A belarusz fővárosban vasárnap mindkét tábor utcára vonult. A Lukasenka-híveket buszokkal szállította az államhatalom Minszkbe, de az ellenzéki tüntetésen még így is legalább kétszer többen vannak. Ráadásul számos más városban is tüntettek az emberek a rezsim ellen. Lukasenka azt állítja: a NATO vonulna be, ha győz az ellenzék.
Egy héttel az elcsalt belarusz elnökválasztások után is zajlanak országszerte az ellenzéki tüntetések. A rezsimváltásért nem csak az utcán állnak ki az emberek, de több (akár állami tulajdonú) cég dolgozói is sztrájkba léptek, hasonlóan tettek az állami média munkatársai is. Illetve Belarusz pozsonyi nagykövetének személyében a rezsim első embere is megszólalt a tüntetők mellett – ő is azt a brutalitást ítélte el, ami a karhatalom fellépését jellemezte a hét első napjaiban. A tüntetők arról számoltak be, hogy kínozták őket a rendőrfogdákon.
Aljakszandr Lukasenka, aki 26 éve irányítja vasmarokkal a volt szovjet tagköztársaságot, a választások napján egyes hírek szerint Törökországba távozott, de a héten már biztosan Belaruszban tartózkodott, többször meg is szólalt: egyszer „a burzsoákat” és a munkanélkülieket tette a tüntetésekért felelőssé, majd utána „orosz segítséggel” fenyegetőzött, miután Putyinnal folytatott megbeszélést.
Oroszországgal Lukasenka viszonya az utóbbi időben megromlott, egyes elemzők nem zárják ki, hogy a mostani lázongások mögött akár Moszkva érdeke is állhat. Lukasenka már a választások előtt megpendítette: esetleg Moszkva akarhatja őt eltávolítani. Nem véletlen, hogy a belarusz elnök – aki az oroszokkal fennálló közös államunióra hivatkozva kérné Moszkva segítségét most – mintegy Putyinnak címzett fenyegetésként azt mondta: ami Belaruszban történik, az Oroszország számára is példa – azaz: ha nem segít Moszkva, esetleg ott jöhet a következő „színes forradalom”.
Több, mint kétszázezren Minszkben, de az egész ország tüntetett vasárnap a rezsim ellen
A tüntéshullám vasárnap sem szűnt meg a csalással végződött elnökválasztások ellen. Amint arról a független belarusz Tut.by beszámolt: az ország több városában is tüntetnek, sztrájkolnak az emberek Lukasenka távozását követelve.
A Tut.by beszámolója szerint a tüntetők jó hangulatúak és elszántak, úgy vélik: el tudják érni céljukat, Lukasenka bukását.
Nem csak Minszkben tüntettek Lukasenka ellen. Utcára vonultak az emberek a második legnagyobb városban, Gomelben is, ahol a helyi Drámaszínházon egész nap már nem a hivatalos állami, hanem a tüntetők által használt fehér-piros-fehér történelmi zászló lobogott. Brestben szintén több tízezren jöttek össze a Lenin téren az ellenzéki megmozduláson, itt még
A tömeg „gyávának” nevezte a politikust, aki rendőrökkel érkezett a tüntetés helyszínére.
A 300 ezres Grodnóban több, mint 40 ezer ember gyűlt össze, a tüntetők bejelentették ott is: hétfőn folytatják az ellenállást. De a tüntetési hullám a kis vidéki településeket is elérte: a két és fél ezer lakosú Rakovban kétszázan alkottak élőláncot – a Tut.by meg is jegyzi: ilyet ez az agrártelepülés még sohasem élt meg.
Lukasenka államfői posztját eddig azonban csak Litvánia vonta kétségbe (bár egyelőre még csak a retorika szintjén).
és ekként jegyezte meg: „a volt belarusz elnöknek felelnie kell a tetteiért”.
Lukasenka fekete bőrű katonákkal riogatja a sajátjait
Vasárnap Lukasenka is a fővárosba szólította a híveit – sőt, inkább buszoztatta őket. A Tut.by beszámolója szerint miközben a Lukasenka-párti tüntetők között valóban vannak, akik tényleg egyetértenek az államfővel, többen is arról beszéltek volna a lapnak: munkahelyi következményekkel, kirúgással fenyegették meg őket, ha nem utaznak fel Minszkbe tüntetni. Mindehhez tudni kell, hogy Belaruszban ma is jelentős az állami tulajdon, azaz számos cégnél valóban a dolgozók kitettek az államhatalomnak.
A rezsimpárti tüntetésen maga
Az elnök szerint 50 ezren gyűltek össze, a belügyminisztérium viszont 65 ezer emberről beszélt – az erősen felfelé korrigált szám is jelentősen elmarad attól a tömegtől, ami csak Minszkben vonult Lukasenka ellen az utcára.
Lukasenka arra emlékeztetett: nem az ő műfaja a tüntetés, nem is akarta először utcára hívni a híveit, de aztán eszébe jutottak a kilencvenes évek, amikor szegénység és éhezés volt az országban, és ebből szerinte ő mentette meg a belarusz népet. A hívei egy emberként zúgták: „Köszönjük”.
Ezután Lukasenka felsorolta, mire is kérte volna őt a belorusz nép 1994-ben: ne legyen privatizáció, ne kelljen fizetni az egészségügyért, a katonáknak ne kelljen félniük, a parasztoktól ne vegyék el a földet és a munkásoktól a gyárat – „és engem, egy teljesen tapasztalatlan embert kértek meg erre, és sikerült megcsinálni”.
Lukasenka, akit a hívei végig „apaként” éljeneztek, arra emlékeztetett, hogy „a NATO itt van a kapuink előtt”, azaz az ellenzék háborút akar szerinte. Az elnök az ellenséges országok között Litvániát, Lengyelországot, Lettországot és Ukrajnát említette. Lukasenka azzal rémisztgetett, hogy „a külföld már előkészítette az új kormányt”, de „ezt jól ismerjük a történelemből”, ezért arra kérte híveit: védjék meg a hazát a külföldiekkel szemben.
De erre nem kerülhet sor: megígérte, hogy ő nem fogja végignézni, ahogy a külföld tönkretenné Belaruszt. Lukasenka azt mondta: a népére úgy néz „mint a gyerekeire, unokáira”, és azt szeretné, hogy „ők úgy élhessenek, ahogy éltek az elmúlt negyedszázadban”. Lukasenka szerint az egész világ irigyli Belaruszt, aminek „nincs barátja, nincs támogatója, mindenki térdre akar kényszeríteni minket”.
Feltűnő tehát, hogy Lukasenka – noha elsősorban NATO-beavatkozással riogatott – nem említette pozitívan az oroszokat, akiktől még pár napja segítséget kért. Azt mondta: az ország függetlensége és egysége van veszélyben, „de nem fogjuk az országot feladni”. Azt kérte híveitől, hogy gondolkozzanak, cselekedjenek, „ma még nem késő, de holnap már mások gondolkodnának helyettünk”. A Kreml azonban jelezte:
(24 órán belül másodszor), Moszkva itt megint megígérte volna a belorusz diktátornak, hogy szavatolja országa (azaz hatalma) biztonságát. Beszéde végén megköszönte Lukasenka azon „50 ezer jelenlévőnek” a támogatást, akik végre megmutatták volna, „ki is az úr a házban”.
NYITÓKÉP: Ellenzéki tüntetés Minszkben; a táblákon köszönetet mondanak „a hősöknek“ / Daria Buryakina, Tut.by, FB
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.