+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Molnár Róbert
2020. október 3. szombat, 15:25
Ha valamennyien látjuk a szemünk előtt darabjaira hulló országunkat, a mindent letipró hatalmi gátlástalanságot, akkor miért nem emeljük fel legalább saját helyünkön a szavunkat?

Ez itt a Majomsziget. A Majomsziget Molnár Róbert jogász, a dél-alföldi Kübekháza polgármesterének mostantól rendszeres, szombatonként jelentkező rovata az Azonnalin. Jó olvasást kívánunk hozzá!

 

„Ha a magyar nemzet valóban egy tisztán jobbágyszellemű, nyájszerű,
a felelősség kérdését uraira és megszállóira toló társadalom,
akkor nem érdemes a felelősségvállalásról beszélnünk,
s ha felvetjük, el fogja utasítani.”
(Bibó István)

 

Forró nyári nap. Már túl vagyunk az ebéden, a háttérben kellemes zene, időnként fülsiketítő gyerekvisongás. Feleségeink az ebéd utáni teendőiket végzik. Mindannyiunkat áthat az érzés: ha csak pár órára is, de kiszabadulhattunk a taposómalomból. Gyermekeink is önfeledtek, végre sem apjuk, sem anyjuk nem ripakodik mumusként folyton rájuk.

 

Jól belaktunk a bográcsosból és a piknikes kosarak mélyéről előkerült házi sütikből. Az egyik lombos fa alatt, egy sörasztal köré telepedünk. Öten vagyunk. Mind férfiak.

 

Talán a legtiszteletreméltóbb tagja ennek az ad hoc körnek a lelkipásztor. Nem az álságos papok közül való, és nem is afféle „papipari szakmunkás”, aki kívülről fújja ugyan az igét, csak a jellem mint hitelesítő pecsét hiányzik az életéről. Elég régóta ismerem. Nem tapad kezéhez pénz, nem sodródik a hatalommal, tán’ még saját egyházával sem ért mindenben egyet. Kedvelem őt.

 

A másik tag az asztalunknál, egy komoly beosztású egyetemi ember. Kedves, okos és végtelenül szerény fickó. Nem részegítette meg sem a tudása, sem universitasbeli posztja. A fiam azt mondaná rá: „tök normális”. Valóban az.

 

De nem csak ő, hanem a körünkben ülő ügyész is, akinek a kisujjában van a Btk., az eljárásrend, elejtett félmondataiból pedig arra lehet következtetni, hogy nem nagy lájkolója az ügyészség poltos gátlástalanságainak.

 

Legcsendesebbikünk egy vállalkozó, akiből nem lett milliárdos az elmúlt évek alatt. Keresztényként, tisztességesen űzi hivatását, ami ma már sajnos nem annyira természetes még hívő körökben sem.

 

Végül pedig házigazdaként itt vagyok velük én. Polgármesterként az egyetlen, aki e körben a politikai szférát hivatott „képviselni”.

 

Cirka másfél órára félrehúzódva a hangzavartól, és kivonva magunkat feleségeink fennhatósága alól, sokszínű kis csapatunk amolyan „majomszigetet” alkotva diskurál. Kezdetben az általános témák; család, munkahely, örömök, sikerek, egyéni harcok, bajok és kudarcok, majd – magam sem tudom, hogy miként – átterelődik a szó a politikára.

 

Hihetné az olvasó, hogy a politika mezejére lépve mi is jól összevesztünk, s hamar elsüllyedt a „békés, idilli majomsziget”. Látva a társadalom utóbbi nyolc-tíz évét, valóban történhetett volna így is.

 

Az általános, vagy mondjuk úgy „egész pályás letámadásból” senki nem maradhat érintetlen. Ez nem olyan, mint a szúnyoggyérítés: ha nem éri el a szer őket, akkor nem döglenek bele.

 

Ebbe a mérgezésbe valamilyen szinten mindannyian „beledöglünk”. Ha mind nem is pusztulunk bele biológiailag abba, ami ma ebben az országban folyik, de valami minden bizonnyal elhal bennünk. Lehet, hogy békénket, szeretetünket veszítjük el, lesznek, akik érzéketlenné és istentelenné válnak, és lesznek olyanok is, aki az álmaikat, a jövőbe vetett reményüket vesztik el. Egy biztos: ebben a légkörben nem maradhat immunis, semleges és fertőzésmentes az ember. A „szer” valamilyen szinten mindenkit elér, se kicsit, se nagyot nem kímél…

 

Eszembe jut fiatal hívő férfi ismerősöm, aki a parlamenti választás napján zaklatottan hívott telefonon, lelki segítséget kérve. Mesélte, hogy a szavazás után feleségével a szüleinél ebédeltek. Már a tyúkhúslevest ették, amikor szóba került a voksolás. A fiatal pár elmondta, hogy ők egymással átbeszélték a kérdést és aszerint adták le szavazataikat. Arra jutottak, hogy keresztény emberekként másként látva az ország helyzetét és a folyamatokat, szakítanak a család ideológiai tradíciójával és többé nem követnek vakon senkit. Az addig kedves, hízelgő papa erre ordenáré kirohanást rendezett. Kaptak a „gyerekek” a fejükre. Hirtelen ők is kommunisták és hazaárulók lettek. Úgy tajtékzott a papa, hogy megragadva az ebédlőasztal szélét, húslevesestől, ekcájgostól a fiára és a menyére borította.

 

A kritikus gondolkozásra, a tényekkel való szembenézésre képtelen emberek a legmérgezettebbek. Ők olyan dózisban kapják a „szert”, hogy nem tudnak, nem akarnak a hatása alól szabadulni. Ragaszkodnak a felülről rájuk spriccelt méreghez.

 

A destruktív pártpolitika betelepedett a családi fészkekbe, a baráti és más közösségekbe, ahol, mint Diabolus, vág éket ember és ember, csoport és csoport, magyar és magyar közé, összeugraszt, szétdobál és rombol.

 

Hál’ Istennek, a mi kis majomszigetünkben ilyen nem történt.

 

Egyformán láttuk a bennünket körbe vevő világot, pedig teljesen eltérő közegből, szocializációs háttérből érkeztünk, más a pályánk, más az érdeklődési körünk, de legalább két gondolkozásbéli dolog mindenképpen közös bennünk: őszintén kíváncsiak vagyunk a másik véleményére és látására, és egyikünk sem akart közülünk a nap győztese, véleményvezére lenni.

 

Megkérdeztem: ha mindent egyformán látunk, ha valamennyien látjuk a szemünk előtt darabjaira hulló országunkat, a mindent letipró hatalmi gátlástalanságot, akkor miért nem emeljük fel legalább saját helyünkön a szavunkat?

 

Miért nem teszünk mi valamit az erkölcsi, szellemi, gazdasági züllés ellen ott, ahol állunk?

 

A válaszokból kiderült – amelyet persze megértek én, és nem elítélően írom ide –, hogy a lelkész nyíltan azért nem foglalhat állást, mert őt az egyházfegyelem, az egyetemi tanárt pedig az egyetem szabályzata köti. Az ügyész nem folytathat politikai tevékenységet, a vállalkozó meg azt mondta, hogy ha nagyon jártatná a száját, rászállna a NAV, és ha nincs is ok rá, akkor is találnának módot a vegzálására. Még jó, hogy a polgármestert elviekben nem köti, korlátozza senki és semmi. Mondom, elviekben, mert jobbára kihagynak a pályázati pénzek elosztásából…

 

A majomsziget békésen véget ért.

 

Még napokkal utána is két kérdés foglalkoztatott: a mai Magyarországon van-e akár csak egyetlen egy valaki, akinek megszólalása esetén ne lenne veszteni, félnivalója?

 

Van-e akár csak egyetlen egy valaki, akinek megszólalása, kiállása előtt ne fordulna meg a fejében: nem lenne talán jobb mégiscsak hallgatnom?

 

Molnár Róbert jogász, Kübekháza polgármestere, mostantól minden szombaton az Azonnalin! Hozzászólnál, vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A belügyekért felelős biztos, Ylva Johansson akcióterve a szíriai és iráni orvos bevándorlók képesítésének gyorsabb elismerését akarja elérni.

Ez a’ Tsúfos Tükör, mely a’ jó-kedvnek istápja, ’s kímélet nélkül való ostora mind a’ kevély hatalmasságoknak, ’s meg-általkodott rosszaknak, mellyek e’ Hazát ’s a’ Világot fenyegetik.

Hogyam gyógyíthat meg egy pszichológus egy sárkányt? Mit lépjünk, ha az erdei boszorkány fura dologra kér minket? Minden kiderül Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020 című válogatásból.

Ingyen netet most nem adnak, inkább a digitális oktatáshoz és a gazdaság újraindításához kapcsolódó oldalakat teszik szabadon elérhetővé.

A Vaslady tizenöt évig vezette a brit Konzervatív Pártot, és tizenegy évig a szigetország első női miniszterelnöke volt.
De miért is mondott le
1990. november 22-én?

Hétvégén mérsékelt érdeklődés mellett zajlott Szlovákiában a tömeges tesztelés harmadik fordulója. A kormánykoalíción belüli feszültségekből két újabb válságkezelési terv is született.

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

A Külügyi és Külgazdasági Intézet november 26-i online kerekasztal-beszélgetése.

Ezt is szerettétek

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás