Mark Rutte holland kormányfőt az uniós helyreállítási alap felpuhított jogállamisági követelményei elgondolkoztatják: érdemes-e kormányközi alapon költségvetést csinálni, vagy egyszerűbb lenne egy Orbán és Kaczyński nélküli EU-t létrehozni? De miről is szól az a bizonyos jogállamisági feltétel, és egyáltalán: minek tudjuk be Rutte kijelentését a holland választási kampány közepén?
– egy ilyen mondatot dobott be Mark Rutte holland jobbliberális miniszterelnök szerdán a holland parlamentben, mikor az Európai Unió végleges elfogadásra váró, rendkívüli koronavírus-hitelcsomagjáról vitázott. Vitázni minderről azért kell, mert a hitelcsomagról hiába állapodtak meg már júliusban az uniós állam- és kormányfők, mint arról az Azonnali is részletesen írt, azt több tagállami parlamentnek is ratifikálnia kell (meg rá kell bólintania az EP-nek is) mielőtt véglegesen elfogadnák.
Míg ugyanis magát az uniós hétéves költségvetést elég csak az EU-n belül elfogadnia a fő számok tekintetében az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanácsnak, majd részleteiben az Európai Parlamentnek és a tagállami miniszterekből álló Tanácsnak, a helyreállítási alap más tészta: mivel a hitelfelvétel az EU saját forrásainak növelését jelenti, a szabályok szerint ehhez már szükséges a nemzeti parlamentek hozzájárulása is. Így azon országok parlamentjei számára kötelező a ratifikáció, ahol ezt a nemzeti jog előírja.
A kérdést pedig a holland képviselőház is napirenden tartja, szerdán Mark Ruttének hosszan kellett vitáznia az EU-s tervről, így született a fenti idézet is. Azt a Financial Times brüsszeli tudósítója, Mehreen Khan szúrta ki a parlamenti jegyzőkönyvekben, mikor a holland kormányfő az Európai Unió gyengeségét firtatta azügyben, hogy a koronavírus utáni helyreállítási hitelcsomag egyes országokra eső összegének kifizetését egy objektív jogállamisági feltételrendszerhez kössék.
750 milliárd ok a jogállamiságra
Ez ugyanis bár bennemaradt az európai állam- és kormányfők által elfogadott következő uniós költségvetésben és a 750 milliárdos helyreállítási hitelcsomagban, de csak jóval enyhébb formában. Az eredeti tervek arról szóltak, hogy ha az Európai Bizottság megállapítja az – és ez nagyon fontos kitétel: az EU pénzügyi érdekeit sértő – jogállamisági elvek áthágását, akkor a Tanácsban az uniós népesség 65 százalékát képviselő, legalább 15 tagállam kellene ahhoz, hogy a jogállamiságot megsértő tagállam támogatásait ne függesszék fel, vagyis ne legyenek szankciók – ez az úgynevezett fordított minősített többségi szavazás.
Ehhez képest a végleges megállapodás szerint csupán sima minősített többséggel szavaznának a szankciókról, vagyis
Ráadásul a jogállamisági feltételrendszer pontos részletei is nyitottak egyelőre, hiszen még folyamatban van az alapul szolgáló uniós rendelet elfogadása. Ezt valamennyire mindenki sikerként kommunikálhatta: Orbán szerint, aki olyan feltételekkel utazott Brüsszelbe, amelyet maga sem tudott teljesíteni, a jogállamisági feltételrendszert sikerült visszaverni.
Míg a jogállami normák betartatását leghangosabban követelő államok, mint például Hollandia, is elégedettek lehettek, hiszen a megállapodásban mégiscsak maradt jogállamisági feltétel, noha felpuhítva. Persze az EU-ban pénzről sosem könnyű megállapodni, és a hétéves költségvetések körül rendre óriási a politikai perpatvar. Idén viszont a helyzet még komolyabb, hiszen az EU eddig közösen még sosem vett fel hitelt, pláne nem 750 milliárd eurót, melyből a tagállamok által elfogadott tervek szerint 390 milliárd eurót vissza nem térítendő támogatásokban osztogatnának szét a 27 EU-tag között, a fennmaradó 360-at pedig 2057-es végdátummal kéne visszafizetniük a tagállamoknak.
Előfordulhat-e, hogy a jogállamiság miatt egy kanyi vasat sem kapunk az EU-tól?
Persze fontos látni, hogy mit is értünk pontosan a jogállamisági feltételrendszer alatt. Amint arról az Azonnalin is részletesen írtunk, nem elég a júliusi EU-csúcs semmitmondó közös nyilatkozatát átböngészni, messzebbre vezet, ha a már több, mint két éve napirenden lévő uniós rendeletjavaslatot tanulmányozzuk. Ebben áll többek között az, hogy
Ide egy sor dolog tartozna többek között a bírói függetlenség veszélyeztetésétől a jogorvoslati lehetőségek korlátozásán át addig, hogyha korlátozzák a közigazgatási szerveket abban, hogy azok az EU-s szabályokból fakadó kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni. Való igaz, hogy a fenti kritériumokat elég sok mindenre rá lehet húzni, csakhogy a rendelet alapján nagyon úgy tűnik, hogy a szankcionálásra vonatkozó javaslatot egy objektív, minden tagállamnál évente elvégzett jogállamisági jelentésre alapoznák – az első ilyen pont idén szeptemberben jelenne meg, noha a magyar és lengyel kormány megvétózta azt, hogy ez a jelentés váljék a leendő, tagállamok közötti jogállamisági párbeszéd alapjává.
A hitelcsomagra nézve szükséges ratifikáció kérdése persze különösen aktuális annak fényében, hogy Magyarország azzal fenyegetőzik, hogy a magyar parlament nem fog rábólintani a közös hitelre, hacsak nem teljesül még pár magyar igény. Uniós berkekben sokan zsarolásként értékelték a magyar lépést, noha Deutsch Tamás, a Fidesz EP-delegációvezetője szerint épp, hogy az Európai Parlament zsarol. Ezt az EP állásfoglalására alapozza Deutsch, amelyben az áll, hogy a képviselők ragaszkodnak ahhoz, hogy felállítsanak egy pénzügyi szankciós mechanizmust, és ennek érdekében akár a többéves pénzügyi keretre is nemet mondanak.
A magyar igény ezzel szemben az, hogy „az EU pénzügyi érdekeit védő mechanizmus” (így fogalmaz Deutsch Tamás az Azonnalinak a jogállamiság emlegetése helyett)
Deutsch azt is hozzátette korábban az Azonnalinak: szerinte pont, hogy nem a magyar parlamenten fog múlni az ügy, hanem a hollandokon, ahol általában másfél évnél hamarabb az EU saját forrásainak növelésére nem bólintanak rá.
Nekik kerül a legtöbbe az EU
Ezért is nagy a tétje minden tagállam számára, a jogállamisági normák miatt aggódóknak pedig különösen. Mark Rutte a szerdai parlamenti vitán azt mondta: a jogállamisági feltétel „egy lépés a helyes irányba”, de „nem elég”. „Magyarországot és Lengyelországot már említettük, természetesen ezeket az országokat figyeljük a leginkább [a jogállamisággal kapcsolatban – a szerk.]. De egyetértek azokkal is, akik azt mondják, hogy
Szóval többről van szó, mint a Magyarországot és Lengyelországot érintő jogállamisági ügyekről” – fogalmazott Rutte a vitában.
A holland kormányfő ugyanakkor megvédte az általa is elfogadott megállapodást, amelyben végül felhígult a jogállamisági elem: „persze többek között én is szerettem volna, ha a szöveg szigorúbb lesz. [...] Annyit elmondhatok, hogy a velünk egyetértő tagállamokkal együtt keményen harcoltunk”.
És hogy kik is ezek az államok? Az úgynevezett fukar négyek, vagyis Hollandia mellett Ausztria, Svédország és Dánia. Ők az a négy uniós tagállam, akik állampolgáraik számához viszonyítottan a legtöbbet teszik bele a hétéves uniós büdzsékbe – vagyis abszolút értékben hiába Németország a legnagyobb nettó befizető,
Ezért ez a négy tagállam alapvető érdeke egy kisebb uniós költségvetés, melyben csökkenne az általuk elavultnak tartott agrártámogatások (ezek fenntartása leginkább francia, lengyel, de magyar érdek is) aránya, de a kohéziós és strukturális pénzeké is (ezek pedig leginkább a közép- és kelet-európaiakat érintik). Vagyis a fukar négyek elsősorban a keleti és déli tagállamoknak kiosztott pénz mennyiségét sokallják, de ezzel egyértelműen együtt jár a jogállamisági keretrendszer támogatása is: ezen államok elemi érdeke ugyanis, hogyha már nettó befizetők, akkor a pénzük jó helyre menjen.
A „holland fickó” magyarok nélküli EU-t akar?
Rutte pedig úgy látja, hogy a pénz a magyaroknál és lengyeleknél nincs jó helyen, de a parlamenti vitában úgy fogalmazott: „ez volt az elérhető abszolút maximum”, máskülönben a júliusi uniós csúcs kudarcba fulladt volna. A holland miniszterelnök szerint a sima minősített többségi feltételrendszer „nem elegendő”, de egy fordított minősített többség már nem lett volna kivitelezhető.
A holland belpolitikában komoly turbulenciát okoz a 750 milliárdos közös hitel, hiszen – mint fentebb is említettük – a helyreállítási terv nemhogy csökkentené, de növelné az EU saját forrásait, ez pedig pont, hogy ellentétes a kisebb EU-t követelő holland igényekkel. A holland parlament mindenesetre még nem szavazott a terv ratifikációjáról, de az ellen a parlamentben nyíltan egyelőre csak a szélsőjobb van: vagyis a Geert Wilders-féle Holland Szabadságpárt, valamint a filozófus Thierry Baudet által vezetett Fórum a Demokráciáért.
És hogy jön ide a lengyelek és magyarok nélküli Európai Unió? Rutte a Magyarország elleni hetes cikkes eljárás korábbi európai parlamenti jelentéstevőjét, Judith Sargentinit is sorai közt tudó Zöld Baloldal egyik képviselőjével vitázott, aki a megállapodást „történelminek” nevezte. Rutte úgy felelt: „nos, nem történelmi, mert amit akartunk, az mégsem sikerült. De ez volt az abszolút alsó határ. [...] Négy órát töltöttünk egy kisebb körben.
Elgondolkozol rajta: lehet-e költségvetést készíteni egy kormányközi szerződésen keresztül, vagy inkább egy Magyarország és Lengyelország nélküli Európai Uniót kell létrehozni?” – mondta Rutte, azt még hozzátéve, hogy ilyenkor már „nagyon nukleáris variánsokban” gondolkozik.
A „nukleáris variáns” mögé persze a politikai üzengetésen felül nem kell túl sokat odaképzelni: jövő tavasszal Hollandiában parlamenti választásokat tartanak, Rutte pedig szeretné magát egy újabb ciklusra bebiztosítani a hatalomba. Orbán Viktor mellett egyébként Rutte az európai politika másik nagy veterjánja, hiszen ők mindketten 2010 óta, megszakítás nélkül vannak hatalmon. Persze a tapasztalat nem jelent kölcsönös szimpátiát, sőt: Rutte és Orbán viszonya korántsem felhőtlen, ez a júliusi EU-csúcson is megmutatkozott. Akkor Orbán holland kollégájáról azt nyilatkozta:
Ő az, aki kezdeményezett valamit. Én a status quót védelmezem, ahogy az ma van. […] Szóval, ha megszakadnak a tárgyalások, az miattuk lesz, nem miattam. Nem szeretek ujjal mutogatni, de a holland úr a felelős azért a felfordulásért, amiben most vagyunk.” Egy sajtótájékoztatón pedig egyenesen azt mondta: nem tudja, hogy Mark Rutte „miért utál engem vagy Magyarországot”. „Ez elfogadhatatlan. Mert arról nem született döntés, hogy milyen a jogállamiság helyzete Magyarországon” – mondta a magyar kormányfő.
BORÍTÓKÉP: Mark Rutte holland (b) és Orbán Viktor magyar (j) kormányfők Brüsszelben. Európai Unió (2016)
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.