Közös német-francia államból alakulhat meg az Európai Egyesült Államok

Az egykori zöld politikus, Daniel Cohn-Bendit egy német professzorral közösen úgy véli: Francia- és Németország már jelenleg is annyira összenőtt, hogy az egység noha még távoli, de nem nehezebb, mint egykoron a német államokat összefogni a 19. századi egységesüléskor.

Daniel-Cohn Bendit, a német és francia Zöldek egykori európai parlamenti képviselője Claus Leggewie német politológussal tett közzé egy kiáltványnak beillő elemzést a konzervatív Frankurter Allgemeinéban. A két szerző röviden azt szorgalmazza, hogy

Szerintük azonban nem lehet az európai egységesülést a jelenlegi körülmények és eljárások között a 27 tagállammal folytatni, azaz szükség van pár olyan országra – konkrétan a németekre és franciákra –, akik előzetesen szorosabbra fűzik már a kapcsolataikat.

A két szerző a 2019 januárjában Angela Merkel és Emmanuel Macron által kötött aacheni egyezményből indul ki. Ez az 1963-as Elysée-szerződés folytatása volt, amiben Konrad Adenauer és Charles De Gaulle elköteleződött a két ország közeledése mellett – konkrét programokat (cserediák-programok, közös tanulmányi szakok, biztonságpolitikai kooperáció, testvérvárosi hálózat kiépítése, stb.) irányoztak elő.

A 2019. januári aacheni egyezmény egyrészről ünnepelyésen megerősítette a két ország közötti szoros kapcsolatokat, másrészről előirányozta, hogy Berlin és Párizs valamennyi európai uniós és nemzetközi tárgyalás előtt külön is találkozik, és közös álláspontot képvisel.

Tegyük hozzá: ez azért nem valósult meg mindig, de például az, hogy idén Merkel és Macron a kínai koronavírus okozta járvány miatti gazdasági válságra közös javaslatcsomagot tett le az asztalra – aminek lényege, hogy az EU történelmében először a saját költségvetése terhére vesz fel hitelt, amit nem hitelként oszt ki a tagállamok között –, már ennek megnyilvánulásaként lehet értelmezni. Attól függetlenül, hogy Bécs, Hága, Stockholm és Koppenhága sikeresen felvizezte az eredeti javaslatot (azaz kevesebb pénzt vesz fel az EU hitelként), a lépés mégis történelmi volt, mert Berlin elfogadta Párizs már korábban is hangsúlyozott javaslatait.

A Frankfurtban nyugdíjasként élő Cohn-Bendit és Leggewie ezt gondolják tovább. Szerintük az aacheni egyezmény következő lépése egy német-francia föderáció megteremtése kéne, hogy legyen. A két szerző szerint

Cohn-Bendit és Leggewie szerint már most számos elem adott, ami majdnem egy föderációról tanúskodik – a közös tanulmányi programoktól a biztonságpolitikai együttműködésekig. Szerintük ezeket kéne egy közös intézményi keretbe foglalni, és már kész is lenne az új állam. Szerintük

A két szerző persze tisztában van azzal, hogy a tényleges föderációig vezető út „még hosszú”, alapvetően két olyan témakört látnak, amelynek megítélése jelentősen eltér a Rajna két oldalán: a németek atomellenes politikája (amit Párizs bizonyosan nem akarna egy közös föderációban látni), valamint a francia „posztkoloniális” politika Afrikában (amivel pedig Berlin nem tudna azonosulni).

A két szerző szerint az első lépés az lehetne a közös állam felé, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában a francia állandó helyet egy francia-német állandó hely – „Európa hangjaként” – váltaná fel.

NYITÓKÉP: Francia elnöki hivatal