+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bárány Balázs
2020. augusztus 15. szombat, 13:53
1920. augusztus 14-én írta alá Belgrádban Edvard Beneš csehszlovák és Nikola Pašić jugoszláv külügyminiszter azt az egyezményt, amely az első lépés volt az úgynevezett kisantant létrejötte felé. A Habsburgok visszatérését és főként Magyarország revíziós kísérleteit akadályozni kívánó szövetség nyögvenyelős története tizennyolc évig tartott, emléke azonban később is hatással volt a regionális politikára.

A Pesti Hírlap 1920. február 26-i számában a következőképp írtak a csehszlovák-jugoszláv-román közeledésről: „ezek az uj »parvenü« hadimilliomos államok, amelyek a háborús konjunktúra utolsó szerencselovagjaiként akkor rohantak meg és raboltak ki bennünket, amikor a háború befejeztével és fegyverszünet állapotában minden védelmi eszközünket félredobtuk,

 

most oly bensőséges szolidaritásra gerjednek, noha még kevéssel ezelőtt látható féltékenységgel kisérték egymás ragadozásait.”

 

A cikk, amely az Apró ántánt címet viselte, mindvégig cinizmussal vegyes iróniával szemléli „Benes ur, a cseh köztársaság ultrademokrata minisztere” törekvéseit, melyek egy új közép-európai szövetségi rendszer kiépítését célozták.

 

Bár a címben foglalt jelzőt gúnynak szánták, a későbbiekben ez a név terjedt el nemzetközileg is (die Kleine Entente, Little Entente, La Petite Entente), végül 1933-tól a szervezet hivatalos neve lett.

 

A beneši projekt

 

Diplomáciatörténészek gyakran úgy hivatkoznak a kistantantra, mint Edvard Beneš egyik főművére. Tegyük hozzá: nem ok nélkül, hiszen valóban ő volt motorja ennek a szövetségi rendszernek. Az általa belefektetett energia nélkül a kisantant valószínűleg létre sem jött volna, ahogyan működésének tizennyolc éve alatt is sok múlt az ő fáradozásain. Nem árt tehát, ha egy kicsit megvizsgáljuk a pályáját.

 

Edvard Beneš (1884-1948) minden bizonnyal a két világháború közötti Közép-Európa egyik legbefolyásosabb politikusa volt. A prágai Károly Egyetemen tanult filozófiát, ahol későbbi politikustársa, a csehek saját TGM-je, Tomáš Garrigue Masaryk (1850-1937) diákja volt. A cseh fővárosból Franciaországba ment tanulni: először a Sorbonne hallgatója volt, ám jogi doktorátusát végül Dijonban szerezte meg. Kezdetben még hitt a német-cseh kapcsolatok javíthatóságában és a Monarchia fenntarthatóságában, ám nézetei az első világháború alatt gyökeresen megváltoztak.

 

Masaryk nyomán vallotta, hogy a háborút a demokratikus antant erői vívják az antidemokratikus központi hatalmakkal, ennek szellemében írta meg híres dolgozatát 1916-ban, Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot címmel. Azért küzdött, hogy Közép-Európában a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia helyén önálló nemzetállamok jöjjenek létre, ami végül a Párizs környéki békerendszer révén meg is valósult. Hamar felismerte azt is, hogy a Versailles-ban létrehozott status quo fenntartásához szükség lenne a térség országainak együttműködésére.

 

Benešt mindemellett nyugtalanította az új, Alexandre Millerand vezette francia kormány és Magyarország közötti viszony. A Clemenceau-t követő új elnök ugyanis nem osztotta a csehszlovák politikus Közép-Európa tervét, éppen ellenkezőleg: az önálló nemzetállamokat gyengének találta egy esetleges német vagy orosz agresszióval szemben. A szocialista Millerand nevéhez fűződik az az 1920-as kísérőlevél is, amelyet a békefeltételek mellé csatolt a Külügyminiszterek és Nagykövetek Tanácsa. Ebben kilátásba helyezte a szövetségesek „jó szolgálatait az eredeti határok békés úton való kiigazítására, ugyanazon feltételek mellett, azokon a helyeken, ahol egy határbizottság valamely változtatást kívánatosnak tartott”.

