiság-dialógusokkal, amik a puszta levelezgetésen túl nem igazán jelentenek semmit.

3. Van azonban egy harmadik ötlet, amit nyilvánvalóan annak belátása is motivált, hogy a 7-es cikkes eljárás gyakorlatilag nem működik, szóval kéne helyette valami, ami igen. Már évek óta az EU-s jogalkotás napirendjén van, csak legutóbb épp másfél évet kellett arra várni, hogy a tagállami minisztereket tömörítő Európai Unió Tanácsa elkezdjen vele foglalkozni. Ez pedig az a javaslat, hogy felfüggeszthetők legyenek az EU-s pénzei azoknak a tagállamoknak, amelyeknél olyan súlyos a jogállamiság sérelme, hogy az az EU pénzügyi érdekeit veszélyezteti (magyarán büntetlenül ellopják az EU-s pénzeket), és erről egyhangúságnál kisebb többséggel is lehessen dönteni.

A konkrét részletekről még megy a politikai alkudozás, a legutóbb bedobott verzió a német tanácselnökség javaslata (itt magyaráztuk el részletesen), amely tényleg szigorúan csak a pénzek ellopására szűkítené a szankciókat, viszont az Európai Parlament a jelek szerint próbálja majd kialkudni, hogy ennél szigorúbb legyen a végleges verzió. Mindenesetre ha meg is szavazzák ezt a dolgot, ez még csak azt jelenti, hogy lesz egy jogszabály, ami alapján majd később döntést lehet hozni mondjuk arról, hogy felfüggesszék esetleg a Magyarországnak járó EU-s pénzeket vagy azok egy részét.

Miért nem elég ennyi procedúra?

Egy nagy hiányossága mindenképp van az összes fenti eszköznek: nem garantálják, hogy egy adott tagállam jogrendszerét kontextusban vizsgálják, és az alapján állapítják meg, hogy mi is a helyzet ott a jogállamisággal.

(Nyilván a kötelezettségszegési eljárásoknak nem is ez, hanem egyes konkrét jogi kérdések vizsgálata a célja, viszont a 7-es cikkes eljárás és a tervezett jogállamiságügyi pénzügyi szankciók esetén ez már nagyon is fontos lenne, mégis például a Magyarország elleni hetes cikkes eljárást megindító Sargentini-jelentés hemzsegett a tévedésektől és felületes megállapításoktól.)

Ahogy az Európai Bizottság múlt heti jogállamisági jelentése kapcsán is írtuk: az jogos kritikákat fogalmaz meg, de kiragadja őket a környezetükből és nem magyarázza meg, miért is veszélyesek a kritizált reformok, és hogyan illeszkednek a magyar valóságba. Amíg ilyen, a jogintézményeket összefüggésében vizsgáló objektív értékelés hiányában fogalmaznak meg elmarasztaló jelentéseket, netán szabnak ki szankciókat, addig a Fidesz nem teljesen alap nélkül fogja kiabálni, hogy „politikai boszorkányüldözés”, meg „bezzeg Finnországban sincs alkotmánybíróság”. Hiszen nem fogja az EU-ból senki az orruk alá dörgölni, hogy bizony, lehet egy kifejezetten alkotmánybíróságnak nevezett intézmény nélkül is működő jogállamot fenntartani, és egy haverokkal feltöltött, alkotmánybíróságnak nevezett gittegylet meg ebből és ebből a százhuszonhat okból nem biztosítja a jogállamot Magyarországon.

Minek akkor most még egy negyedik jogállamiságmizéria is?

Šimečka ötlete próbálná a fenti jogállamiságeszközöket valahogy egy mederbe terelni:

+ A Bizottság jogállamisági jelentését kibővítené egy, a jogállamiság mellett a demokráciára és az alapvető jogok helyzetére is kiterjedő vizsgálatra, amibe előírná független szakértők bevonását (bár azt nem részletezi, hogy ezen szakértői csoport összetétele hogyan biztosítaná az objektivitást).

+ A mostani puszta jelentéstevésen túl a Bizottságnak ajánlásokat is meg kellene fogalmaznia a tagállamok felé, sőt, súlyos esetben „sürgős jelentést” is kiadhatna.

+ Az eredményt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is meg kellene vitatnia.

+ Az egész pedig kapcsolódna a 7-es cikkhez és az egyelőre még be sem vezetett pénzügyi szankciókhoz is. Egyrészt az éves jelentés alapján dönthetnének az intézmények, hogy indítanak-e 7-es cikkes eljárást vagy kötelezettségszegési eljárást valamely tagállam ellen, másrészt a Bizottság azon esetekben, amikor fennállnak az EU pénzügyi érdekeinek sérelmére vonatkozó feltételek egy tagállamban, el kellene, hogy indítsa a fenti pénzügyi szankciós eljárást – amit ugye még el sem fogadtak, tehát azt sem tudjuk, hogyan fog pontosan kinézni.

Lesz-e gyakorlati haszna ennek az egésznek?

Nem valószínű:

hiába tök jó, hogy próbálnak az értékelésbe a Bizottságon kívüli szakértőket bevonni, és így talán van némi esélye egy átfogóbb jogállamisági értékelésnek, ha ettől függetlenül a dolgot zsákutcába vezetik azzal, hogy a már bizonyítottan nem működő 7-es cikkes eljárásra futtatják ki

– amit nem is lenne muszáj automatikusan megindítani, csak elgondolkodnának rajta az intézmények.

De ha még el is indítják, akkor is láthatjuk a magyar és lengyel példából, hogy a Tanács a végletekig halogatja az ügyet, tehát hiába van Magyarország két, Lengyelország lassan három éve hetes cikkes eljárás alatt, az egésznek semmi foganatja nem volt: Orbán és Kaczyński megvonták a vállukat és folytatták teljes nyugalommal az illiberális (újabb szóval kereszténydemokrata, bár ez ellen biztos sok keresztény tiltakozik) reformokat.

A hetes cikkel ellentétben a pénzügyi szankciós eljárást kötelező lenne a Bizottságnak elindítani, ha a jelentés alapján fennálnak a feltételek, de ennek a lehetséges sikereiről meg egyelőre nehéz bármit is jósolni, hiszen még azt sem tudjuk, hogy mik lesznek pontosan ezek a feltételek, ezen alkudozik épp a Tanács és a Parlament.

Végül érdemes felidézni, hogy egy nagyon hasonló, de Šimečkáénál jóval alaposabb és kidolgozottabb javaslattal már előállt egyszer az Európai Parlament 2016-ban, akkor egy Jogállamiság-Demokrácia-Alapvető Jogok Eredménytáblát akartak volna bevezetni, ami ugyan szintén alapvetően a 7-es cikkre vezette volna ki szankciós téren az egészet, de legalább kötelező jelleggel. És amire azt mondta az akkori, Juncker-féle Bizottság, hogy na ne szórakozzatok, felesleges még egy ilyen, csak magunkat szívatjuk ezzel a sok macerával, felejtsük el az egészet.

Azóta sokat változott a jogállamiság-érzékenység, pláne prózai, pénzügyi megfontolásokból, pláne a nettó befizető országokban. Szóval a mostani Bizottság biztos nem fogja ilyen határozottan sutba vágni Šimečka javaslatt, főleg, mivel

a jelenlegi javaslat ugyan jól hangzik, de valójában kellően le van butítva ahhoz, hogy érdemben képtelen legyen változtatni a jogállamiságügyi langyos semmittevésen.

NYITÓKÉP: Michal Šimečka az Európai Parlamentben / Fotó: Alexis Haulot / EP

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek