+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Grezsa István
2020. szeptember 3. csütörtök, 15:03
A kárpátaljai ukrán értelmiség köreiben sosem találkoztam olyan zsigeri magyarellenességgel, mint ami Roman Oficinszkij Azonnalin megjelent cikkéből árad.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az Azonnalin 2020. augusztus 25-én megjelent Kárpátalja nem lesz már Magyarországé című írás részletesen foglalkozik a kárpátaljai magyarok helyzetével, és jómagamat is megemlít a szerző, Roman Oficinszkij, ezért kötelességemnek érzem, hogy válaszoljak rá.

 

Rögtön a bevezető elolvasása után megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy ki is ez a „vezető értelmiségi”, aki egy ilyen provokatív szöveghez a nevét adja. Nos, mint kiderült nem igényel komolyabb kutatást, hogy akár magyar nyelven is találjunk a Lemberg megyei születésű, politikai elemzővé avanzsált történelemtanárról érdekes dolgokat: magyarok elleni uszító kijelentések az országos ukrán sajtóban, kenőpénzbotrány rektorhelyettesi minőségben, elbocsátás az Ungvári Nemzeti Egyetemről erkölcstelen írások miatt.

 

Ezek után nem tartom meglepőnek, hogy a szerző kizárólagos célja Magyarország kormányának és külpolitikájának ócsárolása. A gyakorlott médiafogyasztó az ehhez hasonló nemzetközi bírálatokat már megszokta, ugyanakkor mélyen felháborít, hogy mindezt a kárpátaljai magyarokon taposó objektivitás álarca mögé bújtatott féligazságok felsorakoztatásával teszi Oficinszkij.

 

2014 óta foglalkozom előbb kormánybiztosként, jelenleg pedig miniszteri biztosként Kárpát-medencei kormánytámogatások felügyeletével, kulturális és nemzeti identitást erősítő kezdeményezések koordinálásával és támogatásával. Munkám elsődleges fókuszában Kárpátalja és Magyarország gazdasági és társadalmi kapcsolatainak fejlesztése áll. Tevékenységem során módom van testközelből megtapasztalni a kárpátaljai magyarok helyzetét, ismerem a kárpátaljai (nem csak magyar) értelmiségi réteget is. Szeretném leszögezni, hogy

 

a kárpátaljai ukrán értelmiség köreiben sosem találkoztam olyan zsigeri magyarellenességgel, mint ami ebből az „elemzésből” árad.

 

Magyarellenes médiakampány, megfélemlítés, robbantás

 

A szerző Magyarország romló megítélésére vonatkozó ukrán szociológiai statisztikákkal indítja a Magyarország-kép megformálását. Azt azonban elfelejti megemlíteni, hogy ezeket a mutatókat az a negatív médiakampány eredményezte, amely Petro Porosenko volt ukrán elnök hivatali ideje alatt kezdődött, és amely évek óta módszeresen gyártja az ukrán társadalom számára a magyar-ukrán kapcsolatokat és a kárpátaljai magyarokat rossz színben feltüntető híranyagokat, médiatartalmakat, dokumentumfilmeket.

 

Nem esik szó a Kárpátalján egyre szaporodó nacionalista villongásokról és megnyilvánulásokról sem, amelyek már nem „csak” a magyar emlékművek meggyalázásában merülnek ki, hanem a késhegyre a magyarokkal” skandáló maszkos felvonulásoktól a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári székházának felrobbantásáig terjednek. (A KMKSZ-székház elleni támadás miatt egyébként nem ukrán nacionalistákat, hanem a német szélsőjobbhoz is közelálló oroszbarát lengyel szélsőségeseket ítélt el a lengyel bíróság – a szerk.)

 

Oficinszkij felrója azt is, hogy Magyarország támogatja a szomszédos országokban élő magyar közösségeket. De miért is van erre szükség ilyen intenzitással az Ukrajnában élő magyarok esetében? Elsősorban azért, mert Ukrajna évek óta tartó gazdasági mélyrepülése következtében kiszolgáltatott helyzetben vannak a kárpátaljai magyar közösség életében kulcsszerepet játszó tanárok, egészségügyi dolgozók, közösségszervezők, vállalkozók. Ráadásul

 

a magyarországi támogatásokból ukrán nemzetiségű emberek is részesülnek,

 

elég csak arra gondolnunk, hogy hány felújított óvodában és iskolában tanulhatnak együtt – méltó körülmények között – kárpátaljai magyar és ukrán gyerekek, hogy Magyarország nemzetiségtől függetlenül minden kárpátaljai gyermek számára biztosítja a kötelező védőoltásokhoz szükséges oltóanyagokat, és még sorolhatnám.

 

Az oktatási törvény volt az utolsó csepp a pohárban

 

Talán mégis a legfelháborítóbb rész az, amelyben azt ecseteli a szerző, hogy „a 2017 szeptemberében elfogadott oktatási törvénnyel az ukrán állam végre gondoskodott a nemzeti kisebbségek európai modell szerinti integrálásáról, illetve, hogy a törvény megvédi a magyar kisebbséget a nyelvi elszigeteléstől”.

 

Nem is érdemes részletekbe menően elemezni a számtalan csúsztatást tartalmazó, a jogszűkítő intézkedéseket igazoló mondatokat, ezekre válaszul csak egyetlen egyszerű kérdést elég megfogalmazni: valóban nem szűkül a kárpátaljai magyarok eddig biztosított, anyanyelven való tanulásának joga azzal, hogy az ukrán nyelvű tanításra vonatkozó fokozatos áttérés során az ötödik osztályban a tanórák legalább 20 százalékának, a felsőbb osztályokban pedig legalább 60 százalékának kell ukrán nyelven folynia?

