A Moody’s kilátásba helyezte Magyarország felminősítését. Na jó, de mit jelent ez?

A Moody’s stabilról pozitívra javította Magyarország Baa3-as adósbesorolásának kilátásait. Figyelemreméltó lépés a mostani gazdasági válság közepén, de vajon mennyire emelkedik ki Magyarország eddigi minősítései közül? Szinte semennyire.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Szombatra a Moody’s hitelminősítő váratlanul stabilról pozitívra javította Magyarország jelenlegi adósbesorolásának kilátását. A magyar kormány ezt természetesen a gazdaságpoltikájának sikereként értékelte, és a felminősítés, vagy akár csak annak kilátásba helyezése valóban pozitív visszajelzés egy ország gazdaságpolitikája számára. Árnyalja azonban a képet, ha párat hátralépünk és úgy nézzük meg a belengetett felminősítés körülményeit.

Országok és emberek

Mit csinál egy hitelminősítő? Nagyjából azt, amit a neve sejtet:

Ez kicsit olyan, mint amikor valaki hitelt szeretne felvenni: a hitelintézet megvizsgálja, hogy az illetőnek van-e rendszeres jövedelme, az mekkora, tartozik-e másnak is, és igyekszik azt is bebiztosítani, hogy ha az adós mégsem tud fizetni, akkor legyen valami helyette, mondjuk egy ingatlan, illetve ezért kell a kezes is, akit szintén leellenőriz a hitelező, hogy alkalmas-e arra, hogy az adós helyett fizessen, ha úgy alakul. 

A legjobb adós nyilvánvalóan az olyan ember, aki makkegészséges, jól fizető munkája van, a házastársa is rendszeres bevétellel bír, és bár ennyire részletesen nem nézik meg a hitelintézetek az ügyfeleiket, de sejthető, hogy a boldog, kiegyensúlyozott családi háttér, és a minden irányból kielégítő életkörülmények is hozzájárulnak ahhoz, hogy az adós fennakadás nélkül, hosszú távon törleszteni tudja az adósságait, és érdemes legyen neki újra és újra kölcsönadni.

Namármost ha mondjuk az adós egy seggfej, aki csúnyán beszél a feleségével, elhanyagolja a gyerekeinek az oktatását, nem vesz nekik rendes ruhákat, és a saját kertjének a végét használja szemétlerakatnak, de amúgy neki is jól fizető állása van, és bár dohányzik és iszik is, egyelőre jó egészségnek örvend, és kézben tartja a pénzügyeit, nyilván nem lesz olyan jó adós, mint az első példában felskiccelt figura, de még mindig megéri neki kölcsönadni, amíg a fejére nem nőnek az elhanyagolt gyerekei, vagy az asszony nem bírja tovább, le nem lép és hirtelen nem lesz ki elvégezze a házimunkát. 

Az országok is ilyenek: van köztük olyan, ami teljesen megbízható, hiszen a gazdasága fejlett és sokoldalú, a lakosai egészségesek és képzettek, magas hozzáadott értékű iparágakban dolgoznak, és vannak megtakarításaik.

mert épp dübörög a világgazdaság, és jól prosperál az az egy-két iparág, amitől egyoldalúan függenek; épp van mindenkinek munkája, mert az olcsó munkaerő miatt sok multi náluk dolgoztat, de egyébként az ország elhanyagolja az egészségügyet és az oktatást, és nem csökkenti a multiktól való függést, a lakosságnak pedig nincs elég megtakarítása.

Adósság és gazdasági növekedés

Egy ország esetében teljesen természetes dolog, hogy hatalmas adósságot görget maga előtt, ahogy sokunknak szintén van adósságunk: fizetjük a lakáshitel törlésztőrészletét, akár többféle dolog miatt többféle hitelkonstrukcióban is el lehetünk adósodva. Viszont ameddig van munkánk és tudunk törleszteni, ez nem okoz semmilyen gondot. Különösen akkor nem, ha egyre többet keresünk.

Az állam is folyamatosan veszi fel a hiteleket, közben folyamatosan fizeti vissza azokat, amik épp lejárnak. A hitelezőknek ez jó üzlet, kamatostól kapják vissza a pénzüket, az államnak meg mindig vannak rendelkezésre álló forrásai. A körforgás motorja pedig a gazdaság: a cégek működnek és adót fizetnek, az emberek dolgoznak és adót fizetnek, a megkeresett pénzükből termékeket és szolgáltatásokat vesznek, amik után megintcsak adót fizetnek: az államhoz folynak be a bevételek, ami biztosítja többek között azt is, hogy gond nélkül visszafizesse a kölcsönkapott pénzt.

Ha pedig növekszik a gazdaság: vagyis egyre több terméket és szolgáltatást állítanak elő, egyre többet keresnek és egyre többet fogyasztanak az emberek, az államadósság visszafizetése is gördülékenyebb, illetve csökkenhet az adósság mértéke a gazdasági teljesítményhez viszonyítva. Mert az sem mindegy, hogy az állam mekkora összegekkel és kinek tartozik, ahogy az sem, hogy egy embernek van-e devizahitele, mennyire vett igénybe mindenféle gyorskölcsönöket, esetleg az aranyfukszos pénzügyi szakemberek szolgáltatását is használta-e, miközben mondjuk alkalmi munkákból tengődik. 

Megbízhatóság és csőd között

Egy váratlan sokk, egy gazdasági válság üthet akkorát egy országon, hogy radikálisan lecsökkennek a bevételei, ráadásul a devizaárfolyam is akkorát zuhan, hogy hirtelen megduplázódtak a törlesztőrészletek: vagyis jóval kevesebb bevételből kellene jóval több pénzt visszafizetnie a tervezettnél. Ha pedig az országnak nehézségei lesznek a visszafizetéssel, akkor újabb forrásokhoz is nehezebben jut, és ezt az állapotot – nem tud fizetni és nem is tud új forráshoz jutni – úgy hívják: csőd. 

A hitelminősítők tulajdonképpen

vagyis az, hogy aki kölcsönad az államnak, az tutibiztos nem kapja vissza a pénzét. Az intéztek húzni szoktak egy határvonalat is ezen a skálán, ami fölött még ajánlják a befektetést, de alatta már nem. 

Ha pedig a hitelminősítők megváltoztatják az ország pozícióját ezen a skálán, az amellett, hogy a befektetőknek jelzi, hogy változás állt be, egyúttal az adott ország gazdaságpolitikájának is visszajelzés. A felminősítés – vagy a felminősítés kilátásba helyezése, mint a mostani esetben is – olyan dolog,

Befektetésre ajánlott

Nézzük meg akkor, mi történt szombatra virradóra: a Moody's Magyarország jelenlegi Baa3 stabil besorolását Baa3 pozitívra változtatta, ami azt jelenti, hogy a hitelminősítő kilátásba helyezte, hogy javít az ország besorolásán, vagyis feljebb tolja kicsit Magyarországot a skálán a csőd irányából a megbízható irányába. 

A Baa3 besorolás az utolsó kategória a még befektetésre ajánlott határvonal fölött. Hogy jobban lássuk, mit jelent ez, érdemes áttekinteni az eddigi osztályzásokat (az egyszerűség kedvéért maradjunk a Moody’s-nál).

Ez aztán 1990-ben le is romlott a bóvli kategória tetejét jelentő Ba1 besorolásba, és ott is maradt egészen a Bokros-csomagig: 1996 után viszont folyamatosan javult Magyarország besorolása, és 2000 novemberében felkapaszkodott az A kategórába: ekkor A3-as besorolást kapott, ami 2002-ben A1-re javult. Ez a középkategória teteje, itt is maradt az ország 2006-ig, ekkor azonban elkezdett lecsúszni (helló, őszödi beszéd!), 2009-ben a válság hatásainak berobbanásával visszaesett a B kategória tetejének számító Baa1 besorolásba, majd onnan 2011-ben, már a kormányváltást követően, három szintet rontva sorolta a Moody's Magyarországot a befektetésre már nem ajánlott, általában csak bóvlinak nevezett Ba1 kategóriába. 

Elmúltnyolcév

Ezt a leminősítést még rá lehetett fogni a szocialista kormányok valóban katasztrofális gazdaságpolitikája miatt meggyengült, majd a 2008-as válság által padlóra küldött magyar gazdaság mélyrepülésének lendületére, de a 2010-es kormányváltás után kibontakozó unortodox gazdaságpolitika és gazdasági szabadságharc egészen 2018-ig nem bírta kimozdítani Magyarországot a bóvli kategóriából. Ekkor újra feljutott a befektetésre ajánlott Baa3 kategóriába, és azóta is ott van. Tehát tíz év kormányzás alatt egyet romlott és egyet javult az ország adósbesorolása a Moody's-nál.

Vessük ezt össze az első Orbán-kormány időszakával: 1998-ban Orbánék egy friss Baa2-es felminősítés után vették át az országot, és azon két pozíciót javítva, A3-as besorolással adták át a kormányzást 2002-ben.

2010 természetesen nem hasonlít 1998-ra: ekkor egy kedvező világgazdasági környezetben folyamatosan növekvő gazdaság irányítását vették át Orbánék, 2010-ben pedig egy katasztrofális állapotban levő, a csődtől épp csak megmentett ország talpraállítása volt a feladatuk, miközben a világgazdaság még évekig a válság hatásait nyögte. 

A viszonylag megbízható adós...

Viszont a magyar gazdaság

(másként fogalmazva: a GDP gyorsabban nő, mint az államadósság), mégsem gondolták úgy a hitelminősítők 2018-ig, hogy megbízhatóbb adóssá vált Magyarország. Mi ennek az oka?

Magyarországot mindenesetre két éve ismét befektetésre ajánlja a Moody’s, és most kilátásba helyezte a felminősítést is, ráadásul pont egy válság közepén. Az indoklás szerint a magyar gazdaságot kevésbé fogja érzékenyen érinteni a koronavírus-válság, mint a többi hasonló besorolású országot, és hazánk gyorsan visszaáll majd az államadósság-csökkentés és a gazdasági növekedés eddigi trendjére. 

Magyarország adósságpozíciója valóban rengeteget javult az utóbbi években, és

Az állam nagyrészt a saját lakosainak tartozik forintban, és így sokkal kevésbé fenyegeti az a sokk nagyban, amit a devizahitelesek átéltek egyéni szinten: hogy az árfolyamváltozás miatt sokkal több pénzt kell visszafizetniük, mint amennyivel a hitelfelvételkor számoltak. Nem is zavarja különösebben a magyar gazdaságpolitikát a 360 körüli forint-euró árfolyam, ami viszont különösen kedvező az exportra termelő multiknak.

A még mindig olcsó munkaerő, az adókedvezmények és a gyenge forint igazán kedvező környezetet jelentenek az exportra termelő multiknak, és a politikai stabilitás is nagyon fontos szempont egy eurómilliárdokat befektető nagyvállalat számára: Magyarországon nem kell földindulásszerű politikai és azok nyomán gazdasági változásoktól tartani, cserébe a multik nem finnyásak. 

Eközben a hazai vállalatok sikerének nem az a titka, hogy hatékonyan termelnek, versenyképesek és innovatívan alkalmazkodnak az új kihívásokhoz, hanem az, hogy mennyire vannak közel a kormányhoz. A beléjük öntött, egyébként felzárkóztatásra kapott EU-s pénzekből túlárazott és gyakran teljesen felesleges beruházások lesznek, amik amíg épülnek, természetesen pörgetik a gazdaságot, hiszen egy csomó embernek biztosítanak munkát és keresetet, amiből ők aztán termékeket és szolgáltatásokat vesznek,

Akármi épül, az rövid távon pörgeti a gazdaságot, de az uniós források elköltésének hosszú távon akkor lenne értelme, ha valami társadalmilag hasznos dolog létesülne belőlük.

... és a kezes

Ez a rendszer viszont egyelőre stabil. Az ország adósságpozíciója valóban kedvező és a továbbra is rendelkezésre álló, meg a válságkezelésre szánt uniós források is még egy darabig biztosítanak majd elégethető pénzeket, úgyhogy joggal tűnhet úgy akár a Moody’s elemzőinek is, hogy Magyarország egy olyan viszonylag megbízható adós, mint a láncdohányos, de nagy munkabírású szakember, aki fölöslegesen nagy és túldíszített házat épített magának, miközben a kertet elhanyagolja, és családjának sem ad meg mindent, amit megadhatna; de stabil jövedelemmel rendelkezik, és fizet, mint a katonatiszt, ha a hitelezőiről van szó.

Olvass még Renczes Ágostontól az Azonnalin!

GRAFIKA: Vitárius Bence / Azonnali