 

A mindenféle politikai garanciát nélkülöző, leginkább gesztusértékű levél a mai napig félreértések és legendák forrása, akkoriban azonban Beneš számára is nyugtalanító volt. Szárnyra kaptak a hírek mindenféle francia-magyar „titkos egyezményekről”, melyek hírét a csehszlovák politikus igyekezett a Romániával és a délszláv állammal folytatott tárgyalásain is felhasználni. Ennek meg is lett az eredménye:

 

1920. augusztus 14-én megkötötték Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság belgrádi egyezményét, amelyben a trianoni határok fenntartását és egy esetleges Habsburg-restauráció megakadályozását tűzték ki célul.

 

Bukarestben Beneš ekkor még csak egy szóbeli beleegyezést tudott kicsikarni, ami egy esetleges magyar agresszió esetén Romániát Prága és Belgrád mellé állította volna. A bizalmatlanság oka elsősorban a Bánát feletti ellenőrzés kapcsán kialakult román-jugoszláv ellentét volt, de a románok tartottak a franciák támogatásának esetleges elvesztésétől is.

 

A tárgyalások folytatását végül közvetett módon az utolsó Habsburg uralkodó felbukkanása segítette elő. IV. Károly ugyanis 1921 tavaszán és őszén is kísérletet tett arra, hogy átvegye a hatalmat Horthy Miklós kormányzótól, ám az október 23-24-i budaörsi csata után kénytelen volt visszavonulni. Károly ezután az antant felügyelete alá került, majd egy brit hajó Madeira szigetére vitte, ahol egy év múlva a spanyolnátha áldozata lett.

 

Restaurációs kísérletét tehát a lehető legrosszabbkor hajtotta végre, ez ugyanis felgyorsította Románia csatlakozását a kisantanthoz:

 

a szükséges egyezményeket 1921. április 23-án írta alá Take Ionescu külügyminiszter. Ekkor már a franciák rosszallásától sem kellett tartaniuk, mivel a Philippe Berthelot-féle új irányvonal már támogatta a Beneš-féle Közép-Európa-koncepciót. A kör tehát bezárult.

 

A kisantant nyögvenyelős működése

 

Gyakran felmerül a kérdés, hogy miért nem csatlakozott Lengyelország is a kisantanthoz. Többen úgy vélik, hogy azzal a szervezet már német- és oroszellenes színt is kapott volna, amit Beneš inkább el akart kerülni. Egyrészt Csehszlovákia és Lengyelország között voltak területi viták (1919-ben a Teschen/Těšín-vidék miatt még fegyveres összetűzés is volt köztük), másrészt a Škoda művek számára a különféle diktatúrák mind keleten, mind nyugaton nagy felvevőpiacot jelentettek.

 

Bár Bukarest szeretett volna egy Bulgária-ellenes élt is belevinni,

 

a kisantant elsődleges célja mégis inkább az maradt, hogy elszigetelje Magyarországot minden nagyhatalmi támogatástól.

 

Bethlen István kormányának végül ebből sikerült kitörnie azzal, hogy megszerezte Olaszország jóindulatát. A kisantant igyekezett késleltetni Magyarország népszövetségi felvételét (erre végül 1922-ben került sor), majd az azt követő kölcsön felvételét is. A folyamatok lassításán túl azonban komolyabb sikert nem tudtak elérni.

 

Az egységes külpolitikai koncepció hiánya, valamint az eltérő kulturális hagyományok, és a tény, hogy a szövetségen belül az egyetlen (jól-rosszul) funkcionáló demokrácia Csehszlovákia volt, mind nehezítették a kisantant működtetését. Pedig Beneš távlati tervei között nem csupán a Versailles-i békerendszer fenntartása, hanem egy új közép-európai rend kialakítása is szerepelt, amely pótolhatta volna a Monarchia helyén keletkezett űrt. Éppen ezért igyekezett a szövetségnek nemcsak katonai, hanem gazdasági dimenziót is adni.

 

Az 1929-es gazdasági világválság a térséget is igen érzékenyen érintette. 1933-ban éppen ezért egy szervezeti reformot hajtottak végre a kisantanton belül, melynek eredményeként létrejött a Külügyminiszterek Állandó Tanácsa, a Gazdasági Tanács és a genfi kistantant-iroda. A szövetség erodálódását azonban sem az említett átalakítások, sem pedig az élénkülő francia támogatás nem tudta megállítani.

 

Az egyre erősödő német befolyás és a hitleri terjeszkedés megpecsételte a kistantant sorsát. Ennek hatására az 1938-as bledi egyezményben már Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát is kénytelenek voltak elismerni. Az ezt követő müncheni egyezmény pedig nemcsak az első Csehszlovák Köztársaságnak, hanem a kisantantnak is véget vetett.

 

A kisantant szelleme

 

Edvard Beneš alakjára a mai napig árnyékot vet a második világháború utáni tevékenysége, elég csupán a felvidéki magyarság jogfosztására vagy a csehszlovák-magyar lakosságcsere végrehajtására gondolni. Az 1945 utáni világrendben azonban már nem sok szerep jutott neki. Bár a Kelet-Európára oktrojált Varsói Szerződés egy táborba sodorta Magyarországot, Csehszlovákiát és Romániát (Tito Jugoszláviája ugyebár „tömbönkívülivé” vált),

 

a „kisantant szelleme” azonban sokak szerint tovább kísértett a régióban, melyre az 1956-os forradalom leveréséhez felajánlott román és csehszlovák segítség az egyik legjobb példa.

 

A rendszerváltást követő magyar kormányok törekedtek arra, hogy ez a „szellem” ne térhessen vissza. Ezt szolgálta az 1335-ös visegrádi királytalálkozó hagyományáig visszanyúló Visegrádi Nyilatkozat aláírása 1991-ben, amivel létrejött egy, a cseh-szlovák-magyar kapcsolatokat szorosabbra fűző regionális szervezet. A NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás szintén hozzájárult a térség békés konszolidációjához. Hogy ez mennyire lesz sikeres és időtálló, és a térség országai közötti viszony hogyan fog váltakozni, természetesen nem láthatjuk előre.

 

Azonban a fegyveres revízió lehetőségének gondolatánál, valamint a szomszéd országokban ettől kialakuló paranoid állapotnál mindenképp kecsegtetőbbnek látszik egy olyan jövő, amely a gazdasági kooperáción alapul. Az elmúlt századok sérelmeit pedig remélhetőleg „békévé oldja az emlékezés.”

 

NYITÓKÉP: Nicolae Titulescu román külügyminiszter, Vojislav Marinković jugoszláv külügyminiszter, Edvard Beneš és Vintilă Brătianu román miniszterelnök tanácskozása Bukarestben, 1928-ban (Forrás: Fundaţia Europeană Titulescu)

 

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt vakcinamennyiségnek csak a harmadát tudta leszállítani az EU felé, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság jogi úton kötelezné a gyógyszergyátó céget a szerződésben vállalt vakcinamennyiség leszállítására.

Újlipótváros vendéglátósai közül van, aki már az órákat számolja a terasznyitásig, és nem győzi kivárni, hogy megérkezzenek az első vendégek. Fotóriport!

Nem lesz helye Magyarországon „az orosz kémbanknak”, és leállítják Paks2-t – mondta a Momentum elnöke. Az itthoni szabad politizálásért is kiálltak Fekete-Győrék, majd szabadon összegraffitizték a Külügyminisztérium bejáratát.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás