A hét bora: kilépni a Tokaj-depresszióból

Szerző: Bukovics Martin
2020.09.05. 09:27

Tokaj-Hegyalja minden reményével, kudarcával és ezek gyökereivel lényegében maga a rendszerváltás utáni magyar történelem. Szerencsére van kiút ebből.

A hét bora: kilépni a Tokaj-depresszióból

Mi bizony minden héten megírjuk, mit igyál. Lehet az egy családi pince jólmenő slágere, a nagytermelő tömegbora, egy garázsborászat parcellaszelekciója, kései szüretelésű cirfandli, magas savú rajnai vagy akár szerb ürmös, a lényeg, hogy finom legyen. De az se baj, ha meghökkent és kimozdít a kényelmes komfortzónából. Téged is, minket is. További szempont: ne legyen túl nehéz hozzájutni.

Tokaj-Hegyaljáról írni nem könnyű. Valószínűleg ottani termelőnek lenni sem az. Ez az a borvidék, amit mindenki ismerni vél, amit egyszerre kötelező szeretni és egy kicsit leszólni, ami soha nem tud olyan lenni, mint amilyennek látni/láttatni akarjuk. 

Tokaj-Hegyalja egyszerre óriási lehetőség, de egyszerre óriási kudarc is. Ott vannak a világ legjobb édesborai, de szinte lehetetlen eladni őket, hiszen ezen borok piaca évről évre zsugorodik. Itt született meg a világ első dűlőklasszifikációs besorolása (a legnagyobb borvidékek a világon mindenhol valami ilyesmire építenek), de leginkább anyagi érdekekből alig akar valaki tudomást venni róla. A dűlőklasszifikáción fellelkesülve számos termelő kezdett bele száraz csúcsfurmintok készítésébe, de odáig tolták már az áraikat, hogy csak nagyon ritkán versenyképesek. Gyönyörű a táj, vannak jó éttermek és szállások, csak hát közelebb az ukrán határ, mint Budapest, és #tó sincs a környéken. Töménytelen mennyiségű állami pénz érkezik a borvidékre, de alig látszik belőle valami. Számos politikus és üzletember belevágta már a fejszéjét Tokaj megváltásába, aztán ment is mind haza. 

Tokaj-Hegyalja minden reményével, kudarcával és ezek gyökerével lényegében maga a rendszerváltás utáni magyar történelem.

A csodavárás, a rengeteg elcseszett lehetőség, a mindenáron tenni akarás, a kapkodás, a kinyilatkoztatások, a kevesek számára elérhető és nyilvánvaló csúcsminőség, a nyugati befektetők kezdeti lelkesedése, majd mai büszke maradása, az évtizedek óta állandó, az inflációt és az euró-forint árfolyamot nem ismerő szőlőfelvásárlási ár, a piactorzító állami beavatkozás, a helyi párhuzamos társadalmak, az elvándorlás, a politikához való törleszkedés, aztán a politikai szereplők törleszkedése a borászokhoz, ráadásul mindennek részben Trianon az oka. Meg a mindenkori béna kormányok.

Az aszút kéne nyomni és eladni, mert azon van akkora haszon, hogy jusson belőle fejlesztésekre és érdemi bérekre, de nem veszik. A dűlős csúcsborokat is kéne nyomni, mert ezeken keresztül válik igazán felismerhetővé a külföldi borértők számára, hogy mennyire sokszínű borvidékről van szó – ezért is az a neve, hogy Tokaj-Hegyalja: a löszös tokaji Kopasz-hegy és a vulkanikus Zemplén, a hegyalja –, de oda meg vagy nem, vagy csak alig jut el a bor, ráadásul olyan borvidékekkel kell versenyezni, ahol ezt nem ma kezdték. A helyi turizmust kellene nyomni, de egy hétfő reggel nemrég másfél órán keresztül kerestem olyan helyet a borvidéken, ahol adnak reggelit, a zéró tolerancia országában borvidéki tömegközlekedés pedig gyakorlatilag nincs.

Szóval nehéz ez.

Aztán mikor megkóstol valaki egy jó tokajit, hirtelen kilép a Tokaj-depresszióból, és elkezd lelkesedni. Tokajért, az országért, mindenért.

Nekem legutóbb a Sauska tokaji brut pezsgőjével volt ilyen élményem: igen, a nagyközönség számára főleg a rozéiról, villányi vöröseiről és a nébihes botrányáról ismert birtoknak van tokaji kirendeltsége is, nem is akármilyen. Noha a kis magyar boros világban a dolgok természete szerint rendre előkerül valaki, hogy irányt szabjon a borvidéknek, egy biztos: aki kitalálta, hogy készüljenek itt pezsgők, nagyon jót tett a fogyasztókkal. Furmint az alapja, van benne hárslevelű és egy kis chardonnay, mindez hibátlan buborékokkal. Annyira rendben van, hogy – tömeggyártott pécsi pezsgő hiányában – még az ország átellenes pontján is ezt ittuk szüret közben. És milyen jól tettük!

10-es skálán? 6,5 pont

Mennyibe kerül? 3890-4400 Ft

Hol kapható? Lidl, Bortársaság

Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali alapító-főszerkesztője

Német anyanyelv, gradišćei gyökerek, pécsi szőlő, olasz parkolási bírságok. Az Azonnalitól való távozása óta itt olvasható: Gemišt

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek