Mi történne, ha egy energiaválság közepén Norvégia leállítaná az olajkitermelést, és az oroszok az EU beleegyezésével megszállnák a skandináv országot? Az elmúlt évek legszínvonalasabb geopolitikai sorozatából kiderül.
Néhány éve teljesen véletlenül bukkantam rá az évtized legjobb geopolitikai thrillerére: akkoriban kezdtem el olvasni Jo Nesbø Harry Hole-könyveit, és a Wikipédiát böngésztem, hogy kiderítsem, a krimisorozaton kívül írt-e még esetleg mást is.
Már Nesbø krimijeiben is állandóan jelen voltak a bűnügyeken és a kőkemény skandináv szoción kívül a politikai hatalmi játszmák, akár a különböző, egymással rivalizáló bűnüldöző szervek között, akár a kormányzat legfelsőbb szintjein, így amikor megtudtam, hogy a norvég író ötlete alapján készítettek egy Okkupert („Megszállva”) című sorozatot, rögtön el is kezdtem nézni.
Aki az olajat megpiszkálja, az oroszlán bajszát rángatja
Az alapötlet nem túl bonyolult: a közeli jövő fegyveres konfliktusai miatt leáll az olajkitermelés a Közel-Keleten, az Egyesült Államok pedig energiafüggetlenné válik, így gyakorlatilag a hagyományos energiahordozókban gazdag Norvégia válik az európai kontinens egyetlen, létfontosságú energiaszolgáltatójává.
Igen ám, csakhogy a skandináv országot épp a Zöld Párt vezeti, élén Jesper Berg miniszterelnökkel (Henrik Mestad), aki legalább annyira karizmatikus, mint amennyire elkötelezett a zöld ügy iránt. Berg az energiaválság közepette is megingathatatlan nézeteiben, és
de közben nem akarja cserbenhagyni Európát sem, terve szerint tóriumot használó atomerőművekkel szolgáltatják majd az energiát a kontinensnek.
Ez viszont egy hosszabb folyamat, és az Európai Unió türelmetlen a válság közepén, ráadásul a kitermelés leállításával Berg a keleti szomszéd Oroszország tyúkszemére is rálép, ez pedig odáig vezet, hogy
A megszállás tényét eleinte sok norvég észre sem veszi, mert az egészet egy norvég-orosz energiaügyi együttműködésnek álcázzák, viszont ha a közvélemény meg is téveszthető, a vezető politikusok, a titkosszolgálat és az újságírók előbb-utóbb elkezdik kapiskálni az igazságot.
Onnantól kezdve pedig, hogy a nép megtudja, hogy Norvégia gyakorlatilag elvesztette a függetlenségét, az események teljesen kiszámíthatatlanná válnak, a miniszterelnöknek pedig mindent meg kell tennie azért, hogy nyílt háború nélkül szerezzék vissza elvesztett szuverenitásukat.
Huszonnégy részig mindenki orosz megszállás alatt érezheti magát
A történet négy fő szálon fut, amik persze rendre összeérnek: a főszereplő Berg mellett elsősorban testőre, a titkosszolga Hans Martin Djupvik (Eldar Skar), az orosz nagykövet Irina Sidorova (Ingeborga Dapkūnaitė), és az oroszokkal hamar üzleti kapcsolatba bonyolodó étteremtulajdonos Bente Norum (Ane Dahl Torp) alakítják az eseményeket.
A sorozat legfőbb erénye amellett, hogy egyetlen egy felesleges rész sincs benne, folyamatosan pörög a sztori, az, hogy
Így pedig gyakorlatilag úgy érzi magát, mint aki valódi eseményeket követ: sosincs tisztán jó vagy tisztán rossz, az idealisták is rákényszerülnek olyan döntésekre, amikre senki nem lenne büszke, ahogy az elsőre hataloméhes pszichopatáknak tűnőkről is kiderülhet, hogy teljesen emberi, azonosulható motivációk állnak gaztetteik mögött.
Az Okkupertben politikai értelemben vett helyes döntések sincsenek: habár szinte minden norvég közös célja a szuverenitás visszaszerzése, azt különböző utakon próbálják elérni, és
A Kreml nem lett nagy rajongója a sorozatnak
Úgy tűnik viszont, hogy nem mindenkinek jött le, hogy itt nincs eredendően jó vagy gonosz: az orosz diplomácia ugyanis hiába lett értesítve a sorozatról már a forgatás korai szakaszában, az első évad 2015-ös megjelenése előtt az oslói orosz nagykövet rendesen kiakadt.
Vjacseszlav Pavlovszkij akkor azt nyilatkozta az orosz TASS hírügynökségnek, hogy Oroszország az agresszor szerepében lett feltüntetve,
Pavlovszkijt egyébként a nyilatkozat után nagyjából fél évvel menesztette nagyköveti pozíciójából Vlagyimir Putyin orosz elnök (bár arról nem tudni, hogy lenne összefüggés a kettő között), annyiban viszont valamelyest igaza lehetett, hogy a sorozatban szereplő oroszok számos ponton élnek olyan eszközökkel, amiket a híradások szerint a valódi Oroszország sem fél használni:
ahogyan szinte minden évben lepleződnek le az oroszok által befolyásolt európai politikusok is, az orosz titkosszolgálatok pedig a beszámolók szerint rendszeresen zsarolnak meg embereket, vagy akár használnak idegmérget az anyaország politikai céljainak érdekében.
A korábban az Azonnalin már bemutatott dán politikai sorozattal, a Borgennel ellentétben reméljük, az Okkupert nem fogja megjósolni egyetlen ország jövőjét sem, de izgalmas gondolatkísérletként és karakterdrámaként érdemes ránézni az eddig három évadot és összesen huszonnégy epizódot megélt sorozatra, aminél nagyobb költségvetésű még soha nem készült a skandináv országban.
Az eredetileg a norvég TV2-n futó Okkupert már a Netflixen is elérhető, igaz, egyelőre csak angol felirattal, ami még az esetleg norvégul tudóknak is erősen ajánlott, mert a norvég és az angol mellett oroszul is folynak a párbeszédek a sorozatban.
NYITÓKÉP: Jesper Berg (Henrik Mestad) és Hans Martin Djupvik (Eldar Skar) / IMDB
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.