+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Renczes Ágoston
2020. szeptember 9. szerda, 08:10
Valamiért csak a kormánykritikus véleményekkel szemben várják el a közéleti kérdésekben való hallgatást a katolikus egyházban. Buzizni simán lehet retorzió nélkül. Holott lennének súlyosabb gondjaik is, csak azokról a témákról letiltják a papjaikat.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Szombaton belefutottam egy Osztie Zoltánnal, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosával készült Demokrata-interjúba. Ő volt az, aki nemrég a Hír TV-ben buzizott a szivárványos zászló kapcsán; a szeptember 5-én megjelent interjúban pedig nagy lendülettel folytatja a buzizást, a kormánypárti sajtóból jól ismert, liberálisokból, genderideológiából, emberellenességből, dekadenciából, és természetesen migránsokból álló univerzumot építve köré. Olyanokat is mond, hogy

 

a mai felnőttek gyermekeit, unokáit buzinak nevelik az óvodától kezdve a genderideológia jegyében, ami ugyanolyan bűntett az ártatlan, védekezésre képtelen gyerekekkel szemben, mint a pedofília;

 

meg hogy ha Novák Előd nem szedi le szivárványos zászlót a városházáról, neki kellett volna.

 

Az egészet elintéztem volna egy sóhajtással – Zoltán atya bejelentkezett a klérus Bayer Zsoltjának szerepére, és bár a hivatása miatt mégiscsak kissé egzotikus ebben a mezőnyben, a kormánypárti megmondóemberek között szinte feltűnés nélkül elfér – viszont nem sokra rá, hogy elolvastam ezt az interjút, elém került egy ugyanazon a napon megjelent másik szöveg: egy blogbejegyzés egy másik katolikus paptól.

 

Cseh Péter Mihály – vele és az írásával hosszabban is foglalkoztunk már az Azonnalin –, a pécsi egyházmegye plébánosa: 18 falu lelkipásztori szolgálatát látja el egyedül, egy idősödő kisegítő lelkész segítségével. A papként egyébként is eléggé magányosan élő Péter atyát a tavaszi karantén alatti végletes egyedüllét megerősítette abban, amit korábban is érzett: nem helyes, hogy a papok egyedül élnek. 

 

Szerinte a papok magányos élete egy defektus, ami más defektusokat szül: ágyasságot, szenvedélybetegséget, úrhatnám önzést és egocentrizmust.

 

Ez az oka annak is, hogy egyre kevesebb fiatal választja a papi szolgálatot, az utánpótlás hiánya miatt pedig a szolgálatban lévő papokra egyre több plébánia és hívő jut. Cseh Péter – akit közéleti tevékenysége miatt egyszer már felfüggesztettek, és a mostani írását is a felettesei határozott tiltása ellenére jelentette meg – javaslatokat is tesz: a katolikus papoknak kis közösségekben kellene együtt élniük, de akár a házasságot is engedélyezni kellene nekik.

 

A két szöveg között óriási a kontraszt. Bár Osztie Zoltán egy közéleti kérdésben nyilvánult meg, Cseh Péter pedig egy egyházon belüli problémával kapcsolatban, a két szöveg egymás mellé állítása sok kérdést felvet az egyháznak a közélethez, a híveihez és a saját papjaihoz való viszonyáról.

 

Ami a közéletet illeti,

 

nem gondolom azt, hogy a papoknak nem szabadna megnyilvánulniuk közéleti kérdésben. Pont ellenkezőleg.

 

Ők maguk is választópolgárok, márpedig helyes, ha egy választópolgárnak van véleménye, és egyúttal vezetői olyan közösségeknek, amik joggal várhatnak tőlük iránymutatást akár politikai témákban is.

 

Itt természetesen nem arra gondolok, hogy a papoknak meg kellene mondaniuk, a hívek hogyan karikázzanak a választólapon, sokkal inkább arra, hogy végigvegyék az adott kérdéssel kapcsolatban felmerülő morális dilemmákat, és akár fel is oldják azokat a meggyőződésük szerint. Ugyanakkor a hiszterizált közélet kérdéseiben állást foglalni vékony jég, azt is megértem, amikor az egyház vezetői elvárják, hogy a papjaik ne fogalmazzanak meg olyan markáns véleményt, ami miatt az egyik közéleti szekértábor körberajonghatja, a másik meg gyalázhatja őket.

 

A gond az, hogy úgy látszik, ez

 

az elvárás csak a kormánykritikus véleményekkel szemben érvényesül.

 

Az említett Cseh Péter 2016-ban a videóblogjában Habony Árpád kiléte felől érdeklődött, a kérdést a miniszterelnöknek címezve. Vizsgálat indult ellene, és bár végül folytathatta a papi szolgálatot, a nyolc hónapig tartó vizsgálat idejére felfüggesztették.

 

A népszerű Hodász András atya nemrég leállította Instagram-oldalát és Youtube-csatornáját, a Papifrankót, azt követően, hogy részt vett az Index melletti tüntetésen, és nem sokra rá Erdő Péter bíboros magához hívatta. Hodász András nem is reklámozta az Index melletti kiállását, azt is onnan lehet egyáltalán tudni, hogy kint volt a tüntetésen, hogy Lukácsi Katalin csinált vele egy szelfit. Cseh Péter 2016-os habonyos videója egy határozott nyilvános állásfoglalás volt, de annyira még az sem volt markáns, mint Osztie Zoltán nyilvános buzizása a Hír TV-ben.

 

Őt semmilyen retorzió nem érte, hiszen most simán megismételte a buzizást

 

a Demokratának adott interjújában.

 

Persze nincsenek illúzióim: az egyház az államtól is kap támogatást, és bizonyára kimondatlanul is igyekszik megfelelni a kormány azon totális félreértésen alapuló elvárásának,

 

hogy az állami támogatás nem csupán a teljesítményért vagy a saját területen elért eredményért jár, hanem a lojalitásért is.

 

Hogyan képzeli Fischer Iván vagy Enyedi Ildikó, hogy kritizálja külföldön a konymányt, amikor állami pénzből alkotnak?! Hogyan képzelik a magyar állami pénzből is szervezett Gombaszögi Nyári Tábor szervezői, hogy a politikai programjaikra a magyar kormányt kritizáló vendégeket is meghívnak?! Egyáltalán miért vár állami támogatást egy ellenzéki vezetésű önkormányzat?!

 

Bizonyára a katolikus egyház is igyekszik rászolgálni az állami támogatásra vagy legalábbis nem magára haragítani a pénzcsapot kezelő kormányt azzal, hogy ha a papjaikat a kormánykritikus média időnként ellenzéki ikonokká teszi, úgy az erre okot adó plébánosokat szankcionálja. Ez még összhangban is lenne azzal a szerintem is legitim állásponttal, hogy a papok ne folyjanak bele a közélet indulatos szekértábor-háborúiba, ha a nyíltan kormánypárti közéleti szerepvállalást is követné retorzió. Csakhogy Osztie Zoltán példáján azt látjuk, hogy nem követi.

 

Ezzel az egyház elnyomja az akár csak óvatosan kormánykritikus, és bátorítja az egészen az arroganciáig is fajuló kormánypárti vélemények felvállalását a papok körében. Így annak ellenére, hogy bizonyára az egyház alapvetően nem kíván részt venni a közéleti szekértábor-háborúban, végül mégis belekeveredik, egyre határozottabban kiállva csak az egyik oldal mellett.

 

És miközben az ilyen kiállásokat hangosan ünneplik a Jézus Krisztust Orbán Viktorra cserélő újkeresztények,

 

azok a hívő vagy akár nem hívő emberek, akik számára a spiritualitás nem a szent felháborodás kollektív mámorában feloldódó gyűlölködést jelenti, egyre kiábrándultabbak. És valószínűleg egyre kiábrándultabbak azok a papok is, akik pusztán a keresztényiség lényegének megfelelően adnának útmutatást a híveiknek akár közéleti kérdésekben is.

 

Az ilyen elképzelt problémák mellett, mint amilyennel kapcsolatban Osztie Zoltán is megnyilvánult az egyházat képviselve,

 

ott van a paphiány nagyon is valóságos, önmagát egyre nagyobb mértékben újratermelő problémája:

 

mivel nincs utánpótlás, a papoknak egyre többet kell dolgozniuk, ami a magányos élett mellett még kevésbé teszi vonzóvá a papi hivatást.

 

Ebből a spirálból csak egyféleképpen lehet kilépni, és ez sokkal fontosabbnak tűnik, mint a szivárványos zászló elleni harc.

 

Olvass még Renczes Ágostontól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Legának nem sikerült bevennie az ötven éve vörös Toszkánát, az Öt Csillag az északi régiókban gyakorlatilag eltűnt, a déliekben összeomlott.

Hónapok kérdése, és közvetlen vasúti összeköttetése lesz a román főváros repülőterének a belvárossal. Eddig csak buszozni vagy taxizni lehetett.

A koronavírus miatt idén hiány volt a külföldi munkaerőből.

A ma újrainduló parlamentben már bevezetett az Országgyűlés Hivatala a koronavírus-fertőzést megelőző intézkedéseket, azok azonban a politikusokra nem vonatkoznak. De akkor hogyan védekeznek majd a politikusok?

Az untig ismert sorosozás mellett az is kiderül a miniszterelnök Magyar Nemzetben megjelentetett cikkéből, hogy a brüsszeli politika a németet követi.

Grafikonon mutatjuk, hogyan áll a járvány Magyarországon és a környező országokban!

A legtöbb helyen kötelező lesz a maszkviselés, annak betartásáért pedig az adott hely lesz a felelős. Részletek!

A hét kérdése

A legújabb módi az lett, hogy ingyenes koronavírus-teszteket követel az ellenzék a kormánytól. De valóban szüksége van erre mindenkinek, a kisnyugdíjastól a kőgazdag vállalkozókig? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Biciklis túra azoknak, akik szeretnének bringázni, de eddig Budapesten nem mertek biciklire ülni. Több időpontban, egészen szeptember 22-ig.

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29., Művész Kávéház és Cukrászda.

Ezt is szerettétek

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Twitter megosztás Google+ megosztás