 

Véleményem szerint az egész oktatási kérdés egy mesterségesen gerjesztett, ugyanakkor a kisebbségek joggyakorlását ellehetetlenítő probléma, amely illeszkedik az Ukrajnában politikai divattá vált nacionalista retorikához.

 

Ha valóban az lenne a cél, hogy a nemzeti kisebbségek képviselői megtanulják az államnyelvet, és ne szigetelődjenek el, az oktatás módszertanát kellene újraszabniuk az illetékes szakembereknek.

 

Hiszen a kárpátaljai magyar gyerekek számára a nehézséget az ukrán nyelv elsajátításában – ezt elsőkézből tapasztaltam – az okozza, hogy a tananyag átadása olyan tanterv szerint és olyan módszertannal zajlik, amely azt feltételezi, hogy a tanulók tudnak ukránul. Nem nehéz belegondolni, hogy milyen lemaradást okoz az, ha egy magyar, az ukránt egyáltalán nem beszélő gyereknek ilyen követelmények szerint kellene haladnia úgy, hogy tulajdonképpen semmit sem ért az egész tananyagból.

 

Miért nincs gondja a kárpátaljai magyar gyerekeknek az angol vagy a német nyelv tanulásával? Mert ezeket idegen nyelvként, az ehhez szükséges módszertannal tanítják.

 

Az pedig a cseppet sem ízléses hab a tortán, hogy bár vannak olyan nemzetiségek az országban, mint például a krími tatárok, akiktől nem vették el az anyanyelven tanulás jogát (azért, mert őket az őshonos népek csoportjához sorolja a törvény arra hivatkozva, hogy nincs anyaországuk), az Ukrajnában élő magyarokat, akik több, mint 1100 éve élnek a mostani Kárpátalja területén, nem tekintik őshonosnak.

 

Összefoglalva kijelenthető, hogy a jelenleg előrevetített ukránosítás az anyanyelvi oktatás intézményrendszerének elsorvadásához, hosszú távon az elvándorlás felerősödéséhez, a magyar közösség teljes asszimilációjához és eltűnéséhez vezethet Kárpátalján, ami ellen kötelességünk tenni. Még akkor is, ha ez a magyar–ukrán diplomáciai kapcsolatok romlásához vezet, mint ahogy az az elmúlt időszakban be is következett.

 

A NATO-Ukrajna tanácsülések blokkolása megkerülhetetlen üzenete annak, Magyarország kormánya kitart azon álláspontja mellett, hogy a kárpátaljai magyarság – mint nemzeti kisebbség – jogai nem szűkíthetők.

 

Vádaskodás helyett jó lenne a tényeket figyelembe venni

 

De lépjünk tovább:

 

nem tartom szerencsésnek azt sem, hogy a cikk írója párhuzamba állítja Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin Ukrajnával kapcsolatos politikai törekvéseit.

 

Elég, ha néhány adalékkal cáfolom Oficinszkijt: Magyarország az elsők között ismerte el a függetlenné vált Ukrajnát, elsőként nyitott nagykövetséget Kijevben, az eltelt évtizedek során számtalanszor nyújtott segítséget Ukrajna számára, majd következetesen harcolt az ukrán állampolgárok EU-s vízummentességéért.

 

Azt pedig, hogy az elemző összemossa a Magyarország határain kívülre szakadt magyar közösségek támogatását határrevíziós törekvésekkel, melyek azt célozzák, hogy „a magyar államhatár vonala a Vereckei-hágót, az őshazát, vagy az Urál déli részét érjék el”, csupán mérhetetlen tájékozatlanságon alapuló propagandista húzásként tudom értékelni.

 

Érdemes lenne a szélesebb nyilvánosságban bemutatni a kárpátaljai magyar emberek véleményét is arról, hogy milyen a Magyarország-képük, de tovább megyek, egyúttal ismertessék Ukrajna-képüket is, ugyanis az általunk készített, több éves tudományos kutatássorozat alapján a valóság messze áll az Oficinszkij által leírtaktól.

 

Talán először azokat a técsői, aknaszlatinai vagy beregszászi magyarokat kellene megkérdezni a két országhoz fűződő viszonyukról, akiknek az augusztus 20-i templomi szertartásaikat és megemlékezéseiket bombariadóval, épületkiürítésekkel és a fizikai megsemmisítést kilátásba helyező erősen nacionalista töltetű üzenetekkel színesítették névtelenségbe burkolódzó fenyegetők.

 

A szerző Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos, és Roman Oficinszkij ungvári politikai elemzőnek az Azonnali szomszédvitájában megjelent Kárpátalja nem lesz már Magyarországé című cikkére reagált. Ha visszaolvasnád az Azonnali szomszédvitáját, ide kattints, ha pedig kárpátaljai riportjainkra vagy kíváncsi, ide, ide, ide és ide.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mivel nem látnak garanciát arra, hogy ne kerülhetnének megint politikai nyomás alá, maradnak mindenképpen Bécsben.

„Nem várhatja el tőlem, hogy egy nappal később már egy teljesen kidolgozott tervvel állok elő” – védekezett a brit miniszterelnök szóvivője.

A széndioxid-kibocsátás éves növekedése 2021-ben a második legmagasabb lehet a 2008-as világválságot követő felépülés óta – mondja a Nemzetközi Energiaügynökség.

Mélyülnek tőle a társadalmi egyenlőtlenségek, indokolja mindezt a világszervezet.

Az Ibizába belebukott politikus azt kéri volt pártjától, hogy vegyék vissza. A párt közben azon vitázik, mennyire álljon bele a lockdownellenességbe.

A szállításügyi miniszter közben cukornádültetvényen pöffeszkedő ültetvényesnek nevezte a miniszterelnököt.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás