Megszereztük a javaslatot: mit akar pontosan a német EU-elnökség a pénzzel és a jogállamisággal?

Azzal volt tele hétfő este a sajtó, hogy a német tanácselnökség teljesen felvizezné az EU-s pénzek jogállamisághoz kötését célzó EU-s javaslatot. Valójában viszont a javaslat távolabb van az Orbánék számára ideálistól, mint eddig bármelyik verziója, ráadásul az Európai Parlament előremutató módosításait teljesen kihúzná a szövegből a Tanács. Elolvastuk a javaslatot, elmagyarázzuk!

Mégse venné annyira komolyan az EU-n belüli jogállamiságot a német kormány, hiszen még a címből is eltűnt a jogállam – jórészt ezzel a felhanggal tálalta a budapesti ellenzéki sajtó azt a hétfői hírt, miszerint az Európai Unió Tanácsát (amelyben az EU-s tagállamok különböző szakminiszterei vesznek részt) ebben a félévben vezető német kormány egy kompromisszumos javaslattal állt elő arra, hogy hogyan kellene megoldani az EU-s pénzek kifizetésének jogállami feltételekhez kötését. A teljes javaslatról eddig nem sokat lehetett tudni, a cikkek leginkább csak az egyébként kötőerővel nem bíró preambulumból idéztek.

Kedden aztán Varga Judit igazságügyi miniszter is megszólalt az ügyben, és a Facebook-oldalán panaszkodott arról, hogy a német elnökség valójában az EU szerződéseket módosítaná stikában, egyoldalúan, és a legalapvetőbb jogállamisági elveket felrúgva zsarolná Magyarországot.

Ezért macerás dolog a jogállamiság és a pénz összekötése

Az ötlet, hogy csak az a tagállam kaphasson sok EU-s pénzt, ahol a jogállamiság nagyjából rendben van, de legalábbis nem lopják el a nettó befizetők adóeuróit nyakló nélkül, nem tegnapi. Még a Juncker-féle Európai Bizottság állt elő vele 2018-ban: az ő javaslatuk szerint akkor lehetne szó a pénzek felfüggesztéséről, ha egy adott tagállamban olyan, a jogállamiságot érintő általános hiányosságok vannak, amik az EU pénzügyi érdekeit veszélyeztetik.

A Juncker-bizottság eredeti verziója azonban számos sebből vérzett: például csak nagyvonalakban határozta meg, hogy mik lehetnek ezek a hiányosságok, ráadásul mindennek a megállapítását maga a mindenhez is értő Bizottság végezte volna el. Nem voltak érdemi garanciák azügyben sem, hogy mi lesz az olyan kedvezményezettekkel, akik nem a Mészáros és Mészáros Kft., hanem mondjuk Karakószörcsög-alsó önkormányzata, amely nem a huszonhatodik felesleges látványberuházásból akar pénzt kilopni, hanem a tíz éve kátyús főutcát felújítani végre.

Ahogy az az EU-s jogalkotás rendes menetében történik: a bizottsági javaslat az Európai Parlament elé került, és a képviselők, ha teljesen nem is tökéletesítették a javaslatot, azért sokat javítottak rajta a tavaly tavaszi szavazáson.

+ Kicsit bővebben is részletezték, hogy mi számít az EU pénzügyi érdekeit sértő jogállamiság-sértésnek.

+ Plusz beleírták például, hogy ne a Bizottság, hanem egy független szakértői testület vizsgálja a gyanított jogállamiságsértéseket.

+ Arra is kötelezték volna a Bizottságot, hogy egy mechanizmuson keresztül garantálja, hogy a már megítélt támogatásokat akkor is kifizetik a végső kedvezményezetteknek, adott esetben Karakószörcsög-alsó önkormányzatának, ha az adott tagállam számára amúgy felfüggesztették a kifizetéseket.

Más kérdés, hogy ha Karakószörcsög-alsó polgármestere későn kap észbe és épp a felfüggesztés alatt pályázna a kátyútlanításra, akkor bukta volna az egészet, de a dolog jelen állásánál ez sajnos csak részletkérdés.

Ugyanis most az történt, hogy

és – miután eleve másfél évet kellett várni arra, hogy egyáltalán foglalkozni kezdjen az EU Tanácsa az üggyel – még egy évet visszalépve a Bizottság első verzióját vette alapul. Vagyis a német elnökség azt mondja, hogy kösz, nem kell szakértői testület, majd a Bizottság megmondja a tutit jogállamiságügyben, a végső kedvezményezetteken se kell pörögni egy mellékmondatos, általános említésen kívül, jól van az úgy, ahogy a Bizottság eredetileg javasolta.

Tényleg ki lett herélve a javaslat?

A német elnökség javaslatának a legnagyobb hibája tehát nem az, hogy kivették a címből a jogállamiságot, meg hogy miket írtak a preambulumba, hanem az, hogy – nem éppen németesen – a javaslat slendriánabb verziójából indultak ki.

De persze a módosítási javaslataik közt így is van néhány beszédes: elmondjuk, hogy melyik lényeges, és melyik nem azok közül, amiket felemlegetett a magyar sajtó. 

+ „Kikerült a címből a jogállamiság!”

A jó hír, hogy egy jogszabálynak nem a címét, hanem a tartalmát (még pontosabban: nem is a preambulumát, hanem a konkrét cikkelyeket) kell nézni, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy miről is szól. Az, hogy az uniós költségvetés feltételrendszerére utal a cím, még jó is lehet abból a szempontól, hogy

+ „Orbánék mehetnek majd az Európai Tanácshoz panaszkodni!”

