Bezuhant az AfD, botrányok rázzák meg a német szélsőjobbot

Míg egy éve a szélsőjobboldali pártot a volt NDK területén a legerősebb erőnek mérték, most már ott is visszazuhant a harmadik helyre. A párt országosan se áll jól. De mi ennek ez oka?

Egy évvel ezelőtt az AfD a keletnémet tartományokban a felmérések szerint a legerősebb párt volt: a volt NDK területén 24 százalékon állt a szélsőjobboldali párt. Egy évvel később a helyzet jelentősen változott:

amely most már csak 18 százalékos népszerűségnek örvendhet az „új szövetségi államokban”. A CDU a keleti tartományokban 30 százalékra, a Linke pedig 19 százalékra jött fel. A szociáldemokraták (SPD) népszerűsége keleten 13 százalékos, a Zöldeké 9, a liberálisoké (FDP) 5 százalékos.

Az AfD országosan is visszaesett: jelenleg 9 és 12 százalék közé mérik. Ezzel a párt már nem versenytársa a szocdemeknek a harmadik helyért, az SPD 14-17 százalékos országos eredménnyel lehagyta az AfD-t. Országosan továbbra is a CDU/CSU a legerősebb párt 35-38 százalékos eredménnyel, a második helyért pedig – a Zöldek kisebb visszaesése és az SPD kisebb megerősödése miatt – most éles verseny van, elvégre a Zöldek most már csak 2-3 százalékkal vannak az SPD előtt. A Linke országosan 7-9 százalék között áll, a jobboldali liberális FDP – amelynek problémáiról itt írtunk is – továbbra is a parlamenti küszöbb környékén imbolyog.

Feloszlott frakciók

Az AfD bezuhanását – főleg a párt fellegvárának számító keletnémet területeken – több tényező is magyarázhatja. Egyrészről a párt fő témái – az euró- és a bevándorlásellenesség – jelenleg nem túlságosan számítanak, miközben az új vitatémákban – például a járványügyi korlátozások kérdésében – az AfD még nem alakított ki világos álláspontot.

Másrészről a pártot több botrány is megrázta, amely megint csak felszínre hozta a párton belüli polgáribb és egyértelműen neonáci körök közötti éles ellentéteket. Csak egy példa a párton belüli káoszra:

Mind az északnémet Schleswig-Holsteinben, mind a nyugatnémet Alsó-Szászországban ennek következtében megszűnt parlamenti párt lenni az AfD.

Schleswig-Holsteinben a frakciómegszűnés előtti helyzetről mindent elmond, hogy a pártnak eleve nincs is már két éve tartományi elnöke. A korábbi elnöknek, Doris von Sayn-Wittgensteinnek holokauszttagadás miatt vissza kellett lépnie a posztról, de mivel a tartományi szervezetben továbbra is sok híve van, nem tudtak azóta elnököt választani. Sayn-Wittgenstein követőinek eleve rossz volt a viszonyuk a párt kieli parlamenti frakciójával, már csak azért is, mert az a volt tartományi pártelnököt 2018 végén kizárta soraiból. Az, hogy most a frakcióstátuszt is elvesztik, összefügg azzal, hogy szeptemberben egy másik képviselőjük jelentette be, hogy a belső konfliktusok miatt kilép a frakcióból – ami így a szükséges létszám alá csökkent.

Szintén a két tábor harca bénította az alsó-szászországi AfD-t. A tartományi szervezetet ott szeptember közepéig a mérsékeltnek számító frakcióvezető, Dana Guth vezette, akit azonban meglepetésre leváltottak a neonáci szárnyhoz – a hivatalosan feloszlott Flügelhez – közelálló Jens Kestnerre. Dana Guth köre vitába keveredett ezen új tartományi vezetéssel, ezért hárman elhagyták a 9 fős hannoveri frakciót – amely így (hasonlóan a kielihez) megszűnt.

De jelentős vitákról hallani a berlini pártszervezetből is, ahol

Ahogy a nyugatnémet Bréma városállamban is az a vád a tagság egyrészében az új tartományi elnökkel szemben, hogy neonáci csoportokkal áll kapcsolatban.

Lassan alig marad alapító

A pártot szeptemben egyik alapítója is elhagyta: a konzervatív publicista, Konrad Adam. A Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori véleményrovat-vezetője az AfD-n belüli konzervatív értelmiséget testesítette meg, de idén szeptemberben már úgy vélte:

A 18 ember közül, aki 2013 februárjában a Frankfurt melletti Oberurselben megalapította az AfD-t, már csak hárman maradtak – többek között Alexander Gauland frakcióvezető – a pártban, mindenki más már vagy egy konfliktus során távozott (mint az első elnök Bernd Lucke) vagy magától lelépett.

Elgázosítás, testi sértés

Az, hogy a Flügel hivatalos megszűnésével a türingiai pártelnök Björn Höckéhez köthető neonáci szárny befolyása nem csökkent, bizonyítja a frakciószóvívő esete. Christian Lüthről, aki áprilisig a Bundestag-frakció szóvivője volt, a ProSieben magántelevízió hozott ki szeptemberben olyan hangfelvételt, amelyeken Lüth arról beszél, hogy

Mivel Lüth még szeptemberben is hivatalosan a párt kötelékében állt, ezért miután a frakció megbizonyosodott a felvételek valódiságáról, azonnali hatállyal kirúgta. A határozottság mögött az is állhat, hogy az AfD-s Bundestag-frakciót jelenleg két mérsékeltebb politikus irányítja: a konzervatív Alexander Gauland és a neoliberális Alice Weidel.

Amint arról a Welt am Sonntag most vasárnapi száma értesült: Lüth nemcsak a menekültekről nyilatkozott ilyen stílusban, de folyamatban van ellene egy büntetőeljárás is egy fiatal nő terhére elkövetett testi sértés ügyében. A neokonzervatív lap azt állítja: az AfD vezetése nem csupán az elgázosításról szóló fantáziálásáról tudott előzetesen, hanem a büntetőügyéről is. Az AfD Bundestag-frakciója Lüthöt még áprilisban amúgy azért mentette fel a munkavégzés alól, mert

De a Lüth-ügy is rámutat arra, hogy hiába igyekszik akár a frakció élén a Gauland-Weidel-páros, akár a párt élén a nyugatnémet társelnök, Jörg Meuthen professzor a károkat eltakarítani, a neonáci nézetek és emberek egyre nagyobb számban vannak jelen a párt struktúrájában.

NYITÓKÉP: Björn Höcke hívei tüntetnek 2019-ben / AfD Thüringen