Hogy ennek a súlya mekkora, azt jól jelzi, hogy külön cikkelyt nem is szenteltek neki a javaslatban, csak egy súlytalan preambulumbekezdést. Mivel az Európai Tanács (amiben a „sima” Tanáccsal ellentétben nem a miniszterek, hanem az EU állam- és/vagy kormányfői ülnek, például Orbán Viktor magyar részről) az EU politikai csúcsszerve, ez a húzás némileg azt az üzenetet közvetíti, hogy itt megint egy, a 7-es cikkhez hasonló politikai eljárásról van szó, véletlenül sem kiegyensúlyozott jogi döntésről.

Mivel azonban vétójoga nem lesz az állam- és kormányfőknek, hanem csak „meg kell vitatniuk” az ügyet, így ennél konkrétabb dolgot csak egyet üzen az Európai Tanács bevonása: hogy három hónappal el lehet esetleg húzni az eljárást. Az a helyzet viszont, hogy ezt amúgy is el lehetett volna, méghozzá sokkal hosszabb ideig is, hiszen a szerződések általános szabályai szerint a pénzek felfüggesztéséről szóló döntést Magyarország simán az Európai Unió Bírósága elé vihetné, ami három hónapnál valószínűleg tovább is ülne az ügyön.

+ „Orbán most nagyon örül!”

Egy dolog tényleg van, aminek Orbánék örülhetnek. Méghozzá az, hogy a jogállam szisztematikus hiányosságai helyett csak a jogállami elvek megsértését büntetnék, ami szigorú nyelvtani értelmezés szerint akár még szigorítás is lehetne, de ha megnézzük a definíciókat, egyértelműen kiderül, hogy nem az. Az eredeti javaslatban olyan, az EU-s pénzek felhasználásához általánosságban és indirekt módon kötődő követelmények is szerepeltek, mint a bíróságok függetlenségének a veszélyeztetése, vagy az, ha általában az állami szervek döntéseivel szembeni jogorvoslat gyakorlatilag nem eléggé hatékony. Ebbe bizony sok minden beleférhet, ezeket viszont most kivették a javaslatból, és

és a bíróságok függetlensége csak konkrétan ezekkel összefüggésben kerül szóba.

Hogy miért nem örül akkor a kormány mégis ennek az enyhítésnek (már persze azon túl, hogy érthető okokból kétkedhetnek, hogy ezen könnyített feltételeknek megfelelne-e a magyar valóság)? Azért, mert ők konkrét, taxatív felsorolást akarnak minden esetre, hogy mikor lehet pénzt elvenni, amint azt a Fidesz egyik EP-képviselője, Deutsch Tamás az Azonnalinak szeptember elején fejtegette.

Bagoly mondja verébnek, hogy jogbiztonság

Az sem épp a taxatív és egyértelmű szabályok meg a jogbiztonság jele, hogy az eredeti javaslatnak megfelelően az Európai Bizottságra bíznák annak megítélését, hogy fennállnak-e a pénzmegvonás feltételei. Lehet persze joggal gyanakodni az EP által javasolt, és a német tanácselnökségnek köszönhetően most a jelek szerint kútba esett szakértői testületre is, azokba sincs feltétlenül alapjáraton belekódolva a függetlenség, azonban

És ha már a pénzmegvonásról szóló döntésnél tartunk: nyáron még azon ment a pörgés, hogy most akkor sima vagy fordított minősített többséggel szavazzon a Tanács (vagyis a tagállami miniszterek) a pénz felfüggesztéséről. A német elnökség ebben tényleg egy kompromisszumot javasol: a Tanács sima többséggel rábólinthatna a mindenhez is értő Bizottság által javasolt szankciókra, ahhoz pedig már minősített többség kéne, ha azokon valamit módosítani (akár súlyosítani, akár enyhíteni) akarna. 

Az mindenesetre nem épp a demokrácia diadala, hogy – bár papíron az EU-s jogalkotás arról szól, hogy a Bizottság javaslatára a közvetlenül választott Európai Parlament és a tagállamokat képviselő Tanács együtt hoz döntéseket – a Tanács (vagy legalábbis a német elnökség) nyíltan negligálja az EP által megszavazott módosításokat.

Miért nem elég ez a Fidesznek?

Úgy látszik, a Fidesznek az sem elég, hogy a címből a forma kedvéért kiirtották a jogállamiságot, hiszen Varga Judit a Facebookon máris azért reklamál, hogy az Európai Tanács csak az EU pénzügyi érdekeinek védelmére adott felhatalmazást. Ez egyébként egyszerűen nem igaz, csak több mondatot kellene a konklúziókban (a 15. oldal végén és a 16. elején) egymás után elolvasni: erre láthatóan se Deutsch, se Varga, se a stábjaik nem hajlandók. Miért is lennének, hiszen akkor kiderülne, hogy Orbán mégse volt olyan tökös a brüsszeli csúcson, mint ahogy azt előadta.

Elkezd kilógni a lóláb azon pletykákkal kapcsolatban is, hogy a jogállamisági feltételrendszer miatt a magyar kormány még a koronavírus-válság miatt felvenni szándékozott közös EU-s hitelt is megfúrná. Bár Orbán ezt az utóbbi időben többször cáfolta, kijelentve, hogy támogatjuk a közös hitelfelvételt, érthetetlen, hogy akkor az igazságügyi minisztere miért értekezik arról (ráadásul épp az EU általi zsarolást panaszolva), hogy az EU pénzügyi érdekeit védő vagy jogállamisági (nevezze mindenki, ahogy akarja) javaslat a nehéz gazdasági helyzetbe került tagállamok megsegítését akadályozza. Biztos véletlenül sem azért, mert bárki is bárkit zsarolni akarna…

FOTÓ: Angela Merkel és Orbán Viktor 2015-ben. Fotó: OV / FB.